Viszontlátásra, Zidane!

Nem ilyen anyaggal terveztük most megjelenni. De azért érthető, hogy miért ezzel jövünk, ugye?

Raulitás:

Átlagos nap. Iszogatom a kólám, előttem egy halom papír teleírva. Azt tervezem, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy ne fájjon annyira ez az egész. De aztán győz az unalom. Telefon elő, twitterre fel, nézzük meg, hogy más is ennyire unatkozik-e. NBA döntő előtti nyilatkozatok, Trump már megint hülye, Lampardot kinevezték.

Aztán szembejön valami fura: sajtótájékoztatót tartasz. De ignorálom inkább, biztos a szokásos semmi. Gondolom szerződéshosszabbítás.

Pár perccel később előbb Sultan majd José írnak erről a szerkesztőségi chatben. Nekik is ezt mondom. Mert, mi más lenne? Cé magának nagyobb feljhajtást akarna, ha meg valami más fontos lenne, azt tudnánk már.

Inkább elmegyek enni, és utána belenézek. Kaja után újra twitter. Egyszer csak szembe jön, hogy a távozol – a CARDENA SER szerint. Aztán még több helyről jön. Felmegyek a blogra, és ott is ez van. Biztos kell valakinek a kattintás. De azért a pulzusom megnőtt egy kicsit, mert mi van, ha mégis?

Várakozás. Közben egyre-másra csak ez jön velem szemben. A pulzusom még jobban nő. Jó, ez már viccnek durva lesz. Túl nagyot szólna. Tényleg elmész. Basszus

További twitter bogarászás, de már nem izgulok. Nem várok jót. Mint mikor egy szar vizsga végén, csak arra várok, hogy a tanár kimondja, hogy ’elégtelen’. Végül megkaptam az egyest.

Majd őrült kommentelés a blogon. Mi lesz most? Ki lesz most? Hogy lesz most?

Aztán letettem a telefont. Nem érdekelt. Lesz más. Mindig lett más. Nekem más a dolgom. Néha rá-ránézek, de csak a pletykák érdekelnek. Végülis, már csak a jövő számít.

Aztán elfogyott a mai kitűzött feladat. Nem volt mit tenni, nem volt mivel terelni. Felnyitottam a gépem, de nem volt jó érzés. A rájövő klímától zavaróan hideg lett. Ráklikkeltem a kis kék W-re, hogy írjak rólad. De nem ment. Ültem egy jó 10 percet, ezt a képet nézve rólad, és semmi nem történt. Csak néztelek. És nem tudtam, hogy most mit kéne? Dicsérni téged, vagy leírni, hogy mennyire hiányzol?

Nem szokásom egyik sem, tudod. És nem is tudom megtenni. Dicsérni mindenki fog, a másikat meg nem tudom megmondani. Az csak idővel válik el. De örökké lesz hely neked a szívemben, pedig már másodszor vesztelek el. De te is tudod, hogy lesz még egy harmadik-, negyedik- akárhányadik esélyed, kedves Zinedine.

Ölellek

Raulitás


Sultan

Délután 13:10-kor csak ültem és nem értettem, jött 4-5 SMS, kétszer annyi FB üzenet, és mindenki tőlem kérdezte, hogy miért. Az első mindig az érzelem, de, ahogy telnek az órák, egyre inkább a racionális énem kezdi magyarázni a dolgokat. A sajtótájékoztatót élőben követtem végig spanyolul, és különösen érdekes volt Perez és Zidane testbeszéde.

Perez még mindig feldúlt volt, az egyetlen hozzá érkezett kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, Zidane-pedig kicsit zarvarban volt az elején, és tisztán látszott, hogy Perezzel, nagyon nem egy lelki síkon vannak. A Prezi, ahogy ZZ szólította, nincs hozzászokva, hogy nem ő tervezi a dolgokat, nem tudott szerepbe kerülni egy pillanatra sem, végigszenvedte az egészet. Ha nem is tegnap tudta meg az egészet (de ezt se zárom ki), bizonyosan nem hamarabb, mint tegnap előtt. Zidane egy az egyben megmondta, hogy a játékosok sem tudták, egyedül Ramosszal , mint CSK-val beszélt közvetlenül a sajtó esemény előtt, és megkérte, hogy tájékoztassa a csapatot. Tehát mindenkit meglepett.

