Építsük újra a Real Madridot (2.rész)

Ilyen vészterhes és foci nélküli időben kell valami új impulzus. Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy kéne egy ilyen posztsorozat, hiszen mindig mindenki a csapat / a játék / Perez / Zidane miatt rinyál totál jogosan. Egy minimum hétrészes trilógia (megfosztva ezzel a Galaxis útikalauzt a leghosszabb trilógia címétől) keretei között most ezt próbáljuk meg együtt, de egyenként megvalósítani. Jöjjön a második rész.

A mai részben a csapat kultúráját, politikáját és vezetői rétegét érintjük. A TLDR-ség miatt másodszor Bende, José és Raulitás terveivel. Az előző részt, benne ReAlantos, Sultan és Gwolf gondolataival itt találjátok

A kollégáknak a következő sorvezetőt küldtem, amitől természetesen el lehet térni fővesztés terhe mellett. Ezt a kommentelők kedvéért teszem be, hogy nekik is legyen mi mentén megfogalmazni a véleményeket, ha szükséges a segítség:

– Meddig tarthat Perez regnálása, milyen utódot vársz és mikor? ez nem kell konkrét név szerint, de inkább üzletember, vagy ex-sportoló, vagy bármi más legyen?
– Van – e szükség sportigazgatóra? Ha igen kire, és milyen ügyekben legyen övé a végső döntés (pl. igazolások, edzői stáb, megfigyelőhálózat, utánpótlás, szerződéshosszabbítások…)?
– Galaktikusok vagy saját nevelés? Fiatalok vagy kiforrott játékosok igazolása?
1-2 nemzet csapata (pl hollandosítás, brazilosítás, spanyolosítás) vagy totál multikulti?

-Fontos-e a Castilla, és miért igen/nem?


Bende

Perez mindig is meglehetősen jelentékeny befolyással bírt a játékosállomány, sőt, időnként a kezdőcsapat összetételére is. Elég, ha a 2015-ös, Benitez-féle 0-4-es klasszikusra gondolunk, ahol a rossz nyelvek szerint maga Florentino állíttatta össze úgy a kezdőt, ahogy. Meg is lett az eredménye. A csapat kialakítására gyakorolt befolyása az utóbbi időben csökkenni látszik. Gondolok itt a Zidane visszatérésekor tett külön kérésére is, miszerint az átigazolásokba sokkal nagyobb beleszólást akart kiharcolni magának. Ez lehet a jó irány. Perez remek üzletember, és tevékeny szerepet vállalt abban, hogy ma azt azonosítjuk Real Madridként, amit. Fiatalabb már ő sem lesz, de 3-5 éves távban vele képzelem el a klubvezetést – annál is inkább, mert nélküle igencsak nehezemre esik.

Mindemellett a csapat kialakítására és az átigazolások kapcsán a végső döntésekre vonatkozó ráhatásának mértékét fokozatosan csökkenteném az elnöknek (ez a folyamat egyébként az utóbbi években már kezdetét is vette), hogy a klub játékospolitikájának irányát teljes mértékben sportszakmai irányvonalak mentén lehessen meghatározni. Egy tényleges feladat- és jogkörrel rendelkező sportigazgató, aki a mindenkori vezetőedzővel szoros együttműködésben, közösen dolgozna, nagy segítséget jelentene mindebben.

Az angol fociban használt menedzser funkciót nem hiszem, hogy meg lehetne valósítani egy spanyol klubnál – jelentősen csorbulnának a köztiszteletben álló elnöki pozíciók. Ennek ellenére én valami ehhez hasonló szervezetet tartanék üdvözítőnek a jövőben. Ha az egyszemélyi feladatot szétbontjuk, lényegében a sportigazgató-vezetőedző kooperációs valami hasonlót jelenthetne (például említhető a német modell, leginkább a hazai sportsajtóban is anno sokat előkerülő Dárdai-Preetz páros szoros együttműködése). Egy ilyen rendszerben a keret kialakításakor az egyik legkomolyabb tényező az edzői koncepció lehetne.

Az alá-fölérendeltségi viszony rendezését a mi esetünkben meghagynám a Blancók jogászainak, számomra itt inkább az lenne fontos, hogy középtávú, edzői koncepciók mentén, de a piac és annak lehetőségeinek ismeretében kerüljön kialakításra a játékosállomány, ami megágyazhat egy saját játékfilozófia kialakulásának. Ez lenne a legnagyobb vágyálmom, mert, tegyük szívünkre a kezünket, ilyen jellegű felfogást, ideológiát már rég láthattunk Madridban. Mindehhez persze olyan edzőre is van szükség, akinek komoly potenciál van a futballfilozófiájában, illetve megkapja a türelmet, ami egy ilyen jellegű, középtávú projekt sikerességéhez szükséges. Az edzőkérdés boncolgatása kevésbé tartozik a cikk témájához, úgyhogy erre most nem is szánnék többet.


