Délutáni matiné: az ősz legfontosabb meccse

Köszönhetően annak, hogy a Real Madrid csapnivalóan kezdte a szezont, és tetemes hátrányt szedett össze a bajnokságban, az El Clasico igencsak felértékelődött. A presztízse mindig is nagy volt, minden résztvevő számára különlegesek ezek a meccsek, de míg tavaly simán belefért a bajnoki címbe, hogy a Barca egy fordulatos, piros lapos meccsen nyerni tudott a Bernabeuban; az idén nem állunk ilyen jól, ha minimális reményt is szeretnénk még táplálni a La Liga címért folytatott versenyben, most nem lehet hibázni!

Véleményem szerint itt és most semmi más nem elfogadható, csak a győzelem!

A Real egyfajta Janus arcú csapatként elég kiszámíthatatlan formát mutat, de van két vonatkozás is, ami abszolút pozitívan értékelhető. Az egyik, hogy a szezon elején oda-vissza vertük a Barcát, és ez nem felejthető el csak úgy. Amikor még Piqué is azt nyilatkozza, hogy pályafutása során először érzi azt, hogy most erősebb a Real, akkor ott fejekben elmozdult valami. S pontosan tudják a katalán oldalon is, hogy a fehérek gyengélkedése, koncentrációs problémája egy szempillantás alatt fog eltűnni, ha meglátják magukkal szemben a gránátvörös mezt. Ez egy más kávéház, ahol mindig nulláról indul a két csapat. A másik vonatkozás az, hogy a Madrid egy FIFA Klub vb sikerrel érkezik úgy, hogy a megelőző találkozókon is villantott már ezt-azt (Sevilla elleni 5-0), így mentálisan mindenképp felfelé ívelő az attitűd. Ráadásul úgy tűnik, nem lesz komoly sérültünk, és hál istennek Bale is jól tért vissza. A csapat eredményessége szempontjából, és a saját önbizalma szempontjából is. Az, hogy kezdőként számít majd rá Zidane, vagy csereként kap fél órát, szerintem akár kulcskérdés is lehet, én az utóbbira szavaznék. Ráengedni a friss versenylovat az amúgy is fáradó katalán védőkre, jó ötletnek tűnik. S ne feledjük, Bale (a bizonyos Bartra eset kapcsán is) igen jó emlékeket őriz a Barcelona elleni rangadókról, az nem rossz, ha az ember úgy emlékezhet vissza, hogy ő maga döntött már el kupát érően ilyen összecsapást.

Lássuk, Jose hogyan látja!

Nem akarok arról írni, hogy a forduló után akár 14 pont is lehet a két csapat között a különbség. Arról sem akarok írni, hogy a szezon elején mindenki, mindkét oldalon (ok, 98% mindkét oldalon) meg volt győződve, hogy a Real jobb, a Barca nem ennyire jó szezonkezdettel indítja az új évadot. Meg sem akarom említeni azokat a epefájdalmakat okozó őszi meccseinket, amikor – mint a Girona ellen – a mieink nem akarták eléggé a sikert (akarták, csak nem eléggé) és az ellenfelek jobban akartak nem kikapni, sőt egy-két vagányabb társaság még a győzelmet is akarta, annyira akarta, hogy össze is jött.

Nem akarok párhuzamot vonni Carlo második éve és ZZ második – a kerettel nyártól együtt dolgozó – szezonja között. Nem, mert akkor leírnám, hogy mi és a szakírók is a Real sima spanyolországi bajnoki címét jövendölték és a BL-ben is elsőszámú esélyesként jellemeztek minket, jellemeztük magunkat. De mind Szemöldök, mind Bold esetében a sikerekkel záruló szezon után, minimális keretgyengülés mellett arról kell beszélnünk, hogy valami félre ment. Fejben. Főleg. Szóval inkább ezt sem írom le.

Zidane-ról sem akarok írni külön, mert őszintén hiszem, hogy jobban akarta a jobbat, mint ami lett sokszor, s igaza is van, ha úgy gondolja: a keret minősége elég kell, hogy legyen a Liga 2/3-a ellen, nem kell külön felpörgetni a társaságot 3 naponta. A BL-ben egy ultramotivált (máshogy nézve: amatőr módon őszre, a Real ellen felépített) T’ham ugyan felmosta velünk a zöld gyepet, de izmozni nem sok értelme van a BL-csoportkörben – lásd Kane csapatának azóta mennyire faszán megy a szekere…  Ezen túl viszont hozta a kötelezőt a gárda: várta a sorsolást és meg is kapta a nem kicsit orrnehéz katari klubot. Ám újra: a Real annyit adott ki, amennyit kellett. Kupát nem osztanak csoportkörért. Zidane ezt jól tudja.

