Klasszikus Spanyol Szuperkupa – II. felvonás

A bajnokság és a szezon érdemi része még el sem kezdődött, de már a második elnyert kupának örülhetnek éjjel a Real Madrid játékosai és szurkolói. El vagyunk kényeztetve, de talán a 2000-es évek elejétől kezdve megszenvedtünk mindent, amit lehetett, így talán nyugodtan lehet mondani: megérdemeljük. Azt viszont érdemes szem előtt tartani, hogy bár örömteli a második trófeát ily közel érezni magunkhoz, ez még mindig a felkészülési időszak része. A legfontosabb továbbra is az, hogy a játékosok fizikai állapota elérje a legoptimálisabb szintet, hogy csiszoljon Zidane és a szakmai stáb a csapat játékán és taktikáján. Lényeges elem ezen időszakban az is, hogy bizalmat szerezzenek azok a játékosok, akik valamiért még nem tudnak eléggé koncentrálni, vagy bizonyítási vágyuk túlságosan nagy elánnal viszi el őket a rossz irányba. A szezon egészére nézve a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat a motiváció felébresztése és annak a fenntartása. A Barcelona ellen, hazai pályán, ráadásul egy ilyen első forduló után, ezzel nem lesz probléma. Viszont hosszú távon ez bizony egy nagy kihívás.

Augusztus 31-ig nem érdemes biztosra venni semmit, ami a csapatok kereteit illet. Nálunk is nyitott pár kérdés, a Barcelonánál pedig egyértelműen lesznek még érkezők. Azt pedig kár lenne ecsetelni, hogy egy darab igazolás is boríthatja az egész felkészülési időszakban gyakorolt játékot. Erre nálunk ugyan kevesebb esély van, de még mindig nem elképzelhetetlen, hogy a Mbappé transzfer végül összejön, megspékelve Bale távozásával. A PSG-s pletykákat egyszerűen nem tudom komolyan venni.

A játék képe, gördülékenysége és taktikája csak egy vetülete annak, amin a klubok már hetek óta dolgoznak. Ezek azok, amik számunkra észlelhetőbbek, viszont van egy olyan aspektus is, ami legalább ennyire fontos. Emlékezzünk vissza, 2 éve Benítez irányítása alatt nem az elképzelt taktikával volt a legfőbb baj, hanem azzal, hogy pár hónappal korábban Pérez kirúgta a közkedvelt Ancelottit. Rafa már a kinevezése előtt halálra volt ítélve. A csapatkohéziónak és a játékosok akaratának egybe kell esnie a klub vezetőségének elképzeléseivel, illetve a szakmai stáb terveivel. Hiába profi futballistákról van itt szó, akik euró milliókat keresnek éves szinten, ha az egész csapat ellenez egy irányelvet, akkor előbb fogják a szakmai stábot, edzővel az élén lecserélni, mint az egész csapatot. Zidane rögtön elnyerte a keret bizalmát, tiszteletét, és a mai napig hiszem, hogy az eddigi sikereinknek ez a fő alappillére.

A Barcelonánál nem a keret minősége a legégetőbb probléma. Így is olyan játékosaik vannak, akik miatt méltó helyük van a szűk elitben. Viszont a problémák, amik egyre inkább a felszínre törnek, abba az irányba mutatnak, hogy egy olyan folyamat vette kezdetét, amit nem lehet csupán pár igazolással orvosolni. Bendak, a Tot El Camp bloggere vállalta a felkérésemet és válaszolt több kérdésre is. Ugyanis a Barca és a Real Madrid olyan, mint a yin és yang. A kettő egymás ellentéte, mégis mindkettőnek szüksége van a másikra, egyik nélkül a másik nem létezik, egyik sem fontosabb a másiknál.

Mennyire lesz Csapat a Barca?

A Barcának nincs mást választása ezek után, mint csapatként funkcionálni, ahogyan azt Cruyff is mindig hangoztatta. Az MSN fantasztikus, de a csapatszerkezet egyensúlya rendkívül ingatag volt (mondhatni orrnehéz), így hosszútávon (is) életképtelen rendszernek bizonyult volna, de azt hiszem ezzel mindig is tisztában voltunk. Az egyik bloggertársunk pl. ki is jelentette, hogy maximum három évet lát ebben a hármasban, mielőtt az felemésztené magát (egók, játékrendszer, szerepek, külsős nyomás, stb.), ill. valahol mindannyian tudtuk, hogy ez a két dudás egy csárdában helyzet túl szép, hogy igaz legyen.

