Reményteljes jövő?

Szeretett csapatunk visszatalálni látszik a győzelem ösvényére. Kattintás után némi spekulációval megfűszerezett összefoglaló vár titeket!

Rengeteg gondolat cikázik most az agyamban, és előre is elnézést kérek, ha nem sikerül őket fogyasztható formában elétek tálalnom.

Mint már a Beharangban is írtam, anno rendkívül vártam ezt az összecsapást, a Betis elleni meccs utáni napra azonban ez a várakozás inkább félelembe fordult át, a meccs megnézése után pedig kiderült, hogy… van még lejjebb.

Tömény undor. Nem tudom jobban jellemezni azt, amit most érzek. Meg kell néznem még egyszer ezt a ****t.

Azért némi reménysugár is pislákolni látszik: ezerszer inkább ez, mint a Betis elleni meccs. És nem csak az eredmény miatt.

***

Na, most, hogy túl vagyok rajta, némi elemzés.

Rögtön a meccs elején agresszív letámadással próbáltunk indítani, de labdaszerzés után rengeteget szinte rögtön vissza is adtunk rossz passzok képében. Mi következett ebből? Alaves-kontrák, amiket vagy a partjelző állított meg, vagy ők bonyolították túl. A védelmünknek (hogy minek?) annyi köze volt az első tíz percben a védekezéshez, mint Carvajalnak a jó formájához.

Hogy ebből ne adódjon kirívóan nagy probléma, arról a legújabb, (n+1)-edik ifjú üstökös, Dani Ceballos gondoskodott, aki Asensio visszatett labdáját húzta gyönyörűen vissza a rövid alsóba. Meg kell még említeni és dicsérni Ronaldót, aki remek ütemben ugratta ki Marcót a védő mögé.

Felmerült bennem a gondolat ekkor, hogy Zidane talán olvassa a blogunkat? Hiszen a beharangban is jeleztem, hogy az edzőváltáson átesett Alaves pont egy hasonló helyzetből (védő mögé betett labda vissza a második hullámba) kapta egyetlen gólját.

A Real ezután érthető módon visszább vett a tempóból, kicsit talán át is adta a terepet a hazaiaknak, akik azonban nem tudtak veszélyes helyzetet kialakítani.

A 23. percben kisebbfajta csodának lehettünk szemtanúi: CR7 képes volt nem rá- (és/vagy a sorfalba) lőni egy ígéretes helyről járó szabadrúgást, hanem okosan (az amúgy lesen álló) Ramos buksijára helyezte a bogyót.

Az ezt követő negyed órát egyértelműen a Real uralta, rengeteg szöglet és befejezetlen akció képében. Éppen ezért is volt meglepő, hogy a semmiből egyenlítettek ki a hazaiak. Burgui lefordulása után (Ceballos csúnyán beleült a körhintába, Isco meg közelről mozizott) egy szélre kitett labda, amit Munir visszafordulás után beadott. A csapatkapitány Manu pedig lendületből megfejelte, és a labda Keylor mellett a kapuban kötött ki. Fájó egy kicsit ezt leírni, de egyértelműen ez volt a meccs legszebb jelenete.

Ekkor felmerült bennem az a rémkép, hogy talán a ligautolsó, eddig még gólt sem szerző ellenfelet sem sikerül megverni.

Hogy a szünetre némileg mégis nyugodtabb hangulatban térhessünk, megint Ceballos érkezett, és a Pacheco által rossz helyre ütött beadást terelte a kapuba.

A második félidő aztán mindkét csapat részéről totális eredménytelenségbe csapott át. Ha kilencven percig tartott volna, szerintem akkor sem esik újabb gól.

A Real szögletek garmadáját dolgozta ki, de minek?

Az Alaves meg inkább úgy döntött, hogy gólok helyett a sárga lapokat gyűjti.

Ramosnak sikerült kihagyni egy lényegében üres kapus szituációt tíz méterről, Ronaldo nem találta el a labdát egy ollózási kísérlet közben, és még feljegyezhetnénk pár hasonló „sikert”.

