Nagybetűs Labdarúgás Dortmundban

Jellemző, hogy még minket is el tudott bizonytalanítani a Real Madrid az őszi formájával, és a beharangozóban nagyon sok „ha”, és „amennyiben” kellett, hogy szerepeljen. A sorminta azonban folytatódott a keddi BL találkozón, és idegenben egy nagyon jó ellenfelet sikerült magabiztos, látványos futballal legyőzni. Ahelyett, hogy kérelmeznénk, hogy ezentúl csak idegenben lépjünk pályára, nézzük meg, melyek a mérkőzés legfontosabb tanulságai!

Akik eddig azon filozofálgattak, hogy vajon a csapat szakmai felkészültségéből tűntek-e el a nyerő elemek, esetleg Fortuna asszonyt nem ápolta le Benzema kellőképpen – persze, hogy van mit Benyára fogni akkor is, ha nincs a keretben -, vagy csupán mentális gondjainknak köszönhetjük a 7 pontos hátrányt a Ligában, most kicsit fellélegezhetnek. Legalábbis a tekintetben, hogy a Real még nem felejtett el focizni. Természetesen a Dortmund ellen mutatott játékból és attitűdből sajnos semmi sem következik a legközelebbi hazai bajnokira nézve.

Az a kérdés is jogosan marad megválaszolatlanul lebegve a fejünk felett, hogy az a gárda, mely így is képes labdarúgni, hogy engedheti meg magának, hogy a Bernabeuban égesse magát repetatíve. Ez a győzelem, és a mutatott forma csak még jobban rámutat a hazai pályás mentális gyengeségre, és engem még nem győzött meg arról, hogy kilábaltunk a gödörből. Még nem.

De, hogy a legfontosabb pozitívummal folytassam, a Real Sociedad után ismét egy magabiztos, a bajnokságában brillírozó (jó, a Soci azóta már nem annyira) csapatot vetett elénk a sors, melyet hazai pályáján kellett felülmúlni. Jó azt látni, hogy a komoly meccsekre Zidane is összeszedi magát, és egy alkalmas kezdőt küld a pályára, továbbá, hogy a játékosok is átérzik a találkozó tétjét, és céltudatos, koncentrált futballal jelentkeznek.

(Ahogy tegnap is mondtam, én sosem ismétlen önmagam), de látni kell, hogy a Real takarékos üzemmódban kezdte a szezont, és Zidane egy-egy bakijával boostolva próbálja minimálban lehozni a nyerhető – ha úgy tetszik, könnyebb – meccseket. Nagyon nem jó az, hogy ezeket rosszul méri fel, és ha bejön valami váratlan, ami adott esetben egy súlyos koncentráció hiány is lehet az ellenfél kapuja előtt, nem képes váltani. Egészen más a kép, ha eleve úgy áll a találkozóhoz, hogy ott mindent bele kell adni a győzelemhez. Eddig legalábbis a fontos meccsekre nem lehetett panasz – hozzátéve, hogy a Ligában ezzel kitörölhetjük a hátsónkat, hisz a végén senkit sem érdekel, ki ellen vesztettünk pontokat.

Az idei évben tényleg a motivációt kell megtalálni a sorozatok első kétharmadára, mert az világos, hogy minden, ami előtte van, csak felkészítő a tavaszra, de nagyon nem mindegy, milyen állásban kezdi meg a csapat a nagy hajrát. Hiába tudja mindenki, hogy motiváltnak kell lenni, hogy fontos az összeszedettség, az utóbbi bő fél évben nyert a csapat egy Ligát, egy BL-t, két Szuperkupát és ezek bizony hatással vannak, csökkentik az éhséget, és nagyon-nagyon nehéz változtatni az attitűdökön, mert ezeknek a motivációknak már bőséggel van tudat alatti komponense is.

