November 3-án kis szerkesztőségünk három tagja, Norma_va és Raulitás, velem együtt egy rendhagyó kirándulást tett a felvidéki Dunaszerdahelyre, ahol őstagunk, Resid meghívására együtt néztük meg a DAC – Slovan Bratislava rangadót. Nem véletlenül szerepel ez találkozó sok fociszerető magyar bakancslistáján! Élményeink következnek.

Jómagam  most találkoztam először személyesen Raulitás kollégával álljanak itt az ő igaz sorai kezdésnek:

Hát, ez király volt!

Történt egyszer, hogy nyáron csatlakoztam szerkesztőként a bloghoz, és senkit nem ismertem. Norma közölte velem a jó hírt, hogy lehetek José rabszolgája. Majd eleinte tanulgattam, hogy a facebook chatben lévő nevek közül melyik tartozik melyik szerkesztőhöz. De igazából furcsa volt bekerülni egy olyan közegbe, ahol mindenki mindenkit ismer. Kivéve persze én. Aztán nyilván idővel meg/kiismertem a srácok dolgait, humorérzékét stb. De fizikailag sosem találkoztunk, ami azért furcsa volt nekem. Aztán jött Resid meghívása, és megörültem, mert rájöttem, hogy most fogok találkozni néhányukkal. Nyilván megszervezni nem lehet dolgokat, hogy úgy működjön, ahogy azt gondoljuk. De sikerült megbeszélni az időt és helyszínt a találkozóra. Majd Sultan hív, hogy késik a forgalom miatt, Norma meg ír, hogy holazanyámba vagyok. Majd kiderült, hogy ő nem tud magyarul szöveget értelmezni és alkotni (plot twist). Resid mindeközben mindent is elintézett nekünk (szállás, kaja, sál, taxi, pia). Aztán megtaláltuk egymást, odaértünk és mentünk meccsre.

Szóval kb. fél hat körül beléptünk a stadionba. Ami számomra meglepően új és modern volt. QR-kód alapú beléptetés, csak kártyával történő kaja-pia vásárlás. Majd nagy nehezen meglett a hely. Resid és barátja egyből jóféle konyakkal vártak (<3). Majd kis idő múlva felcsendült az a dal, amiről mindenki ismeri és felismeri a dunaszerdahelyi tábort. És fantasztikus volt. Bakancslistám egyik eleme volt, hogy ott elénekeljem ezt a dalt, velük, kezeimben feltartott sállal. Szóval ez pipa. Majd elénekeltük a Himnuszt a kezdőrúgás után, ami szintén hasonló érzés volt.

A meccsről, taktikáról a többiek is írnak majd gondolom, szóval csak egy dolgot említenék meg: Rossi az olasz Zidane. Legalábbis gyönyörűen átvette a ’mindig álljon 2-3 ember a leshatáron, mermérne’ taktikát. És ez igazából baromi idegesítő volt már megint. Amúgy a hazai kapusnál vagy túl sok volt a célzóvíz vagy túl kevés, de annyi gyertyát rúgott, hogy már tuti az adventi koszorúra készült. Kalmár viszont baromi jól játszott. Mindenhol, mindig ott volt. Passzolt, szerelt, letámadott, légipárbajt nyert. Meg beverte a győztes gólt. Remélem még magasabban jegyzett bajnokságban is meg tudja majd csinálni ezt. Meg persze a válogatottban, ahova nagyon kéne egy ilyen játékos.

A szurkolók szintén elemükben voltak. Folyamatosan biztatták a csapatot, hátrányban is. Az egyik legjobb szurkolósereg, amit valaha élőben megtapasztaltam. Az egyenlítő gólnál már érződött, hogy addig fogják hajtani a másik 11 játékost, amíg azok meg nem nyerik. És így is lett. Kalmár góljánál felrobbant a stadion. A lefújás után, a tiszteletkör végéig, pedig lényegében senki nem hagyta el a helyét a lelátón.

Utána megünnepeltük a győzelmet méltó módon. Nagyon értelmes és jóarc srácokat ismertem meg, szóval köszönöm a meghívást és minden mást Resid! Ha Pesten jársz, visszakapod! 😀

Visszavéve a szót Raulitástól, igazából írhatnám, hogy nem tudtam mi vár majd ránk a Felvidéken, de ennek épp az ellenkezője igaz. Pont azért örültem nagyon, és mondtam igent azonnal Resid meghívására, mert a DAC szurkolók, és a meccseik hangulata tényleg legendásak.

