80 percnyi altatás (Real Madrid-PSG)

Mielőtt belekezdek a tegnapi mérkőzésbe, itt hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy ez csak egy félidő volt. A második játékrészt Párizsban fogjuk lejátszani. Nem szabad félidőben arcoskodni, mert elhisszük, hogy már nyertünk. Lehet viszont örülni a tegnapi 90 percnek – s igazán az örül, akinek nem kellemetlen elfogadnia, hogy voltak hibáink, de ezekkel együtt is jobbak voltunk náluk. Vamos!

Zidane a kifárasztást választotta. Jó, ez így csak azért tűnik remek ötletnek, mert bejött. De ha már bejött a BL-döntőn a Juve ellen, akkor miért ne választaná újra? Ehhez Isco mozgékonyságára és nem Bale robbanékonyságára volt szükség. Persze mindenki 110%-on pörgött, kivéve Casemirót, aki a párharcokban jeleskedett, de tegnap ez kevés volt az üdvösséghez számára. A hátulról való építkezést nem tudta/akarta segíteni, ha felállt védelemmel vártuk a PSG-t, akkor szinte mindig rossz pozícióba kormányozta magát, és a labdát egyszerűen mögé passzolták. Loholt vissza, és a legtöbb párharcát a tizenhatos előterében vívta meg. Tehát napjaink univerzális védekező középpályásai főbb ismérveinek csupán egyikét mutatta fel – tegnap is; az életveszélyes labdaeladásairól nem is beszélve. Igen, van az a meccs, amikor kell, amikor aranyat ér, de tegnap nem ilyen találkozó volt. Idegesítő volt látni, hogy a megkapott labdát szinte mindig egyből hátra passzolta. Akkor is, amikor senki nem szorongatta. Mondjuk… az első félidőben épp nem passzolta hátra, igaz, akkor szorongatták – labdavesztés, instant rosszullét a madridistáknál.

De nem csak ez okozott riadalmat. Nem domináltuk a mérkőzést, inkább ciklikusság volt megfigyelhető a meccsen. Egyszer mi, egyszer ők táboroztak le az ellenfél térfelén. Két támadófilozófiával rendelkező csapat nem is tud végig védekezni. Ezt bizonyítja, hogy 31 gólszerzési kísérletet mutatott fel a két csapat együtt (UEFA adatok jönnek). Mi 17-szer próbálkoztunk, ők 14-szer. 8 alkalommal találtunk kaput, ők épp fele annyi alkalommal. Védőink 5 lövésbe dobták bele magukat (Ramos kezét érintő lövés az egyik – szerintem nem volt tizenegyes, de ami fontosabb: a játékvezető szerint sem. Más kérdés, hogy Neymar aztán fejbe b.szta ezért a labdával a sporit…). A tények rögzítése miatt: ők is 5 alkalommal blokkolták a labda útját. Nálunk 4, náluk 5 kaput elkerülő, nem blokkolt kísérlet volt. Ebből a legfájdalmasabb CR balos rakétája, amikor Iscóval párban labdát szereztek a PSG bal oldalán, a tizenhatosra betörve azonban túl korán, túl erősen, túl vakon tüzelt Ronaldo. A másik oldalon is volt óriási kihagyott helyzet: Cavani már 0-1-nél került helyzetbe, amikor szerencsére fölé-mellé lőtte a játékszert.

Azt talán felesleges is megjegyezni, hogy a támadófociról szólt az összecsapás és az egyéni megoldásokról. Illetve az utolsó 10 percben nálunk a Real Sociedad elleni csapatszintű taktika és játékelemek jelentek meg, de vitathatatlan, hogy ők Neymarban, mi Iscóban és Marcelóban bíztunk. Ezek a játékosok voltak megbízva azzal, hogy támadásban megbontsák a védelmeket és váratlant húzzanak. Hogyan is indult a meccs? Pár pillanat alatt Marcelo már a franciák tizenhatosán belül lőtt volna kapura…

