Otthon sem mehetünk már biztosra

Kezdjük azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy itt lófaszt érdemeltünk, nem pontot. Szégyen volt, hogy hazai pályán nem bírtuk lefocizni a 14. helyen álló csapatot. Merthogy ez történt. Voltak persze periódusok a mérkőzés során, amikor a mi irányításunk alatt volt a mérkőzés, amikor nyomtunk, helyzeteket alakítottunk ki, és benne voltak a gólok a játékunkban. De összességében nézve, itt nem a játékképnek megfelelő végeredmény született.

 

Úgy ültem le a képernyő elé vasárnap este, hogy egy jó mérkőzést fogok látni. Biztos voltam benne. Nem néztem le egy picit sem a Betist, nem lepődtem meg azon, hogyan játszottak. Egyszerűen bíztam a csapatban, hogy hazai pályán, hazai közönség előtt, nem fog gondot okozni egy alsóházi ellenfél játéka. Teljesen függetlenül a formájuktól, rendszerüktől és a hozzáállásuktól.

A múlt héten két mérkőzésünk volt, mindkétszer nyertünk. Minden fasza, nem? Nem! Mindkét mérkőzést úgy nyertünk meg, hogy egyiken sem érdemeltük azt. Lehet rám mondani, hogy az édeset is savanyúnak érzem, de kérem szépen! Ez kurvára nem édes. Sose tudtam úgy igazán örülni a nem megérdemelt győzelmeknek. Mindig kritikusabban nézem a meccseinket, mint sok más szurkolótársam. Ilyen vagyok, én ezzel tisztában vagyok. De eddig mindig tudtam örülni a győzelemnek valamelyest, miközben elmorzsoltam pár kurvaanyádat az illetékesek irányába. Akkor is tudtam, ha Ramos vagy Ronaldo mentett meg minket, és akkor is, ha a bírók. Higgyétek el, én úgy készültem, hogy pozitív hangvételű ÖF-fel rukkolok elő nektek, de nem fogom a szart csillámporos aranycsomagolásba tálalni, mert egyszerűen emellett nem mehetek el máshogyan. Ez egy blog, ahol mi szurkolók, a mi nézőpontunkat osztjuk meg veletek, remélve, hogy többnyire sikerül más szemszögből megvilágítani nektek dolgokat. Hiszen keressük a logikát abban, amiben úgy látszik, nincs…

Kezdjük a legelején. Közösségi oldalakat böngészve megtaláltam a hivatalos csatornán keresztül kihirdetett kezdőt. Ugye, egymás alá, a mezszámok alapján növekvő sorrendbe írják fel a játékosokat. Egyből a felállásnak megfelelően próbáltam kivenni a neveket, hogy valamelyest lássam, hogyan is állunk fel. Védelem papírforma, pipa. Modric és Kroos sem pihen, annyira nem lepődtem meg. Iscónak örülök, jéé kezd Morata is – rá mondjuk nem számítottam. Természetesen CR is bent van. De valami nem okés… Jamesszel reklámozzák a meccset. Most mivan? Ő is játszik? Igen. Na akkor nekifutok még egyszer. Ki hiányzik a kezdőből? Casemiro. Én ezt nem értem.

Vegyük akkor sorra. Kroos, Modric, Isco és James. Kis túlzással 4 db klasszikus 10-essel álltunk fel. És két 9-essel. Nem igazán állt össze, mit álmodott meg Zidane, de úgy voltam vele, sebaj. Isco és James majd kétoldalt a halfspace-ben osztogat, hátrébb majd a megszokott párosunk asszisztál hozzá, széleket a szokásos Marci, Dani duó bejátssza, Morata pedig majd valahogy megoldja, hogy ne lépjen Cr sarkára állandóan.

 A mérkőzés elejét jól nyomtuk meg, örültem, mert azt hittem, hogy már az elején el fogjuk venni a kedvüket a játéktól, de aztán valamiért szépen lassan visszavett a csapat, és átengedte a kezdeményezést a vendégeknek. Ami rögtön feltűnt, hogy nem bírtam mágnestáblára felrajzolni a játékosokat. Ez engem baromira bosszantott. James jobb szélen, Isco közép-felé de sokszor húzódott ki szélre, miközben Morata lépett vissza, hogy Ronaldónak területet nyisson. Luka többnyira a görbelábú spanyolunk árnyékában mozgott, Kroos picit nála is hátrébb, bal oldalt meg csak Marcelo volt. Teljesen amorf. Ilyet mégis hogyan engedhetünk meg egy olyan csapat ellen, melyről egyértelműen tudni lehet, hogy mennyire szervezett?