A bajnokságban pedig komoly csapat ellen nem voltunk alárendelt szerepben. Utólag visszanézve ugyan lehetne a váratlanul megerősödő Valencia elleni döntetlent jó eredménynek tekinteni, de nem az. Emlékezzünk mennyi helyzetet hagyott ki Kar… A Világ Legjobb Kilencese. (De mi van, ha ez egy feje tetejére állított HATOS???)

Simili similis gaudet

A Levante ellen a kutya nem gondolta volna, hogy Bale (jaja, nem volt sérült) 36. percben szerzett egyenlítő gólja után elzárják a gólcsapot. Pedig nem volt kevés helyzet akkor sem.

Aztán októberben a nem túl acélos spanyolországi Fradi Sanabriája a 94. percben – kb. először a meccsen – előrement és egy beadást gólra váltott. Miközben a meccs képe nem ezt prognosztizálta, de Fortuna elengedte a Head&Shoulders kirakatemberének (a.k.a.: Yazid Zinedine Zidane) tapsra állított kezét.

Ezek után a Spurs elleni első meccsen volt egy X, majd jött a dupla-bukta: Girona és a Wembley. Előbbi kínos, második égő. A jelzők szabadon felcserélhetőek.

Novemberben és az aktuális hónapban 3 döntetlen jelent meg a negatív oldalon. Ebből egy a „kit érdekel?” kategória: a Fuenlabrada elleni visszavágó. A másik két pontosztozkodás esetén pedig a legtöbb madridista lelke inkább elégedett volt, mint sem: a Matracosok és a Bilbao ellen is jobban játszott a Real, mint az ellenfél; csak ZZ nem beszélte meg a labdával, hogy haladjon át a gólvonalon.

A másik oldalon (ne nézz át a monitor/mobil/tablet hátlapjára…) meg ott vannak a Sultan által is említett meccsek, a BVB elleni játékok, a Sevilla kivégzése. A komolyabb ellenfelek ellen más, fejben teljesen más Real Madrid érkezik.

Ezért most is egy jobb, fejben motivált, de Zizou alatt már megszokott „nem túlpörgött” csapat fogja várni a döntetlent is örömmel elfogadó Barcát a pályán. Ernővel a pragmatikus gondolatok és tervek is megjelentek a katalán együttesnél. Ez már nem a csodaBarca, ez csupán egy győzni rohadtul tudó Barcelona. Ez most a sikerre vezető út – eddigi eredmények alapján mindenképpen. Van egy előzetesen kiröhögött Paulinho, aki bebizonyította, hogy egy átgondolt rendszerben kifogástalan fogaskerék. Van egy Messi, aki bármilyen rendszerben csillog. Semedo nagyon jól teljesít, a színészi pályát továbbra is lehetőségként megtartó J. Alba (ez akár Jordi is lehet…) Neymar nélkül úgy nyargalászhat, mint Carvajal nálunk a jobboson. Ők azzal tudják elviselni Lugosi Béla urugay-i leszármazottjának benzemai formáját, hogy magukkal hozták a tavalyi sikertelenség keserűségét és az abból kialakuló „csakazértis”-érzést. A durva az, hogy sokszor bőven meg van a lehetőség Stége kapuja ellen az ellennek, de azok kimaradnak. Még jó, hogy nálunk gyilkos ösztönnel dolgozó támadók állnak szolgálatra készen.

Zidane sokszor bebizonyította már, hogy nem akarja az első 15 perc alatt megnyerni a meccset. Többször volt már türelmes, mint domináns a csapata. Most is erre számítok. Mert egy letámadó, de azt rosszul végző RM 15 perc alatt el is tudja veszteni a meccset a Barcelona ellen.

A Barca sem fog nekünk rontani. Ha az adott esetben kezdő Asensio másképp nem gondolja, akkor nyugis, az elmúlt évekhez képest nyugisabb meccset látunk majd. Az első gólig.

De hogy ezt milyen felállással éri el a Real? Mármint a meccs első gólját…

ReAlantos vázolja nekünk a lehetséges Real-kezdő formációkat a Barcelona ellen

Ahhoz, hogy alkalmas kezdőt képzelhessünk el, látnunk kell, mire számíthatunk az ellenféltől. Bár Valverde több formációt is kipróbált már, azért valószínűsíthető a 4-3-3. A legesélyesebb kezdőnek a ter Stegen – Semedo, Piqué, Vermaelen, Alba – Rakitic, Busquets, Paulinho – Messi, Suarez, Iniesta tizenegy tűnik. (Nyuszi, vagy Kancsalbetmen, esetleg bárki, aki gyakran szokott nézni Barca-meccseket: ha erre jártok, erősítsetek, vagy cáfoljatok meg légyszi! ) Mellé a szokásos Barca-féle labdabirtoklásra épülő játék, Iniesta és Messi főszereplésével, főként középen történő támadásépítéssel.