Az a számok alapján kijelenthető, hogy a két csapat közel azonos teljesítményt mutatott fel a legtöbb statisztikai rovatban (lásd: fenti kép). És épp ezért érdemes sosem elfelejteni, hogy a fociban ott van a számokon túli rész is. Hiszem, hogy a vendégek fejben – Neymar és Verratti kivételével – kicsit a Real Madrid hatása alatt jöttek ki már melegíteni is. Hiszem, hogy a szinte semmit fel nem mutató Mbappé teljesítményében a Real Madrid által kiváltott mentális blokk köszön vissza. Cavani más, centerként ki van szolgáltatva a társaknak, de ő sem “volt jelen a meccsen” – bár az átlépős gólpassza csodálatos volt. Hiszem, hogy CR, Marci, Isco, Kroos, meg igazából mindenki tőlünk a negyedik rossz megoldás után is holtbiztos volt abban, hogy az ötödik kísérlet természetesen össze fog jönni.

Na jó, engedjük meg az edzőknek is a saját kis győzelmüket… Mármint a taktikában. A PSG ugyanis remekül használta a lescsapdát, 8 alkalommal futottunk lesre – és nem csak Ronaldo! Rá ez amúgy is jellemző, de Bale, Asensio, Isco is túl korán indult olykor-olykor.

Zidane pedig az első játékrész felénél átparancsolta Iscót a jobb oldalra, hogy rásegítsen Neymar őrzésére. Addig a kis spanyol a bal oldalon, illetve onnan CR és Benzema közé fellépve Lo Celsóra/Verrattira (aki épp mélyebben volt) támadt a párizsiak labdakihozatalánál. Emlékezzünk, hogy CR első szabadját is épp egy ilyen Isco-letámadás és labdaszerzés eredményezte. Fontosnak tartom – nem először írva ezt – a labda nélküli játék elismerését, a védekezésben a passzlehetőségek számának csökkentését intelligens mozgással, a cover shadow (fedező árnyék – amikor a labdást olyan szögből támadod, hogy egyúttal egy lehetséges passzfolyosót is lezársz) használatát (ezt tegnap Ronaldo és Modric használta sokszor és sokszor hasznosan). Nem véletlen, hogy a kommentmezőben is egyre-másra érkeztek a megjegyzések Isco, Kroos és Modric munkájának elismerésére. Ennek egyrészt szívből örülök, mert ilyenkor érzem, hogy Ti is többet láttok, mint a labda útját, másrészt észre sem veszitek, de 5-8 kommentelő írásának összeadásával remek kis minielemzéseket tudtok összehozni.

De visszatérve a mérkőzés statisztikáira! Azt hiszem, erre képes leszek.

MD7a_2021689_Real Madrid_Paris_UCL_PassingDistribution
MD7a_2021689_Real Madrid_Paris_UCL_TeamStatistics_Tournament

Szeretném kiemelni a következőket:

Nehezen érthető számomra, hogy Benzema, aki nem target man, a pályán töltött percei alatt ÖSSZESEN 14 labdát kapott. Erre összeesküvés-elméleteket írjatok a kommentek között. Sajnos hosszú ideje nem csak a kapura nem elég veszélyes, de a mezőnyben sem tud effektív lenni. Nem haragszom rá, nem dühít – egyszerűen sajnálom a fejét.

Remekül látszik, hogy Zidane Marcelót elsősorban támadásban szereti használni, ami mellé szükséges a védőmunkája is, de… De figyeljétek meg, hogy ő és Asensio van passzhatékonyságban 80% alatt. Nem azért, mert ők technikailag kutyaütők lennének, hanem mert, ha kreatív játékkal neked az a feladatod, hogy helyzetet alakíts ki a társaknak, akkor nálad fog a legtöbb pontatlan átadás megjelenni. S tagadhatatlan, hogy a tegnapi meccset a két ballábas nyargalászónak (ebbe nem tartozik bele a ballábas nyargalászLÓ…) köszönhetjük, akik bevállalták a kockázatos, de helyzetet ígérő megoldásokat, átadásokat. (A találatért jár a köszönet Bobhercegnek!)