Éppen ezért a meccsről nem is beszélnék a továbbiakban, inkább egy kicsit a (közel)jövőről spekulálnék. Annyit még előtte gyorsan azért leírok, hogy az eredmény nem változott, 1-2-re nyert a Real, és tartja hétpontos hátrányát a listavezetővel szemben.

Még mindig előtte azonban, a meccsről néhány gondolat Zizou kolléga tollából!

Zizou:

Bár pozitív eredménnyel zárult az Alavés elleni összecsapás, de a játék képe nem sokban változott a korábbiakhoz képest. Azaz, ahogy a tavalyi szezonban is, úgy most is kisebb-nagyobb hibákat lehet felfedezni a játékunkban.

Állandó jelenség, hogy a picit jobban szervezett csapatok ellen rendre küszködünk a labdakihozatallal. A nem megfelelő helyezkedés és mozgás révén csak nehézkesen sikerül átjutni az ellenfél térfelére. És persze ez is áldozatokkal jár, kezdve mondjuk Isco szerepével, akinek alapjáraton a vonalak között kellene területet és lehetőséget teremtenie, de mivel hátrébb került, és nagyrészt a labdakihozatallal volt elfoglalva, ezért a támadáshoz már kevésbé tudott hozzátenni.

Ahogy itt is látszik, nagyon mélyen, a saját térfélen kényszerül 1v1 párharcra, hogy egyáltalán elindulhasson a Real offenzívája. Ez jó esetben  a pályán egy olyan 20-25 méterrel magasabban szokott előfordulni, ahol veszély is kialakulhat. Érdekes megfigyelni,  hogy a pálya közepe mennyire háborítatlan és mennyire a szélek felé tolódik a labdakihozatal. Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a tendencia a későbbi játékfázisokban is megjelenik.

Tehát az első akadály itt gördül a királyi gárda elé. A rossz döntéshozatal és a kényszerpályán való mozgás egyik mintapéldáját szeretném megmutatni nektek. Tipikus Real támadás a jobb szélen, Carvajalnál a labda. Nézzük meg, hogy tulajdonképpen csak két lehetőség közül választhat:

Ahogy be van jelölve, bepasszolhatja az üres területre, középre a labdát,  a szabadon álló társnak, aki így jóval kedvezőbb helyzetbe kerülhet, és a támadásra is jelentős pozitív hatást érhet el. De ehelyett a második változat fog megvalósulni.

Méghozzá az, hogy lesz egy passzváltás Lucas és Carvajal között, de mivel jól zárja az Alavés a szélt, ezért hátra kell játszani a védőkhöz, azaz indul újra az építkezés és a labdajáratás.

Szintén egy sokszor látott képet szeretnék kitárgyalni a következőekben. Jelen szituációnkban drasztikusan szétszakad a pálya, két fő hármas csoportra. Ronaldo a baloldalra kihúzódik Nacho és Asensio mellé, miközben a másik oldalon Lucas, Carvajal és Ceballos alkot egy egységet. Mellettük még ott van a labdás, középen pedig az árván maradt Isco. Érteni vélem az elképzelést, hogy széthúzzuk a pályát, csakhogy ez inkább kontraproduktívvá válik, mintsem előnyt jelentene. Azzal, hogy 3 játékos húzódik ki a balszélre, túl sok ember kerül ki a játékból, és ezt, ahol üres terület nyílik, nem használjuk ki, illetve Isco sem tudja összekapcsolni a kettészakadt csapatot. Ha pedig jól védekezik az ellenfél a labdához közel, akkor rendre hátrafelé van csak út és kezdődhet minden elölről. Úgy gondolom, hogy az aszimmetrikus széljáték nem erről szól és ezúttal nem megfelelően van kivitelezve, mert alatta ott egy példa a közelmúltból. A Szuperkupa visszavágóján kísértetiesen hasonló formációt lehetett felfedezni, csakhogy ott valahogy működött. Vélhetően köze lehet ahhoz, hogy ez a rendszer baromi törékeny és csak akkor működik, ha sok mozgás és ehhez kapcsolódó passzjáték valósul meg. Akkor dicsérhető volt, hogy a társak élénken keresték egymást és gyors passzokkal egyrészt veszélyes játék alakult ki. Másrészt szórakoztató is volt.

