A hétközi, Betis elleni összecsapás után Vitoriába látogat a Real Madrid. Mire számíthatunk a holnapi meccstől? Beharang következik!

Őszinte leszek: amilyen nagy kedvvel csaptam le anno erre a meccsre, olyannyira nincs most se kedvem, se ihletem, hogy mit írhatnék nektek. Mi ennek az oka?

Természetesen a csapatunk szereplése. Miután a beharangozókban csak és kizárólag pozitív hozzáállással „szabad” bármit is leírnunk, ezért kevés olyan tényező maradt a Betis elleni fiaskó után, melyről szívesen beszélnék.

Épp ezért óriási szerencse, hogy sikerült megszereznünk egy felvételt, melyen a Zidane-család két férfitagja folytat eszmecserét. Változtatás nélkül közlöm nektek!

(Gyengébbek kedvéért: a vonal két oldalán ZZ és legnagyobb fia, a jelenleg a holnapi ellenfelet erősítő Enzo.)

Enzo: – Halló?

Zinedine: – Szervusz, drága fiam, itt az édesapád beszél!

E: – Szia, apu! Láttam a legutóbbi meccseteket, és meg kell, hogy mondjam, rossz volt nézni. Hogy vagy?

Z: – Szebb köszöntő mondatokat egy apa nem is kívánhat! Na, figyelj, azért hívlak, mert szükségem lenne némi belsős információra a holnapi meccshez! Szóval, miközben elmeséled, hogy hogy érzed magad az új csapatodnál, ereszd kicsit bővebb lére a társaid elemzését!

E: – Apu, azt hittem, ezt már megbeszéltük az ide igazolásomkor! Nem fogok semmi olyat elmondani, amit amúgy ne lehetne megtudni a csapatról.

Zinedine elmorzsol egy könnycseppet. Egyrészt, mert büszke a fiára. Másrészt, mert így egy rendkívül könnyű információforrástól esett el.

Z: – Ez csak természetes, fiatalember. Na, mesélj, milyen az élet Vitoriában?

E: – Nekem nagyon tetszik, jó a társaság, kiváló éjszakai élet, de azért Madridban jobb csajok voltak. Plusz, ha nálatok rossz hangulat van most, akkor nálunk egyenesen olyan, mint egy kriptában.

Z: – Na, hogyhogy?

E: – Hát, tudod, eddig nem igazán megy nekünk a ligában. Pedig szeptember elején a Realt is megvertük barátságos meccsen! (A Sociedadot – a szerző kieg.) Bezzeg a bajnokságban eddig öt meccsen még se gólt, se pontot nem sikerült szereznünk.

Z: – Legalább az edző játszat téged?

E: – Hát, nem igazán. A Barca ellen kaptam egy bő negyed órát a meccs végén, amikor már mindegy volt. A következő meccsen, a Celta ellen majdnem egy órát voltam a pályán kezdőként, aztán az utána levő fordulóban már a keretben sem voltam. Az előzőt meg megint a kispadról néztem végig, már az új edzővel.

Z: – Türelem, kisChico, ha jól játszol, meg fogod kapni a lehetőséget. Mit gondolsz, mi az oka a rossz bajnoki szerepléseteknek?

E: – Ha jól nézem, ugyanaz, mint mostanában nektek: képtelenek vagyunk gólt lőni. A védelemmel nem is lenne akkora probléma, mert pl. Messi is csak kettőt lőtt nekünk. Bár a múlt héten a Villarreal szórt egy hármast, de a többi meccsen csak egy-két gólt kaptunk. Nagyobb probléma, hogy senki nem képes gólt lőni.

Z: – Átérzem a problémát. Sajnos túlságosan is.

E: – Tudom. Pedig nem állunk rosszul játékosok tekintetében, hidd el. Itt van például Munir, akin azért látszik, hogy a Barcában nevelkedett. Vagy említhetném Sobrinót is, de itt van még Ibai és Krkic is, hogy a többi korábbi Realosról ne is beszéljek.

Z: – Kik a korábbi Realosok?

E: – Például a kapuban rögtön Pacheco. De itt van még rajtam kívül Burgui és Medrán is, úgyhogy vagyunk azért páran. Vagy Sobrino, akit már korábban mondtam.

Z: – Na, jól van, porontyom, lassan mennem kell, mert edzést tartok a srácoknak. Még annyit mondj el nekem gyorsan, hogy ha te lennél az ellenfeletek edzője, akkor kitől félnél a leginkább a csapatotokból?

E: – Természetesen tőlem!

Z: – Milyen igaz! És utánad?

E: – Hát, nem tudom. Van jó pár tehetséges srác itt. Talán Munir a legkiemelkedőbb, de ő még viszonylag tapasztalatlan. Az idősebbek közül Iabi Gomezre figyelnék fokozottan.

