Világuralom

Valami olyasmi történt szombat este, amit talán ezekben a napokban fel sem fogunk igazán. Nekünk, madridistáknak van nehezebb dolgunk, hogy feldolgozzuk a sorozatban nyert három Bajnokok Ligája sorozatot. Bizonyos szemszögből ezt a BL-döntőt nem a Liverpool veszítette el. Ezt a BL-döntőt a VILÁG veszítette el. Ezzel biztosan Ti is találkoztatok. Most többen utálnak és nagyobb intenzitással minket, mint a Kijev előtt. De soha ne hagyjátok, hogy elrontsák a történelmi tett, a szombati győzelem felett érzett örömötöket! Lássuk, a szerkesztőség tagjai közül ki mire emlékszik az éjszakából! 😎

ReAlantos:

Vasárnap hajnali három óra van, mikor ezt gépelem, és egyszerűen nem bírok aludni a fejemben kavargó gondolatok miatt. Igyekszem áttekinthető képet adni nektek a kusza ingoványokról, de ne haragudjatok, ha ez nem mindig sikerül.

Először is, szeretném megköszönni mindnyájatoknak, akik tiszteletüket tettétek a Parkban, mert frenetikus élmény volt találkozni és eszmecserét folytatni veletek! Nagyon remélem, hogy jövőre is hasonló élményben lehet részünk, de persze korábban is szívesen összefutnék veletek. Külön köszönöm lucasnak, tib1978-nak és ZeRónak, akik helyzetükből adódóan a meccs alatt is remek társaságot nyújtottak. Egyszóval: köszi! 🙂

Tizenharmadszor is BEK/BL-győztes a Real, de ami talán még fontosabb, hogy immár hétszeres BL-győztes. Mögöttünk a Barcelona 4 és a Milan 3 elsőséggel. Utcahosszal vezetünk, és látszik a spanyol dominancia is.

A meccsre rátérve: nekem egyetlen gondolat maradt meg központi elemnek, mégpedig az, hogy a góljainkat az a két játékos szerezte, akiket a szurkolók jó része más csapatban kíván látni. Talán ez jellemzi legjobban napjaink Real Madridját: hogyha semmi nem akar összejönni, akkor érkezik valaki, akire senki nem számít, és megoldja.

Benzema legutóbbi, Bayern elleni duplája és a mai gólja talán azt igazolja, hogy átkattant nála valami. Bale pedig nemcsak meglőtte élete gólját, hanem végre láthattunk tőle egy olyan távoli próbálkozást is, amilyenhez hasonlókért anno felfigyelt rá a világ.

A meccs fordulópontja volt Szalah sérülése, így erről is ejtenék pár szót. No, nem magáról az esetről, mert ahhoz túl elfogult vagyok, és nem bírom kinézni Ramosból, hogy bárkinek szándékosan sérülést okozzon. Míg az első percekben a Liverpool agresszív stílusával nem igazán tudott mit kezdeni a Real, addig az egyiptomi kiválása után már magabiztosan kontroll alatt tartotta a labdát, az ellenfelet és a játék képét is.

Bár voltak kétségeim ez után is, azok mind szertefoszlottak, amikor Gareth először labdához ért.

Utólag könnyű okosnak lenni, de kell is: ezt a döntőt rutinból nyerte meg a Real (és persze keretmélységből). A Pool pedig, bár nagyon egységes csapat, azért bukta el, mert egyénileg még nem mindenki állt készen egy ilyen szintű megmérettetésre.

Ja, és ha már Pool. Egy kifejezetten szimpatikus gárdát ismerhettünk meg, akik az egyik legfontosabb vezéregyéniségük kiválása után is képesek voltak küzdeni, épp ezért minden elismerést megérdemelnek. Van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező években látjuk még őket BL-döntőben, mert egy átlagban igen fiatal csapatról beszélünk. Kedves Fonatosok, ha esetleg olvastok minket: csak így tovább nektek és a csapatnak is! 🙂

Mi azonban álljunk meg egy pillanatra, és élvezzük ki, hogy a csapatunk újfent bajnok!

