Felesleges (?) győzelem

Elmondhatjuk a tegnapi meccsről, hogy behúztuk a kötelezőt, de immár elszállt a remény – ami nem volt amúgy se túl sok. Lévén hogy a Barca legyőzte a matracot a Calderónban, ezzel pedig bajnok lett. Nekünk maradt a tisztes helytállás (hogy én hogy utálom ezt a szókapcsolatot!), és a szép búcsú a szezontól hazai pályán. Az Espanyol számára se volt tétje már a meccsnek, így elvileg lehetett volna egy felszabadult játék, de mégse így alakult. Hajtás után elemzünk. “Felesleges (?) győzelem” bővebben

Nincs minden nap 93.

Azt sajnálom most leginkább – a Liga elbukásán túl -, hogy a BL elődöntő visszavágóig már csak 4 nap van. Ha már egy frontosak maradtunk, lehetett volna egy kicsit több idő a pihenésre – különösen egy ilyen második félidő után. Nem beszélve a sérültjeinkről, akikhez most csatlakozott Kroos is, akiknek jól jött volna további pár nap. De először nézzük, mi is történt a Valencia ellen! “Nincs minden nap 93.” bővebben

Folyó szeli ketté

Bizonyára több olvasó is van, akinek barátai, ismerősei, rokonai, kollégái között megtalálható az az embertípus, melynek legfőbb jellemzője, hogy elsősorban anyagi felemelkedésének és bőséges jólétének köszönhetően megváltozik a személyisége és értékrendje, ezzel pedig egyre távolabb sodródik saját korábbi világától és az abban kiépített kapcsolataitól, szokásaitól. Ezzel egy bizonyos fokig nincs is semmi baj: nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, teljesen értelmetlen a sárga irigység színére pingálni a saját világunkat csak azért, mert mások sikeresebbek. A gond ott kezdődik, amikor ezek az emberek teljesen elveszítik a kapcsolatukat a mindennapi valósággal… Amikor egy asztaltársaságnál azon értetlenkednek, hogy te vajon miért vagy olyan garasoskodó, hogy nem a legdrágább bort rendelted, amikor „az az igazi minőség”; amikor őszintén meg akarnak sajnálni, mert a Seychelle-szigetek helyett te „csak” Krköt veszed célba a nyáron; amikor hosszasan beszélnek arról, hogy milyen ciki már hatos Audival munkába járni miközben a kollégáknak nyolcasa van. “Folyó szeli ketté” bővebben

Szerencsénk volt?

Már régóta várom, hogy a szerencse végre a csapatra mosolyogjon. Ritkán jön, és tenni is kell érte, de időnként kijár. Nem gyakrabban, mint a közvetlen riválisoknak, de legalább annyiszor. Most talán visszamosolygott a csapatra a szerencse, igaz, hogy néhány foga hiányzott, a lehelete sem volt épp üde, de minden kétséget kizáróan a legjobbkor jött. Nézzük  meg, milyen teljesítmények vezettek oda, hogy pont a Real Madrid szakította meg a Sevilla remek otthoni sorozatát. “Szerencsénk volt?” bővebben

Izgalom nélkül

Bár volt rá esély, hogy az Almería foggal-körömmel harcolni fog ellenünk tegnap, nem így történt. A meccsen nulla izgalommal húztuk be a három pontot, kiderült néhány dolog a keretről, és az is, hogy a B-csapat is elég lehet ilyen ellenfelekkel szemben – de vannak akik ebből is ki tudnak lógni, és nem felfelé. Az lett amit vártunk, egy csendes szerda esti meccs, amivel ráhangolódhatunk a Sevilla elleni hétvégi fontosabb összecsapásra. Hajtás után értékelünk. “Izgalom nélkül” bővebben

Múltidézés – avagy vissza a Galaktikus érába

Ez volt aztán a szörnyű rémálom. De az a fajta amitől még napokig rosszabbul alszol, mert minduntalan betolakszik a fejedbe. Képzeljétek azt álmodtam, hogy újra a Galaktikus éra legsötétebb időszakában vagyunk. Amikor már Makélélének ajtót mutattak, és helyette Gravesenek futkostak a pályán, miközben néhény szerelési kísérlet keretében borzasztották el a rajongókat. Amikor Beckham, Figo és még megannyi világsztárral volt teletömve a csapat, de nem akadt olyan aki elvégezze a kulimunkát. (Vagy Gravesen szintű labdazsonglőrök “látták el” ezt a feladatot). Amikor úgy szaladtak át a középpályánkon, mint kés a vajon és csináltak bohócot a védelmünknek titulált emberhalmazon. Persze legelöl nem akárkik pofozták a bogyót. Így akadtak szép momentumok. Valahogy ez volt az érzésem a Celta Vigo elleni összecsapáson. Remek gólokat lőttünk, viszont a meccs bizonyos részei, illetve a játék bizonyos elemei fájóan rosszak voltak. Lássuk mit is takar a 2-4-es cukormáz! “Múltidézés – avagy vissza a Galaktikus érába” bővebben

Madrid borsódzik

Két sorozat a főszerepben – az egyik megtört, a másik tovább él. Természetesen arról beszélek, hogy 5. éve folyamatosan ott vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ami igencsak értékelhető szokása a csapatnak, igaz-e? A másik pedig az, miszerint hét hosszú, és roppant kellemetlen meccs után végre megvertük az Atlético Madrid csapatát. Nem volt szép játék, se könnyű győzelem, de ilyen ellenféllel szemben ki számítana ilyenre?! A 8 meccsből pont a legfontosabb alkalmával múltuk felül az ellent, s úgy kellett ez már nekünk, úgy vártunk már erre, mint pedofil a kicsöngetésre. Hajtás után összefoglalunk!  “Madrid borsódzik” bővebben

Baaj van, baj! Bajvanbaj!

Visszaköszön a tavaszi szezon diszkrét bája: az megvan, hogy a Real akkor kezdett visszább venni a Világverő tempóból, mikor Modric kiesett? Az egykoron a „szezon legrosszabb igazolása” címmel is kitüntetett horvát térdsérülése mellett Béla mankón való távozása olyan, mint mikor előbb elhagysz egy százast, majd kirántasz a zsebedből egy húszezrest, és akkor értsétek jól, mert tartottam a kronológiai sorrendet. A három pont megvan, de tegnap este előjött minden, ami a kedvenceinket jellemezte a tavasz folyamán, 90 percbe zsúfolva. “Baaj van, baj! Bajvanbaj!” bővebben

Nálunk a labda!

A BL negyeddöntőjének első összecsapásán egy elég összetett mérkőzést játszott egymással a két madridi gárda. A találkozó megítélése többféle megközelítésből is lehetséges, megmutatkoztak az eltérő vélemények a kommentek soraiban is. Vegyük hát sorra a pozitívumokat – szerintem ezekből volt sokkal több, s lássuk mit lehetett volna jobban csinálni! “Nálunk a labda!” bővebben