Azt gondolom, hogy az El Clasico utáni vereséget követően egy új időszak kezdődik a La Ligában a Real Madrid számára, és ennek a második periódusnak következik az első meccse. Csapatunkat a Celta Vigo fogadja, mely kellemetlen ellenfél, főleg otthon. A habfehérek háza táján abszolút nincs minden rendben, ráadásul a kedélyeket még Zidane nyilatkozatai is borzolják. Azért gyomor kell megemészteni azokat a mondatokat, melyeket egy arcizom rándulás nélkül tol „Máris Szomszéd” az újságírók arcába.

Menjünk sorjában. A Liga-beli új időszakot természetesen én (vagy mi, a bloggerek) gondolom / gondoljuk időszerűnek, nem pedig a Real Madrid vezetősége. Ekkora hátrányban, egy tovább erősödő Barcelona ellen, melybe épp visszatért Dembele, és hivatalossá vált Coutinho érkezése; a mi csapnivaló formánkat figyelembe véve, nyugodtan el lehet engedni a Ligát. Mást mondok, kötelező lenne elengedni. Ezalatt persze nem a meccsek pihentető elbohóckodását értem, hanem épp ellenkezőjét, szisztematikus munkával, be kellene építeni Mayoralt, Ceballost, Llorentét , Vallejót, de még Asensiót és Kovacicot is. Mert innentől nem elég lépést tartani a Barcával, hanem arra kellene várni, hogy majd a nagy riválisunk kerül gödörbe, és hullatni kezdi a pontokat (miközben mi megnyerünk mindent). Persze nem ez fog történni. Egyrészt ezt a pontelőnyt nem fogja a Barca elszórakozni, másrészről a legkisebb esélyt sem látom arra, hogy Zidane hirtelen hátat fordít annak, amit eddig képviselt, és hirtelen majd eltolja a hangsúlyt a fiatalok és egy új csapat összekovácsolása felé.

Az első lépés, hogy legyen hova beépíteni a fiatalokat! Magam részéről annak is örülnék, ha Zidane le tudná tenni a voksát egy jól megindokolható játékrendszer mellett (legyen az bármi), és azt tudná a csapat gyakorolni minden egyes edzésen, és azt játszanánk a meccseink döntő hányadában. Az már vágyaim netovábbja lenne, ha egy-két fontosabb meccsre ellenfél specifikus taktika születne, 2-3 cserével a gálacsapat helyett, és esetleg egy másféle felállás, melyet szigorúan a szakmai megfontolások irányítanak.

Manapság Zidane úgy játszatja a B-csapatot, hogy szinte a teljes gála kezdőjét mellőzi, és jobbára „tapasztalatlan” fiataloknak kellene, a nem is létező játékrendszert hatékonyan üzemeltetni. De ez nem fog menni! Van olyan futballhoz egy kicsit is konyító ember, aki ezt nem látja be? Van. Olyan is van, aki ezt a hibát rendre elköveti, majd azt a következtetést vonja le belőle, hogy „csak” a gála csapat működik. Például Zidane. Ennek további vonatkozása, hogy a fiatal futballista elkezdi magát másodrangúnak érezni, hogy ő a „nagyokkal” nem is léphet pályára (vagy csak elvétve valamiféle kényszer hatására), kezdőről, vagy végigjátszott találkozóról meg ne is álmodjon!