Még egyetlen, utolsó dolog: igazam lett a beharangozós tippelésben. A rendes játékidő 1-1-gyel ért véget, csak Karius adott nekünk grátiszba még kettőt…  🙂 Viccet félretéve, a német kapus (nemisolyan)rövidzárlata nagyon meglepett, ennyire fontos mérkőzésről ilyenre vagy ehhez hasonlóra egyáltalán nem emlékszem. Azt is beigazolódottnak vélem, hogy elmaradt az adok-kapok, mert bár voltak helyzetek, mindkét csapat gondosan ügyelt a védekezésre. Összességében én az egész tippemre egy 3-as alát adnék magamnak.  😀

CAMPEOOOOONES! 🙂


Raulitás

Hát, ezt ismét megértük: BL GYŐZTES A REAL MADRID. Az élménybeszámolót/elemzést a közös meccsnézéssel kezdem: baromi jó volt srácok, köszi, hogy jöttetek! Jó volt megismerni az embert a nick mögött, és olyan olvasókkal is találkozni, akik nem kommentelnek, ’csak’ olvasnak minket. Óriási volt a hangulat, jókat tudtunk beszélgetni a meccs előtt és alatt, és csak azért nem emelek ki senkit mert olyan részeg voltam, hogy nem emlékszem semmire nem akarok senkit kihagyni. És egyúttal köszönet a pena csapatának, a szervezésért és megvalósításért, illetve a Budapest Parknak a drága sörízű vízért.

Ami a meccset illeti, nem számítottam ilyen jóra. Attól tartottam, hogy az edzők túlzottan óvatosan mennek neki a meccsnek. A kommentek között az első félidő alatt beírtam, hogy Klopp is visszafogta magát és csapatát, ami a gegenpresszinget illeti. Most ezt javítom, mert csak az újra nézés során jött át, hogy tényleg intenzív volt, bár azt tartom, hogy kevésbé, mint sokszor a szezon során. Emellett vagy részben épp emiatt ez nem is működött annyira jól, mint azt megszoktuk. A másik oka ennek az, hogy a királyi csapat bemutatta a gegenpresszing talán legjobb ellenszerét: (az idei Realhoz képest nagyon) szervezett, visszazáró védekezést, és a labdaügyes játékosok alkalmazását. Utóbbiból 9 volt végig a pályán, és most Keylor és Casemiro is megbízhatóbb volt, mint általában, bár ez a brazilnál pár hibát eredményezett ezzel együtt. Kroos a 2-3 áramköri hibát jelző homály passzon kívül zseniális volt, ahogy Ramos is sokkal összeszedettebb volt, mint általában. Megkockáztatom, hogy ezen a meccsen volt a kapitány a legkoncentráltabb a szezon során. A jobbhátvéd poszt (Carvajal és Nacho) stabil volt, nem sokszor tudtak mögénk érni, és Marci is felvette a nem_olyan_szar_védő jelmezét, előre pedig nagyjából hozta a megszokott színvonalat. Benzema ma tényleg topcsatár teljesítményt nyújtott, Bélusnak meg jár a végtelen répa a meccs után. Emberileg pedig pláne, hiszen ő volt az első, aki a lefújás után elsőként odament csóri Kariushoz. Nyilván a németen ment el a meccs, de azért sajnálom a srácot, mert nem tehet arról, hogy ez nem az ő szintje. Céről meg inkább nem szólok semmit most, mert, amit felépített a meccs alatti hajtásával, védekezésével és mezőnymunkájával (az öregkorára csapatjátékossá avanzsáló Ronaldo illúzióját), azt a meccs utáni interjúban tette tönkre egy mondattal.

Két játékosról nem szóltam még: Varane és Modric, akik Bélus mellett a meccs legjobbjai voltak, ezért ők videót is kapnak tőlem hálából.

Varane: 6 felszabadítás (a legtöbb a mezőnyben), 2 interception, 1 blokkolt lövés, 0 falt, 2 megnyert fejpárbaj, és az első 5 percben legalább 3 olyan szituáció, amikor komoly ziccert akadályozott meg. De tényleg nincsenek szavak erre a 25 éves srácra. Tulajdonképpen mindent megnyert, amit lehet a Real Madriddal, ráadásul a nagy részét töbször is. Két videó a Tanár úrtól, amiken a szokásos korai bekapott gólt akadályozta meg.