José

Nyílt titok, hogy Florentino egyik rajongója vagyok – minden hibája ellenére is! Csak a tervezőasztalon léteznek tökéletes dolgok, az élet – figyelj, erre nem számítottál – életszerű. Perez klubunk történelmének második legsikeresebb elnöke, és ha még pár évet a posztján marad, akár a legsikeresebb is lehet. Kritizálni lehet, elismerni intelligencia kérdése. Több úton is kalandokba vitte imádott klubját: nem spórolással, hanem költekezéssel húzta ki a hatalmas adósságból a csapatot (és persze az sem ártott, hogy furmányosan értékesítette a korábbi edzőközpontot), aztán kitalálta a Zidane-ok és Pavonok lázálmot, hozott itt össze Galactico 2.0 projekteket (Ahhh, az a nyár, amikor Xabi, Cristiano és Kaká egyszerre megérkezett…), kezdett spanyolosításba, fordult a kakasnevelde brazil klubok legjobb példányaiért és hozott persze kőkemény döntéseket a stáb tagjai felett. Azt kívánom, hogy amíg egészsége engedi, ő irányítsa a klubot (Norma most törölt az ismerősei közül… 😀 ). 

Ha ez a mostani járványhelyzet nem kavar be, Flo okosabb lesz, mint amennyire egyébként hiú és önfejű, és időben fog gondoskodni a klubjáról, annak elnöki posztjáról.
Miért gondolom ezt? Mert már bebizonyította korábban, hogy ha elmegy a falig és mégsem ér el sikert, akkor képes belátni a hibáját. Ezért mondott le első elnöki regnálása idején. Florentino tudja, hogy a Real Madridnál nem fontosabb semmi egy madridistának.
Épp ezért úgy kezdem, hogy bárki is lesz a következő elnökünk (Iker), az legalább 100%-ban madridista legyen, ismerje és közvetítse azokat az értékeket, amelyek a klub sajátjai. Az, hogy mellette milyen képzettség és civil szakmai pályafutás van mögött, másodlagos – de ez nem azt jelenti, hogy lényegtelen! Szükséges, hogy legyen tapasztalata, sőt, sikere menedzsment területről, legyen kiváló kapcsolatrendszere és másokra szavak nélkül is hatásos személyes kisugárzása (Raúl).
A sportigazgató létét igazából az elnök személyes tervei határozzák meg, de hasznosnak tartom a pozíciót. Egyszerűbb, ha egy ember (és kis csapatának) feladata a játékosok monitorozása, keret tervezése, igazolások ügyintézése, mintha az elnök (aki a legtöbbször sokkal kevesebb napi kérdésben dönt, mint gondolná az ember) sokadik feladata, rosszabb esetben kénye-kedve szerinti döntése lenne ez. Nálam nem válik persze totálisan szét a döntéshozatal (elnöki és sportigazgatói dolgok), hanem utóbbi poszton dolgozó ember inkább lenne döntés előkészítésben megkerülhetetlen és a döntés (edző, stílus, játékosok) értelmében projektmenedzser, ami feltételezi, hogy a két tisztségviselő képes a harmonikus együttműködésre. Ez egyébként Calderon és Mijatovic idején létezett is.

Viszont az az irány nem volt az én szememnek ‘teccetős’. A hollandosítás. Pedig imádás van a dutch foci és focisták iránt, de ők inkább a Barca-feelingbe illeszkednek. Én azt szeretem, ha a csapatban megtalálható a világ egy-két-há’ legjobb támadói (csatár, szélső, támadó középpályás) közül négy és lehetőleg latinos temperamentummal rendelkezőek legyenek! A Real Madrid csillogjon – elöl. És élje túl hátul. A totális Galaktikus csapat nem működhet, csak a már leírt tervezőasztalon. A teljesen sztártalanított fiatal csapat sem létezhet sikeresen.

De ahhoz, hogy legyenek következő Castillás srácok, akik Raúlhoz, Gutihoz, Ikerhez (na, olyan nem lesz még egy), de még Carvajalhoz is hasonló pályafutást bejárva KLASSZIS státuszba kerülnek a szakma szerint is, ahhoz bizalmat kell szavazni az utánpótlásnak is. Szép-szép, hogy: Negredo, Vallejo, Lucas Vaskéz (korábbi verziója: Callejon) és a többiek, de ők a “jó, megbízható, tehetséges” státuszból nem tudnak a KLASSZISBA átlépni, viszont így is szeretjük őket. Képzeljétek el, hogy akkor egy saját nevelésű VILÁG LEGJOBBJÁT mennyire imádnánk! Miközben jutna imádás a Teknőcnek is! 😉


Raulitás

Perez papát kedvelem. Az első regnálása alatt kihúzta a klubot, de egy idő után átesett a ló másik oldalára. Másodszorra már okosabb volt, mert azzal hogy karizmatikus és jó edzőket választott (kivéve a Pincér) akik valamennyire felül tudták írni a marketing-döntéseket (meg saját maguknak is jó marketing-értéke volt) amiket Perez hozott.

