Üzlet a foci felett

Bár már folyik az átigazolási szezon, a mi házunk táján még mindig az a legnagyobb sláger, hogy a presidente miként cseszi széjjel a csapatot. Bár Carlo menesztése még indokolható, de az új vezetőedző kinevezése annál inkább megkérdőjelezhető. Talán még is van egy olyan oldala a dolognak, ami mindent megmagyaráz, még ha jóérzésű embernek csak dedelon kíséretében fogadja be a gyomra. “Üzlet a foci felett” bővebben

Búcsúzóul

Carlo Ancelotti 2 teljes szezont töltött el a Real Madrid edzőjeként. Ez idő alatt 4 kupát, köztük a hőn áhított Tizediket is elnyerte. Hogy mit is lehet ilyenkor mondani? Mi megpróbáltuk megfogalmazni. A Madridi Merengués csapata így köszön el az olasz edzőtől. Hajtás után búcsúzunk! (Vigyázat, hosszú lesz!) “Búcsúzóul” bővebben

Kirándulás a Bernabéuban

Agyvérzésünk első felvonásán túl vagyunk, a következőre jövő héten kerül sor, amikor is bejelentik a spanyol pincér (Rafa Benítez) érkezését, de a kettő között, hogy legyen némi jobb kedvünk, egy vendég poszttal jelentkezünk. Egy olvasónk és rendszeres kommentelő társunk, nevezetesen andreal nem olyan rég Madridban járt és megkértük, hogy írja le nekünk/nektek élményeit. Hajtás után az ő írását olvashatjátok, fogyasszátok sok szeretettel! “Kirándulás a Bernabéuban” bővebben

Szavazás cunami!

A szezon legizgalmasabb részéhez érkezvén mindenki fokozattan várta a mérkőzéseket, s ezzel a lendülettel olyan gyorsan rántották ki alólunk a szönyeget, hogy telibe fejeltük a dohányzó asztalt (bár egyesek Pérez papát találták volna el). Elültek az izgalmak, és már nem számít, hogy Benzema kihagyja az utolsó fordulót, hogy nem szállingóznak a hírek Modric felépülése kapcsán, lévén, hogy ez is redundánssá vált. Szóval villámgyorsasággal zárult le és ért véget a 2014/15-ös évad számunkra, aminek révén beléptünk a minden madridista számára oly rettegett és nem kicsit utált fázisába. A nyári uborkaszezon mindig tele volt átigazolási pletykákkal, de mostanra ez talán olyan méreteket öltött, hogy tibeti szerzetes legyen a talpán, aki nyugodt tud maradni. Sokan találgatnak, hogy mi lesz a csapatunkkal; ki fogja irányítani, kik mennek és érkeznek Madridba? De igazán senki se tud konkrétumot. Ennek ellenére gondoltam összerakok egy rövid írást az eddig napvilágot látott pletykákkal, hírekkel, mégpedig olyan formában, hogy tartunk egy szavazást. Mindegyik kérdésben gondoljátok át, hogy Ti hogyan cselekednétek. Hogyan alakítanátok a Real Madridot abban az esetben, ha Ti lennétek Pérez helyében, vagy legalábbis döntési helyzetben. Csapjunk is a közepébe. “Szavazás cunami!” bővebben

Mindennapi adatunkat… I. – Mini tabellák

Az átigazolási pletykákat, az NSO-t és Joó Gabi cikkeit forgatva nem csak arról győződhetünk meg, hogy alapjáraton nem is lenne olyan magas a vérnyomásunk, hanem arról a kérlelhetetlen tényről is, hogy bizony nyakunkon a holtszezon annak teljes Esmaraldába oltott Mónika Show mivoltával. Nem egyszerű ezekben az időkben érdemi tartalommal előállni, de azért megpróbálkozunk vele. „Mindennapi adatunk…” címmel egy rendszeresnek semmiképpen sem nevezhető, de a Halley-üstökösnél talán gyakrabban jelentkező rovatot indítunk, amelyben különböző számokkal lepjük meg a nagyérdeműt. A statisztikát nem kedvelőknek sem kell fintorogva elkapcsolniuk, mert bizonyára lesznek majd a „belemagyarázás” jegyeit magukon hordozó kimutatások is, de a mai semmiképpen nem mondható annak. Tovább után néhány mini tabella következik a közvetlen riválisokkal szemben elért eredményekkel. A spanyol bajnokság tabelláját alighanem mindenki ismeri. Az utolsó fordulóban még lesz némi változás, lesz egy kis helyezkedés, de mindez már nem fogja érinteni azt, amiről ma szólni szeretnénk. “Mindennapi adatunkat… I. – Mini tabellák” bővebben

A győzelem és a siker közti különbség

Szerdán este úgy ültem le a mérkőzés elé a Hámesz rajongó de antimadridista kolumbiai kollégám társaságában, hogy előtte a szakmai előmenetelemet illetően ha nem is negatív, de mindenesetre feldolgozandó hírekkel szembesültem. Csütörtök reggel így érthetően nem a legjobb hangulatban, csalódásokkal tele, de legalább kavargó gondolatokkal a fejemben ébredtem. Akármi jutott eszembe, a reakcióm csak ennyi volt: hát igen, ezt jól át kell gondolni, mert jelenleg fogalmam sincs… Ebben a helyzetben miután a gép képernyője előtt ragadva éppen céltalanul égettem el az adott napra rendeltetett perceket, egyszer csak az egyik kedvenc beszédemnél kötöttem ki. “A győzelem és a siker közti különbség” bővebben

Egy török, egy olasz mester és a Triád!