Ezek alapján az alábbi kezdőket vizionálnám:

1, A gála

Amennyire jól tud működni a Barca sokpasszos játéka, legalább annyira tud működni nálunk is egy hasonló, kicsit direktebb rendszer, csak 4-1-2-1-2-es felállásban. Ugye ez az alap felállásunk, amit szinte minden meccsen viszontláthatunk.

Előnyei:

  • összeszokottság: a játékosok ismerik egymás mozgását ebben a rendszerben, tehát mind a labdajáratás, mind a védekezésbeli helyezkedés zsigerből megy, nem ennek figyelésére megy el az energia.
  • erős középpálya: ezt talán ki sem kéne emelni, de a Casemiro – Kroos – Modric – Isco négyes jelenleg a legjobb középpályának titulált egység, főleg a középső két tag mutatott játéka alapján. Ami régen Busquets, Xavi és Iniesta volt, az most a CKM, Isco pedig egy szabadabban mozgó irányító a két csatár mögött. Ha kötöttebb szerepre van szükség, akkor jöhet helyette Asensio.
  • egyéni képességek: Benzema kivételével talán mindenkinek a legjobbját hozza ki ez a rendszer. Cé gólokat lő(hetne), Isco, Kroos, Modric szervezi a játékot, Carvajal és Marcelo nyargalászhat a széleken, Ramos, Varane és Casemiro pedig az ellenfél rohamait állíthatja meg.

Hátrányai:

  • gyengébb szélek: a széleken aktívabb csapatok ellen Carvajal és Marcelo egyedül kevés lehet. Ilyenkor általában Modric és Kroos segít ki nekik, ez azonban ugye a támadásépítés rovására megy.

2, A régi gála

Isco helyett Bale, gyémánt helyett 4-3-3. Személy szerint nem rajongok érte, az U-alakos passzolgatástól meg jó néhányunk hócipője tele van a mai napig, de ez sem elképzelhetetlen.

Előnyei:

  • gyakoribb széljáték: az alakzat miatt óhatatlanul a szélekre kerül előbb-utóbb a labda. Itt lehet létszámfölényt kialakítani a középpályás és a szélsőhátvéd segítségével, amiből lehet egy beadás, vagy laposan középre tett labda.
  • több támadó szellemű játékos: egyszerre több olyan játékos kerülhet a pályára, aki gólszerzésben kimagasló. Nálunk ez a veszély nem fenyeget.:)

Hátrányai:

  • űr a középpálya és a támadósor között: ezt tapasztalhattuk Casemiro kezdőbe kerülésekor, a labda egyszerűen nem akar eljutni a támadóhármashoz. Rengeteg visszamozgás kéne, és sokat mozgó csatárok, ez ma nálunk nem jellemző.
  • a már említett U-alak: ugye ezt nem kell bővebben magyaráznom?
  • a szélsőhátvédek korlátoltsága: ami az előny, az a hátrány is. A szélre kihúzódó támadók miatt sokkal kisebb területe van a szélsőhátvédeknek. Marcelo talán megoldja kicsiben is, Carvajalnak azonban mindenképp kell a szabad hely előtte.

3, 4-4-2, gyémánt nélkül

Láthattuk a Sevilla ellen, hogy ez a rendszer is működőképes lehet.

Előnyei:

  • fegyelmezettség: ez a felállás rendkívül statikus csapatot, szinte 90 percig poszthoz kötött embereket követel. Ezzel azonban az a pozitívum jár, hogy kevésbé megbontható a csapat szerkezete egy-egy ellentámadás során.
  • széleken védekezés: a széleken aktívabb ellenfelekkel szemben jól jöhet, hogy nem rögtön a szélsőhátvédeinkre vezethetik rá a labdákat, hanem van egy szélső, akin át kell verekednie magát.

Hátrányai:

  • fegyelmezettség: ami az előnye, az a hátránya is. A fegyelmezettség megkövetelése miatt sokkal kisebb esély van az egyéni képességek és a sokpasszos labdakihozatalok megcsillogtatására.
  • potenciális űr a védelem és a középpálya között: a nem megfelelő utasításokkal előfordulhat, hogy a két négyfős védelmi vonal közé bejut a labda (tán pont egy Barca elleni korábbi meccsen volt ez probléma, hogy Messi ezen a területen villogott). Ekkor csak a négy védő marad, akit le kell győzni, a középpályásokat az ellenfél könnyen kizárhatja a védekezésből.