Amit most felvezetek az fikció, találgatás, de azért lejegyzem a benyomásaimat. Nekem az jött le, hogy ZZ a szezon során, sőt a megelőző átigazolási szezonban sem volt a maga ura. Ha emlékeztek, állandóan hangoztatta, hogy ő nem kér senkit Pereztől, ő a meglévő kerettel képzeli el, stb. Minden bizonnyal volt olyan játékos, akit marasztalt, de mégis elment (eladta Perez), és valószínűleg a friss igazolások közül sem ő kért mindenkit. Egyszerűen nehezen tudom elképzelni, hogy míg egy szezonnal korábban simán beépítette a csapatba Kovát, Asensiót és Vazquezt, most, amikor a Ligából nagyon korán kiszálltunk, lényegében képtelen volt bármit is kezdeni Mayorallal, Llorentével, Ceballosszal. Theóval nem lehetett, Achraffal is csak korlátozottan, Vallejo meg sokat volt sérült. A Ceba, LLorente, Mayoral trió nagyon jól mutatkozott be, előszezonban is jól nyomták, mégis partvonalra kerültek, elvesztették önbizalmukat és bárminemű fejlődésről nagy botorság lenne velük kapcsolatban beszámolni. Akármi az oka, ez egy fail. Mindegy, hogy Perez szólt bele a kezdőbe marketing okokból, vagy ZZ-nek nem tetszett Perez felhozatala, tény, hogy ez egy markáns változás volt az elmúlt szezonhoz képest. Úgy érzem ZZ nem tehette azt, amit akart, és részben ő maga is ezt a béklyót nevezhette a bajnoki és kupa sikertelenség okainak. A kérdésre, hogy mi volt edzői karrierje csúcsa, és mélypontja, azt válaszolta, hogy a csúcs a bajnokság megnyerése, a kudarc a Leganés elleni CdR fiaskó. Ebből következik, hogy ZZ számára sikertelen volt ez a szezon a Liga miatt, ha a Leganés elleni visszavágót kiemelte, az is tutira fájt neki, pedig látszólag ő rakott fel vállalhatatlan kezdőt. Persze biztos, hogy nem ismerjük a puzzle minden darabját. Tehát a megelőző szezonhoz képest visszalépett a csapat, a bajnoki címvédéshez közünk nem volt, a CdR ciki, a BL ugyan megmentette a szezont, de Zidane a lehetőségeit, a csapat teljesítményét romlónak érezte. Elképzelhetetlen, hogy a jövőről nem egyeztetnek már hetek óta Perezzel, így minden bizonnyal tisztában van a nyári transzfer tervekkel. Ha volt lemondásának gyors és közvetlen oka, egészen biztosan az, hogy a keret nem szíve szerint módosul. Valószínűleg nem látta Perez terveiben a megoldást a jelenlegi problémákra.

Az ilyen sajtótájékoztatókon nincs egyenes beszéd, mindig a sorok közt kell olvasni, másodlagos információkba kapaszkodni, és azokból megpróbálni következtetéseket levonni. Számomra az egyik legfontosabb mozzanat a témában az volt, amikor megkérdezték tőle, hogy lát-e esélyt arra, hogy egyszer később még visszaül a Real edzői székébe. A válasz olyan gyors és egyértelmű igen volt, hogy ebből ismételten csak azt a következtetést lehet levonni, hogy valami MOST nem kóser, és reméli, hogy idővel ez megoldódhat. Erre utal az a tény is, hogy február második felében egy kérdésre azt válaszolta, hogy szívesen vonulna nyugdíjba ebből a klubból, és nagyon hosszú távra tervez. Ezt meg is kapta az arcába az egyik újságírótól, és erre azt válaszolta, hogy akkor tényleg így érezte, de azóta sok idő telt el, ÉS MEGVÁLTOZTAK A DOLGOK.