 

Modric meg… Modric meg egyedül lejátszotta a Pool középpályáját és a rutinróka Milnert is többször küldte el gyufáért. Meg amúgy még mindig legalább két zseni a csávó. Imádom.

Ilyen passzt, te jó ég
Itt csak 3 ember nem tudja szerelni.
Erre meg jegyet kéne szedni Lallanatól
Hogyan?
Milner elküldése után csak négyen figyeltek rá.

Gracias!


Jose

A Parkban remek kis csapatunk kiváló meccset láthatott. Mindig hatalmas élmény találkozni azokkal, akik olvasnak, kommentelnek. A meccsig volt bőven időnk, szinte mindenki mindenkivel váltott pár szót. Örülök, hogy értelmes, jó arcokkal találkozhattunk. Jó volt, ahogy a meccs alatt mindenkinek volt valami értelmes hozzászólása, meglátása. Ok, Lucas a 3. percben már azt mondta, hogy: “Fújják már le, én ezt nem bírom…” 😀

Idemásolom Krityó kommentját, mert ezen a szálon érdemes tovább menni:

Egy élmény volt, higgyétek el! Egyik oldalamon a földim, a cukicsinikedves Ursula, másik oldalamon a szakértők gyöngye, Jose, mellette és legtöbbször a nyakunkban Lucas, mellette Gwandal, előttem norma, mögöttem kodex, akik Joséval cseteltek meccs közben szóban, Ursula mellett Raulitás és sultan, (kissé távolabb ZeRo), akik szóban írták a holnapi összefoglalót. Na, ez, meg a kb. 30 merengő a 2000 madridistával együtt, ezt elfelejteni nem tudom egy életre szerintem. Hab a tortán, hogy nyertünk, ha nem láttátok volna!!!!😎😎😎😎😎
Kösz a szervezést, az összetartást mindenkinek, nagyon jók vagyunk élőben is! Akiket kihagytam, bocs érte, majd nagyjaink leírják, pontosan kik is voltunk ott közülünk.😉

Nagyon jó, hogy élőben is az a karakter, az a személyiség köszön vissza, aki kommentel. Nincs kétféle szerep, nincs kulturált személy élőben és vállalhatatlan kommentelő egyazon arc mögött. Imádnám, ha jövőre is veletek nézhetnénk a döntőt – már ha a Real újra bekerül oda.

A meccs elkezdődött és ahogy Krityó is írta, én és Norma sokszor jeleztük egymás felé a dolgokat:

  • Casemiro már a 2. percben életveszélyes volt, a mi tizenhatosunk vonalán adta el a labdát
  • A csapatnak egyszerűen csak le kellene nyugodnia, mert nagyon sok a pontatlan átadás. Kroos, Modric, CR, Isco, Marci… mindenki rontott tiszta átadásokat.
  • A Pool nagyon keményen tolja a letámadást, hatan vannak a mi térfelünkön.
  • Eléggé fosunk támadni, három-négy játékosunk megy fel ilyenkor. Tartunk Szalahtól nagyon.

Aztán jött Szalah sérülése. A magam részéről “versenybalesetnek” tudom minősíteni. Nem a madridista voltom miatt. 2001-ben a csapattársam, Szabi és az ellenfél egyszerre indították el a becsúszást. A srácnak bokatörése lett, a pályára jött be a mentő. Fontos megjegyezni, hogy sem ő, sem a csapattársai nem mentek neki Szabinak. 2003-ban fejpárbajt vívtam hazai pályán és az ellenfelem meglökött a levegőben. Talajra érés után alátört a jobb bokám, 3 hónap off. Eszembe sem jutott a szándékos sérülésokozás. Tehát amikor azt mondom, hogy elutasítom a Világ vádját, azt a tapasztalataimból merítem, nem a madridista mivoltomból. Amikor Rio Ferdinand, Kahn azt mondja, hogy ezek a fizikai párharcok mindig is megvoltak, akkor inkább az ő szavukat tartom hitelesnek, mint azokét, akik már a meccs előtt legalább egyszer elmondták, hogy mennyire utálják a Madridot. Az, hogy a Liverpool játékosai sem estek neki sem a bírónak, sem Ramosnak… talán ez is sejtet valamit. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a rendes körülmények közt értelmes és értékes emberek is a zsigeri gyűlöletük hatása alá kerülnek. Ám mint tudjuk: a gyűlölet nem pálya.