Z: – Köszi, Enzo! Jó edzést mára, és ne feledd: türelem! Édesanyád is puszil!

E: – Köszi, apu! Szombaton találkozunk!

(Beszélgetés vége.)

Enzo beszámolójából is kihámozható, hogy az Alaves pocsékul indította a bajnokságot. Öt vereség, szerzett gól nélkül. Az talán a sors iróniája, hogy magában egyik vereség sem lenne katasztrofális eredmény számukra (na, jó, a Leganes és a Depor ellen talán illett volna többet), de a folyamat így már igazán félelmet kelthet az Alaves-drukkerek köreiben.

A tavalyi, dicsőséges hadjárat során megszerzett kilencedik hely után a sikert hadvezérként irányító Mauricio Pellegrino fogta magát, és felállt a kispadról, hogy a Premier League-ben szereplő Southampton gárdájánál keresse szarrá magát találjon új kihívásokat. Helyét a Kolumbiából átcsábított argentin Luis Zubeldía vette át a vezetőedző pozíciójában, amit pontosan négy tétmeccs erejéig sikerült megtartania. A négy vereség és a 0-7-es gólkülönbség okán a Villarreal elleni meccs után menesztette a vezetőség.

A Deportivo elleni 1-0-ás idegenbeli vereség alkalmával már Javier Cabello megbízott vezetőedző dirigálta a csapatot. A győzelem és a gólszerzés útjára még nem sikerült visszatalálni, de ne kételkedjünk abban, hogy legalább utóbbi hamarosan megszakad. És reménykedjünk, hogy mindez nem holnap történik meg.

Öt meccs, 0 pont, 0-8-as gólkülönbség. Mindezek mellett teljes fejetlenség, Zubeldía a négy meccse alatt három teljesen különböző taktikában küldte pályára csapatát (4-4-2, 4-2-3-1, 4-1-4-1, hogy telefonszámozzunk kicsit). És mondhatnák, hogy „de hát az edzésen összeszoktak már ezek a srácok!”.

Én is ezt a gondolatot követve vetődtem el bizonyos futballklubokkal és játékosaikkal foglalkozó adatbázis-oldalra, ahol megrökönyödve láttam, hogy a tavaly kilencedik helyen végző gárdából pont ugyanennyi labdarúgó maradt idénre is az Alavesnél. Igen, nem tévedés, KILENC játékos. Ha azokat is számítjuk, akik kölcsön után végleg itt maradtak, akkor is csak 14. Alig több, mint egy kezdőcsapat. Ez is magyarázhatja, hogy miért szerepelnek ilyen csapnivalóan eddig az idei kiírásban, és ezért is állítottam azt feljebb, hogy előbb-utóbb meg fog szakadni a rossz sorozat. Idő kell, amíg ennyi új spíler megismeri és megszokja egymást.

Pedig, ha megnézzük, nem kis nevek alkotják a keretet. A tipikus kiscsapathoz méltó (és ezzel nem az Alavest kívánom lenézni) átigazolási politika érhető tetten: vegyél olcsón, vagy legalábbis diszkont áron játékosokat, majd a hiányposztokra vedd kölcsön a nagyok peremembereit. Mindez persze tetézve a távozási oldalon kivonuló hadsereggel.

Enzo beszámolójára térnék vissza, az általa említett nevekkel: Munir, Krkic, Ibai, Burgui, Pacheco, Medrán, Sobrino. A La Masia két „új Messi”-je és a Bilbao-nevelés Ibai mellett csupa Real-ifjonc. Ebből is látszik, hogy nem tehetségtelen fajankók gyülekezete (azért mindhárom említett klub utánpótlása messzi földön is híres), és nem emiatt állnak úgy a tabellán, ahogy. A többiek között található Villarreal-, Valencia- és Zaragoza-nevelés is, a teljesség igénye nélkül.

Sérülés miatt a holnapi meccsen szinte biztosan hiányozni fog a középső védő Laguardia, a balhátvéd Hernández (nem Theo, hanem a Sociedadtól kölcsönkapott Héctor) és Krkic. Kérdéses Duarte játéka is.

A játékukat így edzőváltás után talán nem annyira izgalmas elemezni. Az azóta kapott egyetlen góljuk egy mélységből induló kiugratás után, a második hullámba visszatett labdából érkezett. Mi is tudunk ilyesmit, érdemes lenne használni ezt a fegyvert ellenük, ha már a példa azt mutatja, hogy sebezhetők belőle.

Térjünk át a vendégcsapatra, azaz szeretett Madridunkra. A Betis ellen elzárták a gólcsapot, így, minő fájdalom, csak beállítani sikerült a Pelé-féle Santos gólrekordját. 73 egymást követő tétmeccsen szerzett legalább egy gólt a királyi gárda, ami egy igen hangzatos mutató. Ennél egy hangyányit aktuálisabb, és már jóval kevésbé szépen csengő adat a három hazai mérkőzésen megszerzett soványka két pont. Ritka az ilyen Madrid habfehér oldalán, de mi, szurkolók szinte örülünk, hogy a következő meccs idegenben lesz.