1998. júniusát írtuk és véget ért második edzői szezonom a Parmánál. Még egy évem volt a szerződésből, amikor is fülembe jutott, hogy egy török csapat vezetője, nevezetesen a Galatasaray elnöke, Aziz Yildirim személyesen engem akar a következő edzőjüknek. S be kell valljam nem igazán voltam oda az ötletért. Hiszen mindössze pár éve voltam edző, ami még nem teszi lehetővé, hogy ekkora váltást meglépjek. Még Olaszországban volt a helyem. Ennek ellenére a török klub képviselői felkerestek otthonomban és beleegyeztem, hogy 3 napra meglátogatom a Galatasaray labdarúgó központját. Privát repülővel vittek Parmából, és az út titkossága ellenére rengeteg szurkoló várt a török reptéren. Szállás a Hotel Kempinskiben, ebéd a Boszporuszon. Szóval nem sajnáltak pénzt áldozni erre. Mindeközben a helyi lapok is tele voltak velem. Így érkeztünk el az utolsó ebédhez, ami során elém tolták az ajánlatukat:

 

 

3 millió dollár/év, 3 éven keresztül….Segítek, rahedli pénz! Csak viszonyításképpen, a Parma addig 700 ezer lírát (550.000 dollár) fizetett nekem évente. Ennek ellenére nemet akartam mondani. Viszont ki kellett találnom, hogy mindezt hogyan tegyem meg. Arra jutottam, hogy addig emelem a kívánságaim alkotta mércét míg egyszerűen meg nem elégelik és más edző után néznek. 

Első körben házat kértem a parton. Válasz: Yes. Aztán egy kocsit sofőrrel. Válasz: Yes. Majd az utazásaim megtérítése Olaszország és Törökország között. Válasz: Yes. Végül, a saját segédeimmel kívántam dolgozni. Válasz: Yes.

Szóval totális vereség. Akkora öngól…Távozásom előtt alá akarták íratni a szerződést. Kvázi fogoly voltam. Egyetlen egy dolog mentett meg. Méghozzá az élő szerződésem a Parmával.  (I can’t sign anything official right now. Let me go back to Italy, it’ll only take me a few days to rescind my existing agreement, and then I’ll come back to see you.) Így azzal tudtam hazamenekülni, hogy elintézem az élő szerződésemet, majd visszatérek Törökországba. De erre nem került sor, hiszen kissé csirkeként viselkedtem, mert feleségem informálta Yildirimet, hogy meggondoltam magam. Persze ők nem hagyták annyiban és újabb képviselők érkeztek hozzám.

“Egy török, egy olasz mester és a Triád!” bővebben

A számok világa – avagy áldozzunk a statisztika oltárán

A számok nem hazudnak. A számok nem fedik le a valóságot teljes mértékben. Mégis egy halom információt rejtenek magukban, s abban az esetben, ha ezt megfelelő szempontból vizsgáljuk, roppant fontos dolgokra világhatnak rá. Méghozzá talán olyan részletekre is, amikre másképp nem nagyon lenne mód. Ebből az indíttatásból indultam el a vizsgálódás útján, és igyekszem több érdekességre is fényt deríteni. Talán a legfontosabb mindközül: Ancelotti milyen okból alkalmazza oly gyéren a rotációt? Sok alkalommal szidtuk már a késői cseréi miatt, az ugyanazon 11 egymásutáni szerepeltetése miatt. De indokot nem találtunk rá. Talán Mourinhohoz hasonlóan “rotáció ellenes”? Vagy netán a keret adta lehetőségek miatt nem tudja megfelelő mértékben használni ezen eszközt? Főként erre keresem a választ, meglátjuk mekkora sikerrel. Tehát a következőkben tömény stat túltengés lesz, így kéretik elfordulni, elmenekülni mindazoknak, akiknek nem bejövős a téma, netán kitaccsolnak. (Én szóltam!) A többiekkel pedig ugorjunk a közepébe!  “A számok világa – avagy áldozzunk a statisztika oltárán” bővebben

Totális dominancia?

Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a „Három Királyok”-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a „negyedikek” nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos „városi legendának”: régen tényleg minden jobb volt? “Totális dominancia?” bővebben