-Fontos-e a Castilla, és miért igen/nem?

Perez mindig is meglehetősen jelentékeny befolyással bírt a játékosállomány, sőt, időnként a kezdőcsapat összetételére is. Elég, ha a 2015-ös, Benitez-féle 0-4-es klasszikusra gondolunk, ahol a rossz nyelvek szerint maga Florentino állíttatta össze úgy a kezdőt, ahogy. Meg is lett az eredménye. A csapat kialakítására gyakorolt befolyása az utóbbi időben csökkenni látszik. Gondolok itt a Zidane visszatérésekor tett külön kérésére is, miszerint az átigazolásokba sokkal nagyobb beleszólást akart kiharcolni magának. Ez lehet a jó irány. Perez remek üzletember, és tevékeny szerepet vállalt abban, hogy ma azt azonosítjuk Real Madridként, amit. Fiatalabb már ő sem lesz, de 3-5 éves távban vele képzelem el a klubvezetést – annál is inkább, mert nélküle igencsak nehezemre esik.

Mindemellett a csapat kialakítására és az átigazolások kapcsán a végső döntésekre vonatkozó ráhatásának mértékét fokozatosan csökkenteném az elnöknek (ez a folyamat egyébként az utóbbi években már kezdetét is vette), hogy a klub játékospolitikájának irányát teljes mértékben sportszakmai irányvonalak mentén lehessen meghatározni. Egy tényleges feladat- és jogkörrel rendelkező sportigazgató, aki a mindenkori vezetőedzővel szoros együttműködésben, közösen dolgozna, nagy segítséget jelentene mindebben.

Az angol fociban használt menedzser funkciót nem hiszem, hogy meg lehetne valósítani egy spanyol klubnál – jelentősen csorbulnának a köztiszteletben álló elnöki pozíciók. Ennek ellenére én valami ehhez hasonló szervezetet tartanék üdvözítőnek a jövőben. Ha az egyszemélyi feladatot szétbontjuk, lényegében a sportigazgató-vezetőedző kooperációs valami hasonlót jelenthetne (például említhető a német modell, leginkább a hazai sportsajtóban is anno sokat előkerülő Dárdai-Preetz páros szoros együttműködése). Egy ilyen rendszerben a keret kialakításakor az egyik legkomolyabb tényező az edzői koncepció lehetne.

Az alá-fölérendeltségi viszony rendezését a mi esetünkben meghagynám a Blancók jogászainak, számomra itt inkább az lenne fontos, hogy középtávú, edzői koncepciók mentén, de a piac és annak lehetőségeinek ismeretében kerüljön kialakításra a játékosállomány, ami megágyazhat egy saját játékfilozófia kialakulásának. Ez lenne a legnagyobb vágyálmom, mert, tegyük szívünkre a kezünket, ilyen jellegű felfogást, ideológiát már rég láthattunk Madridban. Mindehhez persze olyan edzőre is van szükség, akinek komoly potenciál van a futballfilozófiájában, illetve megkapja a türelmet, ami egy ilyen jellegű, középtávú projekt sikerességéhez szükséges. Az edzőkérdés boncolgatása kevésbé tartozik a cikk témájához, úgyhogy erre most nem is szánnék többet.

José

Nyílt titok, hogy Florentino egyik rajongója vagyok – minden hibája ellenére is! Csak a tervezőasztalon léteznek tökéletes dolgok, az élet – figyelj, erre nem számítottál – életszerű. Perez klubunk történelmének második legsikeresebb elnöke, és ha még pár évet a posztján marad, akár a legsikeresebb is lehet. Kritizálni lehet, elismerni intelligencia kérdése. Több úton is kalandokba vitte imádott klubját: nem spórolással, hanem költekezéssel húzta ki a hatalmas adósságból a csapatot (és persze az sem ártott, hogy furmányosan értékesítette a korábbi edzőközpontot), aztán kitalálta a Zidane-ok és Pavonok lázálmot, hozott itt össze Galactico 2.0 projekteket (Ahhh, az a nyár, amikor Xabi, Cristiano és Kaká egyszerre megérkezett…), kezdett spanyolosításba, fordult a kakasnevelde brazil klubok legjobb példányaiért és hozott persze kőkemény döntéseket a stáb tagjai felett. Azt kívánom, hogy amíg egészsége engedi, ő irányítsa a klubot (Norma most törölt az ismerősei közül… 😀 ). 

Viszont az az irány nem volt az én szememnek ‘teccetős’. A hollandosítás. Pedig imádás van a dutch foci és focisták iránt, de ők inkább a Barca-feelingbe illeszkednek. Én azt szeretem, ha a csapatban megtalálható a világ egy-két-há’ legjobb támadói (csatár, szélső, támadó középpályás) közül négy és lehetőleg latinos temperamentummal rendelkezőek legyenek! A Real Madrid csillogjon – elöl. És élje túl hátul. A totális Galaktikus csapat nem működhet, csak a már leírt tervezőasztalon. A teljesen sztártalanított fiatal csapat sem létezhet sikeresen.