De az egész úgy tűnt, hogy működni fog. Voltak átlövéseink, üres területbe futó játékosok, okos meglátások. Ennek Navas öngólja tett keresztbe, és ez után jött valami, ami teljesen meglepett – pedig nem kellett volna. Beütött a pánik. Erre mi volt a megoldásunk? Azonnal eldobtuk az addig működő, sok passzos, sokat mozgó kombinatív játékunkat, és átálltunk ívelésekre. Ez számomra azt jelenti, hogy ellenben a közvéleménnyel, nincsen a játékosoknak önbizalmuk. Nem bíznak képességeikben és egymásban. Egy valamiben bíznak; ha sokat ívelgetnek, akkor előbb vagy utóbb majd valaki befejeli – ahogy eddig is. Ez egyértelműen Zidane felelőssége. Nem tudom elhinni, hogy pont Zidane, a mágus, aki a visszavonulása előtti hetekben is szanaszét szopatta a brazil válogatottat… Ő nem tudja elhitetni olyan játékosokkal, mint amelyekkel mi rendelkezünk, hogy ők igenis tudnak úgy játszani, hogy a Betis játékosai csak a labdát nyomozzák.

Nem tudom, hogy edzői utasításra váltottak-e, vagy maguktól a pályán lévő játékosok. És őszintén, nem is tudom melyik a rosszabb. Zidane miért nem reagált arra, amit mindannyian láttunk? Ha átálltunk ívelgetésekre, akkor a ballábas kolumbiai báró, miért a jobb oldalon próbált osztogatni? Miért nem reagálta le Zidane az egyértelműt? Nem akarom elhinni, hogy ő nem látta. Egyszerűen nem. A bal oldalon egy szem Marcelo ívelgetett, aki ráadásul csutka szar benne. Miért nem ment át James?

Ezeket a sorokat rögtön a mérkőzés után írtam le. Kicsit indulatos, néhol még kicsit túlzó is. De, úgy döntöttem, hogy nem írom át. Csalódtam a csapatban, rettentően. Így aztán a folytatásban José gondolatait olvashatjátok.

A Real Madrid 69.9%-ban birtokolta a labdát, 543 sikeres passzt abszolváltak a játékosok, ebből 239 a támadóharmadban valósult meg, 14 lövést indítottak útjára. Az eredmény: 2-1 a hazaiaknak.

A Real Betis 30.1%-ban birtokolta a labdát, 192 sikeres passzt abszolváltak a játékosok, ebből 80 a támadóharmadban valósult meg, 9 lövést indítottak útjára. Az eredmény: 2-1 a hazaiaknak.

 A Real Madrid márciusban csak az Eibar ellen nem került egy, vagy annál több gólos hátrányba.

Cristiano Ronaldo: 69%-os pontossággal passzolt. 3 cselkísérletéből 3 sikertelen lett. Egyszer sem szerezte vissza a labdát. Egy alkalommal hozta helyzetbe társát (Kroos kaput elkerülő lövésénél). A Real Madrid játékosai között létrejövő passzpároknál nem szerepel a neve az első 18 párnál (indító-fogadó játékos, ha valaki kiszámolná, hány ilyen pár lehet 11 játékosnál…). Február 11-én, az Osasuna otthonában szerzett utoljára akciógólt lábbal. Azóta csak fejesből és tizenegyesből talált be.

A keret legtöbbet játszó játékosa. A keret legnagyobb sztárja.

Az egész jelenet valósággal az arcunkba ordítja, hogy mi Ronaldo akarata: szolgálja ki a csapat. Ha majd eleget kapott a csapattól, akkor jönnek a jutalomjátékok tőle, amikor már-már azt hisszük, hogy fejben megváltozott, a csapatnak játszik. Aztán ezek a meccsek elmúlnak és újra előjönnek ezek a jelenetek. Carvajalnak nem segít, sőt, hátrál tőle. Iscót rendesen lebassza, amiért nem neki játszotta a labdát.

