Jobb volt a PSG

Izgalmas összecsapást hozott a sokunk által várt Real-PSG találkozó. A végeredmény nagy különbséget jelez a két csapat között, pedig közel voltak egymáshoz. Sok helyzettel és rengeteg érdekes, olykor vitatott szituációval zárult az összecsapás. És bár José kolléga remekül összefoglalta a látottakat, de ez a meccs mindenképp megérdemel egy más megközelítésű posztot is, ami inkább fog a taktikai történetre koncentrálni. Vágjunk is bele!

Első félidő

A tavaszi formációhoz (4-3-1-2) visszanyúló Real Madrid nagy elánnal vetette bele magát a mérkőzésbe, ahogy azt egy vendéglátótól illik egy ilyen összecsapás alkalmával. Egész pályás letámadásuk visszafogottabb játékra kényszerítette a PSG-t.  Éppen ezért a kezdeti szakaszban Real dominancia érvényesült. Azonban később a PSG is felbátorodott, többet kockáztatott, de természetesen a Real egész pályás pressingje se volt fenntartható időtlen időkig, így ennek csökkenésével a Real szorult hátrébb.

A védekezést úgy oldották meg a hazaiak, hogy 4-4-2-re váltottak. Ebben Iscónak volt nagy szerepe, mert neki kellett valamelyik szélre visszazárnia. Kezdetben ezt váltogatta, de nagyjából a félidő háromnegyedében már inkább a jobb oldalra – Neymar oldalára – zárt vissza. Hiszen a Real küszködött Neymar megfékezésével, főleg miután a PSG elkezdte pálya mindkét oldalát használni. Tudniillik az első 15-20 percben borzasztóan egy oldalú volt a vendég csapat csakis Neymar oldalán vezettek támadást. Verratti a védőkhöz visszalépve segítette a labdakihozatalt, míg előre Rabiot mozgott sokat. A hőtérképe alapján brutálisat ment a fiatal francia.

A labdakihozatalok pontosan addig tartottak, míg Neymar vissza nem lépett a középpályára lasztiért. Ugyanis innen ő irányította a támadásokat, amik csak is az ő oldalán folytak. Csakhogy a PSG ki tudott lépni ebből az egysíkú támadásvezetésből – a Reallal ellentétben -, Mbappé és Alves bekapcsolódásával a másik oldalt is elkezdte használni a vendég együttes. Éppen ezután váltak igazán veszélyessé.

A kezdeti szakaszt leszámítva a PSG is alkalmazott letámadást, de messze nem olyan agresszívat, mint a Real. Nagyjából a Real védősorától egy 10 méterre húzták meg a vonalat, azaz Navast és a védőket hagyták egy darabig eljuttatni a labdát, és csak utána fejtettek ki nyomást rájuk. A középpályások ezekben a szituációkban gyakran kaptak külön őrzést, főképp Modric és Kroos. Mindazonáltal a Real remek középpályásai révén szorított szituációban is meg tudták tartani a labdát, valamint Isco sokszor lépett hátra, hogy plusz opciót jelentsen. Így ő nem csak a támadásépítés fázisában, de a labdakihozatal során is fontos elem volt. Ha pedig menekülőutat kellett találni, akkor Marcelónak lett áttolva a játékszer. Emery csapata a védekezés során 4-5-1-re váltott az alap 4-3-3-ból. Kettős védelmi vonallal területvédekezést valósítottak meg, legelöl pedig Cavani jelentkezett zavarórepüléseivel.

Amiről még fontos lenne beszélni, azok a labdavesztések, mert úgy alakult, hogy mindkét oldalon voltak belőle gondok. Labdavesztés után azonnali visszatámadás a gegenpressing vagy counterpressing, amit mindkét csapat előszeretettel alkalmazott, bár a PSG-nek kevésbé termett babér, kivéve, amikor Casemiro betlizett. Egy ízben például rettentő nagy hibát vétett a brazil középpályás, amiből komoly helyzet alakult ki. A Real oldalán ellenben az egyik fő eszközzé vált a gegenpressing, hiszen az amúgy sem túl színes eszköztáruk egyik leghatékonyabb eleme az volt, amikor létszámfölényt alakítottak ki a labdás körül és megszerezve azt, gyors támadást vezettek.