Végül pedig a gólokról szándékoztam néhány mondatot megfogalmazni, mivel ezekben is tükröződnek a legnagyobb gondjaink. Sok meccsel láthattuk a statisztikákban, hogy rengeteg helyzettel zárt a csapatunk, de azok kihasználása gyatra. Ez egyrészről igaz, de ugyanakkor nem teljesen fedi a valóságot, mert hozzá kell tenni azt, hogy sajnos ezek nagy része nem kidolgozott akció volt, hanem nagyon esetlegesen fél-helyzetecskék. A fentiekből is az derül ki, hogy a támadásaink jelentős százaléka abból áll – és ez az Alavés ellen talán még inkább igaz volt -, hogy a védelem mögé begurított labdát a széleken megpróbáltuk megjátszani vagy valamelyik szélsőnk egyedül akarta megoldani és beadni. Bármelyik változat is legyen, általában nem lett belőle megfelelő helyzet.

A kapott gólt szintén egy tipikus hiba előzte meg. Az első képen egy veszélyes helyen nyer párbajt az ellenfél játékosa és Isco sem tud segíteni, mert későn zár vissza, így a halfspace-en tud megindulni az ellenfél kontrája. És ahogy látszik nagy terület áll előtte. Casemiro messze van, mire rá tudna zárni, addigra van annyi ideje, hogy döntsön a labdás, hogy hova passzol. Bejelöltem, hogy középre is passzolhat, ami a jobbik lehetőség, de a szélre is, mégis jelen esetünkben a két védőnk között Munir tud kilépni, mert Ramosék csak ímmel-ámmal őrzik.

A következőn pedig már közvetlenül a gól előtt látható, hogy beadásra készül az ellenfél és középen két Alavés játékos is szabadon érkezik, merthogy a mieink csak szemmel követik őket. Így szabadon fejelhetett Garcia Navas kapujába. Súlyos hibákért kellett fizetnünk.

ReAlantos:

Szóval, az a bizonyos közeljövő. Kedves Zinedine! Nem tudom, hogy mi folyik most a fejedben, de amit hetek óta láthatunk a pályán, az falhoz vert… Tudod, mire gondolok. Amikor a ligautolsó, eddig még csak gólt sem szerző ellenfél úgy veszi be a kapudat, hogy a Real olyan támadásról (és befejezésről) csak álmodhat mostanában, akkor bizony baj van.

A kezdő, amit felküldtél ma is, nem volt rossz. Legalábbis a mezek, amiket felküldtél, mindegyik megérdemelte a kezdőtagságot. De kérdem én (és mások is a kommentek között): ha a ligautolsó ellen nem játszhat Carvajal cseréje, akkor mikor fog Dani pihenni? Majd ha sérült lesz?

Valamint az sem tetszik, hogy mintha az utóbbi időben csak a nevek lennének feldobálva a mágnestáblára. Sehol egy taktikai elem a támadásépítésben, védekezés meg még annyira sincs. Ad hoc jelleggel aki éppen odaér, az rúg egyet a labdába. Ez így nem egészséges!

Lehet, hogy a csapat átigazolási politikája működik. Lehet, hogy a jövő fiatal tehetségeit sikerült megszereznünk, miközben az ellenfelek vészmegoldásokat hoznak. De ha nem jönnek az eredmények, kupák, akkor mi garantálja, hogy ezek a fiatalok itt is akarnak majd maradni?

Előfordulhat, hogy én vagyok most túlságosan pesszimista. Sőt, szinte biztos vagyok benne. De amikor a ligautolsó ellen azon kell aggódni egy félidőn át, hogy nehogy még egy gólt kapjunk, mert úgy elúszna a győzelem, akkor szerintem egy kicsit jogos, hogy ilyen a hangulatom.

