Végy egy jó kapust!

A Real Madrid lehet az első olyan BL-győztes, mely megvédheti FIFA Klubvilágbajnoki címét. Ehhez az első lépés az elődöntő sikeres megvívása volt, melyet a hazai al-Dzsazira ellen kellett abszolválni. Az arabok már megvívtak három meccset azért, hogy a Real ellen pályára léphessenek, így a szerényebb képességű keret mellett fizikailag sem tudták a meccs egészében felvenni a versenyt a királyiakkal. A meccs mégsem volt mondható egyszerűnek. Lássuk miért!

(Először is hadd kezdjem egy kis nyelvtannal. Ha egy név külföldi, és olyan betűkészlettel íródik, melyben nem latin karakterek vannak, a magyar hangzás alapján kell átírni. Tipikus példa erre a cirill, és az összes ázsiai betűkészlet, nem beszélve az arabról. Így aztán a szerdai ellenfelünk nevét helyesen al-Dzsazirának kell írnunk.)

Tudtam én, egyébként, hogy Dzsudzsák Balázs nem igazolhatott egy harmatgyenge ligába, az nem lehet, hogy kizárólag az anyagiakat helyezte előtérbe. Ja, de. Az arab liga bajnoka, az al-Dzsazira nagyjából egy közepes spanyol Segunda B csapat színvonalán labdarúg, sem technikailag, sem fizikailag nem volt egy súlycsoportban a Real Madriddal.

Zidane 23 játékossal érkezett meg az eseményre az egy szerencsétlen, aki kimaradt, az Vallejo, és nagyon remélem, hogy ő maga kérte, hogy így legyen, vagy valami egyéb ok is szóba jöhet, mert egyébként csapnivaló érzés lehet majd, hogy a keretből mindenki FIFA Klub vb győztes lesz rajta kívül.

Nem lett volna gyenge kezdő egy Casilla – Carvajal, Ramos, Theo – Vazquez, M. Llorente, Ceballos, Kroos – Bale, B. Mayoral, Asensio kezdő sem, de ezek a futballisták a pályára lépés lehetőségén sem morfondírozó Mohával kiegészülve a kispadon kaptak helyet.

A pályára Navas – Achraf, Varane, Nacho, Marcelo – Kovacic, Modric, Casemiro, Isco – Ronaldo, Benzema összetételű tizenegy futott ki. Ha már van egy hakni jellege az egésznek, kapja meg a közönség, amit akar. (Egyébként szívesen kértem volna a Jézuskától, hogy a fent vázolt két csapat küzdjön meg egymással egy komoly tétmeccsen. Kíváncsi lennék a játék képére.)

Henk ten Cate láthatóan azzal küldte fel a fiait, hogy elkerüljék a katasztrofális vereséget. A meccs során számtalanszor kiderült, hogy még a kontrákkal sem engedett 3 embernél többet felfutni. A Real fölénye nyomasztó volt az első pillanattól kezdve. A holland edző egyébként már egy félidőt sem bír ki klotyó nélkül, mert látványosan rohant be az öltözőbe. Persze a dolog csak feltételezés, mint az egyszeri viccben, amikor a paraszt bácsi újsággal a hóna alatt rohan a kert végébe, hogy ti., biztos szarni megy, mert olvasni nem tud. Henk ten Cate mindenesetre megkönnyebbült arccal érkezett vissza és talán pont a garam masala kellemetlen mellékhatásairól mondott valamit segédedzőjének (esetleg azt, hogy beszarás jó a meccs), amikor helyet foglalt mellette.

A Real kifejezetten jó felfogásban kezdte a meccset, tudták, hogy ez a hakni két meccsről szól, és nem arról, hogy egy hosszabbításos szenvedésben leheljék ki a lelküket, 80 perc alibizés után. Láthatóan úgy volt vele mindenki, hogy legyen ez eldöntve minél hamarabb. Vannak olyan meddő meccseink, amikor passzív a gárda, nem mozog senki, helyzetek sincsenek, helyette beleszarás van és nem jönnek a gólok. A gólok most sem jöttek, de  nem az előbb felsorolt okokból, sokkal inkább az al-Dzsazira kapusának, Ali Khaseifnek köszönhetően. A tapasztalt hálóőr hihetetlen módon mindenhova odaért, és a legszebb, góllal kecsegtető megoldásaink sem jutottak be a hálóba. Szeretném leszögezni, hogy nem játszottunk rosszul, sőt, simán kerültünk mögéjük, jöttek az elfutások, érkeztek a labdák, még a beívelgetéseink is fejet találtak, a Real elképesztő fölényben volt, csak a gól nem született meg.