Ennek hiányában pedig az alapvető támadásépítési modell. Azaz Marcelo tudott veszélyes lenni a baloldalon. Elfutásaival hozta a tőle várható pluszt, amit hozzá tud tenni a támadásokhoz. Mellette inkább a jobb oldalon, Yuri Berchiche helyén. Gyakran volt próbálkozott a Real itt megbontani az ellenfél védelmét, indításokkal, keresztlabdákkal. De összességében igaz volt a Real offenzíváira, hogy akkor tudtak veszélyes akciót vezetni, ha volt területük. Ami kissé paradoxon, hiszen labdatartást és labdajáratást megerősítő célzattal került be Isco, veszélyt mégse ebből alakítottak ki. Persze Isco pazar teljesítményt hozott, elég ha csak rápillantunk a passztérképére.

Isco első félidei passzai, mind emberhez mentek. Remek teljesítmény!

Nem tartom indokoltnak a Real oldaláról olyan szituációkat iderángatni, amiket már sokszor láthattunk. Sokkal több értelmét látom annak, hogy azokat mutassam be, amik elütöttek a megszokottól, amikben volt fantázia is.

Elsőként talán egy rövidebbel kezdjük. Alábbi szituáció pontosan egy olyan helyzetet mutat be, amiben lenne fantázia, éppen ezért talán csak ez az egy fordult elő. Ugye itt egyik oldalra tevődik át a hangsúly, amiből gyorsan átfordít a másik oldalra a csapat, majd Isco révén beadás következik. De a részletekben van a kulcs. Érdemes megfigyelni, hogy Ronaldóék nem kezdenek átsprintelni, hanem csak bekocognak a 16-oson belülre, így keletkezik egy rés a PSG védői között, amit Isco remekül talál meg, és fut be oda.

 

A következő szituáció valamelyest hasonlít az előzőre. Modric passzolja ki a szélre Iscónak, miközben Ronaldo húzódik be középre, magával víve az emberét, és ezzel területet nyit Modric előtt. Remekül lett megbontva a védelem, több ilyenre lenne szükség.

Aztán természetesen itt van a PSG gólja is, méghozzá csak abból az okból kifolyólag, hogy Modric hibája mellett Ramost is felelősségre vonjam némileg. Hiszen nem először látom tőle, hogy elhagyja a helyét, ami alapból ugye kockázat. De nem avatkozik be, csak néhány méterre megközelíti az ellenfelet, majd a szokásos pózt felvéve csakis a minimumot teszi bele annak érdekében, hogy elhárítsa a veszélyt. Mellesleg azt a mentalitást sem először vélem felfedezni, ami emögött rejlik, azaz nem vállalja fel a párharcot, inkább hagyatkozik arra, hogy hátha majd valahogy elakad az akció vagy valaki más besegít. Aztán ha mégse, akkor szokott az lenni, amikor csak nézünk, hogy gól.

 

Továbbá, jöjjön még egy PSG, de ezúttal elmaradt a gól. Mbappé indul meg a szélről befelé, de sokkal érdekesebb, hogy Casemiro mennyit tud hozzátenni… Aztán az is kérdőjeleket szült bennem, hogy vajon Ramos mit kóricált ott a szélen. Tök feleslegesen hagyta egyedül Varane-t Cavanival. Majd jön egy fordítás a másik oldalra, és Nacho kerül létszámhátrányba. Neymar nem passzol, hanem befelé megy, ezzel Varane-t kényszeríti arra, hogy rá figyeljen, Cavani helyett. Akit egyébként Ramosnak kellene felvennie ezután, de látjuk, hogy csak keresztbe elfut a csékánk.

