Tündérmese avagy Andersen is megirigyelné

Történetünk Villaverde Altóban kezdődik, Madrid déli részén található szegény negyedben. Főhősünk egy itt élő család harmadik gyereke, aki már fiatalon csiszolatlan gyémántnak bizonyult a labdarúgás terén. Egy helyi amatőr kölyökcsapatban kezdett el focizni, a San Cristóbal de Los Ángelesben. Már itt híressé váltak egy bődületes statisztikát produkálva, egy hónap alatt 175 gólt szereztek, de csak egyet kaptak. Így történt, hogy a tehetséges kissrác a városi rivális Atlético Madrid utánpótlás képzésébe került, apja nagy örömére, hiszen az egész család Atlético szurkoló volt. “Tündérmese avagy Andersen is megirigyelné” bővebben

Októberi értékelő

Lezárult az októberi hajsza, és az eddigiekkel ellentétben, most teljes mértékben elégedettek lehetünk. Vagy mégsem? Kevés gólt kaptunk, győztünk a Liverpool otthonában, otthon vertük meg a Barcelonát, egyénileg is voltak kimagasló teljesítményeink, ráadásul most osztották ki a tavalyi év spanyol bajnokság legjeit. Hajtás után értékelünk. “Októberi értékelő” bővebben

Goldolatmenés II.

A labdarúgás nem egy egyszerű sport, mára a politika és a pénz szerves, és természetesen egyúttal kiirthatatlan  részévé vált, olyan szimbiózist alkotva, mint daganat a gazdatestben, táplálja, de mérgezi is azt.  Már a 90-es években se csak a játékosok, a taktika és az edző szent hármasának harmóniája kellett a kiugró eredményekhez. A klub gazdasági helyzete, szakmai vezetése és az elnök személye is olyan befolyásoló erővel bírt, mint egy jól megválasztott taktika vagy a játékosok formája.  Három egyesület vizsgálok most, három különböző klubot, három különböző utat.  2014 októberét írjuk, a Real Madrid túl van egy sikeres El Clásicón, s az egyszerű szurkoló hajlamos rózsaszín ködbe burkolózni, de a következő gondolatokkal is szeretném felhívni a madridisták figyelmét, nem minden fenékig tejfel – ugyanakkor gyorsan szívemre is teszem a kezem, igen kevéssé van most okunk a borulátásra, ergo az elemzést nyugodtan vehetitek hipotetikusnak. Azonban, mielőtt nekiveselkednénk, tartozok még egy kötelességgel, méghozzá a folytatás csúszása miatt, tehát mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa (avagy Lars von Trier szerint:mea culpa, mea maxima vulva). “Goldolatmenés II.” bővebben

Egy leírhatatlan élmény leírása

Rendhagyó poszt következik! Kommentelő társunk, név szerint berc00, átélte minden madridista legnagyobb álmát! A helyszínen tekinthette meg az Athletic Bilbao elleni 5-0-ra megnyert mérkőzést. Megkértük, hogy írja le nekünk/nektek felejthetetlen élményeit, tapasztalatait és, hogy ossza meg velünk a képeit. Nem is húznám tovább, íme első kézből az élménybeszámolója: “Egy leírhatatlan élmény leírása” bővebben

Gondolatmenés I.

Tettük már fel magunknak a kérdést, hogy miért pont a labdarúgást szeretjük? Miért pont ez a sport? Hiszen oly széles a lehetőségek skálája, példának okáért ott van az amerikaiaknak a kosárlabda, az NFL, a baseball, a jégkorong, stb. Mindegyik szinte vallási magasságokba emelkedett az Új Világban. Mi európaiak esküszünk a focinkra, s eltántoríthatatlanul ragaszkodunk hozzá, ahogy az amerikaiak a sajátjaikhoz. Mégis, a világon a legnépszerűbb sportág a labdarúgás.  Nem értjük, miért szeretik az amcsik a sportjaikat, ahogy ők se értenek minket, a „gagyi focink” miatt. A következőkben ezekre keresem a választ, és a futballal kapcsolatos gondolataimat fogom megosztani két részletben, a fogyaszthatóság kedvéért.  Előre szólok, igencsak rendhagyó post következik. “Gondolatmenés I.” bővebben