Az biztos, a dolgok komolyan megváltoztak. Az „öltöző” nagyon egyben volt, anélkül nem lehetett volna megcsinálni ezt az évet így. Zidane, a VEZETŐ lelép, és én nagyon aggódok a közeli jövő miatt. Most nem látok semmi olyan variációt, melyben a következő szezonban folytatódhat a sikeres sorozat. Építkezés jöhet, gyanítom, hogy a csapat harmada minimum kicserélődik, és egy új korszak veszi kezdetét.


Jose

Nem tudom, hogyan kell írni arról, ami nagyon mélyen érint meg. Nem tudom, hogyan írjam le, hogy elszorult a torkom, amikor egymás után jöttek a sajtóinfók Zidane döntéséről. Ötletem sincs, miként adjam át neked az érzést, amikor azonosulok a Zidane mellett ülő, megtört, az eseményeket még mindig hitetlenkedve szemlélő Florentinóval és tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy éppen most húzzák ki alólam a talajt.

A talajt, amely bár göröngyös volt, de sok évnyi szenvedés után végre stabil és eredményekben gazdag. Nem tudom, hogy érezted-e Te is a könnycsatorna telítődését. Hitetlenkedve, megszédülve és elhagyva érzem magam. Zidane, én azt gondolom, hogy nekünk még nem ért véget a közös utazás. Még volt előttünk felfedezni való és meg volt ehhez minden: erő, tudás és “oly szent akarat”. Stabilnak tűnt minden. Most jön az a szezon, amikor meg kell fiatalítani a kezdőcsapatot. Ehhez pedig nem is biztos, hogy sokat kell igazolni. S bele sem gondoltam, hogy Te sztárjátékosként soha nem élted meg a lassú leépítést. Nem vártad meg, míg a meccsek felét, több mint felét a kispadon kezded. Te a pályáról vonultál vissza. Most, edzőként… a csúcsról. Jöttél, láttál és úgy győztél, mint senki más. Igen, tény, hogy a focira nem gyakoroltál akkora hatást, mint sok stílusedző. De kérte tőled ezt bárki is? Győztes vagy, hát győzni jöttél. De közben természetessé, magától értetődővé vált a jelenléted. Nem csak Perez, de mi is hittük (na jó, norma nem…), hogy évekig vezetsz minket. Nem így lesz és nem érzek ezért haragot, dühöt. Csalódott és elkeseredett vagyok, de elfogadom a döntésedet és hálás szívvel örülök, hogy részese lehettem ennek a felejthetetlen két és fél évnek. Talán még ennyi nappal a 13. megnyerése után sem fogjuk fel a 3 BL győzelem súlyát. A gyermekeimnek és az unokáimnak fogom fátyolos szemmel mesélni, hogy abban a korban éltem én ifjún és bohón, amikor Zidane vezetésével a Real Madrid ismét történelmet írt. Abban a korban voltam gyermek és fiatal felnőtt, amikor Zidane játékosként, másodedzőként, vagy edzőként részt vett a világ legjobb klubjának 9., 10., 11., 12. és 13. Bajnokok Ligája sikerében. Megajándékoztál azzal a csodálatos ballábas kapáslövéssel (és számtalan más emlékkel játékosként), ott voltál, amikor megtörtént 92:48, bíztál Lucasban, aki lazán és kegyetlen magabiztossággal pörgette ujján a labdát, megmérettél és jobbnak bizonyultál Allegrinél és csapatánál és végül rutinosan behúztad a győzelmet Bale eszméletlen ollójával a Liverpool ellen. Számát sem tudom a kellemes emlékeknek. Te ott voltál a kispadon, mi ott voltunk a Tüskében. Te ott voltál a kispadon és mi ott voltunk a Parkban.

***

Emlékszem az első kommentemre, amit írtam a kinevezésekor. Arról szólt, hogy az első edzésen egy feladata van a srácoknak: elvenni a labdát Zidane-tól. Talán ez is mutatja, hogy mennyivel több ő, mint rengeteg edzői posztot betöltő személy. Mi rengeteget ekéztük és most is vállalom a kritikus anyagainkat, mert nincs mit tagadni azon, amit ZZ is többször említett: taktikailag van még mit tanulnia. Viszont van olyan skillje, amit nem lehet tanítani és ezt is kijelentette: született (azaz ösztönös) győztes. Valahogy mindig jól dönt. Ok, 10-ből 8 alkalommal. De ez is brutális adat. Olyat tett, amit soha senki: duplázott a BL-ben. Aztán ezt még megfejelte (höhö, megfejelte…) egy újabb, sorozatban a 3. BL trófeával. Tessék, lehet utána csinálni!

