2016-os visszatekintő

Létezik egy olyan elmélet, amely szerint mai modern világunk történelme nem fog úgy fennmaradni, mint a korábbi évszázadoké tette. Olyannyira felgyorsult a világ és annyira minden az interneten zajlik, hogy egyszerűen nem fogják állni az idő könyörtelen vasfogát, elkopnak. Ki emlékszik már 2, 3, 5 vagy 10 évvel ezelőtti eseményekre? Ami múlt héten népszerű volt, felkapott, az holnapra már elfeledetté válik. Amerikában már van olyan csoport, ami azzal foglalatoskodik, hogy összegyűjti a napi fontosabb eseményeket az egész világról, majd rögzíti digitális és papír alapon is. Így válhat igazán relevánssá, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk és mérleget készítsünk. Amiből kiderülhet az olvasó számára, hogy honnan indultunk, meddig jutottunk el és mit várhatunk a következő évben.

Másrészt a labdarúgás összetettebb, mint azt sokan gondolják, ezért érdemes több aspektust vizsgálni, mikor képet szeretnénk alkotni egy csapat éves teljesítményéről. Persze ekkor se lehetünk maradéktalanul biztosak ítéletünkben, csakis abban bízhatunk, hogy szimatunkat nem csábította semmi tévútra. Mert “a jó úton járva nem tévedsz el”. Az éves hajtás után áttekintő következik.

 

Öltözői hangulat, csapatösszkép

Picit korábbról kell kezdeni, mert minden onnan indult, hogy a csapat – és persze a szurkolók is – egyik sokkból a másikba estek. Carlo Ancelotti menesztése, majd Rafa Benítez kinevezése minden csak nem megnyugtató eseménysor. A további sztorit már ismerjük, Rafa mester nem tudta megszerezni és kézben tartani az öltözőt, hamar távoznia kellett. Így mindezek után nem csoda, hogy üdítően hatott egy olyan labdarúgó legenda – és Real körökben amúgy is nagyra tartott -, mint Zinedine Zidane kinevezése. Mivel évközben érkezett, ezért komoly változásokra nem volt lehetőség és nem is várhattuk el. Nem beszélve a morális mélypontról és taktikai hibákról, amik jócskán súlyosbították a csapatot. Annyit azért nagyon reméltünk, hogy a fejekben rendet tud tenni és nagyobb tekintélye lesz, mint elődjének. Ez abszolút teljesült és viszonylag hamar javult a csapat atmoszférája. Azonban a játék kapcsán nem sok fejlődés következett be. ZZ nem bízta a véletlenre és maradt az addigi játéknál, azaz biztos védekezésből való gyors támadások. Akkoriban is a rengeteg beadás fémjelezte támadásainkat, és az is gyakran előfordult, hogy komolyabb kihívást jelentő csapatokkal szemben rendre alárendelt szerepet játszottunk. Visszahúzódva hagytuk az ellent érvényesülni és minél kevesebb kapott gól mellett rendre 1-2 találat is belefért. Tehát szignifikáns változás a játék terén nem állt be, de szerencsére a hangulat javulása magával hozta az egyéni teljesítmények feljavulását, ami pedig azt eredményezte, hogy végül mi maradtunk utolsóként állva a Bajnokok Ligája küzdelmekben.

Bár a team minősége alapján nem nevezhető meglepetésnek, de tulajdonképpen ennek éltük meg az újabb BL trófeát. Összességében roppant mód pozitívan értékeltük Zidane első fél szezonját, ami egyrészről alaposan megnyugtatta a kissé megcibált idegeket. Másrészről a csapatot ért kritikákat is elhallgattatta. A szezon pozitív kicsengése olyan szilárd alapot hozott létre, amelyre bátran építkezhettek, így Zidane Ancelottihoz hasonlóan nagyon nyugodt körülmények között folytathatta munkáját, illetve kezdhette meg a felkészülést az új évadra. Mentes volt a botrányoktól, vitáktól, kézben tartotta az öltözőt. Azzal a tudattal vezethette az edzéseket, hogy edző és játékos között létrejött az összhang, megteremtődött a bizalom. Pozitívan reagáltak a mester kisebb-nagyobb változtatásaira.