 

És akkor jöhet végre a második játékrész. Az első negyedórában megint PSG fölény volt, ami több ízben is komoly gólszerzési lehetőségben csúcsosodott ki. Nagyobb intenzitással játszott Emery csapata, valamint történt két változás is. Egyrészt Neymar picit beljebb került, illetve inkább a pálya belseje felé irányult a játéka, ellentétben az első félidővel, amikor a szélen tevékenykedett. Ez azért volt fontos, mert több passz- és kényszerítőopciója volt, sőt, megkapta hozzá a játszópartnert is Alves személyében. Aki már az első félidőben feljebb lépett, de most aztán ténylegesen előrébb játszott, sőt, ő is inkább befelé húzott. Döntő periódus volt, mert amennyiben sikerül betalálnia a vendégeknek, akkor másképp – talán a PSG számára kedvezőbben – alakulhatott volna a mérkőzés.

Aztán egy rövidebb periódusra a Real pozíciós játéka érvényesült, de az igazi érdekesség a találkozó utolsó 15-20 percében alakult ki, mert ekkor egy ilyen futós játékká vált a meccs. Adok-kapok volt, amit láthattunk már korábban több alkalommal is, hogy a Real előszeretettel alakította ilyenre a mérkőzéseket. Pörgőssé vált a tempó, és a több hely alapvetően feküdt a házigazdának, de azért érdemes megjegyezni, hogy visszájára is elsülhet az egész, mint a tavalyi 2-1-re elbukott EC.  Nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy tervszerű volt-e ez a periódus a Real és Zidane részéről, de annyi biztos, hogy remekül használta ki a francia trénerünk, mivel pont akkor hozta be Asensiót és Lucast, amikor már fáradni látszott a PSG. A végeredményt pedig már tudjuk.

Mielőtt búcsúzóra fognám, megint nézzünk meg pár kiragadott szituációt.

Egy igencsak veszélyes PSG kontrát szemeltem ki, illetve annak is csak az elejét. Már itt rosszul helyezkedünk. Neymar lesz az egyik főszereplő az akció során, de ami fontosabb, hogy létszámfölénybe kerül Cavani és Neymar az egy szem Modriccsal szemben. Itt tenném fel a kérdést, hogy Nacho mi a francot keres a kezdőkörben?

Itt láthatjátok a teljes akciót:

 

Továbbá még szembetűnő volt számomra, hogy a PSG játékosai sokszor helyezkedtek úgy, hogy több passzopciót kínáljanak fel a labdásnak.

Végül pedig José kérésére néhány szöglet-szituáció, ahol arra a tudatosságra kívánja felhívni a figyelmet, hogy Isco és/vagy Casemiro volt többnyire a leghátrébb, hogy biztosítsanak.

 

 

 

Szóval összességében: mindezek alapján én nem tudom se az első félidő, se a teljes meccsre lebontva győztesként kihozni a Real Madridot. Legjobb esetben is döntetlen lenne megítélésem szerint a reális eredmény, de igazából jobbnak éreztem így visszanézve a PSG-t. Persze az eredmény a Realt igazolja, de ha megnézzük a fent leírtakat, a helyzeteket, akkor egyértelmű melyik csapat tudott veszélyesebben focizni. A PSG nálam taktikai szempontból felülmúlta a Real Madridot. Más kérdés, hogy nem tudott élni a vendég csapat a lehetőségeivel. Az önbizalommal volt gond.

Ezért én nem bontanám még a pezsgőket egyáltalán, mivel a játékunk nem sokban változott a korábbiakhoz képest, csak egyénileg javult fel a csapat. Persze Isco bekerülésével több mozgás, passz, kényszerítő is jött, de a problémákat nem sikerült levetkőzni. A  pozíciós játék még mindig ötlettelen, a támadásaink egysíkúak, és védekezésben is híján vagyunk a szervezettségnek.Viszont Zidane üzenete számomra világos, azaz nem lesz igazi változás a komolyabb meccsekre sem. Mindössze annyiban merül ki a csere, hogy Isco kap helyet és egyénileg fog feljavulni a királyi gárda. A meccsek végéfelé meg jönni fog az a fokozott tempó, ami már oly sokszor jött. Megjegyzem, szerintem most is ennek volt köszönhető a győzelem. Ha úgy tetszik fizikailag vertük meg a PSG-t. Ők az utolsó 10 percre fogytak el, lassultak le, de például a Tico a BL döntőben, csak a hosszabbításban, illetve ráadásban.

Mindenesetre a párharc véleményem szerint még nincs lefutva és kíváncsian várom a párizsi visszavágót.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!