Viszont az Öreg már tényleg öreg, így hamarosan (akár már 2021-ben) leköszönhet a pozícióból. Ezt a de facto sportigazgató nélküli állapotot (elvileg voltak olyan időszakok, hogy volt, meg elvileg most is van, de minek?) viszont nem tartanám fenn. Az elnök továbbra is optimális, ha gazdasági oldalról jön, és ért ahhoz, amit csinál. Az ő feladata elsősorban üzleti és reprezentatív kell legyen (amiben Perez a GOAT), másodsorban csak sportszakmai. Mellé egy olyan sportigazgató lenne optimális, aki egy volt focista (legjobb, ha volt Real Madrid játékos) vagy volt játékosmegfigyelő. Két név jutott eszembe: Victor Orta (aki jelenleg a Leeds sportigazgatója, korábban a Sevilla vezető játékosmegfigyelője volt Monchi alatt), illetve Juni Calafat, aki jelenleg is a Real Madridnál dolgozik, a játékosmegfigyelők fejeként. A tehetségekhez való szeme, és a szemfülessége vitathatatlan az elmúlt évek után (Vini, Rodrygo, Fede, Kubo és sokan mások).

Juni Calafat, Rodrytól balra

A megfigyelő-hálózatot továbbra is át tudná látni, de a helyére mindenképp kellene valaki a későbbiekben, ha előléptetődne. Fontos szerepe lesz még az elmúlt években egyre jobban működő utánpótlásnevelésnek, amiknek szorosan együtt kell működnie a sportigazgatóval a játékosok átigazolása kapcsán. A hosszútávú tervezés és tudatos játékfejlesztés teret engedhet a csapatban a saját nevelésű játékosok számára.

A Castillának ebben fontos szerepe lenne, amihez elengedhetetlen, hogy a másodosztályban szerepeljenek. A 17-19 éves fiataloknak (legyen saját nevelésű, vagy sem) a spanyol másodosztály jó tanulóterep, ahonnan első osztályú kölcsönjátékok után vagy drágábban eladhatóak, vagy beépíthetőek az első csapatba.

A saját játékosok fejlesztésében és az átigazolások megerősítésében az adatelemzőknek egyre fontosabb szerepe van a világ futballjában. Ebben a királyi gárdának is élen kell járnia, ezért a legkorszerűbb technikai háttérrel rendelkező kiváló analitikai csapat kell, akik megfelelően tudják feldolgozni, értelmezni és interpretálni az adatokat. A sportigazgató, az edzői stáb és az utánpótlás-fejlesztés fontos feladata, hogy ezeket megfelelően használja. Az sem jó, ha csak a számokra támaszkodunk, és az sem, ha teljesen ignoráljuk őket.

Természetesen a galaktikusok igazolására is szüksége van a Real Madridnak, hiszen nem lehet minden szupersztárt fiatalon lescoutolni, és leigazolni. Azonban ezeknek mindenképp illeszkednie kell a csapat hosszú távú koncepciójába. Optimális esetben olyan posztra és szerepkörre jöjjenek, ahol minőségi/mennyiségi hiány van, és ne úgy történjen, mint Bale, Becks, Owen vagy épp James leigazolása.

Épp ezért az átigazolásokban, bár kell egy végső döntéshozó, optimális esetben a sportigazgató, a scoutok feje, a menedzser és az edzői stáb, az adatelemző-csapat, az utánpótlás-vezető és az elnök együttes döntése egy játékos leigazolása, legyen az fiatal vagy idős. A játékosok nemzetisége nem kell, hogy döntő faktor legyen ezekben. Nem akarok 1-2-3 nemzet játékosaira épülő Real Madridot, bár fontos, hogy a saját nevelésű, spanyol játékosok mindig képviselve legyenek a keretben. Azonban a játékosok közötti harmóniát és együttműködést nem a nemzetiség, hanem a csapat körüli kultúra, és az edzői stáb munkája határozza meg.


Ez a maratoni poszt második része, a harmadik jövő héten érkezik. Kivel értetek egyet, és miért? Írjátok meg saját elképzeléseiteket kommentben!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!