Szalah lecserélésénél a játékos felé meglévő tiszteletet vastapssal mutatta meg a Park. #értékrend

Aztán folytattuk Normával:

  • A Pool összeesett, a Real felbátorodott. Mindkét dolog kiváltó oka Szalah lecserélése volt.
  • Nézd meg: Marcelo most mennyivel bátrabban megy fel. Amíg fent volt Szalah, kétszer is meggondolta, hogy ellép-e mellőle. Ezt a meccset innen egyszerűen be kell húzni.
  • Mane átjött a jobb oldalra, Lallana nem veszi viszont fel az ő bal oldali posztját, hanem mélyebben játszik.

Lucas közbeszólt: “Hallod, én ezt már nem bírom. Fújják már le.”

Aztán jött a mi tragédiánk: megsérült imádott Carvajalunk. Ugyanúgy sírt, mint két éve. Rettenetesen sajnáltuk, ő a mi fiúnk, aki minden meccsen kiteszi a szívét-lelkét a csapatért, mindent odaad érte és az ilyen embert nem lehet nem imádni. Vastaps és szomorúság kísérte le Danit és vastaps és lelkesedés köszöntötte Nachót. Aki a meccset nagyjából hiba nélkül hozta le.

A félidő második fele és igazából a meccs irányítása ekkor már a miénk volt.

Félidőben persze gyorsan mindenki jött fel a Blogra, olvasni és írni a kommenteket. 😆

A kép csak illusztráció – ez a gépelés még nem a félidőben történt. 😀

Aztán elkezdődött a második játékrész és bíztunk benne: gyorsan előnybe kerülünk. Rajtunk kívül ebben Benzema bízott még. 😎 Isco is bízhatott volna, az okos érintése után a labda azonban a keresztlécről vágódott le.

Soha nem láttam, soha nem láttunk ekkora balfasz megoldást kapustól még ilyen fontos meccsen. Normával hajnalban – nyilván teljesen friss fejjel – beszélgettünk és egy nagyon jó magyarázattal jöttem elő, hogy miért volt rettenetesen kínos Karius megoldása: “Képzeld bele magad a kapus helyébe. Kezedben a labda, látod mekkora terület létezik előtted, ahol nincs ott Benzema? Na, most látod azt a kis részt, ahol ott van a játékos? Melyik a nagyobb? Akkor mekkora lámának kell lenni, hogy mégis Benzema környékére dobd a labdát? Naugye.”

De ne vegyük el az érdemeket Karimtól sem, mert ott kellett lenni, mert oda kellett érni. A Parkban a hitetlenkedő morajlás hullámzott végig, mert amikor láttuk, hogy a labda gurul a gólvonal felé, akkor tudtuk ugyan, hogy mi fog történni, de hogy hogyan történt, azt nem bírtuk elhinni. “Ilyen van?” – kérdeztük egymástól. Benzema megérdemelte a sikert, megérdemelte, hogy a BL-döntőn szerezzen gólt (azt nem bírom leírni, hogy: rúgta…). Tényleg tiszteletre méltó, ahogy a rengeteg kritika ellenére is küzd, harcol és igyekszik segíteni a csapatát.

Kivéve Lucas, aki a nyakunkba ugrott és rettenetesen örült a gólnak, de utólag bevallotta, hogy nem látta. 😛

A gól után megállapodtunk Normával, hogy most kellene Isco helyett Bale, mert jöhetnének a nyihahás vágták. Bale helyett azonban Mané érkezett, aki köszönte és gólra váltotta a figyelmetlenségünket.

A vezetés megszerzése után 2 perccel újra egál volt. Igazából ez volt az az eredmény, ami senkit nem lephetett meg. Mindkét csapatra igaz, hogy kapja a gólokat. Persze, nyilván többet is rúgnak általában – de az 1-1 kapott góllal szerintem mindenki számolt. A kérdés most is az volt, mint tavaly: ki lövi a másodikat?