Sőt, amikor igazán kellett, akkor sem roppantak össze, hanem egymásért hajtottak. Tehát CSAPATTÁ ért össze ez a gárda, amely mellett a szerencse is ott állt, mint minden nagy együttes mellett. Többször olvastam már számomra hibásnak tűnő gondolatmenetet. Valahogy sokan negatívan ítélik meg a szerencse faktort, pedig minden egyes nagy eredmény mögött, az élet minden területén ott van, jelen van a szerencse is. Ez persze nem baj, mert sokszor mondják, hogy a mögött áll a szerencse, aki tesz is érte, ezzel pedig maximálisan egyet tudok érteni. Amit pedig a Real az év során teljesített – gondolok itt a BL győzelemre, a hosszan tartó veretlenségi szériára is -, az nem egyszerű szerencse. Maximálisan megdolgoztak érte és tettek érte, hittek magukban és hittek abban, hogy együtt meg tudják csinálni. Ez pedig elég volt arra, hogy a döntő szituációkban számunkra kedvezőbben alakuljanak az események. Gondoljunk vissza a Mou-s, illetve azelőtti időszakra, amikor nem tudott a Real átlépni önmagán, nem hitték el, és nem véletlen, hogy többnyire kudarccal zárultak a kulcsfontosságúnak titulált összecsapások. Éppen ezért a mostani morált még inkább értékelni és örülni kell.

Statisztika, eredmények.

Induljunk ki a legalapvetőbb adatokból, majd ereszkedjünk egyre mélyebbre a statok tengerében. Zidane első évében a Real 48 mérkőzésen lépett pályára a Bajnokok Ligáját és a Spanyol bajnokságot tekintve. A 48 találkozóból 35-ször győztesen hagytuk el a játékteret, 11 alkalommal x-eltünk és csak 2-szer kapitulált a csapat. Ez már önmagában nagyon szép eredmény, ami egyébként nem csoda, mivel ZZ a számokat tekintve brutális évet hozott. Tovább folytatva a kalandozást, terítékre kerülnek a gólok. Kapott gólok száma 43, de 16 mérkőzésen érintetlen maradt a Real hálója, azaz a találkozók 33,3%-án. Ami viszont jelzés értékű, hogy a 16 meccsből csupán 4 származik a mostani szezonból, a maradék 12, még az előző kiírásban történt. Ami viszont nem csoda, sőt alátámasztja a fentebb írtakat. Azaz Zidane a tavasz folyamán nem változtatott a játékon, biztos mezsgyén mozogva a szilárd védelmet helyezte előtérbe, de az új szezonra már változtatásokat vezetett be. És talán ebben ragadható meg a két időszak közötti legnagyobb különbség. Amíg biztosra ment, addig csak a támadásépítésbe és a szórakoztató faktorba lehetett hibát találni. Őszre ez úgy módosult, hogy a támadásépítés továbbra is esetleges és szervezetlen. Mellé pedig a védekezés is nélkülözi az összehangoltságot. Ezt erősíti a következő adatpárok is. Tavasszal 27 mérkőzésen 72 gólt rúgott a gárda és 19-et kapott. Az új szezonban 21 találkozón csak 56 rúgott gól, de 24 kapott. Bár nem egyenlő a két félszezonban lejátszott meccsek száma, de annyi nagyjából biztosan állítható, hogy támadásban hasonló eredményességet produkálunk, de védekezésben romlottak az adatok. Tisztán a látottak és a számok alapján úgy értékelhető, hogy Zidane kevésbé hatékony új terepen. Azaz a bajok akkor jöttek igazán, amikor szabadon dolgozhatott.

A fenti diagramon az őszi szezonrész van összehasonlítva az egyes csapatok bajnokságban, illetve BL-ben lőtt góljai alapján. Nem meglepő, hogy a Barca és a Real az élen. Tehát globálisan is igen jól teljesítettünk a lőtt gólok terén. Nem úgy, mint az Atletico vagy a PSG. A most következőn ugyanezen időszak alatt a kapott gólok száma rajzolódik ki, aminél szintén nem meglepő a Bayern és a Juve dominanciája. Itt viszont már a Real rendesen hátraszorul.