Az egész akció tetszetős volt, csak érthetetlen, Morata a három opcióból miért a legrosszabbat választotta? A legjobb Isco lett volna. Ebből már ki lehet találni, a második a kapura lövés. Ahogy a labda felér a Navas-Dani-Nacho-James-Morata útvonalon, azt élmény nézni. Morata viszont Ronaldo alá akar játszani, de egyszerűen nincs jó pozícióban a portugál. Ám a fejekben ott van: „Passzolni. Kell. Ronaldonak.”

James nagyszerű labdája után Ronaldónak két lehetősége van. Rálövi, vagy keresztbe passzolja Iscónak. Rálőtte, bár ez volt a rosszabb megoldás, de vállalható egyben, végtére is kaput talált a lövés.

Ismét csak azt láthatjuk, hogy a Négyszeres Aranylabdás játékosunk nem akar részt venni a támadás felépítésében. Konkrétan hátrál a labdástól, a labda környékétől. Amikor bal oldalra kerül a játékszer, Morata megmutatja, hogyan is lehetne segíteni a támadásépítést. Még ha csak egy bedobás lesz is belőle.

Isco adja a zsugát, Ronaldo befut vele a tizenhatosra és három lehetősége van: rábikázza, beadja Iscónak vagy Moratának, esetleg ad egy szatyrot Lahoznak cserébe egy tiziért. Ikonunk rábikázza, de ezúttal kaput sem talált. Ez a jelenet a második félidőben is megismétlődik, akkor emlékeim szerint Benzema passzolt Iscónak, ő indította mesterien Ronaldót, akinek a tizenhatoson belülről leadott lövése azonban akkor sem találta el Adan kapuját.

Sergio Ramos: Minden párharcát megnyerte védekezésben. 88%-os pontossággal passzolt. 5 fejpárbajt nyert, 3 alkalommal tisztázott, 2 alkalommal előzte meg védőjét és szerzett labdát. Megnyerte a meccset. Ismét. A lisszaboni góljától számítva 21 gólt szerzett, ebből 18 alkalommal döntetlenre, vagy győzelemre hozta a meccset csapata számára. Ha kivesszük a képletből Ramos idei, bajnoki góljait, a Real Madrid egy meccsel kevesebbet játszva a 4. helyen lenne, 51 ponttal. Gólok, melyek pontokat érnek. Gólok, melyek nem érnek Pichichit.

A csapat Kapitánya.

Az első félidő elején meglepően intenzíven és sok lapos passzal próbálta feltörni a Betis kedvenc csapatunk. De nagyjából negyedóra múlva elfogyott a tündérpor, kicsit belassultak a srácok, és jöttek Marci beívelései, esetleg a jobboson aki épp felért, betekerte a labdát. Szenvedős volt, sajnos sokadjára és továbbra is érthetetlenül. James sosem volt jobbszélső, de legyen ott, miközben ő is, Isco is bent tud varázsolni. Marcinak elfogy a levegő 30 perc után, de kutya se bánja, loholjon le-fel, adja be, cselezzen le két-három embert, érjen vissza a következő Betis-támadással, lényeg, hogy jöjjenek az ívelések. Morata szeplős másodikos kisfiú volt a végzősök között és persze igyekezett a suli legjobb arca kedvében járni, cserébe elfejtette, hogy Anya nem ezért küldte a suliba. Vagy nem csak ezért, mert Anya is oda van a suli legjobb arcáért. Anya kopasz. És francia.

Modric és Kroos elemcserére ajánlottak, nagyjából három hete – egyik sem hozza azt, amit tud, még akkor is, ha a német gép az idényben 7. alkalommal tekerte Ramos fejére a bogyót. Modricnak a második félidőben volt olyan villanása, hogy egy támadáson belül háromszor adta el a labdát. Ehhez 10 mp elég volt neki. Navas is pihenjen, egyrészt azért mert Kiko agyonrúg mindenkit, legyen az Zrínyi Mik a várból, vagy a szelíd vadkan, esetleg bármely ellenfél, másrészt, mert ha nem pihen, jönni fognak a további hibák.

Szerencsére az értő publikum egy (nagy) része már füttyszóval jelezte a srácoknak, hogy valami mást szeretnének nézni.

Szóval jött a második félidő és egy végtelenített szenvedés – sokadjára, ha a játékot nézzük -, valamint egy időkáoszba fulladt Ramos, aki meglepően hamar érkezett. Nem bánjuk, csak így nem volt az igazi a katarzis.

