Építsük újra a Real Madridot (1.rész)

Ilyen vészterhes és foci nélküli időben kell valami új impulzus. Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy kéne egy ilyen posztsorozat, hiszen mindig mindenki a csapat / a játék / Perez / Zidane miatt rinyál totál jogosan. Egy minimum hétrészes trilógia (megfosztva ezzel a Galaxis útikalauzt a leghosszabb trilógia címétől) keretei között most ezt próbáljuk meg együtt, de egyenként megvalósítani. Jöjjön az első rész.

A mai részben a csapat kultúráját, politikáját és vezetői rétegét érintjük. A TLDR-ség miatt először Sultan, Gwolf és ReAlantos terveivel.

A kollégáknak a következő sorvezetőt küldtem, amitől természetesen el lehet térni fővesztés terhe mellett. Ezt a kommentelők kedvéért teszem be, hogy nekik is legyen mi mentén megfogalmazni a véleményeket, ha szükséges a segítség:

– Meddig tarthat Perez regnálása, milyen utódot vársz és mikor? ez nem kell konkrét név szerint, de inkább üzletember, vagy ex-sportoló, vagy bármi más legyen?
– Van – e szükség sportigazgatóra? Ha igen kire, és milyen ügyekben legyen övé a végső döntés (pl. igazolások, edzői stáb, megfigyelőhálózat, utánpótlás, szerződéshosszabbítások…)?
– Galaktikusok vagy saját nevelés? Fiatalok vagy kiforrott játékosok igazolása?
1-2 nemzet csapata (pl hollandosítás, brazilosítás, spanyolosítás) vagy totál multikulti?
-Fontos-e a Castilla, és miért igen/nem?

ReAlantos

Minden jónak vége szakad egyszer. Láthattuk ezt a BL-meneteléseinkkel kapcsolatban, vagy csak szimplán a legendás csapatainkat, csapatrészeinket tekintve (gondolok itt a galaktikusokra, vagy akár a CKM-re).

Sajnos vészesen közeledik az idő, amikor Perez regnálása a végéhez ér. Mert bár a csapat sikeres, és a Don jó egészségnek örvend, de az idő kíméletlen fogaskerekét ő sem állíthatja meg. Márciusban töltötte be 73. életévét, és, bár ezt személy szerint valószínűtlennek tartom, az sem elképzelhetetlen, hogy már a ’21-es elnökválasztáson sem indul el.

Négyévente tartanak elnökválasztást Madrid szebbik felén, így a következő lehetőség 2025 lesz a kihívók előtt. Ekkor már a jó öreg Florentino erősen a 80-at közelíti majd, én azt gondolnám, hogy (amennyiben nem győzik le a jövő évi választásokon) ez lesz a távozása időpontja.

Hogy ki lehet az utóda?

Több név is felmerült különböző lapokban, ahogy utánanéztem, a teljesség igénye nélkül kiemelnék párat. Szögezzük le: már a lehetséges jelöltek listája is igen szűk, hiszen a pénzügyi feltételek mellett a 20 évnyi socio-lét is előírás.

Először is, az a Ramón Calderón, aki a Don két regnálása között birtokolhatta az elnöki széket. Az ő személyét csak azért érdemes megemlíteni, mert annyira haragszik az öregre, hogy egy ilyen fricskát nem szívesen hagyna ki. Azonban madridi megítélése erősen kétséges, így valószínűtlen, hogy egy választás során meg tudná verni Perezt. Életkorában pedig túl közel van Florentinóhoz, tehát esetében a kivárás sem célravezető taktika.

A következő személy egy olyan illető, aki a klub legendája, jelenleg is alkalmazottja, és nem mellesleg üzleti irányú végzettséggel is rendelkezik. Természetesen Emilio Butraguenóról van szó. El Butre elismerésnek örvend a rajongók között, és Perez folyamatos stábtagjaként az elnöki lét rejtelmeibe is belátást nyerhetett már. El Butre, azaz a Keselyű mellett szól még az is, hogy majd’ 20 évvel fiatalabb Pereznél. Eddig azonban sosem jelezte érdeklődését az elnöki poszt iránt.

