Unalmas meccs – fontos győzelem

Hiába tartott 90 percig ez a meccs, a lényeges játékelemek igazából nagyon hamar megmutatkoztak a találkozón és azután ezek periodikusan ismétlődtek. A “nagyon őszintén depresszív” beharangozónak megfelelően két bitang jól védekező csapat meccse csakis arctépős látvánnyá válhatott előttünk. A meccs alatt és után olvasott számos kritika megállja a helyét az én olvasatomban is a játékkal kapcsolatban, de egyben be is emelek néhány új látószöget, amely talán más, összetettebb dimenzióba helyezi a szurkolói élményt hazavágó bajnokinkat.

Manipulálás

Zidane a győzelmet kergeti és nem fogja engedni soha, hogy egy játékstílus rabjává váljon. A filozófiája azért eléggé jól látható: biztonságos labdajáratás, a legkevésbé kockázatos megoldások választása támadásépítéseknél, férfias, de nem sporszerűtlen fizikai jelenlét a pályán, a bíróval minél kevesebbet foglalkozzanak a srácok – és a győzelmet, mindig csak a győzelmet célként elfogadni, küzdeni érte, magadat hergelni a jobb teljesítményért, mint egy Fekete Mamba.

Zidane sokkal többször idomul az ellenfélhez, mint az sokszor feltűnik a szurkolóknak. Akkor szokott baj lenni, ha az ellenfél kényelmesen érzi magát labda nélküli játékában, ha zártan, blokkszerűen és gyors mozgásokkal tud védekezni. Persze, erre is van ellenszer: átlövések, szélsők elfutása után a második hullámban érkezőknek lövésre visszatett labdák és persze a beadások.

Azt téves elképzelésnek tartom, hogy gyors szélsők kellettek volna tegnap, hogy “ők megfutották volna a vonal mellett a területet”.

Nem volt és nem lesz terület. Ha lett volna, a Valencia ellen Ansu Fati, Messi megcsinálta volna. Rodrygo is, talán még Lucas is tegnap. De amikor az ellenfél 25-30 méteren védekezik 10 mezőnyjátékossal, akkor a szélsők is meg vannak lőve.

Sajnos a meccset Nem Chtudom Olyan Rendes Elvezhető minőségben beszerezni, hogy megmutassam képeken (mer’ nincs még fent), de többször is előfordult, hogy ha az egyik oldalvonal mellett birtokoltuk a labdát, akkor a hazaiak 2 embert hagytak a másik oldalon és 5-6 emberrel szűkítették kimagasló minőségben a területet a labdásunk környékén.

Nagyon sokszor ezért volt dadogós, darabos, töredezett a játék. Ők nagyon jól szűkítettek – mi elvesztettük. Ám ők támadni már messze nem tudnak olyan minőségben – el is vesztették hamar a labdát.

Nagyjából erről szólt elejétől végéig a meccs.

Zidane egyik taktikai húzása az volt, hogy ha a Valladolid a kapusuktól hozta fel a labdát, akkor Kroos, Modric, Benzema, Isco, Rodrygo azonnal támadta a védőket, arra kényszerítve őket, hogy a középpályát kihagyva a támadóik felé íveljenek. De a mi részünkről ez a fajta  manipulálás igen látványos volt, hiszen ha egy jobban támadó csapat ellen játszunk, akkor VAGY Kroos, VAGY Modric, VAGY Valverde lép fel Benzema mellé. Tegnap viszont rendszeresen 4-6 játékosunk abuzálta a hazai védőket. Írd és mondd: a Valladolid nem nyert légipárbajt a mi kapunktól számított 25 méteren belül.

A fejesek: narancssárga a hazai nyertes, kék a miénk.

A második félidőben a labdabirtoklás Nacho gólja előtt 74%-26% volt, ami azt jelentette, hogy a Valladolid feladott minden támadásépítési kísérletet, vagy másképpen: minden elveszített labdánkat szinte azonnal visszaszereztük.


Mi hiányzott?

Zidane tehát jól látta, hogy a Valladolid könnyen elválasztható a labdától, ha a védőiket azonnal letámadják, illetve azzal is számolt, hogy a Valladolid tud is labda ellen játszani. Ezért aztán úgy kalkulált, hogy Iscóval megpróbál a sorok között játszani. A passztérképen az látszik, hogy Isco a pálya minden szegletéből passzolt, Rodrygo viszont vagy a jobb, vagy a bal oldalvonaltól. Ezzel sajnos ki is herélte magát a csapat.

Miért?

Véleményem szerint Benzema és Isco is pocsék egyéni formában vannak. Előbbinél ezt a rossz labdaátvételekből lehet leolvasni, Iscónál a sok alibi passzból. Bízzunk benne, hogy BigBenz magára talál, mert benne végtelenül bízik ZZ, így biztos, hogy minden fontos meccsünkön kezdeni fog, ha nem sérül meg.

Rodrygo egyedül kevés volt. Pedig… minimum egy piros lapot kiharcolt, csak az a fránya spori úgy gondolta, hogy. Volt egy komolyabb lökete ballal, és volt két kiváló beadása (egyet jobbal, egyet ballal tekert) Benzema felé, aki az elsőt páncélmellénnyel vette le, a másodikat nem sokkal a kapufa mellé fejelte.

De ismét jelzem: egyedül Rodrygo kevés volt. A tegnapi napba kódolva volt, hogy vagy pontrúgásból lövünk gólt, vagy marad a 0-0. Támadásban a támadóharmadban annyira lassú volt a csapat sebessége – és ez nem függött a Valladolidtól, hogy ki lehet és ki kell jelenteni: az egyéni rossz formák a Valladolid jó védekezése mellett esélytelenné tette, hogy akciógólt lőjjünk.

Végül sikerült kibrusztolni a győzelmet és annak módja miatt látom a csapatban a bajnoki címet.


Összegzés

A tegnapi meccs játékelemeit tekintve nagyon fapados volt. Mindkét csapat beleilleszkedett a végeláthatatlan malomharcba, a kapuk igazán nem forogtak veszélyben. Kellett egy váratlan, ami a váratlanul kezdőbe jelölt Nacho csodálatos fejéből pattant ki. (Meg Zidane-ból, mert azt mondták mindketten a meccs után, hogy a szöglet előtt ZZ mondta Nachónak, hogy a rövid kapufánál helyezkedjen.)

Megléptünk három ponttal a Barcelona elől, ami nagyképűséget nem okozhat, de egy kis magabiztosságot adhat a csapatnak. Annak a csapatnak, amely komolyan veszi, hogy a bajnokságokat a védelmek nyerik. Furcsa ezt kimondani, de jelenleg (Mendy miatt is, ofkórz) a mi védelmünk a világ egyik legjobbja!

(A meccs végi cserékről egy gondolat: meg kell lépni ilyen helyzetben. Nyilván Ceballos esete, meg Jovic mostani története miatt a szurkoló izgatottan reagál, de gondoljátok bele ZZ adott helyzetébe magatokat. A játékot tördelni kell ilyenkor, amennyire lehet.)

Folytatás szerda este a Zaragoza ellen a CdR-ben, majd szombaton fogadjuk az Atleticót!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!