A 61. percben aztán jött az Isco-Bale csere. Két perccel később pedig:

“Ez mi volt!?” – nagyjából ezt kérdeztük a legtöbben. Hihetetlenül nagy gól. Bale is megérdemelte, nem lehet kétséges. Olyan volt számomra Bale hozzáállása az utolsó bő egy hónapban, mint anno DB23 tavasza Capello alatt. Felszívta magát és igyekezett minden hatást a maga javára fordítani. Csodálatos, lenyűgöző, mesebeli találat volt. Olyan, ami illik a Real Madridhoz.

A Pool ezután sem adta fel, nem is adhatta fel. Volt ugye a Mané-kapufa és van ez a kép:

Ez Bale első gólja után készült. Azt hiszem, nem igényel külön magyarázatot. A legjobbjuk elvesztése után persze nehezebb volt felépíteni a támadásokat, de le a kalappal a hozzáállásuk miatt. A 69. percben Ramosnak kellett nagyot mentenie Mané elől (ekkor volt egy kisebb görcs a Kapitánynál). Ismerve a Madrid védelmét, fontos volt, hogy még egy gólt lőjünk. Még úgy is, hogy az utolsó fél órára elkészült erejével az angol csapat. Viszont a szívük vitte előre.

A 82. percben aztán Bale és Karius rövidre zárta a történetet:

Ami az egyik játékosnál a legnagyobb önbizalom megtestesülése, az a másiknál a teljes önbizalom hiányának kivetülése volt. 82. percben járunk és megnyertük a 13. Bajnokok Ligája döntőnket.

A végén még Ronaldó lőhetett volna gólt, de még a lehetőséget is elvette tőle a berohanó birka. Remélem, soha az életbe nem léphet be stadionba BL-meccsen.

A győzelem után persze a Parkban is nagy ünneplés kezdődött, közös éneklés, tánc és tombolás. Ezekről képek nem készültek, de van más, amit érdemes nézni:

Részemről most – mert úgy döntöttünk, hogy lesz egy újabb poszt is, játékhelyzetekről, taktikáról – még egy dolog van hátra.

Zidane.

Nagyjából 12 tagú társaságunk a Deák téren beszélgetett hajnali kettőig – innen is üdvözöllek, bdyd!  😀 Sok röhögés és nyerítés (mert tiszteljük Bale-t) mellett érdekes dolgok is előkerültek. Például az, hogy Zidane micsoda. Edző? Nem edző. Motivátor? Nem motivátor. Akkor mi?

Szerintem LEADER. Vezető. A vezető több, mint egy motivációs szakember. A Vezető távlatokban gondolkodik, rendszerben, keretekben. Rövid és hosszú távú célokkal dolgozik, jó az erőforrás menedzsmentben. Van hitele, mert az eredmények (játékosként, edzőként) ÉS az önkritika hitelessé teszi. Zidane nem kupaedző, jövőre biztosan versenyben leszünk a bajnoki címért.

Zidane nyerő típus.


Sultan

Egy kicsit rendhagyó szakaszt hagytam a végére, mint kommunikációs szakember (Pinyő szintjére török, de tudom, hogy lehetetlen). Nagyon tanulságosnak, ugyanakkor aggasztónak tartom, azt a mára már nyilvánvalóvá váló trendet, hogy a csendes többség felett a hangos kisebbség véleménye válik meghatározóvá. Ez nem BL, vagy futball specifikus dolog, ez a jelenség átjárja egész életünket, és talán a politikán, a propagandán keresztül fejti ki a legnagyobb hatást mindennapjainkra.  Utóbbiakat most hagyjuk, de a döntő után megjelenő gyűlölet hullámról szeretnék pár szót mondani. Ez egy 100 oldalas komoly szakdolgozat témája lehetne, és annyi gondolat kavarog bennem erről, hogy csak remélem, sikerül a lényeget zanzásítani.

Két fontos vonulat találkozik most a finálé utáni kommunikációs áradatban, az egyik jelenség lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy, amit helyesnek, rendben valónak gondolunk, azt jellemzően nem kommentáljuk. A mai világ teljesen kritikus szemléletű, és mintha elfelejtette volna, mennyire fontosak a pozitív visszajelzések. Ha valami jó, azt némán tudomásul vesszük, ha viszont kifogásolni valóra bukkanunk, azt bőszen támadjuk, és aktívan kummunikálunk. Számon kérünk, vádaskodunk, követelőzünk. Támadunk.