Modric és Kroos már-már beteges passzhatékonysága mellé Isco és Ronaldo is felnőtt. Olyan szereplők, akik a folyamatos labdajáratás mellett az elmozgásokkal is fárasztották a párizsiakat. Sajnálom, hogy sokan valami torz értékhalmaz alapján Iscót kipécézték maguknak. Egyértelműen a kettős mércét látom ebben is. Tegnap minden játékosunk jól érzékelhető elsődleges feladattal lépett pályára (na jó, Benzemánál ezt nem vehettük észre…). Iscónak a labdajáratást, az ellenfél fárasztását, a labdatartás segítését adta meg Zidane. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne alakíthatna ki gólhelyzetet, ne lőhetne gólt. De aki botor, buta mód azt képes gondolni, hogy Asensio és Lucas kezdetése is ilyen jól sült volna el, az nem veszi figyelembe, hogy egy megfáradt, ráadásul MRI miatt rosszul átforgatott csapatra érkeztek meg a futóbolondjaink. Szerintem józan ésszel belátható, hogy ha Asensio és 17 is kezd, akkor a szufla náluk is elfogyott volna a hajrára. Zidane fejében fontosabb volt, hogy labdabiztos legyen a csapat, mint az, hogy a megszerzett labdákkal direkt támadjuk az ellen kapuját és labdavesztésnél megkapjuk arcunkba a kontrákat. Amelyek közül így is kaptunk az arcunkba. De a pozíciós játékot az elérhető alternatívák közül (Bale, Isco, Asensio, Lucas, Kovacic) Iscóval tudjuk a legjobban megvalósítani. Az, hogy 60 alkalommal keresték a társak Iscót – elég beszédes. Már csak azért is, mert Kroost ugyanennyi alkalommal keresték. És a németet minden meccsen a legtöbbször keresik a társak passzokkal – ha biztonságba akarod a labdát, add oda Toninak és Lukának. Zidane ma ezt megtoldotta azzal, hogy add oda Iscónak. Az már csak hab a tortán, hogy sem a német, sem a spanyol nem rontott átadást az első játékrészben.

Az, hogy nem akadozott, nem töredezett a játékunk a meccs azon szakaszaiban, amikor mi vettük fel a domina-ruhát, az leginkább a három labdafényezőnek köszönhető. Ők tették lehetővé, hogy folyamatosan volt passzopció. Ehhez ismét képeket mutatok, Kroos, Modric és Isco passzindításainak helyét látjátok.

Felmerült, hogy Zidane nyilatkozata, miszerint Nacho inkább védő-, Marci inkább támadófeladatokkal volt megbízva, mennyire igaz. Nos, előbb jöjjenek a labdaérintéseiknek a helye. (Fentebb a három srácnál a passzindítás szerepelt!)

Ebből azt tudom kibogozni, hogy Marci bejátszotta a teljes baloldalt, Nacho pedig akkor, ha biztonságosnak vélte a helyzetet, fellépett segíteni a támadásokat. Igazából Neymar az első félidőben meglepően sokszor engedte ezt Nachónak – de látszott a “fiatal” mindenes hátvédünkön, hogy fejben mindig a védekezésre koncentrál. Ez is érthető: Neymar messze a legveszélyesebb játékos volt a vendégektől. Szükség volt az első szakaszban arra, hogy Luka segítsen Nachónak, aztán amikor ZZ látta, hogy mennyire Neymar-centrikus a PSG játéka, Mbappét és Alvest otthagyta Marcinak és Iscót is átrendelte Nacho oldalára. Marcelónak pedig Kroos, valamint Ronaldo/Benzema segített ekkor be. No igen, a védekezésbe mindenki beletette a magáét! Szeretjük az ilyet.