Neymar távozása miként hathat a csapat játékára? Ugyanis az MSN úgy volt interpretálva, mint 3 jó barát. Mennyire bontja meg ez a csapatkohéziót?

Óriási arrogancia lenne azt állítani, hogy egy olyan kaliberű játékos távozása, mint Neymar, nem rendíti meg a Barcát. Igaz, az egyén nem lehet nagyobb a klubnál, ugyanakkor ez egy összeforrt rendszer volt, amire az egész előszezonunk is épült. Pszichésen sem mindegy az ellenfélnek (és a Barcának), hogy a bal oldalon Neymar kóborol a labdával, vagy mondjuk a kérdőjelekkel teli Deulofeu, netán egy Alcacer. Szeretném azt hinni, ill. abban bízni, hogy amit Neymar távozásával vesztettünk, azt visszanyerjük majd Valverde „csapatfilozófiáján”, de ahhoz türelem kell, ami Barcelonában mostanság igencsak hiánycikk.

Egy esetleges új igazolás (Coutinho) ki tudja majd tölteni a Neymar hagyta űrt?

Coutinho, Dembele, Nagy Feró… tökmindegy kit veszünk majd meg 150 millióért, egy az egyben nem tudják pótolni a kakadut. Rendszerszinten kell változtatni, visszatérni az alapokhoz. Semmi kapkodás, elhamarkodott döntések, még egy döcögősebb időszak árán is… Ez persze csak az én véleményem, és tudom, hogy a barcelonai népharag lesújt akár 1-2 döntetlen után is, de most valóban időt kell adnunk Ernőbának. Gondoljatok bele, a szezon gyakorlatilag megkezdődött, alóla meg az utolsó pillanatban kihúzták a szőnyeget, a keret ráadásul messze nem végleges. Neymar szerepét szét kell osztani a középpályások, a csatársor és a védők között, azaz a többiek erősségeire kell támaszkodnunk. Persze sebességben találhatunk valakit, és technikailag sem lehetetlen küldetés egy fiszi-fasza kis spílert kiszúrni, de azt a csomagot, amit a brazil képviselt, azt – szerény véleményem szerint – nem lehet egy sima „ctrl+C & ctrl+V-vel” átírni.. Az űrt tehát igen, érezni fogjuk. Kérdés csak az, meddig.

Ezt tovább gondolva, fog-e változni a Barca alap felállása és koncepciója (ha a filozófia nem is)?

Nagyon bízom benne, hogy nem, (ill. ha most az előző 1-2 év Barcájára gondolsz, akkor igen) ugyanakkor Valverde abból főz, amije van. Márpedig, ha nincs megfelelő minőségű támadója, de van egy rahedli tehetséges középpályása, akkor senkit ne lepjen meg, ha a biztonságos labdajáratás érdekében több alkalommal is egy Denis Suarez, Rafinha, vagy Sergi Roberto jelenik majd meg a támadósor valamelyik szélén. Ami már most szemmel látható, az a középpályás dominancia. Igaz, az első meccsen igencsak akadozott a letámadás, s nekem nagyon úgy tűnt, hogy a fejekben még mindig ott van a Lucho-féle Barca stílus (mélyre visszazárni, bekkelni, gyors támadásépítésekkel operálni), így azt a letámadást, amit az előszezon során láttunk egyszerűen nem merték bevállalni a játékosok. Az persze lehetséges, hogy egy-egy meccsen majd visszaköszön az Ernőbá által favorizált 4-2-3-1, mivel a baszkoknál is ezzel próbált érvényesülni, de alapjáraton inkább a Messiék által megszokott 4-3-3-as felállást tudom csak elképzelni, ugyanis a Barca játékstílusa is legfőképp erre a hadrendre van szabva.

Mi lesz az a stílus, ami leginkább jellemző lehet a Valverde-féle Barcára?