Nyilván mindez, amit leírtam, nem feltétlen a te hibád. Hogy akkor miért mégis neked hozom fel ezeket? Mert te vagy az, aki változtathatsz ezen!

Ha van egy csapat, akik között arányaiban rengeteg a technikás középpályás, akkor miért szélsőkkel játszanak, és beadásokkal operálnak? Mintha fizetnék egy csapat bányászt, hogy a kertemet gondozzák. Lehet, hogy van köztük olyan, aki ért hozzá némileg (biztos találnánk olyat a keretben, aki tud beadni, ha sokáig keresnénk), de akkor inkább elküldöm őket a bányába, és a kitermelt nyersanyagból fizetek háromszor olyan jó kertészeket. Azaz a metaforát a gyakorlatba átültetve: rakjuk tele a pálya középső harmadát technikás játékosokkal, akik képesek kis területen is megoldani a labdatartást, pontosan passzolnak. És ha ezzel a módszerrel nem sikerül átjutni az ellenfél védelmén, akkor esetleg rakjuk ki a labdát Carvajalnak vagy Nachónak, hogy íveljék be középre. De ne ez legyen az elsődleges taktika, mert akkor bizony úgy fogunk szenvedni, mint a példa mutatja.

Látnunk kell, hogy a két gólunk miből született: az első egy kis területen való összjáték, és lapos passzok után, a másik meg egy elrontott beadásból kipattanó labdából. Egyik sem egy jó beadásból.

Mivel vannak a csapatnak jól fejelő játékosai, vitathatatlan, hogy ezt a fegyvert kiirtani az arzenálból botorság lenne. Azonban csak és kizárólag ezekben bízni még nagyobb botorság, és jelenleg megint ott tartunk, hogy nem látszik, mi egyéb módon tudna a csapat a kapuig jutni. Egy-egy jó villanáson kívül, mint amilyen Ceballos első gólja volt, nem igazán látszik, hogy hogy szeretne odakerülni a csapat.

Egy másik dolog, ami újfent nem a te hibád, de a figyelmedbe ajánlom, mert probléma, és megoldást kell találni rá: Kroos hiányában az egész csapat játéka csapongóvá válik.

Nem én találom fel a spanyolviaszt, többen leírták már ezt, nálam talán jobban hozzáértők is. Lehet, hogy nem a német a legjobb középpályásunk (bár szvsz ő), de azt látni kell, hogy az ő statikusabbnak mondható helyezkedése az egész csapatra nagy hatással van. A gesztusaival irányítja a többieket, miközben a pozíciójából a mellette tartózkodó dinamikusabb középpályások tájékozódni tudnak. És sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ő a keretben az egyetlen ilyen jelenleg. Ergo ha ő nem játszik, akkor a sok-sok dinamikus középpályás össze-visszaságot fog okozni mind maguk, mind pedig a társak között, és ezzel lőttek a csapat struktúrájának. A mai meccsen például volt, hogy a védelmünk és a középpályánk között jó 30-40 méter üres terület volt, 2-3 Alaves-játékossal köztük. Amíg nálunk van a labda, addig talán nincs is ebből akkora baj, de amint labdát vesztünk, kontrázik az ellenfél, és ott az a bitang nagy üres terület.

Én itt vagyok, te oda mennyé’!

Ezek azok a problémák, amiket látok, amiken javítani kéne, és amik megoldása nélkül nem tudok maradéktalanul boldog lenni a csapat meccseit nézvén.

És nincs sok idő a javításra, kedden ugyanis már Dortmundban lesz fellépés. Reméljük, Zizu kitalál valamit a problémákra, mert különben a szezon első igazi erőfelmérőjén akár egy komoly pofon is kinézhet a fiúknak. A Beharangot norma viszi majd, ha addig nem kap alkoholmérgezést persze.

Végezetül azért persze itt a meccs összefoglalója:

 

Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!