Családdá kovácsolta a Real Madrid szuperegókkal teli öltözőjét, jól cserélt, brutál erőnlétet biztosított Pintus szerződtetésével és szerintem kimaxolta  a lehetőségeket. És hogy ezt hogyan tette? Zidane játékosként is művész volt, aki persze beletett a munkát, elvégezte a házi feladatot, de olyan érzéke volt bizonyos dolgokhoz, ami csak számára volt megadatott. Edzőként is gyakran előjött a művészi zsenialitás. Hogy mást ne említsek, Bale becserélése a Liverpool ellen. Nem először érzett rá zseniálisan a cserére. De egyben Vezető is volt, ezt csak a napokban realizáltuk. Sokáig a klasszikus edzői feladatok, majd a motivátori szerep jellemzői felől közelítettük meg. Be kell lássuk, mi hibáztunk.

Kinevezésekor kevesebben voltak, akik bíztak benne. Ilyen volt V.I.C.: “Én pozitívan állok Zidane-hoz. Nem is feltétlen csak azért, hogy jobban tisztelik majd, mint Benítezt (ezt talán magyaráznom sem kell), de szerintem jobban át tudja majd adni az utasításait is. Ráadásul Zidane nem bábtípus. Nem fog Pérez miatt kihagyni játékosokat, és nem fog kicsinyes veszekedésekbe, vitákba belemenni a játékosokkal, ahogy ők sem fogják játszani a sértődött kisfiút a franciával szemben. Ha igen, akkor ott a kijárat. Jobban ki fog domborodni a teljesítményalapú kiválasztás, és Zidane a cseréket is jobban érzi Beníteznél.”

És ilyen volt nasty is: “Szerintem JELEN helyzetünkben mindenképp jól járunk Zizivel. Azért csak ült Ancsa mellett, ezzel a kerettel a kezében másodedzőként, szerintem jelenleg Ancsa után ő látja át a legjobban a dolgokat.
A játékosok ismerik, tisztelik és szeretik, így remélhetőleg vége lesz a negatív öltözőbeli dolgoknak is, és eljön a tavalyi nyugalom és összeszedettség. Ha mást nem is, legalább sokkal jobban küzdő csapatot várok egy olyan edzőért akivel végre szeretnek dolgozni. Ha szépen vérzünk el küzdés közben, az is sokkal jobb lesz mint ez a jellegtelen szar ami eddig volt.”

Akit érdekel még, hogy mit gondolt 2016 januárjában, a kinevezéskor, annak elég ide kattintania és visszaolvasni önmagát és a többieket.

***

Meglepő, hogy mennyi mindent tapasztaltunk az edzősége alatt. De fontos tudni: egyedi dolgot láttunk. A következő edzőnél felelőtlenség minden lépést, elképzelést Zidane-hoz hasonlítani. Persze, elmondjuk majd, hogy Zidane-hoz képest felismerhetőbb játékelemeket mutat be a jövő évi Real és ilyesmik, de mindvégig tisztában kell lennünk azzal, hogy Zidane megismételhetetlen. A játékosokkal való kapcsolat minősége, a tántoríthatatlan hit a győzelemben, a nyugalom és a játékosmúlt minden tapasztalata nem várható el a következő edzőtől. Még Gutitól sem. Hiszen ő teljesen más habitussal bír, mint Zidane – ha egyáltalán Guti lesz a következő.

Érdemes legkésőbb a bejelentés másnapján elővenni a hideg, számító észérveket. Zidane utolsó szezonjában a Csapat messze nem muzsikált olyan jól, mint korábban. S itt nem lehet megkerülni a bajnoki szereplést, a CdR-teljesítményt és a játékoskeret használatát. Látnunk kell, hogy az új edzőnek választ kell adni olyan kérdésekre, amelyek szerdán még Zidane-ra vártak. A meglévő játékoskeret menedzselése és az erősítések megtervezése az új Főnökre vár. Nem lesz egyszerű. De szükségszerű.

