Egy mérkőzést, hála a jó Istennek, számos módon lehet elemezni és értelmezni. Lehet klasszikus statisztikai alapokon, amelyet nagyon nem szeretek, mert nem ad elég árnyalatot a meccs értelmezéséhez, nem nyújt elég mankót. Lehet advanced statisztikák mellett elemezni, amelyen viszont nagyon szeretek, mert számszerűsíteni lehet olyan dolgokat, amelyek esetleg elkerülik a figyelmünket, vagy máshogy észleljük érzelmi állapotunk miatt: a kommentmezőben például Asensio játékát egyik társunk gyengének érezte (minden joga megvolt és lesz az ilyen véleményre), én pedig gyorsan megnéztem a számokat és láttam, hogy Marco adta a legtöbb kulcspasszt a csapatból, míg pályán volt, vagyis a támadásaink katalizátora volt a támadóharmadban. A két statisztikai megközelítést talán ezzel tudom könnyen megmutatni nektek: labdabirtoklás a klasszikus statisztikában mondjuk 65%-35%; míg az újhullámos statisztikai mérőszámok alapján ugyanezt a mérőszámokat le tudjuk bontani a pálya különböző szegleteire. Azaz, hogy egy csapatnál azért volt 65%-ban a labda, mert azzal dominált és támadott; vagy azért, mert labdával védekezett, leginkább a saját védőharmada és a középső harmad területén.

Ezek mellett persze megvan a helye és szerepe azoknak az meccs-értelmezéseknek is, amikor a számokat kicsit elhagyva a meccsen történt játékszituációkat mutatjuk be és adunk minimum arra a meccsre érvényes támpontot. Most ilyennel készültem nektek. “Volt egyáltalán tudatosság a meccsen? (Levante-Real Madrid)” bővebben