Egy másik madridi klublegenda, aki szintén szóba kerülhet, Manolo Sanchís. A korábbi kőkemény védő (akiről bővebben Raulitás kolléga legutóbbi írásában is olvashattok) állítólag megfelel minden feltételnek, ami az elnökségért való induláshoz szükséges. Esetében az a véleményem, hogy Butragueno mellett nem rúgna labdába, mert visszavonulása óta nem annyira szerves része a klubnak, mint a Keselyű.

Van még egy sportember, aki szóba kerülhet, méghozzá Rafael Nadal. Mivel ő 2011-ben lett socio, ezért csak 2031-től lehet majd esélyes, de a népszerűsége mellette szólhat majd. Ellene pedig például az a tény, hogy a Mallorca részvényeinek 10%-át is birtokolja.

Egy későbbi választáson szóba kerülhet majd még a korábbi klublegendák közül esetleg Casillas, Hierro vagy Raúl is, bár esetükben a pénzügyi feltételek és a posztra való alkalmasság azért erősen kérdésesek.

Végül pedig következzen a ’21-es választások legesélyesebb kihívója, aki nem más, mint Vicente Boluda. A valenciai születésű úriember többek között olyan „jelentéktelen” posztok tulajdonosa, mint a spanyol hajótulajdonosok elnöke, vagy a spanyol hajózási egyesület alelnöke (nem tudom a pontos magyar elnevezéseket, akiket érdekelnek, nézzen utána mondjuk az angol Wikipedián). Calderón lemondása után, 2009-ben a választásokig már volt egyszer a csapat elnöke, úgyhogy nem ismeretlen számára a poszt, ráadásul ő tavaly már be is jelentette igényét a következő választásokon való indulásra.

De azért, valljuk be őszintén, hacsak valami óriási botrány ki nem robban a választásokig, Pereznek bérelt helye van a Madrid élén, és kis túlzással csak rajta múlik, mikor fejezi be.

Most,

hogy a lehetőségeket megvizsgáltuk, leírnám a véleményemet arról, hogy mi lenne a legjobb eshetőség a Perez utáni időszakra.

Bármeddig is marad az öreg, utána szerintem egyértelműen Boluda lenne a legalkalmasabb. Bár csak nyolc évvel fiatalabb Florentinónál, így nem számolhatnánk hosszú regnálással esetében, de megalapozhatná a klub közeljövőjét egy fenntartható üzleti modell kialakításában (szvsz ebben Perez is követendő példát mutat).

Vicente Boluda

Ehhez persze kéne az is, hogy egy olyan ember is a közelében legyen, aki szorosabb kapcsolatban áll a futballal, és nem futamodik meg a kihívás elől. Épp ezért én a sportigazgatói posztra Butraguenót tenném. Ezzel egyrészt továbbra is jelen lenne kis részben a Perez-i elnökség, ami az átmenetet segítheti; másrészt egy olyan ember kerülne a posztra, akinek már van tapasztalata e téren, hiszen Florentino első regnálása végén két évig már betöltötte ezt a pozíciót.

És hogy miért van szükség sportigazgatóra?

Nos, szerintem egy működőképesebb modell az, ahol az elnök csak a klub pénzügyi fenntarthatóságáért felel, a vezetőedző személyét és az igazolásokat pedig egy futball-orientált illető dönti el. Persze az utóbbiakba már nyilván a kiválasztott vezetőedzőnek is legyen beleszólása, de a klub elnökének maximum csak annyi, hogy az adott játékos belefér-e a klub marketing-profiljába és büdzséjébe.