M, mint marcipán

Be kell vallanom, hogy már régóta motoszkált a fejemben egy poszt róla, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy meg is írjam. Nem tagadom, Iker mellett ő a legnagyobb kedvencem a csapatból, és nem csak azért kedvelem őt, mert folyton elalélok a játékától, hanem mert emberileg is egy abszolút szerethető srác. Valahol szégyellem is, hogy sem itt, sem a korona mögött nem szenteltünk neki még posztot, pedig már bőven kiérdemelte az itt eltöltött idő alatt, úgyhogy ezt most pótoljuk, méghozzá rendhagyó formában. “M, mint marcipán” bővebben

Fejtörés

Kezd leülepedni sok minden a klub körül, így az átigazolási szezon bezárta után. Kellett is ez a szünet, mert nagyon nem úgy kezdtük az évet, ahogyan azt szerettük volna. Szenvedett minden csapatrészünk, gólokat nehezünkre esett rúgni, viszont a hátvédeink úgy szaladgáltak, mint a fejetlen csirkék egyes helyzetekben. Carlónak sok dolga lehetett, össze kell raknia egy stabil csapatot, amit jelen állás szerint igen nehéz. Lehetőségei szűkek, de tavaly megtalálta a megoldást, így idén is megtalálhatja előbb vagy utóbb. “Fejtörés” bővebben

Augusztusi értékelő – Idény eleji forma…

…vagy inkább múlt idény végi? Normális esetben nem értékelnénk augusztust, de mivel a szuperkupák miatt öt meccset is játszott a csapat, így már van mit – csak sajnos nem túl pozitívan. Eddig 50%-os a teljesítményünk mind a bajnokságban mind a két Szuperkupában a játékunk viszont…nos az még ezt se érte el… Tömjénezés kevesebb, kritika annál több lesz, de hát ne feledjük, ez még csak az eleje. Hajtás után értékelünk. “Augusztusi értékelő – Idény eleji forma…” bővebben

Mexikói borsó

Nem jött Falcao, Negredo, sőt még Verratti sem. Jött helyettük Javier Hernandez, örülünk vajon? Magam úgy vélem, hogy korai lenne megítélni az átigazolásának helyességét. Ehhez mindenképp időre van szükség, ahogy a csapatnak is, hogy megint összeálljon. Mielőtt nekiálltam megírni e posztot, muszáj volt utánanéznem a kis mexikóinak. Bevallom, hiába néztem anno, a Ferguson éra alatt jó pár MU meccset, Chicharito játékára nem emlékszem. Sajnos a szakértők között sincs egységes álláspont az újonnan igazolt csatárunkról, de az alábbiakban megpróbálom összegyűjteni az erősségeit és a gyengéit. Megpróbálom felvázolni miben lehet hasznukra és miben nem. Mindkét oldalra fel fogok sorakoztatni érveket, tényeket. Lássuk hogyan sikerült… “Mexikói borsó” bővebben

Végre vége… Transfer window 2014!

Véget ért a 2014-es nyári átigazolási időszak, úgyhogy fellélegezhetünk. Nincs több pletyka, nincs több találgatás, végleges a keretünk. Megszokhattuk volna, hogy minden nyáron főszereplők vagyunk és, hogy a legnagyobb neveket hozzák össze velünk. Az újságírók átalakítják a csapatunkat, sztáron jönnek-mennek, mi meg csak elmorzsolunk egy-egy imát lefekvés előtt, hogy csak idén ne legyen nagy változás, ne az utolsó pillanatban legyen mozgás. Nézzük hát hogyan alakult számunkra a transzfer időszak. “Végre vége… Transfer window 2014!” bővebben