De ahhoz, hogy legyenek következő Castillás srácok, akik Raúlhoz, Gutihoz, Ikerhez (na, olyan nem lesz még egy), de még Carvajalhoz is hasonló pályafutást bejárva KLASSZIS státuszba kerülnek a szakma szerint is, ahhoz bizalmat kell szavazni az utánpótlásnak is. Szép-szép, hogy: Negredo, Vallejo, Lucas Vaskéz (korábbi verziója: Callejon) és a többiek, de ők a „jó, megbízható, tehetséges” státuszból nem tudnak a KLASSZISBA átlépni, viszont így is szeretjük őket. Képzeljétek el, hogy akkor egy saját nevelésű VILÁG LEGJOBBJÁT mennyire imádnánk! Miközben jutna imádás a Teknőcnek is! 😉

Perez papát kedvelem. Az első regnálása alatt kihúzta a klubot, de egy idő után átesett a ló másik oldalára. Másodszorra már okosabb volt, mert azzal hogy karizmatikus és jó edzőket választott (kivéve a Pincér) akik valamennyire felül tudták írni a marketing-döntéseket (meg saját maguknak is jó marketing-értéke volt) amiket Perez hozott.

Viszont az Öreg már tényleg öreg, így hamarosan (akár már 2021-ben) leköszönhet a pozícióból. Ezt a de facto sportigazgató nélküli állapotot (elvileg voltak olyan időszakok, hogy volt, meg elvileg most is van, de minek?) viszont nem tartanám fenn. Az elnök továbbra is optimális, ha gazdasági oldalról jön, és ért ahhoz, amit csinál. Az ő feladata elsősorban üzleti és reprezentatív kell legyen (amiben Perez a GOAT), másodsorban csak sportszakmai. Mellé egy olyan sportigazgató lenne optimális, aki egy volt focista (legjobb, ha volt Real Madrid játékos) vagy volt játékosmegfigyelő. Két név jutott eszembe: Victor Orta (aki jelenleg a Leeds sportigazgatója, korábban a Sevilla vezető játékosmegfigyelője volt Monchi alatt), illetve Juni Calafat, aki jelenleg is a Real Madridnál dolgozik, a játékosmegfigyelők fejeként. A tehetségekhez való szeme, és a szemfülessége vitathatatlan az elmúlt évek után (Vini, Rodrygo, Fede, Kubo és sokan mások).

A megfigyelő-hálózatot továbbra is át tudná látni, de a helyére mindenképp kellene valaki a későbbiekben, ha előléptetődne. Fontos szerepe lesz még az elmúlt években egyre jobban működő utánpótlásnevelésnek, amiknek szorosan együtt kell működnie a sportigazgatóval a játékosok átigazolása kapcsán. A hosszútávú tervezés és tudatos játékfejlesztés teret engedhet a csapatban a saját nevelésű játékosok számára.

A Castillának ebben fontos szerepe lenne, amihez elengedhetetlen, hogy a másodosztályban szerepeljenek. A 17-19 éves fiataloknak (legyen saját nevelésű, vagy sem) a spanyol másodosztály jó tanulóterep, ahonnan első osztályú kölcsönjátékok után vagy drágábban eladhatóak, vagy beépíthetőek az első csapatba.

A saját játékosok fejlesztésében és az átigazolások megerősítésében az adatelemzőknek egyre fontosabb szerepe van a világ futballjában. Ebben a királyi gárdának is élen kell járnia, ezért a legkorszerűbb technikai háttérrel rendelkező kiváló analitikai csapat kell, akik megfelelően tudják feldolgozni, értelmezni és interpretálni az adatokat. A sportigazgató, az edzői stáb és az utánpótlás-fejlesztés fontos feladata, hogy ezeket megfelelően használja. Az sem jó, ha csak a számokra támaszkodunk, és az sem, ha teljesen ignoráljuk őket.

Természetesen a galaktikusok igazolására is szüksége van a Real Madridnak, hiszen nem lehet minden szupersztárt fiatalon lescoutolni, és leigazolni. Azonban ezeknek mindenképp illeszkednie kell a csapat hosszú távú koncepciójába. Optimális esetben olyan posztra és szerepkörre jöjjenek, ahol minőségi/mennyiségi hiány van, és ne úgy történjen, mint Bale, Becks, Owen vagy épp James leigazolása.

Épp ezért az átigazolásokban, bár kell egy végső döntéshozó, optimális esetben a sportigazgató, a scoutok feje, a menedzser és az edzői stáb, az adatelemző-csapat, az utánpótlás-vezető és az elnök együttes döntése egy játékos leigazolása, legyen az fiatal vagy idős. A játékosok nemzetisége nem kell, hogy döntő faktor legyen ezekben. Nem akarok 1-2-3 nemzet játékosaira épülő Real Madridot, bár fontos, hogy a saját nevelésű, spanyol játékosok mindig képviselve legyenek a keretben. Azonban a játékosok közötti harmóniát és együttműködést nem a nemzetiség, hanem a csapat körüli kultúra, és az edzői stáb munkája határozza meg.

---

Ez a maratoni poszt második része, a harmadik jövő héten érkezik. Kivel értetek egyet, és miért? Írjátok meg saját elképzeléseiteket kommentben!