Labdatartás, csak ne legyen meddő. Az már most teljesen egyértelmű, hogy a vertikális támadásépítéseink minimalizálva lettek, így újra maximálisan kiaknázhatjuk Busquets és Iniesta szerepét. Az előző két szezonban véleményem szerint ők lettek „Lucho rohanós Barcájának legfőbb áldozatai”, így nagyon várom, hogy a két zseni idén újra egymáshoz közel szerepeljen, és Messivel kiegészülve tolja a zsugát az ellenfél térfelén. Ernőbá további ismérve – és ez szintén visszaköszönt az első mérkőzésen – az erős széljáték, azaz a pályát teljes szélességében kihasználja a csapat. Keresztlabdák, gyors súlypontátemelések, védelem mögé belőtt passzok… A gond jelen pillanatban ezzel mindössze az, hogy bár támadásban még ezt képesek is vagyunk kialakítani, védekezésben azonban akadnak gyenge pontjaink. Valami olyasmit várok, amit Lucho is nyújtott az első évben. Az tökéletes elegye volt a labdatartós, ugyanakkor kissé fizikálisabb és kiszámíthatatlan futballnak.

Zárszóként érdekelne az is, hogy Messi, Iniesta és Suarez kiöregedésével ki vagy mi lehet az új irány, hiszen eddig Neymar volt az a figura, aki minden tekintetben meghatározhatta volna a jövő Barcáját. Lesz-e imidzsváltás, vagy keresni fognak egy új Neymart a következő 1-2 évben, esetleg majd Messi kiöregedésével elkezdenek kapkodni?

Kiváló kérdés, amely egyetlen dologtól függ: a vezetőségtől. Amennyiben a jelenlegi „adminisztráció” marad hatalmon, akkor máris gratulálok a következő évek madridi dominanciájához. Ez részemről nem fehér zászló lobogtatása a csata előtt, ez egy tisztán látható tendencia erősen feltételezhető eredménye. Sokan nem látják ennyire sötétnek a helyzetet (jó nekik), de számomra egészen érthetetlen, amit Bartomeuék művelnek. Eszetlen igazoláspolitika, zéró sportdiplomáciai érzék illetve befolyás, a La Masia semmibevétele, s bár PR-ban tényleg erősebb lett a csapat, és a szponzori szerződések is korrektül lettek megkötve, mégis úgy érzem erősen haladunk lefelé a lejtőn. Ez látható az idei transzferpolitikánkon, ez látható Pep Segura megnyilvánulásain, ez látható a tavalyi bírói hibáktól hemzsegő szezonunkban, amiért érdekes módon senki nem szólt egy szót sem… és még sorolhatnám. Félreértés ne essék, én nem azt várom, hogy a vezetőség átlépje a határt, és átmenjen féregbe, hogy mocskos kis húzásokkal próbálják szétrohasztani az ellenfelet, ráküldeni a játékosaira az adóellenőröket, vagy más pályán kívüli húzásokkal bomlassza az ellenfeleit… Én azt szeretném, ha kapnánk egy olyan vezetőt, akivel nem lehet szórakozni, s aki ha kell, rácsap az asztalra. Az FC Barcelona – ahogyan a Real Madrid is – nem csak egy klub a többi között. Mi vagyunk a nagyon szűk elitkategória csúcsa, még mindig. Épp ezért tartom nevetségesnek, hogy mindenféle hivatali szervek és újságírók így szórakozgathatnak velünk. Szóval, hogy egyértelmű választ adhassak a kérdésedre: a dolgok jelenlegi állásánál fogva lövésem sincs. A tehetségek adottak, de mivel inkább középszerű játékosokat vásárolunk nevetségesen magas összegekért, sajnos nem látom a folyamatosságot a klubnál, ergo nem látom, ki veszi majd át a stafétát Iniestáéktól… Gratulálok a szuperkupához, srácok!

Köszönöm Bendak, hogy megosztottad velünk gondolataidat!