Az is szépen látszik, hogy a matracnak nem a kapott gólokkal van a legnagyobb gondja, mivel sokkal jobb helyezést ért el, mint rúgott találatok terén. Fordítottan, de ugyanez igaz a City-re, aki szerzett találatokban az élmenők között szerepel, de a védelme alapján sereghajtó.

Végül pedig a kapott gólok nélküli meccsek, azaz a clean sheetek alapján is állítottam egy sorrendet, amiben szintén ugyanaz látszik. A két legrosszabb védelme a City-nek és a Real Madridnak van.

Visszatérve a Real egész éves teljesítményére. A rúgott gólok is szép számmal vannak, egészen pontosan 128 esett tavaly. Ez 2,66-os gól/meccs arányt eredményez. Ugyan remek adatok, de eszünkbe ötölhet, hogy mit ér ez, ha ebbe beleszámítanak az olyan meccsek, ahol 6-7 gólt jegyezve gálázott egy kiscsapat ellen? Nos, erre is van megoldás, mert, ha nem számoljuk azokat az alkalmakat, amikor 5-szőr vagy annál többször vettük be az ellenfél kapuját, akkor a 128 gól lecsökken 84-re. 40 mérkőzésen 84 gól egészen pontosan 2,1 gól/ meccs átlagot jelent. Ami még szintén egészen jónak mondható, de árnyaltabbá válik a kép.

Maradt még egy mindeddig kiaknázatlan terület, amiről én nagyon ritkán látok adatokat, pedig talán ezek hordozzák a legtöbb információt. Persze sokszor előkerülnek a top legszebb gólok, meg hasonló összesítések alkalmával, de más megközelítésben szinte soha. Ugyanakkor sokat elemezzük a csapatok taktikáit, ami kapcsán szintén előkerülhetne a gólok elemzése, mivel alátámaszthatja a csapatról alkotott véleményt, de akár teljes mértékben felboríthatja, földbe döngölheti, mint ember az embert black friday idején. Szóval teljesen alámerülve egészen mélyre, ahová nagyon kevés fény jut le, de a sötétben érdekes dolgokra bukkanhatunk. Mégpedig a gólok csoportosítása helyzetük és kivitelezésük alapján.

A 128 gólból 100 a 16-oson belülről történt, csak 28 gólt szereztünk azon kívülről. Ebből csupán 4-szer sikerült távoli lövéssel kapuba találni (1 lövésre visszatett labda, 3 önmagának kialakított szituációból), ami egészen drámai egy olyan csapatnál, mint a Real Madrid, ahol azért mindig remek lábú játékosok voltak. Érdemes lenne átgondolni, hogy vajon miért nem sikerül többször a Modric, Kroos, Bale fémjelezte csapatnak.

Vissza a gólokhoz. A 16-oson belül 52-t szerzett lábbal és 20-at fejjel. Míg az ötösön belül további 18 gól született lábbal és 10 fejjel. A gólok 23,8%-át, azaz 30-at fejjel szereztük, ami tekintve, hogy a támadásaink nagy része beadásokkal zárul, meglepően alacsony szám, másrészről meg rettentő sok. Apropó, a beíveléseket nézzük, akkor 21-et váltottunk gólra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a rengeteg beívelést tekintve, ez baromi rémisztő adat. Ha ehhez hozzávesszük azon alkalmakat, amikor szögletből vagy szabadrúgásból jött a beadás, akkor ez a szám 41-re módosul, azaz góljaink 32,5%-át beadásokból szerezzük. Ha megnézzük az összes általunk elvégzett rögzített szituációt: büntető, szabadrúgás, szöglet, akkor 30 alkalommal végződött középkezdéssel. Néha pedig előfordul, hogy öngóllal sikerül betalálni, de a tavalyi év során ez csak 3 ízben történt meg.

Végignéztük a rögzített szituációkat, úgyhogy érdemes áttérni az akció gólokra. Ezen belül is több kategóriát állítottam, mint például egyéni akció/megmozdulás révén szerzett találataink száma 22. Bár talán a legszubjektívebb kategória következik, de nagyon figyelmeztető adat, hogy kidolgozott szituáció révén, végigvitt támadás csak 19-szer végződött góllal, azaz kevesebbszer, mint egyéni villanás révén. Bevallom számomra ez volt a legelszomorítóbb adat, mivel a csapat nagyon is alkalmas lenne kombinatív, kreatív, de eredményes játékra is. Ezt jobban preferálnám, és most nem csak a látványos játék iránti sóvárgás mondatja velem, hanem hiszek benne, hogy a csapatjáték nagyságrendekkel nagyobb erőt képvisel, mint az egyéni megmozdulások.