Zidane és Flo ellentéte mutatja meg leginkább, hogy miért lenne szükség egy sportigazgatóra. Zinedine egész tavaly nyáron Pogbáért „harcolt”, míg Perez a korábbi pár évben jól bevált üzleti modell, azaz a fiatal játékosokba való befektetés mellett döntött. Ennek az lett az eredménye, hogy a csapat egyik legfontosabb része, a középpálya bizony igen vékonnyá vált.

Egy sportigazgató beiktatásával az egyenletbe több fronton is erősödhetne a csapat – persze, azt is figyelembe kell venni, hogy hátrány is érheti a klubot, hiszen a megnövekedett hierarchia-létszám miatt az esetleges tárgyalások is elhúzódhatnak, vagy akár meg is hiúsulhatnak. De úgy vélem, hogy több előnnyel járna.

Egyrészt, ami szerintem a legfontosabb, hogy az első csapatba történő igazolások rendszert alkotnának, nem pedig a korai Perez-i „hozzunk egy galaktikus nevet, aztán a maradék helyeket töltsük fel, ahogy tudjuk”-féle katyvasz kerülne a gyepre. Ebben az utóbbi időben azért jelentősen fejlődött a Madrid, de például az Ajax, a Liverpool vagy a Manchester City példája mutatja, hogy bőven van még hova. Vannak olyan csapatok is, ahol az edző képes a csapatot remek egységgé formálni. Nálam ennek a feltételnek a Simeone-féle Atletico és a Klopp-féle Pool felel meg, de mindkét esetben jelen van egy sportigazgató vagy hasonló beosztású illető is.

A cél szerintem a Madridnál is az lenne, hogy a feladatok egyértelműen legyenek elosztva. Ha két ember van jelen a döntési folyamatban (Perez és Zidane), az könnyen ellentétekhez vezethet, főleg, ha két ilyen, nagy köztiszteletnek örvendő alakról van szó. Három ember esetén (legyen mondjuk az általam ideálisnak vázolt Boluda-Butre-vezetőedző trió) már nehezebben bitorol el a feljebb álló olyan jogokat, amik a beosztottjához tartoznának alapesetben.

Annak ellenére, hogy a Real Madridról szinte mindenkinek az összevásárolt sztárok gyülekezete jut eszébe, az európai labdarúgás egyik legnagyobb játékosgyáráról is beszélünk – la Fábrica, ugyebár. Az ok, amiért ebből az első csapatnál nem sokat érzékelünk, egyszerű: a játékosoknak az igazoláspolitika miatt alig van esélyük bekerülni a kezdőcsapatba. A jelenlegi keretből Carvajal, Nacho és Vazquez azok, akik ténylegesen az ifiből kerültek – valamilyen úton-módon – az első csapathoz, és közülük is csak Dani nevezhető alapembernek. Ellenben Európa-szerte játszanak a csapatokban olyan focisták, akik a Madrid akadémiájáról kerültek ki.

Hogy jön ez ide?

Úgy, hogy egy sportigazgató beiktatásával nagymértékben javítani lehetne ezen az arányon, hiszen a rendszerbe szedett első csapathoz könnyebb lenne az utánpótlásból érkező fiatalokat beépíteni. Feltéve persze, ha az ifjúsági egyesületek is a megfelelő rendszert használnák.

Ami pedig az első csapatot illeti, szerintem egy arany középút a megfelelő választás, mint bármely más esetben is. Legyen egy magja a gárdának, ami a saját nevelésekből áll, de a maradék helyekre érkezzen egy-két nagy sztár és néhány fiatal ígéret. Hangsúlyoznám, hogy itt is talán a legfontosabb a rendszerbe illőség.

Nagy hangsúlyt kell fektetni az utánpótlásra, mert szerintem az az alapja minden sikeres klubnak. Ha más nem, az onnan eladott játékosokból is jelentős pénzmennyiség tud a kasszába vándorolni, de jobb esetben azért az első csapat alappillérei is közülük kerülnek ki.

