A Copa del Rey idei kiírásában győzelemmel kezdett a Real Madrid, ami, valljuk be, a minimum elvárás volt a harmadosztályú ellenfél ellen. A 2-0-ás idegenbeli siker nem párosult jó játékkal, ami egyrészt magyarázható az erőteljesen betömörülő ellenféllel, és az igencsak szokatlan vendég felállással. Zidane terve bejött, a „B” csapattal is sima siker született. Összefoglalunk.

Azon gondolkodtam, vajon a stadion férőhelyeinek bővítése és a nagy előzetes érdeklődés után vajon mennyire lehetett elégedett az a habfehér szurkoló, aki a Real Madridot szerette volna látni játszani. A pályára lépő királyiak ugyanis a legjobbjaikat egész egyszerűen otthon hagyták. Ha én a Realra lennék kíváncsi, oda lennék Modric testcseleitől, Isco kanyartechnikájától, megcsodálnám Cé könyörtelen befejezéseit, vagy Benzema hasznos előkészítéseit. Rosszabb esetben örülnék Casemiro kiváló szűrésének, vagy Kroos zseniális keresztlabdáinak, ha minden kötél szakad, tanulmányoznám Marcelo felfutásait, vagy Ramos helyezkedését méltatnám, Varane pontosságában gyönyörködnék, esetleg tapsolnék Navas védéseinek.

Na, ők, ez a 10 ember, ugye el sem utazott Madrid külvárosába, Fuenlabradába; s ezen a ponton kérdezném meg félve, hogy akkor csütörtökön este tényleg a Real Madridot láttuk a pályán? Sajnos nem tudok egyetérteni Zidane-nal, hogy mindig az a Real Madrid, amely 11 kifut a gyepre. Sajnálom, nekem nem.

És ha jegyet vettem volna a vonatkozó CdR meccsre (mint ahogy eszem ágában sem lett volna!), bizony csalódott lennék. Nem csak amiatt, hogy az igazi kedvenceimet nem láthattam, de a mutatott játék miatt is. Nyilván összefüggés is van.

De az is az igazsághoz tartozik, hogy nem tudok hibáztatni egyetlen pályára lépő játékost sem, a helyükben valószínűleg én sem tudtam volna felpörögni. A hazaiak jól láthatóan előre eltökélték, hogy az egész meccsen kb. 7-8 kontráig fognak jutni, a játék egyéb részeiben ki fogja dörzsölni a hátsójukat a háló. Nem akartak egy durva zakóba belefutni, ami előzetesen érthető. A kezdő madridiak láttán kissé lehettek volna lelkesebbek, hisz így nem volt 3 osztály a két csapat között, csak egy, ami már nem olyan vészes.

Zidane ezt a meccset csak be akarta húzni, tudta, hogy a csonka kerettel is menni fog, tudta, hogy nem lesz brillírozás, de nem is akart semmi különlegeset. Ennek fényében nem könnyű a látottakat még értékelni sem, hisz azok a játékosok, akiktől elvárható lett volna az átlag fölötti teljesítmény, mint Asensio, Theo, Lucas Vazquez, esetleg Nacho, sem tudták magukat függetleníteni a gyenge világítástól, a külső kerítés mögött álló potya nézőktől, vagy a viszonylag csendes lelátótól.

Asensiónak voltak jó lövései, szép megmozdulásai. Ceballoson láttam egyedül azt, hogy ő szeretne valamit bizonyítani, bevállalt pár cselt, és próbált valamiféle fazont szabni a csapat játékának, továbbá Llorente is beletett a meccsbe egy kis energiát. Volt egy életerős lövése, amit Codina a felső lécre tornázott. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy Vazquez megint iszonyat gyenge volt, a teljes érdektelenség sütött a mozdulataiból. A legnagyobb bajom vele az, hogy a fontos meccseken se nagyon látni mást tőle. Most rúghatott egy „felhozó” büntetőt, hátha építkezik belőle! Nagyon nagy szükségünk lenne egy aktív, motivált Lucasra, így nagyon remélem, hogy bele fog rázódni a szezonba.

Szót érdemel a játékvezetés is. A Real ezen az estén megkapott valamiféle túlzott tiszteletet a bírótól. Fújkált persze össze-vissza, de összességében azt éreztem, hogy az ítéletei a Realnak voltak hasznosabbak. Elég csak a két büntetőt felhozni. Először a szabálytalanság egyértelműen a 16-oson kívül kezdődött, másodjára pedig Theo leviteléhez hasonlót elég sokszor továbbengednek a sporik, most mentségére szolgáljon, hogy a labda pontosan a francia védőnkhöz érkezett volna. Felteszem a gonosz kérdést, vajon hány percig kellett volna futballozni, hogy akcióból betaláljunk? A második tizi kapcsán ráadásul 10 fővel maradtak a hazaiak.  Aztán a végén a spori kompenzált, amikor már mindegy volt, kiküldte egyből pirossal Vallejót – ami szerintem megint csak szigorú ítélet volt. Egy erős sárgát ért, nem többet.

Igazából nem szabad egy ilyen találkozótól túl sokat várni, de a 90 perces lébecolás helyett mindig jobban örülnék egy erős 35 percnek, amikor néhány meghatározó játékos is a pályán van, és lemodellezünk egy félórát, amikor erőből el kell dönteni egy meccset. Taktikailag is lenne értelme, és  ha feltételezünk három korai cserét (akár a félidőben), megvalósulna a pihentetés is. Szakmailag ennek a 90 percnek semmi értelme nem volt.

A meccs pozitívumai közé tartozik, hogy Benzema egy helyzetet sem hagyott ki, Cé nem álldogált lesen csípőre tett kézzel az égiekhez imádkozva, Casemiro nem kapott sárgát, és Ramos se hozott össze büntetőt. (Én kérek elnézést.)

A Real további menetrendjét ráadásul befolyásolhatja a katalán függetlenség kikiáltása is, hisz a hétvégén Katalóniába utazna a csapat a Gironához. Ha elmarad a bajnoki, a végén még túlpiheni magát a csapat.

A jövő héten viszont a Spurs vár a fiainkra a Webley-ben, arra biztos nem lehet majd hivatkozni, hogy fáradtak leszünk. A kupameccs visszavágójára egyébként november 29-én kerül sor a Bernabeuban. Már alig várom!

Íme a mozgóképes összefoglaló:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!