Divat lett nem valami mellett kardoskodni, hanem valami ellen. Vannak akik azt hiszik, hogy hater-kedni jó, hogy ha valamit, vagy valakit pellengérre lehet állítani, akkor azt feltétlenül meg is kell tenni, főleg ha a saját kis pecsenye sütögetése is ezzel egy irányba mutat.  Vannak, akik annyira nagyképűek, hogy hogy a hater-ségükkel az ellentáborba mennek téríteni. Az arányérzék, és a realitások elvesztése persze nyilván sebeket okoz (melybe Ramos hinti a sót a vonatkozó videón), aztán jön az alpári stílus, a  kapkodás, a sértődés.  Ez a modern kori társadalmak egyik legkárosabb, legelkorcsosultabb motívuma, mely, mint attitűd, csak rosszabbodni fog az előttünk álló évtizedekben. A hatása a csendes többségre rendkívül torz, azt a látszatot kelti, mintha mindenki fel lenne háborodva, pedig gyakran csak a kisebbség hőbörög.

Ezt nagyon régen tudatosan használják, s amióta a közösségi médiumok életünk szerves részeivé váltak, a hatása is sokkal nagyobb. És az emberek nagy tömegeinél működik is. A véleményformáló, sok követővel rendelkező “megmondó emberek” fürdenek a habos vérben, és meggyőződésem, hogy időnként nincsenek tudatában, kijelentéseik súlyának. Ma már egzisztenciák is épülhetnek erre, lásd Tibi Atya, Kasza Tibi, sőt már a közízlést formáló guruk, tévhitek “leleplezéséből”, a legtöbbször teljesen jogos kritikájából is meg lehet élni, lásd Puzsért. A közösségi médiából megélni kívánó önjelöltek végtelen soráról meg ne is beszéljünk.

Az egész alapja egyébként az élénkségi hatásként a PR-ban már évtizedek óta tanított tünetegyüttes. Lehet már említettem valamikor valahol, de nagyon jó példa rá a 8,5 milliós lakosú New York-ban megtörtént tüntetés. A Nagy Almában az emberek hatalmas többségének nincs komoly baja az abortusz intézményével. De van kb 10%, aki ellenzi. Ebből a szűk rétegből van kb. 10.000 ember, aki annyira agnosztikus, hogy transzparensekkel ki is vonul az utcára, hogy az abortusz ellen tüntessen. Másnap a világsajtó tele lesz azzal, hogy New York abortuszellenes. Pedig nem az.

7 és 9 éves gyermekeim vannak, és már óvodában is annak volt igaza, aki hangosabban mondja. Valahol mélyen bennünk vannak ennek a gyökerei. Volt ennek egy nagyon kemény vonulata az Internet első éveiben, amikor az emberek mindent elhittek, amit nyomtatásban (képernyőn) olvastak. Ezt könyörtelenül használták ki a PR és reklám szakemberek. Ez talán oldódni látszott valamennyire az ezzel kapcsolatos felvilágosult nézetek terjedésével, és sok lelepleződött hazugsággal. De utóbb megint azt látni, hogy már mini iparágak jönnek létre az álhírek terjesztésére, és ennek is az elsőszámú színtere a politika. (A mai Magyarországon is még nagyon sokáig fogjuk hallani, hogy “Há mé’, a TV is bemondta…)

Ha már a gyerekek szóba kerültek, gyakorló apaként az egyik legfontosabb feladatomnak érzem, hogy a gyerekeimet megtanítsam arra a kritikus gondolkodásra, mely talán majd segítheti őket abban, hogy ezen az iszonyatosan felgyorsult és manipulált infó sztrádán többé-kevésbé biztonságosan navigálhassanak.

Talán a mi kis közösségünk is szeretne egy kicsit más lenni, mint a main stream, kicsit megőrizni azt, amit közösen helyesnek tartunk, még ha ennek kohéziója “csupán” egy futballklub szeretete is.

Készül még egy taktikai posztunk  Zizou vezérletével, arra is számíthattok hamarosan.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!