Összefoglalva tehát, a Perez utáni időszakra a legjobb és legkevésbé kockázatos megoldást szerintem a Boluda-Butragueno duó jelentheti, rendre az elnöki és a sportigazgatói székben. Ők pedig alakítsanak ki egy olyan fenntartható rendszert, amely alapjául az utánpótlás szolgál, de megtartja az utóbbi idők remek igazoláspolitikáját is. Érkezzenek sztárok, ígéretek és hasznos kiegészítők is, hogyha ez a csapat érdeke, a legfontosabb jelszó pedig legyen: az egyensúly.


Sultan

Hogy Perez meddig maradhat a Madrid elnöke, azt nehéz megjósolni. Nagyban függhet attól is, hogy ezt a pandemikus időszakot hogyan vészeli át a klub. Ha váltásra kerül sor, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy nem spanyol exjátékosnak lenne szemerkényi esélye is (pl. Figo). Egyébként a spanyol exjátékosok közül se sok lenne alkalmas. Egy Butragueno szintű vezető viszont befuthat, mert eddig is ott volt a vezérkarban. ismeri a szervezetet és úgy gondolom, van annyira karizmatikus, hogy képes lenne a vezetésre. Ezzel együtt valószínűbbnek tartom, hogy a jelenlegi vezetésből emelkedik ki egy gazdasági szakember, akinek eddig még a nevét is ritkán hallottuk. Ha végignézünk az elit klubok elnökein, mindenhol egy gazdag pénzembert találhatunk.

A sportigazgatói poszt hasznossága és relevanciája az elnök és a vezetőedző személyétől függ. Ha egy angol típusú manager áll munkába, akkor nem biztos, hogy kell fölé/mellé egy sportigazgató. Ha az új vezetőedző kevésbé manager, inkább szakmai, taktikai zseni, akkor simán el tudom képzelni, hogy sikeresebb lehet a csapat, ha egy, az igazolásokért és a scout munkáért felelős igazgató is dolgozik a keze alá. De ennek a két embernek szimbiózisban kell élnie. De inkább az elnökkel együtt mindháromnak.

Erősebb keret

A Real Madrid életében most talán egy versenyképes keret összerakása lenne a legfontosabb, mert az utóbbi években ez nem igazán sikerült. Kellene egy vezér a csapatba, mert Ronaldo szintű karizmával rendelkező labdarúgókból 30 évente születik egy. Vagy 50. Azt gondolom, az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy egy full galaktikusokból álló gárda sem a legjobb választás. A poszt Ronaldo éra pedig jeles példáját nyújtotta annak, hogy erős, vezető személyiségek nélkül sem lehet ütőképes egy klub. Kellenek a tapasztalt sztárok, még úgy is, ha a játékperceikkel kicsit óvatosan bánunk.

És kellenek a fiatalok, akik a sebességet, a meglepetés erejét jelenthetik a csapatnak. De jó fiatalok kellenek, akik képesek fejlődni, és beintegrálódni a csapat szerkezetébe. Rögtön vissza is lehet utalni az elnök-igazgató-edző hármasra. Ezt csak összedolgozva lehet létrehozni! Hiába hozza az elnök a jónak tűnő fiatalokat, ha az edző képtelen velük bánni, és nem képes a fejlődésüket irányítani. Már nem is tudom, hol találkoztam hasonlóval…

A Madridnál most egy erősebb brazil vonal kezd körvonalazódni, ami addig nem is gond, amíg egy higgadt horvát osztogat, és egy német passzgép mérnökösködik a csapatnál. Törekedni kell egyféle egyensúlyra, mert hirtelen nem is emlékszem, mikor jött be utoljára, hogy egy nemzet fiai túlzott hangsúlyba kerültek nálunk.

