88 nap után

Vannak meccsek, amelyek nem maradnak meg sokáig az ember emlékezetében. Pont, mint a tegnapi. A vendégek tettek róla, hogy színtelen-szagtalan mérkőzés legyen, míg Ronaldo meglepően csapatjátékos játékával és elasticojával, Isco két gólpasszával a másik oldalt szerette volna erősíteni. Azt gondolom, másfél hét múlva nem sok emlékünk lesz erről a meccsről, amin a Napoli elleni lendület  gyengülő hullámaival is képesek voltak a srácok elmosni az Espanyol homokvár szilárdságú terveit. Két meccsel kevesebbet játszva is nyugodtan végignézhetjük (ha akarjuk) a Barcelona mai mészárlását (a PSG elleni lelki teher adta feszültséget csökkenteni kell). Aztán szerdán a Valencia ellen zárkózhatunk meccsszámban a riválisra.

 

Az első 10 percben a következő dolgok jelentek meg:

– 10 mezőnyjátékossal a saját térfelén védekező Espanyol

– a támadóharmadban történő labdavesztés után azonnal visszatámadó és a legtöbbször ezt intelligensen végző Real Madrid

– A térfelet támadásépítés címszó alatt maximum négy emberrel akciózó vendéggárda, ebből az egyik a közel hatvan éves Reyes, a másik a vizilabdameccsről beúszó Piatti

– játszó Ronaldo

Bár Casemiro beállásáig Kroos volt a legmélyebben játszó középpályásunk, az első veszélyes helyzet mégis az ő passzához (hát persze, hogy szögletből) fűződik, de Csapatkapitányunk (és most vannak, akik felszisszennek, hogy Ramos nem is játszott, pedig…) a 12. percben melléfejelte a labdát.

Egy percre rá a srácok majdnem eljátszották Robi Carlos és Raúl alakítását a ’kusen ellen, de itt Morata nem a kaput támadta első szándékból, visszapasszába – melyet Isconak szánt – pedig belelépett egy védő.

Többször látható elem volt, hogy a bal oldalunkra csaltuk a vendégjátékosok többségét, mert mind meg akarták vizsgálni Nacho  szakállát és ezt kihasználva Varane, oder Kroos egy tért ölelő átadással kínálta meg (legtöbbször pontatlanul) Danit/Lucast.

A 25. percben – mikor már jó pár téves ítéleten túl voltunk – Diop és Kova összefejelt és leendő elsőszámú horvát sztárunk vérzést színlelt. Pocsék dolog az ilyen, amikor egyik játékos sem a másikat, hanem a labdát figyeli és baaaaammmmm. Szerencsére tudta folytatni a játékot Kova, aminek a jutalma egy bunkó utánrúgás volt. De várjunk csak… volt valami a két esemény között. Ja igen, ez:

Ahogy teltek a percek és túl voltam számos közeli lassításon, egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy zselégyártó és forgalmazó céget kell nyissak, amely spanyolba’ exportál. Morata és Diego Lopez, Pepe séróját ütvefúróval sem lehet tönkretenni.

A 30. percben Ronaldo kapott kiugratást a jobb szélen Lucastól (aki az első 20 perc alatt négy párharcból háromszor megverte a védőjét) és további bizonyítékot szolgáltatott Maverick elméletéhez (Mi az? Kérdezzétek tőle, ha nem tudjátok!), mert nem kapura lőtte, hanem keresztbe tolta Moratának, de egy becsúszó védő épp annyira ért hozzá, hogy Alvaronak esélye se legyen értékesíteni azt.

A 31. percben lesről szerzett gólt CR a bírói ítélet szerint, de ez sem törte kedvét a gárdának, mentek előre tovább. A 33. percben Lucas harcolt meg egy bedobásért, amit gyorsan be is hajított Isconak, ő pedig köszönte és az ArraVáró Morata fejére tekerte a labdát. Egy ide. A meccsnek körülbelül itt volt vége. Az Espanyolnak eddig is csupán egy lesről eleresztett kapura tartó lövése volt és nagyjából nulla támadása. Bár… a 43. percben megtörtént, hogy egyszerre 7 játékosuk volt a térfelünkön. #brave

A félidő utolsó jelenetében Ronaldo és Lucas összjátéka után a kis spanyol ugratta ki a nagy spanyolt, de Morata a védő lábát találta telibe, majd jó mediterrán szokásként tizenegyest reklamált.

Az 50. percben Kovacic labdaszerzése után Morata indult meg, jó ütemben tette le bal oldalra a mellette rohanó Ronaldónak a labdát, a portugál lapos beadását azonban újra menteni tudták a védők. Öröm nézni az ilyen játékot a Négyszerestől, mert lehet, hogy ugyan nem sikerül egy-egy játékelem, de látja az ember: a csapatért dolgozik.

