Hónap: 2017 február

Egyrészről egészen borzasztó, másrészről viszont vicces látni, hogy nem csak a Real Madridnál képes a vezetőség egy nagy cím után viszonylag hamar megszabadulni az edzőtől. Nyilván nem úgy alakul a Leicester idei éve, mint azt a tavalyi után elvárták, de szerencsére nem csak bennem vetődik fel, hogy Ranieri menesztése nem volt túl szép dolog. Ezek után nem csoda, ha elgondolkodik az ember, hogy olyan világban élünk, ahol baromi könnyedén szabadulnak meg a sikert kovácsoló mestertől is. Ranieri kapcsán mindenképp az eredmények hiánya döntött, míg Zidane-nál egyelőre a játék élménye terén vannak súlyos hiányosságok. Kérdés, hogy a francia mesternél is csak az eredmények fognak dönteni, mikor mérlegre kerül a madridi munkássága. Most azonban alkalma van a javításra, ugyanis a hétközi gyenge teljesítmény után a Villarreal otthonába látogatunk el. Beharangozunk. “Ismét idegenben” bővebben

Unalomig ismétlődő mondat volt a fenti, úgy nagyjából általános iskolás korunkban. Mindenki mondogatta, még az is, aki azt se tudta eszik-e vagy isszák a rím beteljesülésére szolgáló szavacskát. Mára már kinőttük ezt, nem is nagyon hallani manapság (habár nem mozgok azokban a körökben), de valahogy mégis mindig eszembe jut, ha szóba kerülnek a denevérek, és mindezzel együtt elkap egy kis nosztalgia is. Voltak idők, amikor izgatottan vártam az összecsapásokat a Mestallában (mármint nem én voltam a Mestallában, érted….). Mindegy, hogy meddig megyek vissza az időben, 2000-es évek elejéig, amikor BL döntőben játszottunk ellenük, vagy egészen a közelmúltig, de mindig akadtak olyan játékosok, akik fazont szabtak a játékuknak. De sajnos, (vagy nem sajnos) ez a Valencia, nem az a Valencia… “Heló, szia, Valencia!” bővebben

„A lényeg ez: ha valaki összeszed egy csapatnyi tehetséges és megfelelő hozzáállással rendelkező játékost, akkor a meccsek többségét meg fogja nyerni, függetlenül attól, hogy mennyire invenciózus edzésprogramot dolgoz ki, milyen játékszisztémát követ, vagy hogy milyen csapatépítő beszédeket tart. Ugyanakkor minden olyasmi, ami képes egy extra 10%-ot hozzáadni a teljesítményhez, értéket képvisel – legyen az diéta, általános fizikai állapot vagy egy fülbe súgott, éppen megfelelő szó.” (Jamie Carragher)

Egy héttel a győztes, de mégis borzalmas emlékű Osasuna elleni bajnoki és pár nappal a szintén győztes és remek érzéseket kiváltó BL-meccs után Zidane csapata valószínűleg egy győztes és inkább jó emlékű, de korántsem olyan játékot hozó meccsen lesz túl, mint a Napoli ellen. “Győzni kell, győzni fogunk” bővebben

Nem csak reményelni merjük hogy az lesz, hanem az előjelek is erősen ezt mutatják, hogy a végén kivéreztetett pamplonai bikának a nemző szerveit megérdemelten elfogyaszthatják habfehér torréádoraink. Az Osasuna mostanában nem fut túl jó szériát, írhatnám ironikusan. Vagy inkább hogy a formájuk leginkább Benzemáéra hasonlít. Kéthetes (kényszer)szünet (köcsög Celta, háháhá!) után néhány még hiányzó, néhány sérülésből éppen visszatérő alapemberrel, de már messze nem B-csapattal megyünk Pamplonába – holott lehet a B-csapat is elég lenne. Tök utolsó a tök első ellen. Hajtás után beharang. “Bikafuttatás” bővebben