Látszik, hogy valami félrement a nyári felkészülés után. Akkor egy (félkész) Barcelonát vertünk oda-vissza, most meg hazai pályán nem bírunk olyan ellenfelekkel, mint a Betis, vagy korábban a két valenciai gárda.

Mi változott? Oké, a valenciaiak ellen még tudtuk arra fogni, hogy „kialakítottuk a helyzeteket, de nem volt potens csatárunk”, de itt, most, a spanyol Fradi (Jamal után szabadon) elleni meccs után már ezt sem tudjuk felhozni mentségnek.

Minden, ami tavaly befelé pattant, most kifelé csorog. Ilyen a futball, ezt el kell fogadni.

Biztos vagyok azonban abban, hogy ez nem az egyetlen probléma, amit most láthatunk, hanem több apró gond együttese, és pont ezért is nehéz megtalálni a pontos indokot. Van itt formahiány (főként Carvajal), impotencia (az összes csatárposzton játszó játékos), agy-elhagyás (a piroslap-kommandó tagjai) és még sorolhatnánk. Kollektíve az egész csapaton érződik azonban valami, ami talán a koncentráció, vagy talán a motiváció hiánya.

Itt lenne végre az ideje, hogy Zidane rendet tegyen, és újra a tavalyi, domináns gárdát láthassuk a pályán. Ki is lehetne ehhez jobb ellenfél, mint az idáig gólt sem szerző, pontot sem találó Alaves? Reméljük, Enzo azért szalvétán csak csúsztatott valami kis ihlet-morzsát apucinak, amivel könnyebb beizzítani a fásultnak tűnő habfehér katonákat.

Nagyon örülnék, ha a keret azon játékosai, akik a koncentráció legapróbb jelét sem mutatják az utóbbi időben, kapnának némi pihenőt. Elsősorban természetesen továbbra is imádott Daninkra gondolok, aki csak árnyéka korábbi önmagának. És nem is mind a négy árnyéka, hanem maximum kettő, jóindulattal. Mellette említhető még Kroos, aki Kovács Máté sérülése miatt nem tudott pihenni. Illetve én Ramost is jegeltetném hasonló okokból, bár kérdés, hogy Marcelo és Theo sérülésével egyáltalán milyen rendszerben fog kiállni a csapat (végre egy izgalmas Tippeldére van kilátás!).

Apropó, sérülések: nagyon úgy tűnik, hogy tavalyról nem csak a formánkat nem sikerült átmenteni, hanem az immunitást se nagyon. Rövid időn belül megsérült Benzema, Theo, Kovacic, Asensio (lol, borotva), most Marcelo is, szegény Vallejo meg lassan Woodgate-i magasságokban e téren. Nagyon remélem, hogy ebből nem terveznek egész szezonon át tartó divatot csinálni a fiúk, mert akkor szinte lehetetlen küldetés lesz a címvédés, és Ethan Hunt sajnos nem a keret tagja. Úgyhogy, kedves Pintus úr, ideje újból komolyabb kezelés alá venni a srácokat, különben probléma lesz.

Itt az idő, hogy a fiúk végre kikászálódjanak a dzsindzsásból, vissza a győzelem kitaposott ösvényére, mert most még nem késő a Barcelona nyomába eredni. Hosszú még a szezon, és ők is fognak még pontokat hullajtani. Ezért lenne fontos, hogy most nyomás alá helyezzük őket, amennyire csak lehet ebből a helyzetből. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy újabb pontvesztéssel igen nehéz helyzetbe kerülnénk, főleg mentálisan. (Hogy néhány jó fej srácot idézzek a komment-osztagból: nem kell aggódni, a bennmaradás meglesz.)

Ilyen „biztató” előjelekkel várhatjuk tehát a holnapi mérkőzést. Én személy szerint arra vágyom leginkább, hogy Zidane kibéküljön végre Fortunával, hogy azok a bizonyos befelé pattanó labdák ne tévedjenek kifelé.

A mérkőzés 16:15-kor kezdődik, a Sport2 közvetítésében. (Végre egy emberi időpontban kezdődő találkozó!)

Ó, és amíg el nem felejtem, Tippelde! Amihez némi segítség a kezdők összeállításánál: biztosan nem lép pályára Kovacic, Benzema, Theo, Marcelo és Kroos, kérdéses továbbá Vallejo játéka is. Holnap (azaz 23-a szombat) 15:00-ig lehet tippet leadni!

Kellemes meccsnézést mindenkinek!

Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!