Egy teljes napon  át csak szemléltem a világ rezgéseit magam körül. Mint oly sokszor, most is minden rólunk szólt, mindenki rólunk beszélt. Mindegy, mi történik, a Real Madrid reakciót vált ki. Van, aki ezt tagadja? 

TAGADÁS

Alaptétel: Nincs semmi baj, csapatszinten pótoljuk majd az elment 50 gólt.

Miközben botor módon csak a hiányzó gólokra koncentráltunk, elfelejtettünk csapatként játszani rengeteg mérkőzésen. Elfelejtettük, hogy az elmúlt évek BL-sikereit és a bajnoki címet a kiegyensúlyozottság hozta meg.

Ennek három szintje volt:

Kiegyensúlyozottság a pályán.

Kiegyensúlyozott keret, kerethasználat.

Kiegyensúlyozott viszony az edző (C.A., Z.Z.) és játékosai között.

Sem Lopetegui, sem Solari nem tudta ezt a kiegyensúlyozottságot megteremteni és működtetni. JLo az érkezésének körülményei már behatárolták, hogy „zajos” lesz a munkássága. Ő is, a klub is rossz pillanatban kapaszkodtak egymásba. Solari, a korrekt, pozitív ember, akire ebben a minőségében továbbra sem lehet egy rossz szót sem mondani – ő pedig nem az a szint szakemberként, aki ezen a szinten a legnagyobbakkal fel tudja venni a versenyt, valamint a saját öltözőjét egységbe tudja kovácsolni. Santiagónak mindaddig maradnia kell a kispadon, míg a BL-indulás nincs veszélyben, de legkésőbb a szezon végén találni kell számára egy pozíciót a klubon belül. Az, hogy nincs meg a kellő tudása az elvárt szinthez, nem jelenti azt, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt a csaták megnyeréséhez.

Látva a hibáit is, innen, a blog felületéről is küldöm neki legmélyebb tiszteletemet, mert részemről érdemes rá!

harag

Alaptétel: Ő(k) az okozói minden bajunknak!

Haragszunk Perezre, Lopeteguire, Solarira. A VAR-ra, a bíróra, a bírókra, Casemiróra, Kroosra, Marcelóra, Iscóra, Bale-re. Valakit találnunk kell, hogy ki tudjuk engedni a belső feszültséget és az, hogy te, én, a harmadik és a sokadik, az egybites, vagy az összetettebben gondolkodó madridista kit talál meg, akire haragudhat, az egyéni döntés lesz.

Te kire haragszol?

Kedvelem Solarit, de az elmúlt két hétben kiderült, hogy szakmailag ez már sok volt neki. De a Real Madrid jelenlegi helyzetéért egyértelműen nem ő a felelős. (Még az AS olvasótábora is, a NÉP, mely – legyünk realisták -, nem futball szakemberekből áll, 100.000 szavazat mellett 72%-ban úgy gondolja, hogy Florentino Perez elszabott játékos politikája a legfőbb ok. Pedig  a „zemberek” hajlamosak elsősorban az edzőt okolni, majd lámpavasra húznának pár játékost desszertnek, na ők is úgy gondolják, hogy Perez egy gyenge keretet biztosított a mindenkori edzőnek.) De ne vegyük el Solaritól a pozitívumokat. Heteken át megharcolt az öltőzőben az alfa pozícióért, tudta motiválni a játékosokat, abszolút bejönni látszott, hogy nincsenek „szent tehenek”, mindenki a padon találhatja magát. Hetekig működött – persze azzal a beépített hibalehetőséggel, hogy a keret, melynek összeállításához neki semmi köze nem volt, több sebből vérzik. Próbálta a legjobbat kihozni belőle, ami sajnos csak egy ideig működött.

Talán a Girona elleni meccsel kezdődött, hogy elvesztette a fonalat. Már ott nem bírtuk a meccs második félidejét. Sajnos rossz következtetésekre jutott, és a Levante meccsel kezdődően széthajtotta a gálakezdőt. Efelett teljes értetlenséggel állok! A ZZ éra egyik nagy tanulsága volt, hogy a kulcsjátékosoknak némi spórolással kell a legfontosabb időszakba megérkezni. Én még emlékszem, amikor CR egymás után 4 idegenbeli Liga meccsen is pihent. Ott volt a közelmúlt sikereinek egyik fontos láncszeme, de nem tudott ahhoz visszanyúlni. Hogy a viharba lehet, hogy egy iszonyat futómennyiséget produkáló, és nagyon hasznosan játszó Odriozola így mellőzve van? Ceballos? Valverdét is az utóbbi meccseken dobta csak be csereként. Nagy érvágást jelentettek egy ilyen patikamérlegen kimért keret esetén a sérülések is. Főleg Marcos LLorentére gondolok, akinek a játékára óriási szükség lett volna pl. a Barca elleni meccseken. Az Isco esetet sajnálom, de ott játékos legalább annyira okolható, mint az edző. Szép lassan fogytuk el. Isco után, Marcelo, majd Bale. Egyenes út vezetett a gála kezdő fizikai ellehetetlenítéséhez. Benzema, Modric, Kroos, Ramos már nem bírják ezt. Abszolút túlhajtotta őket.