Zidane távozása alaposan felrázta az állóvizet. Izgalmas nyarunk lesz és nem csak a VB miatt.

Nyár lesz és nem akarom, hogy bárki is rossz szájízzel kezdjen neki. Ezért nektek is azt üzenem, amit fentebb is írtam:

Ne bánkódjunk, hogy vége van. Örüljünk, hogy megtörtént!

Köszönjük, Zidane!


Norma_va

Nem tudom mikor és miért, vagy hogy hogyan, de már pár éve kiveszett belőlem a futball szentimentális megközelítése. Sokkal nyugodtabban ülök le mérkőzések elé, téttől függetlenül. Nem izgulok, hanem elfogadom, bármi is lesz a végeredmény, lesz egy újabb esély. A futballban mindig van egy újabb esély. Izgalmat idegesség váltotta fel, ha valami olyat észlelek, ami indokolatlan vagy számomra abszolút hülyeség. A vereségek vagy a kupából való kieséseket nyugodt szívvel fogadom, régen egy bajnoki döntetlen is rányomta a bélyeget a másnapomra. Felnőttem. Így nőttem fel. Nem tudok már csupán hátra dőlni és élvezni a mérkőzéseket, hanem mindig keresem a magyarázatot. Meg akarom érteni, hogy mi milyen okból történik. Ez pedig azzal járt nálam, hogy a sportot, a klubomat nem érzelmi oldalról közelítem meg elsősorban. Szeretem a Real Madridot. Szeretni is fogom mindig. De ez olyan, mint a szerelem. Az első években ég bennetek a tűz, de évek után átalakul szeretetté, és mindkettőtöknek bele kell tennie a munkát, hogy a dolog működjön.

Zidane gyerekkorom Madridjának ikonja volt. Nem nevezném abszolút kedvencemnek, de a kedvenceim közé sorolom, kérdés nélkül. Amikor kinevezték 2 és fél éve csapatom vezetőedzőjének, rettentően furcsa érzés ragadott magával. De ugyanezt éreztem Inzaghi, Gattuso, Neville vagy Seedorf (a teljesség igénye nélkül) kinevezésekor. Felnőttem és láttam kinőni már nem egy generációt. Furcsa volt látni gyerekkori kedvenceimet csapatok kispadjain. De még furcsább volt látni Zidane-t a Real Madrid kispadján. Ennél a ponttól kezdve nálam két Zidane létezett tovább: a játékos és az edző.

Ó istenem, hol az a zsepi?!

Mióta követem a focit, nincs egy olyan edző, akit érzelmi oldalról közelítettem volna meg. Tudtam, hogy ez most sem fog változni. Az edző feladata számomra nem az, hogy szeressék, hanem hogy a csapatból kihozza legtöbbet – a cél szentesíti az eszközt. A cél, a sportban, mindig szentesíti az eszközt. Aki nem ezt vallja, hazudik.

Mindig hangsúlyozom azt, hogy egy történést, döntést nem szabad kiragadni a körülmények közül és csupán önmagában vizsgálni. Zidane kinevezésekor – ha emlékezetem nem csal – úgy vélekedtem, hogy bár nem ő a legmegfelelőbb személy az edzői posztra, a körülményeket tekintve a legjobb megoldás volt. A mai napig tartom azt, hogy igazam volt. De ilyen eredményeket sosem vártam tőle, de még hasonlót sem.

Ugorjuk át most a két és fél évet. Ez a poszt most nem arról szól, hogy kiértékeljük azt. Annak is eljön majd az ideje, de most nem tartunk még ott.

Meglepődtem tegnap, nem várt bejelentés volt. De őszinte leszek, engem nem érintett meg túlságosan. Itt léte alatt többször hangsúlyoztam azt, hogy Zidane-on nem látszódnak azok a képességek, amelyek lehetővé tennék, hogy hosszú távon irányítsa a csapatot. Legutoljára a Leganes elleni kiesésekor merült fel sokakban a kérdés – és beszéltünk erről itt a blogon -, hogy vajon marad vagy távozik. Akkoriban még a bajnoki 4. helyezés sem volt túl nagy science fiction. Én akkor azt mondtam, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha szezon végén, eredményektől függetlenül, távozna. Persze, a BL tripla anno meg sem fordult a fejemben.