Minden túlzás nélkül állítható, hogy a hazai meccsek napján, főleg, ha egy ilyen rangadóról van szó, Dunaszerdahely a magyarság fellegvárává változik. Amúgy is az, de ezeken a napokon az anyaországi szurkolókon túl rendre jönnek Kárpátaljáról és Erdélyből is a magyarok, és már a stadionon kívül elkezdődik a bemelegítés. Büszke lehet rá a DAC, hogy még a B-közép sem az agresszív magatartásáról híres (általában), hanem arról, hogy a szurkolás a meccs első percétől a végéig intenzív és folyamatos. Azt tudjuk, hogy ha valaki a balhé miatt jár meccsre, az balhézni is fog, de ez itt egyáltalán nem jellemző. Ráadásul ezen a pénteken a Slovan szurkolóit a szlovák szövetség el is tiltotta egy korábbi pirós-gyújtogatásos eset miatt, így a szűkös vendég szektor üresen maradt.

A meccs volt egyébként az alkalom arra, hogy a MOL Aréna újabb elkészült darabját, ezúttal a főtribünön birtokba vehessék a szurkolók (és a VIP vendégek).

A meccset az 5. helyről várta a DAC és a 3.-ról a Slovan, viszont csak egyetlen pont volt különbség.

A meccs előtt jó szokás szerint elénekelte a tábor a „Nélküled”-et, s ez kis epizód jól mutatta, hogy azért a rangadóra felhígult egy kicsit a B-közép is, mert sikerül elrontaniuk a közös éneklést. Nem várták meg az első versszak utáni instrumentális részt (a sok sör, meg a kábszi), hanem ráénekelték a másodikat, így egy furcsa kánon keletkezett a B-közép vs. mindenki más, aminek eredményeként kétszer is ment a dal közben a Ria-Ria-Hungária, először amikor azt hitte a B-közép, hogy vége dalnak, majd akkor is, amikor valóban véget ért. Kár érte!

Maga a meccs egész jó iramú volt, hazaiak próbálták irányítani a találkozó folyását. Ennek ellenére, kicsit tényleg a semmiből vezetést szereztek a vendégek – egy pontrúgás utáni fejes talált utat a kapuba.

A második félidőben azonban először egyenlített, majd a 83. percben a győzelmet is kicsikarta a DAC Kalmár Zsolt nem túl erős, de pontos lövésével.

Egyébként a magyar válogatottságra hajtó Kalmár volt a mezőny legjobbja. Győzelmével a második helyre ugrott a DAC, mert kis meglepetésre vasárnap kikapott a Zsolna, így nem tudott visszaelőzni.

Ami még kikívánkozik belőlem, hogy lám, itt egy példa, hogy van, ahol érdemes új stadiont építeni. Dunaszerdahelyen minden hazai meccsen teltház van, ami eddig 8000 embert jelentett, most az új főtribün átadásával ez már bő 10.000 lett. És ez a lényeg, ezt akartam én is megélni személyesen.

Komoly érzelmi töltete van ezeknek a meccseknek, ezúttal is hatalmas élő képekkel, új koreográfiával készültek a szurkolók. A B-közép oldalán egy hatalmas magyar zászlót jelenítettek meg a drukkerek a magasba emelt dekoráció segítségével, míg a főtribünnel szemben a sárga-kék DAC színek domináltak. A szlovák hatóságok egyébként vizsgálódnak, mert nem szabad más nemzet zászlait bevinni a stadionba, így a magyar lobogót sem, itt meg egy egész lelátó szakasz pompázott a nemzeti színekben. LOL.

A DAC meccsekre járni, kiemelten a Slovan ellen, mindig is több lesz, mint megnézni egy focimeccset. Ez egy kiállás a magyarságért, ahol kifejeződik az összetartás és az összetartozás. Olyan, mint a csíksomlyói búcsú, csak nem a vallás a fő szál, kicsit dinamikusabbak az események és kevesebb a medve.

A rigmusok, dalok, könnyen megtanulhatók, és nagyon könnyű becsatlakozni a szurkolásba.

A DAC meccsekre családdal is nyugodtan el lehet menni, nagyságrendekkel kulturáltabb a légkör, mint egy átlag magyar bajnokin.

Engedjetek meg egy kis privát szálat is. Az estét a dunaszerdahelyi Nevada Pubban töltöttük, és olyan csülköt szolgáltak fel nekem, mely mindenképp benne volt a top háromban evör. Egyszerűen zseniális volt! Ezúton is szeretnénk megköszönni Residnek (aki egyébként János), és kollégájának, Tibornak a szíves vendéglátást! Reméljük egyszer tudjuk nekik viszonozni!

Hogy kicsit szakmázzunk is, íme a katalán körökben is jól csengő nevű Franco TV interjúja a találkozó magyar résztvevőivel.

A meccs aftermovie-ja nagyon szépen visszaadja az esemény hangulatát:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!