Neymar… Feleslegesen magára vállalta a győzelem kicsikarását. Mondják sokan. Szerintem azonban felvállalta a világ egyik legjobb játékosára háruló terhet, amely arról (is) szól, hogy az ilyen fontos meccseket megpróbálja eldönteni. A whoscored.com szerint 6 kulcspasszt adott. Én három passzától cidriztem élőben, és ne tagadjuk: pár alkalommal még három hazai sem okozott neki gondot. Azt hiszem, MRI sara ez is. Mármint az, hogy nem engedte a csapatát kiegyensúlyozottabban játszani. Mbappé alig kapott labdát a támadások felépítésénél. Sokszor Dani Alves hosszú keresztlabdákkal kereste Neymart, holott a játékot a centrumban, vagy a jobb oldalukon is lehetett volna folytatni. Beszédes itt is a statisztika: Verratti (60) és Alves (63) után ő kapta a legtöbb passzt (57). Tehát egy támadó. Nálunk CR és Benzema (bár őt most felesleges összehasonlítási alapként használni, de Jose megoldja) összesen nem kapott 50 passzt sem! Természetesen ez csak a sztori eleje. Mert ha már így döntött MRI, akkor Neymar nem tudta hozni a produkciót, nem tudott segíteni a csapatának (bár a kulcspasszok után nem az ő sara az elbaltázott helyzet…). S ehhez jön még a színészkedése és a durvasága. Utóbbiról szeretnék beszélni röviden, a két csapatra nagyítva vizsgálatunk témáját.

Meglepően kemény, férfias és talán néha annál is durvább szabálytalanságokkal kezdődött a meccs. Pedig nem erről híres egyik gárda sem. (A rosszindulatúak hadd gágogjanak csak!) A jeleneteket látva (Neymar Nacho ellen, Kroos az argentin ellen, Casemiro Neymar ellen…) azt éreztem, amit sokszor át is éltem a pályán: “Figyelj, kedves ellenfelem! Most úgy alád b*szok, hogy nyekkenni nem lesz időd, de nem azért mert haragszom rád. Hanem azért, hogy tudd: itt én vagyok az erősebb kutya.” Magyarán: erődemonstráció. Nem véletlen, hogy 20 perc után ezek a durvaságok megritkultak – mindenki “elmondta, amit akart”. Ezután volt visszarántás, volt akasztás, de ilyen jellegű “üzenetek” nem érkeztek. Aztán volt még Marcelo esése, ami véletlen volt, de vele együtt sajdult a vállam. Aki ért már rosszul talajt bármilyen sportágban, az átérzi, mennyire kegyetlen élményről van szó. Nem véletlen, hogy először Alves, majd mindenki a környéken hívta az orvosi személyzetet.

Marcelo legnagyobb boldogságunkra aztán folytatni tudta a játékot – hála Imhotepnek. Már csak azért is, mert Theóból nem sok jót néztem ki, Marcikánk pedig a sérülése előtt is kicsattant a jókedvtől és bizonyítási vágytól! Sőt, Toni ’14 km’ Kroos, Ronaldo is óriási bizonyítási vággyal dobták magukat a játékba. S bár Ronaldo csak 20%-os hatékonysággal dolgozott (10 kísérlet, 2 gól), s úgy vélem, jogos irányába a kritika, miszerint javítania kell a helyzetkihasználáson – de ne vegyük el tőle a dicsőséget! Ha pár napja azt írtam kommentben, hogy CR idén és a tavalyi szezon első szakaszában nem szállította az első és nyerő gólokat (hanem a 2., 3. gólokat), akkor itt rögzítsük a tényt: a BL-himnuszt lelátói morajlással hallgató és ettől transzba eső portugál klasszisnak köszönhetjük az első (és egyben egyenlítő) és a vezető gólunkat is. Igen, kilengett a “bazdmeg-mérőm”, amikor kihagyta a két ordító, első félidei helyzetét, de hozta a meccset! Tiziből és egy kipattanó mézes-mákos góllal. Marcelo pedig valószínűleg hozta a párharcot a harmadik góllal. Ajj… hányszor ekéztük, hogy nem tudja eltalálni a kaput! Igazából most sem találta el tökéletesen, de bántuk? Ugye, hogy nem!  😎

