Madridistalány(ok)-avagy hogyan lettem/lettünk Madridisták? / vendégposzt

Ő nem a vendégszerző! 🙂

Ez most egy teljesen más hangulatú írás lesz, mint amit nálunk megszoktatok – de bízunk abban, hogy a lenti írás kevésbé taktikai üzenete is értő fülekre talál szemeiteken át… Nem volt egyszerű mondat, ugye? Pedig ez még semmi ahhoz képest, ami lentebb vár rátok, srácok! Mert legyünk őszinték: a nők nyelvén érteni a legnehezebb feladat ever! De ha van barátnőnk (szabadon felcserélhető: párunk,  jegyesünk, feleségünk), akkor az sosem baj, ha hagy minket meccset nézni, focizni járni. Az meg még jobb, ha ő is sportol,  vagy szeret valamilyen sportot. Naná, hogy az a legjobb, ha szereti a focit, de a top of the tops az, amikor ugyanúgy madridista, mint mi! Szóval… milyen is egy madridista lány? Erről írt nekünk Keresztes Szilvia, akire a Facebookon figyeltem fel, illetve úgy igaz, hogy az aktivitására a madridizmussal kapcsolatban. Lássuk az Ő történetét!  “Madridistalány(ok)-avagy hogyan lettem/lettünk Madridisták? / vendégposzt” bővebben

Óóó Afrika… (Melilla – Real Madrid, edzőkérdés)

A hétvégi tragikomikum után itt a péniszhosszabbító győzelem esélye. Ezen sorok írásakor az tűnik biztosnak, hogy nem Conte lesz a Real Madrid új edzője, és Lopetegui még nem áll sorba az ételosztáson a Blahán. ÁPDÉT: Már igen. Ami a Copa del Rey-meccset illeti a Melilla ellen. Nos. Nem lesz sorsdöntő a meccs, kivéve, ha kikapunk. De ne legyünk ilyen negatívak, inkább nézzük mire számíthatunk. “Óóó Afrika… (Melilla – Real Madrid, edzőkérdés)” bővebben

Nullius in verba (Real Madrid-Espanyol)

A Bilbao elleni meccs óta igyekszem visszakerülni lelki békém nyugodt határvonalai közé. Érdekes a helyzet, hiszen azóta a Farkasokat magabiztos, látványos játékkal intézték el a srácok, tehát akár bőven a chill-területen belül lehetnék, ugye? “Nullius in verba (Real Madrid-Espanyol)” bővebben

Klasszis-e a klasszis?

A futballrajongó népek körében örök érvényű vita, hogy klasszis-e egy játékos vagy nem, és ha igen, akkor miért nem. Nem szükséges messzebb mennünk kis blogunk kommentszekciójánál, ahol időről időre fellángol a vita van Nistelrooyról, Higuaínról, Casemiróról, vagy épp másokról. Járjuk tehát körbe a témát, hogy kiderüljön, van-e valakinek igaza. “Klasszis-e a klasszis?” bővebben

Futball – Álomkivitelben

Pár héttel ezelőtt a #NapKépe FB-rovatban az általam valaha látott egyik legjobb futballmeccs után készült kép szerepelt. Meg is lepődtem, hogy mennyien reagáltatok rá, mennyire fontos meccs (párharc) ez a Ti emlékeitekben is. Akkor egy szavazást is indítottunk az FB-oldalunkon, hogy készüljön-e róla elemzés. Mivel elsöprő ofkórz lett az eredmény, gyorsan (2-3 hét 😛 ) meg is lett az eredmény, amit pár sor óta olvastok is.  “Futball – Álomkivitelben” bővebben

Nyári dallam járja át a szívem

Az eddigi nyár Cristiano távozásáról, a lehetséges pótlékokról, és a pótlékok kieséséről szólt. Azonban nem csak ennyi történt szeretett csapatunkkal a szünetben, hiszen Benzema leforgatta 100. filmjét jött három négy öt hat hét régi-új srác, akikkel illene foglalkozni. Mivel Staller művésznő épp a Kincsem parkban túrázik, ezért én jutottam a srácoknak. Kezdjük is el! “Nyári dallam járja át a szívem” bővebben

A kis srác, aki mert nagyot álmodni

Véget ért. A klub egy jelentős korszaka befejeződött, Zidane és Ronaldo távozásával ezt biztosan kijelenthetjük, miközben bizonytalanul, de annál nagyobb kíváncsisággal és reményekkel várjuk az új kezdetét, azonban most még….

“A kis srác, aki mert nagyot álmodni” bővebben

Éjsötét tömegben rózsaszín esernyő

Ha valaki nézett időjárásjelentést az elmúlt közel egy napban, akkor bizony komoly aktivitást észlelhetett a madridi tájakon. A letargia esőfelhőiből fakadó könnycseppek súlyos és ütemes kopogása veri a flasztert, miközben mélabús sóhajok viharos lökései tépázzák a frissen ültetett facsemetéket. Egy alakot látok közeledni, talán egy húszas évei elején járó férfi lehet az. Üres tekintete és sötét ruházata megrettentő. De ő nem vett észre, csak elhaladt mellettem lassú, komótos léptekkel, egy sporttáskával a vállán. Megfordultam, és a látvány nem lepett meg. Egy tizenéves lány, majd egy negyvenes nő, ugyanaz a tekintet, ugyanaz az öltözék. Egyiküknél bőrönd, a másiknál retikül. Hirtelen kisebb csoportok, majd százak, végül ezrekben, tízezrekben mérhető tömeg vesz körbe, szürke és a semmibe révedő masszává gyúrva a környezetet. Nem vesznek észre, de megvető pillantásokat vetnek fölém. Felnézek, de nem látok semmit a szomorúan vonuló gomolyfelhőkön kívül. Hacsak nem a rózsaszín esernyőm az összeszűkült szemek és undorra húzódó szájak céltáblája… “Éjsötét tömegben rózsaszín esernyő” bővebben