Amikor nüanszokon múlik egy-egy meccs, akkor a fáradság a lábakban a legrosszabb, ami történhet. Attól a fej is hamarabb elfárad. A vereségeknek pedig nehezen múló nyomuk marad, és spirálba taszítják az önbizalmat és a csapategységet. Adunk hozzá egy csipetnyi kételyt, egy nagy marék rosszul összeállított kezdőt az edzőtől, meghintjük egy romló öltözői hangulattal, majd berántjuk az egészet a CSK eltiltásával, és kész is van a főztünk. S ez nagyon nehezen fogyasztható. Nagyon megüli a gyomrunkat. A törékeny egyensúly felborult, a dolgok kicsúsztak Solari kezéből, és a vállalható játékkal való CdR-ből való kiesés, a (hiába) befektetett hatalmas energiákkal már visszafordíthatatlan folyamatok sorozatába taszította a Real Madridot. Most a kép rosszabbul fest, mint amilyen valójában.

A szezon hátra levő része munkával kell, hogy teljen, ki kell derülni, ki lesz az új edző, és a háttérben el kell kezdeni a munkát abba az irányba, amit ő szeretne megvalósítani. Ideje egy új Real Madridot felépíteni. Erről fogunk nagyon sokat polemizálni mi is a szezon végéig. 

/Sultan/

alkudozás

Alaptétel: Ebben a szezonban a türelem a legfontosabb.

Az alkudozás a szezon előtt elkezdődött. Elég idén a legjobb nyolc a BL-ben, a BL-indulást garantáló hely és talán egy izmosabb teljesítmény a Király Kupában.

Aztán jött JLo. Akkor elég lesz egy jól látható játékkoncepció és a fiatalok beillesztése ide. Jöttek a vereségek… Nem volt szép. Belehaltunk. Akkor is.

Menjen hát Lopetegui, mert szabadesésbe került a csapat.

Ki jöjjön? Mielőtt alkudozhattunk volna úgy igazán, úgy élvezettel, bejelentették Solarit. Kit??? Persze-persze, tudjuk, hogy ki ő. De mint edző? Azt se tudjuk, mit mutatott eddig fel edzőként.

Jó, hát akkor Solari. Úúú, az első bajnoki meccsein a játék recseg-ropog, a taktika alig működik, a számok alapján még rosszabb lett a helyzet. Nem baj… vele is összejön a dobogó, a BL-ben az Ajaxot kaptuk, Perez elintézte, legalább még egy kört megyünk.

Január. Nézd már! Mennyire tartottunk a Sevillától, esélyük sem volt. Meg a soron következő meccseknek. Ó, hát rosszul ítéltük meg Solarit, mert most úgy látszik, hogy mégis működni fog ezen a szinten, lehet, hogy az ifik nem az ő terepe.

Na, akkor még a bajnoki cím is meg lehet, a Barca is pontokat hullajt. Elvertük a Wandában az Atléticót, nagyon jó a csapat, ez az.

De… ez mi volt? Mi volt ez a Girona meccs? Meg ez a Levante?

Nem baj, a srácok biztosan a Barca elleni duplára fókuszáltak, menjünk, verjük meg őket.

0-3

Akkor legalább a bajnokin. Becsületből.

0-1

„A BL-től még ne búcsúzzunk!”

Vége.

S igazából, mint a jó thrillerekben, itt is bőven a vég előtt megmutatta a rendező (itt: sors, élet, fortuna, Visnu, ki minek nevezi) a megoldást, csak senki nem tudta összerakni a képet… A január-februári nyertes meccsek legkomolyabb összetevője így, utólag, Pintus mini előszezonja volt. Ehhez jött hozzá, hogy Solari is jól rakta össze a meccsterveket, de a srácok, innen, az Ajax elleni bukás után visszanézve, elsősorban fizikálisan léptek egy hatalmasat előre.

Azzal senki nem számolt, hogy Solari közben csapágyasra járat 10-11 mezőnyjátékost. Mennyire így van ez? Az idei BL-ben csak a CSZKA elleni idegenbeli meccsen (JLo alatt) futottunk csapatszinten kevesebbet, mint kedd este, az Ajax ellen. Amikor menni kellett volna, sőt, rohanni az eredmény után… akkor nem volt már erő a lábakban. Sultannak igaza van: ha nincs elég erőd a testedben, nem tudsz fejben sem úgy teljesíteni. Nem vagy éles, mert nem tudsz éles lenni. Most pedig elevenítsétek fel Modric-Benzema esetét, amikor Lukita egyszerűen Benzema mögé passzolt ziccerben.

Hogyan jutottunk idáig?

depresszió

Alaptétel: már nincs miért stresszelni, idegeskedni – egyszerűen szomorúak vagyunk, fáj a dolog.