A fiatalok beépítéséhez először a játékrendszert kellene megszülni. Aztán kitalálni, hogy ebben ki lesz első számú ember, és mi lesz a feladata, ezt követően sok edzés és jó pár meccs után rá lehetne jönni, hogy a fiatalok melyik elsőszámú futballista helyén állnák meg a helyüket legjobban. Mindenki egy egyéniség, de mégis. Félig-meddig azt is mondhatnánk, hogy kialakulna, ki, kinek a helyettese lehet. Azt a pozíciót kellene gyakoroltatni az adott fiatallal.  Majd a gálához képest 1-2, esetleg 2-3 változtatást lehetne alkalmazni a kezdőben, hogy a fiatalok Modric, vagy Kroos, esetleg  Cé, vagy Bale oldalán éles meccsben tapasztalják meg, hogy kell a jól meghatározott feladatukat megoldani. Ha a középpályán Ceballos játszik, de nincs a pályán Cé, akkor Ceba nem láthatja, hogy mozog be Cé, hogy kell elé tenni a labdát. Ha Modric sincs a pályán, akkor nem kapja meg élesben, hogy mikor érdemes ritmust válva megfutni 6-8 métert, vagy mikor kell egyből küldeni a labdát. Jétékpercek nélkül nem a csapatba épül be, hanem elveszti az önbizalmát, mert hiányzik az összes „oszlop”, ami a fő tartó pillére lenne ennek az egész felépítménynek. Ha az ember a pályán van, és aktív tagja, alakítója a passz-folyamnak, akkor tanul, mert akcióban kell villámgyors döntéseket hoznia, ezt nem lehet a padról figyeléssel helyettesíteni.

A Zidane-féle terminológia, miszerint mindenki megkapja a játékperceit, nagyon fals, és hamis, szakmailag pedig sokszor semmit sem ér, sőt időnként kontraproduktív.  Amikor Llorente kap a meccs végén 10 percet, általában kétféle szituációban vagyunk. Vagy megvan a meccs, és már senki sem akar futballozni, vagy nagyon kellene egy gól, és kapkodva próbál a csapat pontot, pontokat menteni. Egyik sem olyan szituáció, melyben egy játékos beépül a csapatba. Ezek nem értékes játékpercek.

A másik fontos dolog, ami mellett lehetetlen elmenni szó nélkül, az Zidane kommunikációja. Filmes hasonlattal élve, sosem szabad fullba tolni a kretént. Soha.

Az természetes, hogy kettős kommunikáció zajlik, és más hangzik el az öltözőben, mint a sajtótájékoztatón. A legtöbb dolog nem tartozik a sajtóra. De ha túl sokszor hangoztatunk olyan állításokat, melyek ellenkezőjéről van meggyőződve kvázi az egész futball-szakma, az már biztosan káros. Amikor Mayoral azt hallja minden egyes héten, hogy Benzema a világ legjobb kilencese, vagy azt, hogy Ronaldónak a Realból kell majd 10 év múlva visszavonulnia, az már lélekromboló. De tudja Zidane ezt még fokozni is:

„A francia L’Équipe úgy tudja, a Real Madrid több középcsatár teljesítményét is figyelemmel követi, mint például Mauro Icardi vagy Timo Werner, de a vezetőségi találkozón Zidane világossá tette, hogy számára továbbra is Benzema az első számú választás.”

Továbbá: „Jelenleg viszont nincs szükségem senkire, mivel elégedett vagyok a rendelkezésemre álló kerettel. Tavaly, amikor a csapatnak jól ment a játék, nem kaptam ilyen kérdéseket. Amint becsúszik néhány rosszabb eredmény, rögtön új igazolásokról beszél mindenki, de én nem így gondolkodom.”

Semmi más nem marad a józan ész határain belül, mint remélni, hogy valami fontosról nem tudunk, nem tudhatunk. Nagyon jó lenne belső infókat olvasni, hogy a Realon belül milyen párbeszédek zajlanak. Mert, ami kijut, az bullshit. Elképzelhetetlen, hogy ne legyen téma a jelenlegi helyzet, és a lehetséges megoldása. A Zidane-féle „becsúszik néhány rosszabb eredmény”-en már régen túl kell legyen a szakmai stáb, látni kell, hogy strukturális gondok vannak, és már régen rajta kell lenni a megoldáson. Abszolút el tudom képzelni, hogy a kívánt csatár csak év végén mozdítható, a Ligára idehozni már nem éri meg (felesleges), a BL-ben meg úgysem játszhatna. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyenek folyamatban komoly tárgyalások. Nem vagyunk a részletek birtokában, de lehet, az lenne a rosszabb lépés, hogy elhamarkodottan idehoznánk valakit, aki esetleg a BL-ben is játszhatna, de nem lenne a legjobb választás. Tényleg csak találgatni lehet.