Taktika

Az éves értékelés, visszatekintés során nem hagyhatjuk ki a taktikai aspektust, így ez is górcső alá kerül. Ahogy már mondottam volt, Zidane szezon közben vette át a csapatot, ezért nem kritizálhatjuk, hogy nem kezdett bele nagy átalakításokba. Meghagyta az akkori stílust, az akkori repertoárunkat nem szélesítette, csupán csiszolni próbált rajta. Az új szezonra a teljes felkészülési időszak miatt azzal a reménnyel vágtunk neki, hogy javulni fog, mostanra azonban rá kellett döbbenünk, hogy ez a rendszer van és kész. Ebben nincs nagy előrelépési lehetőség, se pedig fejlődési út, amit bejárhatunk. Sokkal inkább az látszik, hogy amikor Zidane-nak alkalma nyílt változtatni akkor sem igazán tudott, illetve csak negatív irányba. Ha pedig megnéztük az összesített képet a játékunkról, nézzük meg részleteiben.

Alapvetően egy 4 védős rendszer van hátul, ahol szinte mindig legalább egy középső védő labdaügyes éppen ezért rendszeres tagja a labdajáratásnak és az ellenfél térfélén is feltűnhet. A passzolgatás fázisban a védők minél inkább széthúzzák a pályát, ezáltal a full backek feltolódnak a középpályára, míg a középpályáról Casemiro általában, de van, hogy Kroos vagy Modric hátralép besegíteni. Amikor pedig az ellenfél kerül akcióba, akkor az egyik középső védőnk szoros emberfogást alkalmaz, míg a másik figyeli, mikor avatkozhat be és zárhatja rövidre a támadást. Sok alkalommal kényszerül Ramos, Pepe vagy Varane, hogy valamelyik szélre kelljen kimozognia és besegíteni, mivel Marcelo és Carvajal nem ritkán eléggé magasra toltan játszanak, ezért nagy területet kell befutniuk mind támadásban, mind védekezésben.

Ahogy említettem labdakihozatal esetén Casemiro belép a középső védők közé, akik ilyenkor a pálya két különböző szélére húzódnak. Marcelóék feljebb lépnek és várják a passzt, csakhogy ez könnyen levédekezhető – ahogy az a Dortmund ellen történt is -, mert a képen látszik, hogy a pálya közepe totál üresen marad, tehát csakis a szélek maradnak lehetőségként a labda feljuttatására (vagy ívelgetés), amit az ellenfélnek nagyságrendekkel kisebb feladat kontroll alatt tartania.

Másik kiragadott pillanat, de hasonló helyzet rajzolódik ki. Többen akcióra készen várják a labdát, csak a Dortmund teljes letámadást alkalmazva igencsak megnehezíti a játékszer felhozatalát. Minden azon fog múlni, hogy Marcelo, Modric vagy éppen Casemiro miként tudja kijátszani az ellen szorítását. Nyilván sokakban felvetődik a kérdés, hogyha ennyire törékeny rendszerről van szó, akkor hogyan vagy miért szerepelünk ilyen jól? Egyrészről a gyenge és átlag csapatok nem igazán tudnak a Dortmundhoz hasonló letámadást alkalmazni. Másrészről nagyban közrejátszik a keret játékosainak minősége, ami áthidalja a rendszer okozta problémákat. Több ízben megjegyeztem már, hogy azért képes életben maradni a Zidane alkotta szisztéma, mert olyan klasszisok játszanak nálunk, mint Ramos, Kroos, stb. Mindezekből következik, hogy legnagyobb nyomás alatt a középpályásaink vannak.

Többféle összetételben láttuk pályára lépni a Realt, főleg a rengeteg sérült miatt, de az minden esetben igaz volt, hogy a középpályásaink arra kényszerülnek, hogy nagy területet kell lefedniük, támadásban is, de leginkább védekezésben. Nem egyszer múlt azon egy-egy akció, hogy Modric mennyire jól helyezkedett és közbe tudott lépni. Mivel közel sincs akkora szervezettség, mint Ancelotti idején, ezért a védekezés is sok alkalommal pengeélen táncol.