Nem szeretném visszaközvetíteni a dortmundi összecsapást, de érdemes néhány teljesítményt és motívumot kiemelni. Például, hogy Modric mennyire fontos eleme ennek a gárdának. Francia trénerünk jól ítélte meg, hogy kell a horvátnak egy kis pihenő az elmúlt hétvégén, és a BL-ben így fel tudta sorakoztatni azokat skilleket, melyek minden túlzás nélkül teljesen egyedivé, és kiszámíthatatlanná teszik a játékát. Ennek egyébként az alapja a legmagasabb szintű technikai felkészültség, ami lehetővé teszi a figyelem megfelelő koncentrálását a pálya egészére, a csapattársak mozgására, miközben a labda a lábán van. Az az ember benyomása, hogy nem a labdára koncentrál Modric, hanem a rámozduló ellenfélre, a csapattárs elindulására, a labda meg mindig azt csinálja a lábán, amit kell.

Nem véletlen, hogy nem tudnék még egy embert mondani hirtelen, aki ennyire futballozik a testével, aki ennyire uralni, és irányítani tudja az ellenfél egyensúlyát. Testcselei láttán percekig vigyorgok, és visszatekergetem, hogy hátha tanulok valamit a kispályára. (Á, már késő! Meg amúgy is hova már! 🙂 Ha az ember kielemzi ezeket a mozdulatokat, néhányan rávághatják, hogy ösztön, meg zsenialitás, de csak annyira az, mint a kung-fu mester válaszreakciója, ami pont olyan iszonyat mennyiségű gyakorlás eredménye, mint amit Modric már abszolvált. Az meg nagyjából egy rossz rendőrvicc kategóriája, hogy Luka azért kap sárgát, mert a bíró elszámolta a sorfal távolságát, és képtelen volt feldolgozni, mikor szembesítették vele.

A „Minden apróságokon múlik” mini rovatunkban szeretnék megemlékezni a találkozó egy szűk 9 percéről, a 9. és a 18. között. Véleményem szerint ez a 9 perc eldöntötte a találkozót (Jose szerint inkább csak azt, hogy biztosan nem fogunk kikapni). Kezdjük Navas 9. percben bemutatott cselével Aubameyang, a Dortmund talán legveszélyesebb embere ellen. Figyelem, súlyos „Ha” invázió várható – de ezt máshogy nem lehet vázolni! Szóval, ha azt Navas elvéti, és Aubameyang begyalogol a kapuba a labdával, meggyőződésem, hogy alapvetően más mérkőzést láthattunk volna.

Ugyanez igaz Bale 18. percben elért találatára. Kapásból, ésszel feltenni a bal felsőbe, úgy, hogy a kapusnak esélye se legyen! Véleményem szerint ez hatalmas extra volt!  Ennél sokszorta nagyobb, tisztább, egyértelműbb helyzeteket hagytunk ki sorozatban a pontvesztéseink alkalmával. Ha nem mi szerezzük meg a vezetést, egész más mentális szintről kellett volna a meccset végigcsinálni.

Navas esetének üzenete, hogy nem vagyunk beszarva, mi vagyunk a Real Madrid, és ma olyat mutatunk nektek, amit nem minden nap láthattok! Míg Bale helyzetkihasználása az üvöltötte, hogy ma itt nem lesz kegyelem, és megbüntetünk minden kis kihagyást! Két ilyen epizód alapvetően meghatározza egy mérkőzés pszichés ívét – nem lehet eléggé hangsúlyozni ezek fontosságát.

Ami még kiemelendő, hogy Ronaldo, bár volt pár hisztis, elégedetlenkedő jelenete Dortmundban is, alapvetően csapatjátékos volt, sok labdát letett a társaknak, könnyednek látszott végre, nem görcsölt. Szokás szerint élvezte a tétet, és meglovagolta a feszültségeket. Ezt nagyon jól csinálja az utóbbi időben, pedig ez nem könnyű műfaj. Sokkal hamarabb elidegeskedi a „kicsik” elleni meccseit, ahol evidens, hogy neki nagyon ki kellene lógni felfelé, és ha ez nem megy, akkor rendre rágörcsöl, és minden még rosszabb lesz.