4, 4-1-4-1

Az előbbi alapján kitalált kezdő, megoldva a keletkező űr problémáját egy védekező középpályással.

Előnyei:

  • az előzőhöz képest nagyobb szabadság: a védekező középpályás bekerülésével kevésbé fontos, hogy a két négyfős vonal annyira statikusan helyezkedjen.
  • rendkívül erős védelem: simán előfordulhat, hogy egyszerre akár kilenc mezőnyjátékos védekezik, a csatár pedig elöl vár, a kontra lehetőségére lecsapni készülőben. Kevés csapat van, aki kilenc emberen is át tud menni.

Hátrányai:

  • gyengített támadósor: két csatár helyett csak egy, így a védők figyelmét nehezebb több felé osztani.
  • izolált támadó: az ellenfél könnyen semlegesítheti a támadásokat, ha szoros emberfogás alá helyezi az egy szem csatárt.

5, 4-4-1-1

Szintén a klasszikus 4-4-2 alapján, az egyik csatárt támadó középpályásra cserélve.

Előnyei:

  • jobb összeköttetés a középpálya és a csatársor között: a 4-4-2 egyik hátránya lehet, hogy a közel helyezkedő négyfős vonalak miatt távol kerülnek a csatárok. Ennek megoldására tökéletes egy támadó középpályás, aki a kapocs lehet a csatárhoz, és szükség esetén akár ő is előremehet gólszerzés reményében.
  • könnyebb labdakihozatal: eggyel több középpályás. Kell még ragoznom?

Hátrányai:

  • kisebb gólszerző potenciál: általában két csatárral könnyebb gólt szerezni, mint eggyel. Kérdés, hogy ez nálunk mennyire lenne igaz…

6, 4-2-3-1

A Mourinho alatt remekül beváló rendszer, amihez talán most kevésbé vannak alkalmas játékosaink (Kroos például legyen bármekkora zseni, ebben a rendszerben legfeljebb támadó középpályásként használható). Főként kontrákra alkalmas. Mozgatórugója a mélységi irányító (anno Xabi Alonso), aki mellé kell egy jól védekező, remek labdaszerzési képességekkel megáldott triplatüdejű spíler. Jelenleg egyik posztra sincs tökéletes játékos a keretben.

Előnyei:

  • kontrákhoz kifejezetten alkalmas: a mélységi irányító hosszú keresztlabdáival a védők mögé ívelheti a labdát. Az első hat ember mindegyike mehet a támadással.

Hátrányai:

  • sebezhető középpálya: a már a 4-4-2-es rendszernél is leírt probléma, a négy védő előtti terület viszonylag üres, egy ide bejátszott labdából komoly gondokat idézhet elő az ellenfél.
  • rengeteg mozgás kell: mindenkinek vissza kell érnie a kontrák után, valamint azok megindulásakor is üresbe kell mozogni. A jelenlegi csatáraink nem erről nevezetesek.

7, 4-3-2-1

Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy szerkesztőségünk régóta áhított favoritja, a legtöbbször csak „karácsonyfának” becézett rendszer. Mikor máskor kerüljön elő, ha nem karácsony környékén?

Előnyei:

  • domináns középpálya: az öt középpályás egyrészt remekül tudja támogatni az egy szem csatárt, másrészt az esetleges vezetés birtokában csodásan el tudja dugni a labdát távol a saját kapujától.

Hátrányai:

  • kisebb presszió az ellenfél védelmén(?): mint már korábban is, az egy szem csatár rosszabb, mint a két csatár, mert kevésbé oszlik meg az ellen védelmének figyelme. Kérdés, hogy ez a mi csatárduónk esetében mennyire állja meg a helyét.

Visszavéve a szót ReAlantostól egy zárszó erejéig, ahogy tegnap is mondtam, sosem ismétlem magam, győzni kell, mert egy komoly mini sorozat vezeti fel a bajnokságban a PSG-vel súlyosbított BL kieséses szakaszt: a Barca után sorrendben Celta, Villarreal, (Depor) és a Valencia következik (lehet még pótlunk is egy meccset valamikor), szóval itt simán eldőlhet, hogy versenyben maradunk-e, ehhez hatalmas lökést adna az ősi rivális legyőzése – egy kulcsfontosságú pillanatban!

A Tippeldére szombat 11:45-ig tudtok rárepülni:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!