Most úgy módosult ez a kijelentésem az elmúlt hónapok alatt, hogy bár a csapatot, a klubot és annak jövőjét tekintve jobb lenne, ha Zidane elköszönne, de a körülményeket tekintve nem jött el még annak az ideje.

Most félek. Félek, hogy mit – illetve kit – hoz a jövő.

Olvasgatva a tegnapi kommenteket, arra jutottam, hogy a következő edző személyétől fog a legkevesebb függeni.

A távozás miértjét én a következőkben keresném. Zidane önkritikája szerintem az elmúlt két és fél évben abszolút helyén volt kezelve. Annak ellenére, hogy milyen eredményeket ért el. A nyilatkozatai alapján a felelősséget mindig vállalta, de a dicsőséget a játékosaira terelte.

Zidane felismerte mindazt, amit mi az elmúlt években szajkóztunk; szakmailag nem érett meg arra, hogy levezényeljen egy generáció váltást és felépítsen egy új korszakot. Hiszen ehhez nem elég vezetőnek lenni, nem elég a játékosok mentális felkészültségére hatni, hanem komoly rendszert kell felépíteni. Ez az, amit ő nem vállalt. Ez az, amiért ő távozik. Túlságosan is érdekli, hogy mi történik a csapattal, mintsem, hogy bevállalja azt, amire nem érzi érettnek magát.

Generáció váltás küszöbén állunk. Most, a tegnapi hír után reménykedem abban, hogy Ronaldo is hasonló bejelentéssel fog elénk állni. Ennek most jött el az ideje. Ennek most kell bekövetkeznie. Ronaldo megkapta a kiszálló kártyáját és bízom benne, hogy kihasználja.

Hogy miért mondom ezt? A generációváltás így már nem Zidane-on és nem a következő edzőn fog leginkább múlni, hanem Pérezen. Ha a francia edző maradt volna továbbra is, akkor a korszakváltást hosszabb távon lehetett volna levezényelni. Viszont amennyiben marad a következő szezonra is egy CR centrikus csapat, akkor a leendő edző meg fog bukni. Ha a vezetőség nem kezeli helyén a helyzetet és elvárja, hogy egy új edző legyen az, aki kiveszi a csapatból Ronaldót, akkor meg fog bukni. Ez pedig senkinek nem tenne jót.

Ronaldónak távoznia kell.

Egy új Real Madrid korszak következik – a váltás bármennyire is fáj, de szükséges.

De félek, hogy a váltást meg fogjuk szenvedni. Félek attól, hogy Pérez nem tud nem galaktikus változásban gondolkodni. Félek, hogy ha Ronaldo távozik is, elhozza Neymart (amire továbbra se látok semmiféle realitást, de félek tőle) és a következő edzőnek ezt a helyzetet kell kezelnie.

Csak bízni tudok abban, hogy megtalálja a klubvezetés az arany középutat. Bízom abban, hogy Zidane hatott Pérezre annyit, hogy a távozása után is felismeri Flo azt, hogy az apró építkezés rövid és hosszú távon is eredményesebb, mint egy nagy bevásárlás. Nem egy galaktikus átigazolási ablakon van túl az öreg, és eddig egyszer sem követte azokat azonnali siker. Sőt.

Jelenleg még abban a kellemes helyzetben van a klub, hogy ezt a nagy változást is – akár CR távozásával együtt – képes a jelenlegi csapat magjával túlélni. Ha megvárjuk azt, hogy több ember egyszerre távozzon a harmincplusszosok közül, akkor jobban fog fájni. Minden szempontból.

A ragtapaszt gyorsan kell most lerántani, hogy kevésbé fájjon.

Így…

Köszönök mindent Zidane! Az eredmények magukért beszélnek. Azokon nincs mit magyarázni. Olyan szerencsés voltál, hogy beleültél a mákos tésztába. Ennyi.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!