Van egy remek jelenet, amelyben a tankönyvbe illő build-up sémánk látható, méghozzá onnan, hogy a kapus kidobja a labdát…

Zidane egy érthető cserével (James-Lucas) és egy felesleges cserével (Morata-Benzema) válaszolt arra, hogy egy órányi játék után is döntetlen volt az állás. Benzema cseréje azért felesleges, mert ugyanoda, ugyanazért tette be, mint Moratát. Egyik sem vált be. Asensio pedig nem válhatott be, mert percekkel a beállta után Ramos érkezett, aztán pedig már nem volt olyan nagyon fontos rohamozni a szélen és beadni. Írjuk le ismét: Asensio sem szélsőtámadó, csupán ott játszatja ZZ. James, Isco, Asensio… mindhárman támadóközéppályások.

A második félidőt így tudom jellemezni: eltervezett játék nélküli, ad hoc mozgásokkal és passzokkal operáló, az egyéni képességekben teljesen megbízó edző és csapata a minimálisat adta ki magából, hogy elérje célját, a győzelmet. Tehát… a tabella második felébe tartozó csapat ellen begyakorolt automatizmusok nélkül (Cé és Morata tizikérése nem az), rossz pozíciókba kényszerített játékosokkal sikerült úgy behúzni a győzelmet, hogy a kiállítás után sem volt kidolgozott helyzete a csapatnak (illetve volt egy olyasmi, bár szerzett labda volt, ám Modric passza után Ronaldo be is emelte, de Lahoz hű maradt magához). Hogy ezzel milyen értékeket közvetít a Real Madrid önmagáról a szurkolói felé… Mi ma a Real Madrid? Ramos fejesei? Ronaldo terpesze? A hozzáállás? (Ez utóbbi azért vicces, mert ha annyira erős lenne a csapat fejben, annyira koncentrált lenne, akkor nem kerülne folyton hátrányba… just saying). Korábbi években volt mindig valami felismerhető. Még Capello alatt is tudtad, hogy a csapat küzdeni fog minden pillanatban és the comeback is real. De most… akkor van küzdés, hajtás, ha ég a ház. Carlo, Mourinho csapatairól ne is beszéljünk, de még Pellegrini Realjának is volt egy jól körülírható, meccsről-meccsre visszaköszönő játéka. Ennek nincs. Ez a csapat bead, ha van Ronaldo, illetve a BBC – és a gond, hogy ilyenkor csak ebben gondolkodik a csapat. Összjátékkal és hatékony védekezéssel dolgozik, ha nincs Ronaldo.

Van egy világklasszis keretünk. Nincs rendszerünk. Vannak klasszisaink. Nem lesznek mindig villanásaik. Ez a csapat a felét se használja ki a benne rejlő potenciálnak. Igen, még így is vezetjük a tabellát. Képzeljétek el, mi lenne, ha markáns jegyek lennének a játékunkban. Pozitív markáns jelek.

Képzeljétek el, mit írnánk most, mit írnátok Ti, ha Navas a végén nem megy át szöcskegazellapárduckátrányba. Az a Navas, akinek ekkor már a pályán se kellett volna lennie. (De Lahoz hű maradt magához.)

Szeretném még kiemelni Nacho és a Nacho-Ramos páros játékát védekezésben. Sallangmentes munkát mutattak be. Mintha évek óta együtt játszanának a belső védők posztján. Nem csak az egy-egy elleni játékukra gondolok (Nacho egy szabálytalansággal hozta le a meccset, miközben 8 fejbárbajból hatot megnyert, tisztázott, felszabadított, szerelt), hanem gyakran a váltásokra, miként adták át egymásnak az embert, a szabad labdát ki vitte tovább – volt egy jelenet, a Betis támadó startolt rá a két védőnkkel együtt egy laposan belőtt labdára, Nacho jobbról, Ramos balról, a támadó középről. Olyan természetes volt, ahogy Ramos a csatár mozgását blokkolta és hagyta Nachonak elvinni a labdát. Ez a jelenet, bár nem látványos és még csak nem is egy beadás, de nagyon megmaradt a fejemben. Tök jó, ha vannak olyan párok a csapatban, akik között meg van az összhang. Ilyen Kroos és Modric, ilyen volt Marci és CR, talán már csak ilyen volt a CR-Benzema páros, valamint a Carvajal-Lucas/Carvajal-Bale is jól működik, még ha markánsan el is tér egymástól a játék, attól függően, kivel kell játszania Daninak

 

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!