Ronaldo tegnap abszolválta 400. meccsét a Realban, a statisztikája tiszteletet parancsoló!

Carvajal játékát sok kritikával illetjük az utóbbi hetekben – teljes joggal. Talán, de csak talán, kezd visszatérni arra az útra, melyen megszoktuk kiváló megoldásait, és stabil játékát. Tegnap gólpasszal és több szép megmozdulással vétette magát észre, csak reméljük, hogy az ív felfelé kanyarodik, és nem csak felszökő tüske marad a teljesítmény-grafikonján.

Bale-ről is szívesen írnék hasonlókat, szintén reményemnek adok hangot, hogy nem jóllakottá teszi a gólja, gólpassza és a több jó megmozdulása, hanem felébreszti étvágyát a konstans jó teljesítményre! Egy ilyen Bale-el azért előrébb vagyunk.

Kroos megint letolt egy szokásos, magas színvonalú teljesítményt: 72 passzát majd 92%-os pontossággal valósította meg, 4 helyzetet alakított ki közben. A kis alibi csávó közben majdnem 12 km-t futott, a legtöbbet az egész mezőnyben. Brutál!

Ramos vitatott jelenetéhez annyit, hogy 50 centiről ütötte rá Navas, akaratlagos kezezésről biztosan nem beszélhetünk, ennek ellenére láttunk már ilyenért 11-est is.

A meccs egészére jellemző volt, hogy a Dortmund az őszinte taktikájával kedvezett a Realnak. Eddig úgy zúztak a bajnokságban, hogy az ellenfél térfelén már labdákat szereztek, és letámadásukkal ellehetetlenítették az ellenfél kibontakozását. Csakhogy ezúttal a Real Modric vezetésével olyan labdakihozatalokat mutatott be, ami ellen a pressing az idő nagy részében hatástalan volt. Egyszerűen kipasszoltuk őket. Ezt egyébként gyakran ők is megtették velünk, ezért is volt a meccs nem kevés részében olyan képe a játéknak, melyben a középpályán átrobogott mindkét csapat. Ahogy közhelyesen mondani szokás, szét volt szakadva a pálya. Kijöhettünk volna ebből rosszul is, de az említett 9 perc, és a hatékonyabb védekezés a Real felé billentette a mérleg nyelvét. Dortmund nem megúszni akarta ezt a meccset, hanem felvonultatta az erősségeit, beleállt a találkozóba – és hátrányban sem akart ezen változtatni. Sőt, átálltak a végén 3 védőre, és mindent megtettek, hogy kiegyenlítsenek. Ettől lett igazán élvezhető, lendületes és szép a játék. Nagyon rég élveztem ennyire Real meccset. Talán még a két Barca elleni meccsen sem játszottunk ennyire jól. De hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem kevéssé a Dortmund felefogásának volt köszönhető – csakhogy találkoztak egy jobb csapattal, mely ezúttal ki is használta a lehetőségeit.

Annak ellenére, hogy most a darazsak helyzete a BL-ben nem túl rózsás a két vereségnek köszönhetően, ismét rácsodálkozhatunk, milyen ütőképes csapatot raktak össze, hogy milyen jól beváltak az új igazolások, és milyen ígéretes a csapat játéka már rögtön a szezon elejétől. Hatalmas csatát fognak vívni a Spursszel a második helyért, és nehezen fogadnék ennek a végkimenetelére.

A Real idegenbeli sikerével kicsit kényelmesebb helyzetbe került, maradjunk pozitívak, hogy nem lesz ebből motivációs deficit. Szerencsére a Totenham elleni meccs jön, ahol meg kell mutatni, ki az úr a csoportban, így elvárható lesz megint a nagyobb koncentráció.

Ami eddig egy kicsit hátrébb lépve, és némileg nagyobb távban előre tekintve pozitív kedvenceink vonatkozásában, hogy az új érkezők jónak tűnnek, beilleszkednek, gólokat szereznek, és legalábbis keret szinten megint lesz lehetősége Zidane-nak forgatni a csapatot.

Íme egy bővebb összefoglaló:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!