A friss feljutó Racing Santander hazai környezetben eddig még nem szenvedett vereséget, de most a Real Madrid érkezik vasárnapi matinéra az El Sardineróba. Egy győztes El Clasico után nem sokkal kisebb feladat lesz az attitűdöt fenntartani, és megfelelő mentalitással elkezdeni a mérkőzést. Nem mellesleg egy négymeccses idegenbeli sorozat második állomására érkezik a fővárosi gárda. Ráadásul a 16:15 órási kezdés is erősen szokatlan lesz a fiainknak.

Hadd kezdjek némi visszatekintéssel a Barca elleni sikerre. Amióta Flick a katalánok edzője, 131 mérkőzésből dobogóra fért, pont a 3. a Madrid múlt vasárnapi meccse abból a szempontból, hogy mennyire volt sikeres a labdakihozatalunk (mennyire engedték, hogy kibontakozzon az ellenfelük támadása). 87%-ban sikerrel indítottuk el az akcióinkat, ami elképesztően jó adat – akár még egy kiscsapat ellen is.

Emlékeztek, jó pár hete mennyit szidtuk Tchouamenit? Igazából nem ok nélkül. Nos, a Barca ellen 9-szer állította meg a támadásukat, és ezen felül 11 labdát szerzett. A két adatban nincs átfedés. Emberek, 20 alkalommal akasztotta meg őket! Ez űrfoci volt a franciától. Dicsértük Bernardo Silvát, hogy milyen stabilitást adott a középpályának. Ezzel együtt 9 párharcából 7-et elvesztett, magyarán úgy tudja a támadásainkat támogató skilljeit kamatoztatni, hogy ott van mellette Tchou, és takarít, de ha ez bekövetkezik, akkor nekünk az a benyomásunk, hogy nagyon kell a középpályára. Az EC elleni meccsek előtt pont ezeket próbálgatta a Mourinho, és dicsérjük meg, mert nagyon jó következtetéseket vont le, és kiválóan rakta össze a taktikát.

Továbbra is állítom, hogy legfontosabb játékosunk Bellingham. Megint mit művelt ez a srác?! A 70. perc környékén már alig kapott levegőt, mind azt írtuk, hogy ideje lenne a cserének, erre a meccs hajrájában csodát tett, és ő indította el a győztes találathoz a támadást. Nekem Bellingham az, ami a madridizmusom lényege. Ami az Arany években Modric volt. A megkérdőjelezhetetlen munkamorál, az ész és az elegancia ötvözete. És még csak 23 éves. Igaza van Mourinhónak, a döntéshozók szégyene, hogy csak 11. volt az Aranylabda szavazáson.

Lunyin. Atya ég! Szerintem elképzelni nem tudjuk, hogy ennek a fiúnak mekkora teher, hogy országa háborúban áll, ő pedig Madridban éli háborítatlan luxus életét. És ez csak a magánélete. Szakmailag sem kevésbé nehéz Courtois mögött végigcsinálni az edzéseket, és folyamatosan a legmagasabb szinten maradni, lényegében nulla meccsrutinnal. Ehhez képest legalább Courtois szintű hatással volt a meccsre, a bizonyos szöglet utáni fejes hárítása a La Liga évadában is dobogó esélyes lesz! Nem véletlenül futott hozzá elsőnek Mou a meccs lefújását követően.

Kijelenthető, hogy Mourinho visszatért, és kész az utolsó nagy dobására 

Magara így gondol: „Az évek során kiegyensúlyozottabbá váltam abban a tekintetben, hogy már nem foglalkoztat annyira, mit mondanak rólam. Ha kritizálnak, az nem befolyásol. Továbbra is úgy gondolom, hogy Barcelonában a játékosok érdemelték ki az elismerést. Én csak azért vagyok itt, hogy segítsek nekik. Ha úgy jövök le a pályáról egy mérkőzés után, hogy sikerült segítenem nekik, akkor nagyon boldog vagyok. Teljesen kiegyensúlyozott vagyok. Nem lettem sem bátrabb, sem kevésbé bátor, sem védekezőbb, sem kevésbé védekező. Az első időszak védekező felfogású edzője ugyanaz az edző, aki később 100 pontot és több mint 120 gólt szerzett a csapatával. Szívesen lennék megint annak az idénynek a védekező felfogású edzője, miközben ennyi gólt szerzünk és ennyi pontot gyűjtünk. Ami megváltozott bennem, az az, hogy nem vagyok makacs. Nyitott vagyok arra, hogy következtetéseket vonjak le azokból a dolgokból, amelyeket tanulmányozok, látok, megbeszélek és megvitatok. Nyugodt vagyok, és azt szeretném, ha a csapat is ilyen maradna a nehéz és a jó időszakokban egyaránt.”

A négymeccses idegenbeli sorozatról

„Eredetileg vasárnap játszottunk volna Valenciában, de végül szombaton lépünk pályára. Két napot elvettek tőlünk, és hét napba sűrítettek három mérkőzést, három utazással. Nagyszerű ajándék ez a La Ligától vagy a meccseket közvetítő csatornáktól. De ez egy olyan ajándék, amellyel meg kell birkóznunk. Meglátjuk, sikerül-e csalódást okoznunk azoknak, akik ezt így alakították.”

Nem véletlenül emelte ki az edzőnk már a Barca elleni meccs után a Nou Campban, hogy ez a győzelem pont annyit ér, amennyire folytatni tudjuk más csapatok ellen a sorozatot, mert nem az volt a célunk, hogy egy meccsen megverjük a Barcelonát, hanem az, hogy megnyerjük a bajnokságot!

Valverde ma pihenőt kap, kisebb sérüléssel vállalta az utolsó meccseket. Dumfries valószínűleg visszatérhet a kezdőbe, és nem lennék meglepve, ha a viszonylag pihent, viszont a győztes gólban kulcsszerepet játszó Camavinga is felállhatna a kezdő sípszóhoz. Hiszem, hogy nagyon nehéz meccs lesz. Ezt a szakadékot, ami a Barca és a Racing között fennáll, nagyon nehéz lesz fejben eltüntetni, és hasonló mentalitással pályára lépni. Jó látni, hogy a szakmai stáb is tudja ezt. Nagyon jó lenne, ha újabb 3 pont birtokában lehetne azon lamentálni, hogy az EC siker sorsfordító volt a csapat számára! A riválisaink szombaton nyertek, ez lesz a mi feladatunk is!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!