Letaglózó érzés, hogy ennek az anyagnak az írása közben nézem vissza a meccset és nem látok olyan jelenetet, amit érdemesnek tartanék kivágni egy kis videóba. Mert az ellenfél annyira gyámolatlan, kishitű (perezbérenc) csapat volt, hogy rémisztő. Nyilván nem a Real ellen kell nekik nyerni, de a Real ellen is nyerhetnének. Nálunk számos egyéni szép megoldás mellett sem jelent meg az oly gyakran áhított megtervezett csapatjáték (bár a visszatámadás labdavesztés után nagyon tetszett). Egyszerűen az Espanyol hagyott minket játszani. Az 52. perc környékén hat játékos védekezett Lucas, Isco és Dani ellen. Naná, hogy semmit nem jelentett a létszámfölény, még csak le se ütközték egyik játékosunkat sem, nem fedték le a passzsávokat. Semmit nem csináltak. Túl akartak lenni ezen és kész.

Az Espanyol játékosok hőtérképe. Nem voltak (pontrúgást kivéve) a boxonkun belül. 

A 60. percben pedig minden remény elszállt az Espanyol részéről, mert az egész meccsen (nem csak a fejes után) halovány teljesítményt nyújtó Mateo helyett Casemiro érkezett erőt demonstrálni. A következő perc történelmi volt, hiszen láthattuk az első vendég kapura lövést. Gondoljatok bele, ha a Real Madrid neve mellé kerülne fel ekkor az első strigula… Már a szertárost is elzavartuk volna! Ennyit a különböző klubokhoz köthető szurkolói elvárásokról.

A lövést Kiko szögletre ütötte, abból pedig Lucas-Isco-Lucas nyomvonalon kontrát vezettünk, de mint korábban CR-nél, most Lucasnál volt rossz az utolsó passz. A 65. percben Nacho kapott mamutpuszit – később emiatt kért cserét, a 68. percben pedig Kázmért hentelte Diop. Ekkor már percek óta Morata játszott a balszélen, így várható volt Bale becserélése a spanyol helyére, aki a 69. percben azért még Ronaldo fejére ívelt egy labdát, de nem volt tökéletes, így portugálunk felé fejelte azt. Bale-nek ZZ még súgott valamit (tippeket kérek kommentben), majd beállása után Telivérünk azonnal labdát szerzett és sérót igazított. Ajj, de Galaktikus igazolás! Beállásával 4-1-4-1-re állt át a csapat, de itt a 2-2-6 is működött volna: a 72. percben a passzolási arány szerint a vendégek 57.6%-ban passzoltak pontosan. Ha ez így lenne minden meccsükön, szinte biztos kiesőkről beszélnénk.

Amiről Sultan írt a meccs után, hogy CR viselkedése a többiekkel szemben… A 78. percben Kroos olyan labdával kínálta meg Lucast, hogy még én is szét rúgtam a gyerek játékait – Lucas viszont nem talált kaput (oldalháló lett), miközben bent CR is opció lett volna. A jelenet vége annyi volt, hogy portugálunk egyszuszra felsorolta Lucas családfájának minden női tagját (nem, nem így volt, de „anyázott” CR). 

A 81. percben álló taps mellett hagyta el a pályát Nacho (Bale hasonló mellett érkezett) – és itt ragadom meg az alkalmat, hogy megkérdezzelek tib1978:

– Ti is állva tapsoltatok?

Kroos ezután újra fejbe rúgta Pepét, aki most is mellé fejelt, majd egy vendég támadás után Ronaldóhoz került a labda, aki balszélen Iscót találta meg, ő pedig, ahogy korábban Lucast, most Bale-t ugratta ki, viszont Garethnek innen lövőlábára került a labda, Lucas-szal ellentétben ő magabiztos vehette célba a kaput és kettőnulla. Így kell visszatérni!

A 88. percben Casemiro találta meg egy kiváló labdával Danit, akinek a centerezését a védő érte el előbb, de Ronaldo azért tizit is reklamált. Mint ahogy a végén is, amikor balfasz bíróék lesnek húzták be a nem lest és nem tizinek a véleményes esetet.

A Real klubrekordot jelentő adattal bír: 42 legutóbbi hivatalos meccsén legalább egy gólt lőtt találkozónként.

A 88 nap után visszatérő Bale 12 perccel a becserélése után gólt szerzett.

A Napoli meccshez hasonlóan CR most is csapatember volt a találkozó nagy részében és élmény volt nézni az egy-az-egy elleni játékát is.

Az Espanyolnak 3 kísérlete volt, ebből kettő fölé szállt, egyet pedig a biztonság kedvéért ütött szögletre Kiko.

Míg mi 193, addig a vendégek 44 passzt abszolváltak a támadóharmadban.

Isco két gólpasszal érdemelte ki a kispadot a Valencia elleni meccsre.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!