Visszavéve a szót: Én azt gondolom, hogy amíg Messi képes a legmagasabb szinten játszani, addig az akut problémák kevésbé fognak felszínre törni. Azaz, mindig is oda fognak érni a legjobbak közé, és egy-két kupa is lecsúszhat nekik. Viszont mára már fordult a kocka, mert jelenleg a Barcelonának a Real Madrid átigazolási politikájáról kell, hogy példát vegyen. Első sorban nem jelenlegi játszótársakat kellene venni az argentinnak, hanem olyan fiatal játékosokat, akik a jövőben teljesedhetnek ki. Persze, szükségük van klasszisra, de sokkal inkább a középpályára, mint a támadósorban. Ahol van egy Messi, vagy egy Ronaldo, ott túl nagy erősítés már nem igazán lehet.

Mi abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy a 2 legnagyobb trófea elnyerésével zártuk az előző szezont, most pedig újabb 2 címet nyerhetünk el úgy, hogy versenybe se szálltunk a legfőbb kupákért folytatott harcba. Ez pedig bármennyire is jól hangzik, hosszú távon megvannak ennek is a hátrányai.

Az a kettősség lép fel ezen szezon eleji haknikupákon, hogy egyrészt a felkészülés folyamata zajlik és nem érdemes felgyorsítani, hogy ezekre a mérkőzésekre top formában legyenek a játékosok, mert az könnyen visszaüthet a későbbiek során. Viszont, amikor a csapat olyan európai óriások ellen játszik, mint a Manchester United vagy a Barcelona, akkor a presztízst nem lehet kivenni az egyenletből. A Real Madridon mindig rajta lesz a nyomás, ez pedig úgy realizálódik, hogy az ilyen mérkőzések kimenetele hatással van a soron következő hetekre és hónapokra is.

I dunno what „nyomás” means… But I will find you, and score against you…

Ha a csapat túlságosan is a felkészülés menetét favorizálja és csúnya szóval „elengedi” ezeket a párharcokat, akkor nem lehet kikerülni azt, hogy a sikertelenség ne csapódjon le a játékosok fejében (nem beszélve a szurkolói visszhangról). Vagyis elveszített európai vagy spanyol rangadók könnyen demoralizáló hatásúak lehetnek, amiből nehezen lehet kikecmeregni. Ha pedig olyannyira jól sikerül a mindkét kupadöntő, hogy mindkettő gyümölcsét ki lehet pakolni a vitrinbe, akkor az is könnyen elképzelhető, hogy a játékosok „jólakottak” lesznek.

Nem lehet a végtelenségig fenntartani ugyanazon motivációs szintet. Sőt, minél több elnyert kupával rendelkeznek a játékosok, annál kevésbé lesz fontos és motiváló egy újabb elnyerése. És ez probléma fennállhat. Kellemes probléma, nemde?

Zidane évről-évre nehezebb feladat elé kerül. Valamennyire csillapította a szurkolói eredménykényszert, de egy rég óta áhított triplázás még mindig hiányzik a klub történelem könyvéből. Amikor a francia átvette a csapat vezetését, választhatott: vagy a játék képét javítja fel olyannyira, hogy a szurkolók zsepikért fognak 10 percenként nyúlkálni, vagy pragmatikusan a célok elérését emeli mindenek felé. Zidane utóbbit választotta, hisz felismerte, hogy ez az egyetlen módja, hogy egyszerre elnyerje a vezetőség bizalmát, és valamennyire csökkentse a szurkolók által támasztott feltételeket: a fehér balett. Most pedig, amikor a klub túl van egy történelmi BL duplázáson, és bajnoki címvédőként kezdjük az újabb szezont, az eredménykényszer valamennyire csökkent, sokkal inkább fel fognak törni azok a hangok, amelyek a szép és élvezetes játékot fogják követelni. Ez pedig így van rendjén. Új kihívások fogják Zidane-t is arra késztetni, hogy ő maga se fásuljon bele a munkába. Hogy újítson és új módszereket találjon a célok eléréséhez. Zidane még mindig pályakezdő, akinek sokat kell tanulnia, és a változó elvárások és körülmények azok, amik fejlődésre késztethetik. Ez többféle képen jöhet létre. Amit mi ezekből láthatunk, hogy újabb elemeket igyekszik a játékunkba belecsempészni. Védekezésünk szerkezetileg tavaly nem volt jól megszervezve – ebben mindenképpen fejlődni kell. A csapat kirakat támadótriójának összeférhetetlensége miatt egy új rendszer alakulhat ki az ellenfél kapuja előtt, és ezzel párhuzamosan akár új build-up sémák begyakorlása is lehet a cél, amivel nyerhetünk egy klasszikus 10-est Isco vagy akár Asensio személyében. Ami pedig a leglátványosabb lehet, az a mély keretünk teljes kiaknázása, amit akár már ma este elkezdhet Zidane.

