Az én utam Cardiffba

Zidane Raúl Párizs Glasgow Cardiff BL felvezető MekkoraKirályságMár:ŰrszondávalFoglalkozniÉlesben Nasty Csapategység Tisztelet igazi szurkoló építő jellegű kritika minőségi olvasótábor

Újra itt a nyár és újra itt egy Bajnokok Ligája döntő. Négy év alatt a harmadik… Ha csak ezzel a számadattal írnánk le a történéseket, akkor azt is hihetnénk – miként az ifjú Real drukkerek bizonyára hiszik is majd a 2041-es szezon előtti átigazolási időszak forgatagában a múlt dicsőségén merengve –, hogy valamiféle állandóság, kiegyensúlyozottság, békés eseménytelenség jellemezte ezt az időszakot, amelynek során egy korszakos gárda méltósággal vegyes természetességgel aratta le minden évben a munka gyümölcsét. Most, 2017-ben azonban még nem kell a virtuális históriáskönyvek megfakult bitjeit szkennelni ahhoz, hogy végiggondoljuk, milyen zegzugos utat járt be a csapat, milyen utat jártak be a játékosok, és milyen utat jártunk be mi, szurkolók, a két nagy döntő között! “Az én utam Cardiffba” bővebben

Végsebesség?

Az elmúlt 5-6 évben sajnálatos módon odáig jutott az egyenlőtlenség a futball világában, hogy a Real-Bayern-Barca hármas számára a minimálisan elvárt cél a BL-elődöntő, illetve az, hogy legfeljebb csak egymás ellen essenek ki… Ez a szituáció teljesen eltorzítja mind a szurkolói lelkivilágot (BL-elődöntőben bedarálást várni idegenben…), mind az európai futballtérképet. Ebből adódik az is, hogy mindenki más igazi sikerként könyvelheti el, ha eljut a legjobb négybe. Szintén a nevezett időszak azonban megtanított minket arra is, hogy hiába a trió köré képzelt áthatolhatatlan fallal körbevett univerzum, a Dortmund, a Chelsea, a Juventus és Simeone bizony mind-mind lesajnált, a sorsolásnál örömmel megkapott ellenfélként értek oda a döntőbe.

A fentihez hasonló történelmi áttekintés racionális szempontból nézve teljesen érdektelen, maximum babonának tekinthető. A Chelsea múltbéli teljesítményének ugyan mi köze lehetne a City mostani játékához? Elvileg semmi, ugyanakkor az adatok és információk tengerében hajlamosak vagyunk alulértékelni a pszichológia szerepét a nagy sikerekben. A City-nél jövőre földcsuszamlásszerű változások várhatóak: Pep előreláthatólag megválik a fél csapattól, másról sem cikkez a sajtó. A keret tagjai joggal érezhetik úgy, hogy ez az utolsó lehetőségük, hogy együtt megcsinálják. Ez talán nem akkora hajtóerő mint Drogba, Lampard vagy Terry esetén a karrierjük közelgő vége, de cseppet sem lebecsülendő. Meglehetősen más lehet a mentális állapota egy olyan társaságnak, amely először jut be az elődöntőbe, mint egy olyannak, amely zsinórban hatodszor, és amely tudat alatt nem minden alapot nélkülözve érezheti úgy, hogy ha idén nem, majd jövőre… Emiatt óvatosan és várakozásokkal tele ültem le a képernyő elé. Lássuk mi történt! “Végsebesség?” bővebben

Téma: Ott a helyzet… éééés gól?

Sokszor morfondírozunk el a helyzetki(nem)használásról csapatunk kapcsán. Az NST kommentjei közt bukkantam az alábbi ábrára, amely aszerint veszi górcső alá az 5 top bajnokság legalább 10 találatot jegyző támadóit, hogy lövéseik hány százaléka eredményezett gólt. Mivel egy barcás oldal az eredeti forrás, így eredetileg az MSN tagjai kerültek kiemelésre, amit megfejeltünk néhány piros kerettel a mieink nevei körül. “Téma: Ott a helyzet… éééés gól?” bővebben

Mennyit ér egy gól? – I. helyzetjelentés

2009 telén egy eléggé lepusztult állapotú kanapén üldögéltem néhány szelet pizza társaságában valahol Tucson mellett Arizonában. Cserediákként eltöltött 5 hónapom utolsó heteiben jártam. JB, amerikai lakótársam, természetesen NBA-t zúgatott a háttérben, ami tökéletesen megfelelt vacsora mellé. Különösebben nem hozott lázba a dolog, egészen addig, amíg a Lakers bedobáshoz jutott néhány pillanattal a dudaszó előtt… 3 pont hiányzott a győzelemhez. Kobe megkapta a labdát, csinált egy testcselt, 2 ember közt még a hárompontos vonalnál is messzebbről elemelkedett, ééés… utána maradt az ünneplés. “Mennyit ér egy gól? – I. helyzetjelentés” bővebben

Auf Wiedersehen Sami! Danke!