Csak egy kiragadott példaként, nézzük meg Modric lövését:

Ennél sokkal pontosabban nem lehet lőni. Ez bizony kapusbravúr a javából. De a legdurvább mégis Cé megpattanó fejese, ami után megszületett a nap védése. Egy kézzel kapott bele a labdába Ali Khaseif.

Hihetetlen reflexei vannak! Ha ez a csávó 20 évesen normális edző kezei közé került volna, talán ő lenne a szaracén De Gea.

Aztán jöttek a góljaink is, csak a bírónak mindig volt valami baja vele. Először Benzema fejesénél fújt Cé ellen faultot, majd Casemiro góljánál látta lesen Benzemát.

A hátsó kameraállásból látszik jól, hogy Benzema kivonja magát játékból, ahogy én látom, nem volt döntő hatással az eseményekre. A brazil bíró itt futotta a legnagyobbat, először nem adta meg, majd Casemiro rábeszélte, elindultak közepet kezdeni. Aztán mégis megnézette a videóbíróval, és végül annulálta. Kabaré volt ez, de nem az a Bödőcs-féle, hanem Sas Józsi hanyatló éveiből valami alpári szar – Akácos úttal súlyosbítva.

És, ahogy a nagy dramaturg ezt rendezni szokta, egy hatalmas Case-Achraf védelmi hibából meglógott az al-Dzsazira, és a brazil gólfelelősük, Romarinho bevette Navas kapuját a félidő hajrájában. Casemiro és Achraf egymást meg nem értése hozta létre a helyzetet, amit a kis brazil jól egy-az-egyezett le Varane-nal. A francia védő behátrált, egyébként végig a támadó előtt maradt, de az, ahogy átvette a jobb lábára, lövőhelyzetbe került. Ez meg kiváló csatárteljesítmény volt. Keylor „Pura Vida” Navas meg még bemelegedve sem volt.

Ez volt az a meccs egyébként, ahol még akkor sem ment fel a pulzusom, amikor a második félidő elején egy hosszú pillanatra azt hihette mindenki, hogy két góllal elmentek az arabok.

Egy Real szögletből indult a hazaiak akciója. Itt Achraf volt nagyon rutintalan, hogy a meginduló játékost megpróbálta becsúszva megelőzni. Ebben a szituációban csak simán fel kellett volna venni, és végig kísérni, lassítani, hogy a társak visszaérjenek. Ehelyett a sikertelen becsúszást követően ketten vezethették Navasra a labdát, és csak a rutintalanságuk miatt futhatott lesre végül a befejező emberük.

Az al-Dzsazira a végére már nagyon elfáradt, és ha szükség lett volna rá, most úgy érzem, hogy akár 3-4 gólig is tudott volna hajtani a Real. De nem volt. Modric zseniális mélységi passza Ronaldót hozta helyzetbe, és a portugálunk nem hibázott. Persze, hogy ez is egy rekord, tudott is rá koncentrálni.

Zidane cserékkel frissített, bejött a két futónk, Asensio és Vazquez, majd némi meglepetésre pedigrés paripánk, Bale is a gyepre futhatott Benzema helyett. Itt jegyezném meg, hogy én „elengedtem” Benzemát. Az hihetetlen, hogy miket művel. Olyan, mint a Markos-kabaréban a három teremőrből az utolsó, ugye: „ő jól lát, ő jól hall, ő meg mindig ott van velünk”. Tényleg ez van, Benzema mindig ott sündörög a pályán, de olyan idegen, mint a kínai séf a kutyamenhelyen, végig azt érezzük, hogy jelenléte nem oda való. Fog ő még fontos gólokat szerezni, de az évi három alkalom nem menti fel az egész éves bénázás alól.

A csapat egyébként statisztikailag brutálisan dominálta a mérkőzést, a világ kilencedig csodája lett volna, ha ezt nem nyerjük meg. (A 8. csoda holtversenyben Benzema játékperc-hegyei, és a Barca meccsek öngóljainak száma.) Abszolút pozitívum, hogy az ellenfelünk nem rugdosódott feleslegesen, nem henteltek, a kis szurka-piszkák meg benne vannak amúgy is.

Azt már a meccs előtt tudni lehetett, hogy a Gremio lesz a döntőben az ellenfél. A kupát el kell hozni, nincs mese, csak az validálja ezt a karácsonyi haknit. Szombaton 18 órakor kerül képernyőre a döntő. Reméljük, sérülés nem lesz! (Bale, figyelsz?)

Itt egy mozgóképes összefoglaló a 15 helyzetünkkel:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!