Kétgólos előny a körülményeket tekintve igenis kényelmes. Tartom azon véleményemet, hogy a keretünk tavalyihoz képest gyengült, viszont nem feltétlen fog ez megmutatkozni, ha az új, frissen igazolt tehetségeink beváltják hozzájuk fűzött reményeinket. Vallejo, Theo, Llorente és Ceballos mind olyan játékosok, akik már bizonyítottak vagy a spanyol bajnokságban vagy a német első osztályban. Ez pedig jelentheti azt, hogy a szakmai stáb könnyebben fog bizalmat szavazni nekik, mint egy Castillából felhívott tehetségnek. Én azt sem tartom kizártnak, hogy valamelyikük ma kezdőként fog szerepet kapni.

Az odavágón Varane az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a csapatból, és szükség is lesz robbanékonyságára Messi ellen, és Ramos helye is megkérdőjelezhetetlen. Ez a tengely a szokottnál is nagyobb nyomás alá fog kerülni, mert abban biztos vagyok, hogy a Barcelona az első perctől fogva a nyakunknak fog esni.

Carvajal az, akit először leültetnék a padra a vasárnapi kezdőből. Hozzáállásával sosem volt baj, ahogy fizikailag is felkészültnek tűnik, viszont fejben még máshol járhat, mert rá nem jellemző mód szopatják szegényt a szélen már mérkőzések óta. Le kell ültetni, hadd szedje össze magát a bajnoki rajtra. Danilo hiányában gond nélkül beraknám Nachót, aki a tavalyi szezonjával bebizonyította, hogy bármilyen fontos mérkőzésen gond nélkül lehet rá számítani. Este ráadásul a védekezés sokkal inkább előtérben lesz, mint a támadások támogatása, ami nem feltétlen tartozik a SohaNemSérülökMegNacho erényei közé.

Marcelót viszont a kezdőbe várom, egyrészt azért, mert nem gondolom, hogy egy Barcelona ellen egynél több változtatás beleférne egy csapatrészbe, főleg úgy, hogy az egyik játékos, Theo személyében, a debütálását jelentené. Az viszont már koránt sem lenne egy rossz ötlet, hogy a második félidőben beálljon, hiszen hasonló típusú védő, mint a bohócunk, és láthattuk, hogy mit jelent egy friss és gyors játékos a második félidőben.

A középpályára Modric visszatér, más változást nem tudok elképzelni Zidane-tól – inkább a biztonságra fog törekedni, és ez így is van rendjén. Ceballos és/vagy Llorente szintén debütálhat és én nagyon várom előbbi játékát (is). Aki viszont lehet, hogy nem kerül be a kezdőbe, az a görbelábú spanyol klasszisunk, Isco. Mivel abban biztos vagyok, hogy egy Barca ellen, hazai pályán Zidane nem fogja kihagyni egyik ’B’-s szupersztárt sem – főleg annak tükrében, hogy Ronaldo eltiltott -,  de Asensio teljesítménye mellett nem lehet „szó nélkül” elmenni. A rotálás jegyében elképzelhetőnek tartom, hogy ő kezdjen, pár nap múlva úgy is újra pályára lépnek a fiúk.

Igen, nem írtam túlságosan óvatosan, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a Spanyol Szuperkupa ne Madridban kössön ki. Egyértelműen szoros mérkőzés lesz, de a vasárnapiból kiindulva még egy vereséget is nehezen vizionálok. Egyetlen egy gólt kell lőnünk ahhoz, hogy teljesen elvegyük a katalánok kedvét a mérkőzéstől, márpedig nagyon rég volt olyan, hogy a Zidane-féle csapat ne rúgott volna minimum egy gólt tétmérkőzésen. A kupa félig már Ramos kezében van. A kérdés, hogy kicsúszik-e markaiból, vagy a magasba emeli.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!