Többet tanakodtunk Faja kollégával, hogy a fenti képen jól helyezkedtek a Real játékosok vagy sem. A szituáció arról szól, hogy labdához közel szoros emberfogás, letámadás van, míg attól távol területvédekezés. Elsőre én azt mondtam, hogy Casemiróék nagyon mélyen helyezkednek, mivel előttük nagy területe van a német csapatnak. Itt jegyezném meg, hogy érdemes megfigyelni CR-t, aki totál kivonja magát a védekezésből és a minimumot se hozza. Visszatérve a középső hármasra. Ha pedig feljebb lépnek, akkor mögöttük marad nagy terület, ami szintén óriási veszélyeket rejt magában. Erre egyébként két megoldást találtunk. Első esetben Lucasnak kellett volna visszahúzódnia és 4-4-2-re átállva védekezni. Ahogy azt sokszor tettük Ancelotti idején. A másik opció, hogy a komplett csapat feljebb lép, azaz Ramosék is feljebb tolódnak így abszolút megszállva és elvéve a területet a Dortmundtól. Persze ennek a hátránya, hogyha a lescsapdánk rosszul működik, akkor könnyen mögénk kerülhetnek a széleken.

Ezeken a jeleneteken a Real egész pályás letámadása látszik, amit szerencsére bizonyos időközönként alkalmaz a meccsek során, de sajnos akkor is hibákkal tarkítva. Gondolom nem nehéz észrevenni, hogy óceánnyi távolság nyílik a királyi gárda vonalai között. A passzsávok nincsenek levédve így pedig felkínáljuk a lehetőséget, hogy az ellenfél egyszerűen átgázoljon a középpályánkon. Ez az egyik eset, amikor nagyon gyorsan kell visszazárniuk Krooséknak, tehát megint pengeélen táncolnak. Pedig ez egy elemi hiba lenne, amit azzal lehetne kiküszöbölni, hogy a passzsávokat védjük, vagy megint feljebb tolódik a teljes csapat. Alapvető tény, hogy egészpályás letámadás esetén magasra tolt védelem szükségeltetik, hogy csökkenjen a lefedendő terület.

A védekezés után sor kerül a támadásra is. Mint már mondtam a Real Madrid legfőbb fegyvere a beívelésekből, beadásokból való gólszerzés. Legalábbis játékunk képe, stílusa erről árulkodik. Ebben kiemelt szerepe van a két szélsőhátvédnek, Marcelónak és Carvajalnak. Nagyban függ a kettejük performanszától a meccseink kimenetele, éppen ezért nem ritkán láthatunk a blogon őket érintő anyázást, mert éppen pocsék beadásokat ejtenek meg. Továbbá az is tisztán látszik, hogy az offenzív fázisban kevésbé érnek fel a középpályásaink vagy rendre távol helyezkednek. Mivel csupán passzopcióként vesznek részt, így alakul ki a híressé vált “U”-alakú felállás.

Passzkombinációk, illetve kreatív játék ritkán alakul ki, mert még ha sikerül megbontani az ellenfél vonalait, akkor is inkább a beadásokra törekszünk. Már számtalanszor említésre kerültek a hibák, mint például a 16-oson belüli tömörülés és a pálya közepének ignorálása.

Persze néha előfordul, hogy kialakulnak ilyen háromszögek, de ezeket se használjuk ki tudatosan.

Az utóbbin például hiába tudjuk megfelelően megszállni az egyik szélt, nem lesz tudatosan kihasználva, hiszen az áttörés után nem tud hova felfejlődni a támadás, hiszen a többi támadó középen várja a beadást.

Mindezzel végére értünk a 2016-os év, illetve a csapatunk áttekintésének. Igyekeztem minden területet, szempontot szemügyre venni és az általam helyesnek vélt következtetést, meglátást felszínre hozni. Valószínűleg így sem sikerült mindenre kitérnem és maradtak kiaknázatlan témák, de az általam leírtak alapján el lehet indulni, a többit meg kommentben meg lehet beszélni. Természetesen nem mondhatjuk, hogy pocsék évünk volt, de van hová fejlődni. Ti, mit gondoltok?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!