Az élő meccsen mutatott síró madridista lány a lelátón, Facebook, Twitter, Penamadridista és természetesen a mi kommentmezőnk… Csak figyelni, olvasni kell. Látjuk. Magunkat. Nem nézünk előre, mert nem tudunk még.

…és végül: elfogadás

Alaptétel: “Ugyanennél a klubnál tanultam meg gyerekként: ha elesel, fel kell tudnod állni.” – Reguilón

Ha van jó olvasata napjaink borzasztó életsebességének, akkor az most van. Most, amikor kiestünk, történelmi vereséget szenvedtünk többszörösen is (BarcaX2, Ajax)… nincs több időnk, mert tegnap hatalmas esély nyílt korunk egyik legjobb játékosának leigazolására. Pedig csak annyi történt, hogy kiesett a PSG és fogalmunk sincs, milyen szerződése van a Teknőcnek, de tudjuk, hisszük, vágyjuk: PEREZ ELHOZZA!

Elhozz egy olyan játékost, aki azonnali hatással van a játékra, a csapatra, az eredményességre. Akinél nem kell elemzésekkel megmagyarázni, hogy miért nem lő (elég) gólt, akit nem kell felépíteni, aki… ösztönös zseni.

Már nem igazán számít a maradék két és fél hónap, hiszen már a következő szezont tervezzük fejben.

Véget ért egy időszak, ami több, mint a 2018/19-es szezon, új csapatot kell építeni, de nem kapkodva, nem idegből. A keret többségében most is klasszisokból áll, egyszerűen ki kell hozni belőlük a potenciált. Solarinak ez nem sikerült, ami talán legjobban Nachónál jött le. „Fiatal” mindenes hátvédünk mikor volt ilyen szar formában és vállalhatatlan mentális állapotban?

Kedves Olvasó!

Részletes taktikai elemzés helyett engedd meg, hogy pár sorban összefoglaljam a meccsen történtek alapjait:

Az Ajax fizikailag, taktikailag, mentálisan tökéletesen felkészült a meccsre. Ezt segítette elő az elhalasztott bajnokijuk és a mi sorozatterhelésünk. Nem voltak vakok, látták, hogy Solari ugyanazokat játszatja meccsről-meccsre. Tudták, ők is, hogy ez fáradtsággal jár majd.

Mit csinált az Ajax a pályán? A Cruyff-alaptételeket valósították meg a játékosok: növelték a területet, ha náluk volt a labda.  Szűkítették, ha elvesztették. Mindkettővel fárasztották az egyébként is fáradt madridi játékosokat. Ehhez jött még hozzá a számos kiemelkedő egyéni teljesítmény  náluk és ugyanennyi, vagy még több elfogadhatatlan nálunk – ezt eredményezi a csapágyasra járatás. (Itt érdemes visszagondolni arra is, hogy Solari nem tudja egyénileg fejleszteni a játékosokat. Valószínűleg ehhez sincs meg a kellő tudása.)

A 15. perc környékén kapcsolódtam be a meccsbe, és az első dolog, amit észleltem, hogy mennyire „hosszú” a csapatunk. Túl távol voltak a csapatrészek és a játékosok egymástól és nem értettem, hogy hazai pályán, előnyben miért van szükségünk erre?

A meccs előtt nem akartam elhinni, hogy kieshetünk. BL-rutin, sértett büszkeség, tehetség, hazai pálya, csakazértis.

Nincsenek szavak, amelyek leírnák, mennyire csalódott voltam, ahogy láttam, mit csinálunk a pályán.

Az Ajax előtt pedig le a kalappal! Tökéletes meccset játszottak, ha nem a Madridnak szurkolnék, élveztem volna a játékukat csapatszinten és egyénileg is.

BÓNUSZ: Teljes Terjedelem – „Real Madrid edition”

Zárásként…

Azért is vártam egy napot, mert érdekelt Solari további sorsa. Mivel nem menesztette Perez, 99%, hogy a szezon végéig, vagy mindaddig, míg a BL-indulás nincs veszélyben, Santi fogja vezetni a csapatot.

Mit nyerünk? Huhh… Iscót ezzel elfelejthetjük és mielőtt személyes szimpátiátoknak hangot adnátok, két dolgot meg kell említeni.

1. Isco ebbe a 433-ba nem illeszthető be, tehát ha marad a forma, Isco továbbra is szotyizhat játék helyett.
2. Továbbra is az egyik legértékesebb játékosunkról van szó a keretben (mai napon a transfermarkt szerint 60M euró az értéke, úgy, hogy lassan 3 hónapja nem játszik rendszeresen), aki 26 éves. Bőven van benne potenciál és jövőkép, de el kell kezdeni használni.

Tessék ezt is figyelembe venni, akkor, amikor ítéletet hoztok egy olyan játékos felett, akit ZZ BL-döntőkben kezdetett…

Mit nyerünk még? Talán a fiatalokat. Talán. Mert Norma már rámutatott, hogy Solari is csak akkor használja a keretet, ha rá van kényszerítve.

Mit nyerünk?

Mondjuk ki, őszintén: SEMMIT.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!