S akkor térjünk át erre a 80 perces altatásra. Sorry, ezt csak clickbait címnek adtam. Nem tartom igaznak, csak hangzatosnak. Az első 80 perc alatt gólokat lőhettünk volna, gólokat lőhettek volna. Mert a helyzetek megvoltak. Ha 17 és 14 gólszerzési kísérlet van, akkor nem lehet azt mondani, hogy csak az egyiknek volt esélye. Itt más okozta az utolsó tíz perc boldogsághormon-áradását – számunkra. Zidane (Jose, ne beszélj csúnyán!) kurva jól, Unai piszok rosszul nyúlt bele a meccsbe!

Támadót le, védőt be. Mindezt úgy, hogy a párharcot tekintve ők voltak jobb helyzetben, s a meccsen sem helyeztünk rájuk nyomást, hogy a védelmet kell neki megerősíteni. Sőt! A második félidő elején ők domináltak, náluk volt meg a “mindjárt érkezik a második”-érzés. Nem tudom és szerintem senki nem tudja rajta kívül, hogy miért ezt húzta meg.

Azt viszont Sultan már a kezdő sípszó előtt leírta, és szerintem mindannyian egyetértettünk vele, hogy nálunk Bale, Asensio és Lucas lesz a három csere. (Sérüléssel, kiállítással nem számolva, persze). És így is lett. Zidane kiszámítható volt és kiszámíthatóságában is erősebb lehetőségei voltak, mint a cseréjével ki nem kényszerített, elméleti öngólt rúgó Emery.

Átálltunk 4-4-2-re, két olyan játékossal a vonalak mellett, akik hobbi szinten sprintelik le a gepárdokat. Marco és Lucas egy fáradt védelemre érkeztek meg, és nem restellték ezt kihasználni. Rágyorsításokkal úgy futottak el, hogy élmény volt nézni. Főleg Asensiót, hiszen csak az ő alakításai kellettek a két gólhoz!

A Marcelo-Asensio tandem pedig egyre jobban muzsikál – ne felejtsük el a Valencia elleni joga bonitót!

Zidane nem ment mennybe, de végre életjelet adott magáról. Kihagyta Bale-t és tudta, mit akar a meccstől. Bízott az eltervezett játékban és úgy alakult a dolog, hogy az ő forgatókönyve valósult meg. Nem tudjuk, mi lett volna, ha hátránnyal érkezünk a hajrára. Szerintem ugyanez. Hiszem, hogy tiszta, érthető és működő tervvel érkezett meg ZZ és a Real Madrid a PSG elleni párharcba.

Ezek után már fájdalmas lenne a kiesés – de vissza kell, hogy utaljak a poszt elejére: ez csak az első félidő volt. Ne arcoskodjunk, ne üljünk fel a legmagasabb székre. Van ok a bizakodásra, van ok a magabiztosságra, de még nem értünk a történet végére. Alázattal, hittel és munkával kell az eljövendő napokat megtölteni.

 

Mielőtt lezárnám a posztot, pár szó a gólokról. Rabiot gólját csúnyán benézte a mi védelmünk (nem a védők), hiszen nem érkezett senki a PSG második hullámával. Nem lehet felmenteni senkit, s fáj a szívem, ám tény: leginkább Modric okolható ezért. Kroos szexuális bántalmazásért jogos büntető érkezett, amit CR magabiztosan be is vágott. A gyengébbik térdével szerzett második gólja leginkább mák volt, de azt a helyzetet ki is kellett ám alakítani. Itt felmerült, hogy esetleg előtte CR szabálytalankodott a PSG-s védővel szemben, de az alábbi videó a bizonyíték, hogy a-a!

Marci gólja pedig… még mindig imádom, ahogy felépült az a játék! Ott már egy fejetlen csirkeként rohangáló PSG ellenében sikerült megfirkálni a párizsiakat.
Összefoglaló mozgókép formájában itt:

Ti jöttök!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!