A nyár elején távozott a csapatból a Real Madrid történetének egyik legsikeresebb játékosa: Sami Khedira. Értékelése, megítélése, az irányába tett megnyilvánulások, az eligazolása okán gyújtott képzeletbeli örömtüzek köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit személyiségével és csapatért tett szolgálataival kiérdemelne, cserébe viszont szépen rávilágítanak arra, hogy hova tart a világ, miként torzul szinte hétről-hétre értékítéletünk. “Auf Wiedersehen Sami! Danke!” bővebben

Viszlát, Iker! – Avagy az „emlékező én” torz tükre

Aligha van ezen sorok olvasói közt vagy akár az egész madridista közösségben, akik számára bármi újat lehetne mondani Iker Casillasszal kapcsolatban. Teljesen felesleges lenne felsorolni a különböző statisztikákat, a lejátszott mérkőzések számát, megemlékezni minden kifogott ziccerről, vagy percenként elemezni a legjobb mérkőzéseit. Iker Casillasról szinte mindent tudunk, mert sokunk szinte egész „szurkolói pályafutása” során ő állt a Real Madrid kapujában. Távoztával a Real Madrid is kiiratkozott azon csapatok egyre szűkülő köréből, amelyek még a soraikban tudhatnak gyermekkorunkban megismert olyan legendás játékosokat, akik egész felnőtt pályájuk során hűségesek maradtak (Chelsea – Terry, Barcelona – Iniesta, Roma – Totti és de Rossi). Raul, Guti és most Iker. A sor véget ért és akármennyire is szentimentális ez: valami már nem lesz olyan, mint amikor beleszerettem a habfehér gárdába. “Viszlát, Iker! – Avagy az „emlékező én” torz tükre” bővebben

Mindennapi adatunkat… I. – Mini tabellák

Az átigazolási pletykákat, az NSO-t és Joó Gabi cikkeit forgatva nem csak arról győződhetünk meg, hogy alapjáraton nem is lenne olyan magas a vérnyomásunk, hanem arról a kérlelhetetlen tényről is, hogy bizony nyakunkon a holtszezon annak teljes Esmaraldába oltott Mónika Show mivoltával. Nem egyszerű ezekben az időkben érdemi tartalommal előállni, de azért megpróbálkozunk vele. „Mindennapi adatunk…” címmel egy rendszeresnek semmiképpen sem nevezhető, de a Halley-üstökösnél talán gyakrabban jelentkező rovatot indítunk, amelyben különböző számokkal lepjük meg a nagyérdeműt. A statisztikát nem kedvelőknek sem kell fintorogva elkapcsolniuk, mert bizonyára lesznek majd a „belemagyarázás” jegyeit magukon hordozó kimutatások is, de a mai semmiképpen nem mondható annak. Tovább után néhány mini tabella következik a közvetlen riválisokkal szemben elért eredményekkel. A spanyol bajnokság tabelláját alighanem mindenki ismeri. Az utolsó fordulóban még lesz némi változás, lesz egy kis helyezkedés, de mindez már nem fogja érinteni azt, amiről ma szólni szeretnénk. “Mindennapi adatunkat… I. – Mini tabellák” bővebben

A győzelem és a siker közti különbség

Szerdán este úgy ültem le a mérkőzés elé a Hámesz rajongó de antimadridista kolumbiai kollégám társaságában, hogy előtte a szakmai előmenetelemet illetően ha nem is negatív, de mindenesetre feldolgozandó hírekkel szembesültem. Csütörtök reggel így érthetően nem a legjobb hangulatban, csalódásokkal tele, de legalább kavargó gondolatokkal a fejemben ébredtem. Akármi jutott eszembe, a reakcióm csak ennyi volt: hát igen, ezt jól át kell gondolni, mert jelenleg fogalmam sincs… Ebben a helyzetben miután a gép képernyője előtt ragadva éppen céltalanul égettem el az adott napra rendeltetett perceket, egyszer csak az egyik kedvenc beszédemnél kötöttem ki. “A győzelem és a siker közti különbség” bővebben

Folyó szeli ketté

Bizonyára több olvasó is van, akinek barátai, ismerősei, rokonai, kollégái között megtalálható az az embertípus, melynek legfőbb jellemzője, hogy elsősorban anyagi felemelkedésének és bőséges jólétének köszönhetően megváltozik a személyisége és értékrendje, ezzel pedig egyre távolabb sodródik saját korábbi világától és az abban kiépített kapcsolataitól, szokásaitól. Ezzel egy bizonyos fokig nincs is semmi baj: nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, teljesen értelmetlen a sárga irigység színére pingálni a saját világunkat csak azért, mert mások sikeresebbek. A gond ott kezdődik, amikor ezek az emberek teljesen elveszítik a kapcsolatukat a mindennapi valósággal… Amikor egy asztaltársaságnál azon értetlenkednek, hogy te vajon miért vagy olyan garasoskodó, hogy nem a legdrágább bort rendelted, amikor „az az igazi minőség”; amikor őszintén meg akarnak sajnálni, mert a Seychelle-szigetek helyett te „csak” Krköt veszed célba a nyáron; amikor hosszasan beszélnek arról, hogy milyen ciki már hatos Audival munkába járni miközben a kollégáknak nyolcasa van. “Folyó szeli ketté” bővebben

Totális dominancia?

Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a „Három Királyok”-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a „negyedikek” nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos „városi legendának”: régen tényleg minden jobb volt? “Totális dominancia?” bővebben