Volt egyébként egy érdekes válasza Zidane-nak a sok izomsérülést firtató kérdésre (amit pl. rosszul fordított le a Penamadridista). A francia azt mondta valójában, hogy az izomsérülések kérdése nem egyszerű, akinek a (magán) életében gondjai vannak, az hamarabb megsérül, és ennek néha semmi köze az edzésekhez. Az ilyen őszinte mondatok mutathatják meg véletlenül, hogy nem könnyű folyamatosan szerepben lenni. El lehet rajta gondolkodni, kire, mire gondolt.

Sajnos mentálisan is elég mélyen van a csapat. A gondok mélyülését csak táplálhatja a tény, hogy hiába ragaszkodik Zidane bizonyos elképzelésekhez, nem változik semmi. Legalábbis eredményességben nem. Ilyenkor az öltöző egységessége is bomlásnak indul. Nálunk, horgászoknál van egy mondás, miszerint a haltalanság kikezdi a jellemet. Hát, a góltalanság sem lehet jobb. Ráadásul itt nagyon sok ember alkotja a csapatot, a klikkesedés, a sugdolózás, hamarabb elindul.

De azt is tudjuk, hogy a játékosok a fizetésük hatalmas részét akkor is megkapják, ha pályára sem lépnek, vagy veszítenek. Ezért nagyon nagy feladat a lelkesedést és a sikeréhséget fenntartani. Sajnos ez az egyik összetevője lehet a lelketlen hozzáállásnak. Nagyon nehéz egy magunkfajta „halandónak” egy Real játékos helyébe képzelni magunkat. Iszonyat mennyiségű pénzt keresnek. Mindenük megvan. Az ő problémáik egészen más problémák.

Vasárnapi ellenfelünk, a Celta épp egy Barca meccs-szendvicsben kapja meg a Real Madridot. Ráadásul a Balaídosban életben tartották a kupa reményeiket az 1-1-gyel. Jövő héten a Nou Campba utaznak. Sok reményük ugyan nem lehet, de annyi pont maradt, hogy benne legyen a fejekben, és akár tudat alatt egy kicsit tartalékoljanak.  Az utolsó meccseiken verték idegenben a Deport, viszont otthon kikaptak a Villarrealtól. A tabellán a mérlegük negatív, 6 győzelem és 3 döntetlen mellett 8 vereséget számlálnak. Nekik már van egy igazolásuk 2018-ban, a szlovák Robert Mazant elhozták Zsolnáról. 8-án mutatják be hivatalosan, ellenünk még nem kaphat szerepet.

Juan Carlos Unzué a következő kerettel várja fiainkat: Sergio, Rubén, Hugo Mallo, Jonny, Roncaglia, Sergi Gómez, Fontàs, Cabral, Radoja, Lobotka, Pablo Hernández, Brais Méndez, Wass, Jozabed, Sisto, Iago Aspas, Emre Mor és Maxi Gómez.

Kimaradt Iván Villar, Guidetti és Hjulsager.

Magam részéről természetesen szeretnék egy szép vendég győzelmet látni. A védelmünkből két név is hiányozni fog, akiért sopánkodtunk volna 2017 tavaszán, de ha az ember kikukucskál a realos szemfedő mögül, azt láthatja, hogy Carvajal csapnivaló már hosszú meccsek óta – most piros lapja miatt eltiltott, és a kisebb sérüléssel bajlódó Ramos se állt a helyzet magaslatán mostanában. Achraf sem lesz sokkal rosszabb, mint Dani volt utóbb, és Nacho is megbízhatóan helyettesített eddig bárkit.

Középpályán lényegében 3 teljesen friss játékossal állhatunk fel Kroos, Modric és Case személyében (bárki is lesz a negyedik, nem lesz gond), elől meg Ronaldo és Bale akár mutathat is valamit. Cének a Celta az egyik kedvenc ellenfele, 12 meccsen 20-at vert nekik, kétszer is duplázott már a Balaídosban. Szóval simán nyerhetünk is.

Eddig kevés volt a buzdító sorokból, de minden jó, ha a vége jó, nem?

Íme a Tippelde soron következő űrlapja. 19:15-ig várjuk a voksokat! A találkozó 20:45-kor kerül sorra. HALA MADRID!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!