Zidane NEM edző (Villámposzt)
Az emberi erőforrás (Human resource management, HRM vagy HR ) gazdálkodásának megértéséhez a vállalati erőforrások rendszeréből kell kiindulni (pénz, termelés, emberi erőforrások, piac). Ezen erőforrások felhasználásával létrejön a vezetői közreműködéssel a termék, szolgáltatás.
Emberi Erőforrás Menedzsment:
Ide tartoznak a dolgozók, a munkavállalók, a beosztottak, a munkatársak.
Értelmezése: Az adott szervezetnél a munkavállalók csoportját jelenti. Azok az emberek, akik elősegítik a munkavállalók informális és formális kapcsolatait, elősegítik és képviselik érdekeiket. Az EEM (emberi erőforrás menedzsment), a menedzsment azon funkciója, mely az emberekkel, mint a szervezet erőforrásával foglalkozik, melynek célja, hogy biztosítsa az alkalmazottak leghatékonyabb felhasználását a szervezeti és az egyéni célok megvalósítása érdekében.
A fenti sorokat köszönjük meg a Wikipédiának. Az egész azért került virtuális lapra, mert az ősz folyamán egyszerűen ezt érzem. Nem tudom másként megfogalmazni azt, amit látunk bajnokiról bajnokira és BL-fordulóról BL-fordulóra.
Lehet párhuzamot is vonni, hogy a tavalyi szezon hasonló időszaka hasonló élvezetet (negatív tartományban) adott nekünk, aztán tavaszra megemberelte magát a gárda és TÖRTÉNELMET ÍRT. Nyilván a utóbbi még várat magára, azaz a 2018-as tavaszi szakaszt nem tudjuk összehasonlítani a 2017-es tavaszi szakasszal.
De hajlok rá, hogy nem is kell. Lehet ugyan, de felesleges. Az egész egy „működési folyamat” Zidane irányítása alatt. A címben szereplő tagadás nem azt jelenti, hogy ZZ nem edző, hanem azt, hogy elsősorban HR szakember. Másképp nem tudom elfogadni, értelmezni, megemészteni, túltenni magam a sok vállalhatatlan meccsen, amelyeken még így is alig-alig vesztett pontot a csapat. Zizou és Raulitás remek Összefoglalója végén ezt láthattátok:
Amikor nagypályán játszottam, akkor tudtunk a társakkal igazán jól teljesíteni, ha az adott edző (4 volt összesen) világosan át tudta adni a célt az adott meccsre, a szezonra és az ezek eléréséhez szerinte alkalmas módszereket, megoldásokat. Amikor nem tudta egyértelműen átadni, akkor gyengébben játszottunk.
Ezt csak azért szúrtam közbe, (hogy mfc777 megszóljon, hogy ismét magamról írok…) mert a „történelem ívét” vizsgálva arra jutottam, hogy trénerünk a győzelmet, a mindenkori győzelmet tűzte ki célul. Nem a domináns focit, nem a labdajáratást, nem a fehér balettet… Zidane valahogy képes volt elérni, hogy a keze alatt dolgozó príma alapanyag magáévá tegye a „legkevesebb ráfordítással a legtöbb haszon elérése” elvet.
Nem tudom elfogadni, de elhinni sem, hogy az a csapat, amely a BVB ellen, a Barca ellen magabiztos, sőt, szemre is tetszetős játékot mutat be, az nem tud ezen teljesítmények nyomába se érni egy spanyol bajnokin.
Zidane-tól az előző szezonban a taktikai megoldásokat vártuk, azok hiányát énekeltük meg.
Félrevezetett minket. Mindenkit.
Zidane csapata bárhogy tud játszani (letámadni, visszahúzódni, dominálni, angol másodosztályú csapatként, Real Madridként, csapatként, egyéni megoldásokkal), de mindig az ellenfélhez igazítja aznapi „arcát”.
Ez azért furcsa, mert ezt az idomulást a kiscsapatoktól szoktuk meg.
De… az eredmények Zidane mellett vannak. A csapat is.
Nincs más választásunk: mi is Zidane-nal vagyunk.
FONTOS: andras14 kérdése: "Holnap közös meccsnézés? Akár sugárban."