Fontos lenne, hogy a Castilla valamilyen szinten hasonló futballt játsszon, mint az első csapat. Hogy a játékosok és a szerepkörök kompatibilisek legyenek. De talán ennél is fontosabb lenne, hogy a csikók felkerüljenek a harmadik vonalból, hogy színvonalasabb meccseket játszhassanak, és jobb iramú, taktikusabb mérkőzéseken edződjenek. Azt gondolom, az lenne az ideális, hogy évente legalább egy castillás játékos fel tudna kerülni a nagy csapathoz, és kapna is annyi játéklehetőséget, hogy kiderüljön, megállja-e a helyét. Legalább annyit, mint Jovic. Ja, ezt nem ide! (lol – a szerk.)


Gwolf

Számomra rosszkor jött ez a COVID-19 miatti foci/Real Madrid hiátus. Épp a Betis elleni meccs után lett a hócipőm tele a gárdával, úgyhogy egyáltalán nem is hiányzik, hogy lássam a csapatot játszani.

Raulity kérdései a jelen, jövő Real Madrid koncepciójára vonatkoztak. Tisztán látszik, hogy a fiatal tehetségekre megyünk rá. Ez a folyamat már régóta zajlik, az előző évtized közepére tehető, amikor elkezdődött a spanyolosítás. Jelenleg a bébibrazil mánia zajlik, de ott van pl. Odegaard, Kubo is. Viszont szerintem ez a felfogás jelenleg annyiban merül ki, hogy kölcsönadogatjuk ezeket a játékosokat és várjuk, hogy valamit alkossanak az új csapataikban. Zidane nagyon nehezen bízik meg bennük, emlékezzünk, Fede bevetéséhez is Modric eltiltása és sérülése kellett a szezon elején. Amint Lukita felépült, bejáródott, egyre gyakrabban láttuk indokolatlanul a régi jószar CKM-et. Odriozola el lett zavarva a Bayernbe, Llorente el lett üldözve a Matrachoz, Ceballos száműzve lett az Arsenalba, hogy csak pár példát mondjak. Jovic kálváriája, Rodrygo „eltűnése” hónapokra a keretből stb. Eközben Marcelo több percet kapott, mint amit a teljesítménye indokolt volna.

Szóval én nem látom jelenleg, hogy Zidane összhangban lenne ezzel a fiatalosító felfogással és az eddigiek alapján nem is tartom alkalmasnak a feladatra. Ő egy sztárokkal teletűzdelt csapattal tud jól lavírozni. Most nálunk megkapta az esélyt, hogy fejlődjön más téren is, de a fiatalokkal még mindig hadilábon áll. Itt van a diskrepancia (Farkas Norbi: HÖJJ!) jelenleg a klub és edző felfogása (fiatalok vs. kiforrott játékosok) között. Ha Zidane-ra hagyná a klub a döntéseket, akkor Pogba már nálunk focizna. Nem gondolom, hogy sportigazgató kinevezésével előrébb lennénk. Valaki, vagy valakik meghozzák ezeket a döntéseket most is a klubnál (fiatalosítás, nem adnak az edzőnek teljhatalmat), csak nem tudjuk név szerint megnevezni, hogy ő/ők a sportigazgatók. A Loan department létrejöttét is előnyösnek tartom. Ráadásul volt sportigazgatónk mikor Faubert-t leigazoltuk. 😀 Edző kéne első sorban szerintem. (A spoilert a szerkesztő eltávolította)

Ennyit gondoltam. Perez regnálását nem tudom belefűzni, sztem amíg él addig ő lesz az elnök, utána lövésem sincs. Nem nagyon érdekel h ex-sportoló v üzletember lesz. Castilláról meg azt tudnám írni mint Sultan. Másodosztályba kellene tartani minimum.


Ez a maratoni poszt első része, a második két nap múlva érkezik napkeltekor. (Budapest egy bizonyos szegletében vasárnap 10 körül is kelhet a nap). Kivel értetek egyet, és miért? Írjátok meg saját elképzeléseiteket kommentben!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!