All time favourite XI – 2/4

Karácsonyi megszakítás után folytatjuk a kedvenceinkkel a nosztalgiázást. Nem nehéz kitalálni, hogy a mai posztban a középpályásokról lesz szó, és itt talán nagyobb is a variációs lehetőség. Bár biztos vannak a „szokásos” játékosok, akiket nem tudunk kihagyni ebből a megnevezésből, viszont ez az a rész, amikor sokkal jobban kijön a szerkesztők közti korkülönbség, meg persze az egyéni ízlések közti eltérés is. Hajtás után nézzük a kedvenc középpályásainkat!

IronRock:

Makelele: A VKP-király. Akit eladni Pérez egyik első hülyesége volt. Aki bárkit megállított az ellenféltől a középpályán, aki elvégezte a kulimelót, aki összeszedte a labdákat. Aki stabil pont volt a védelem előtt. Azóta se volt ilyen.

Modric: Igen, a Tanár Úr, a Küllős Kulcspasszok Királya. Ő az elmúlt 15 év bármelyik Real Madridjában kezdő lehetett volna. Box-to-box mintapéldánya. Zseniáisan osztogat, élményszámba menő testcselek, és védekezni is tud.

Solari: Sokaknak outsider, de nem nálam. Nagyon szerettem a játékát, akármikor állt be kiegészítő emberként, sose okozott csalódást. Lucas Vasquez a “reinkarnációja”. Gólokat, gólpasszokat köszönhetünk neki, az egyik legalulértékeltebb játékos volt, pedig, zseniális megmozdulásai voltak.

Zidane: Nem kell magyarázni miért. A 2002-es BL-döntőn az a balos kapáslövése amivel kipusztította a pókokat a bal felsőből, máig az egyik kedvencem.

Casillas – Michel Salgado, Hierro, Ramos, Roby Carlos – Makelele, Modric, Solari, Zidane…

Maverick:

Redondo – Már homályosak róla az emlékeim, de a MU elleni mozdulata olyan szinten égett bele a futball örök történelmébe, mint mondjuk „Isten keze”. Nem tudom kihagyni.

Solari – A legerősebb csapatba ő valószínűleg nem férne be, de az én álomcsapatomba igen. Solari fantasztikus tehetség volt, aki a legélesebb helyzetben is képes volt még egyet sarkazni, mosolyogni, akire csereként mindig lehetett számítani. Valaki, aki ezen a szinten is játéknak tekintette a focit. Nagyon szerettem nézni a játékát, emiatt összeállhat a szélen Robi Carlossal… Egy páros, ami oly sok örömet okozott nekem az évek során!

James – Rajongó vagyok, nem fogom tagadni. Még rövid ideje van itt, és azon idő alatt sem használtuk ki minden potenciálját, de ennek ellenére beteszem, és megpróbálnám szabadjára engedni azt, ami benne rejlik. Nagy volt a dilemma, hogy ő vagy Özil, talán csak a kezdősípszó előtt pénzfeldobással tudnék dönteni.

Guti (C) – Zidane mondta egyszer: Guti olyan dolgokat csinál a labdával, mint senki más. Kell ennél több? Guti az egyik legnagyobb zseni, aki valaha magára öltötte a habfehér mezt, emellett pedig az egyik legnagyobb madridista is, hiszen hosszú éveket töltött a padon, hogy aztán mikor csatárként, mikor ütközőként álljon imádott csapata rendelkezésére. És persze kiosztotta a Real Madrid történetének legnagyobb gólpasszát is, ami valahol Redondo sarkazásával van egy polcon emlékeimben.

Casillas – Salgado, Carvalho, Ramos, Roberto Carlos – Redondo, Solari, James, Guti…

Sultan:

Modric a modern kori irányítók mintapéldája. Nagyon kell!

Guti zsenialitását, és barátságát a labdával kevesen múlták felül. Látta a játékot és oda is tudta rúgni. Imádtam! Elpazarolt zsenialitás.

 

Redondónál elegánsabb futballt kevesen játszottak. Az argentin cselgép tényleg JÁTSZOTTA a futballt. Visszavonulása óta várom a reinkarnációját.

Zidane egy hihetetlenül nagy tudású és kivételes belső motivációval rendelkező játékos volt. Igazi nyerő típus. Ezen tulajdonságai nem predesztinálták arra, hogy megtanuljon veszíteni. Emiatt voltak nehéz pillanatai – és piros lapjai. De megbocsátottuk neki.

Casillas – Salgado, Hierro, Ramos, R. Carlos –  Modric, Guti, Redondo, Zidane…

Realpats:

Makelele – Évekig sirattuk, hogy Perez annak idején elzavarta, elkövetve ezzel második legnagyobb hibáját VDB menesztése után. Meg is lett a böjtje, hét szűk esztendő formájában a BL-ben.

Figo – Mikor pár éve megtaláltam gyerekkori rajzaimat, realosok közül két emberről volt köztük karikatúraszerűség, Figóról és Zidane-ról. Az meg, hogy ennyire utálja a Barcelonát, plusz pont. Mondjuk meg is lehet érteni a disznófej után.

Zidane – Világ legjobb játékosa. Első futballal kapcsolatos emlékem is hozzá köthető, mikor a 98-as VB döntőben elintézte a brazilokat, de az is, hogy most ezen a blogon írom éppen ezt a válogatást.

CR – A szélről indulás az ő terepe, így a kp-ra kerül nálam. Már a MU-ban is kedveltem, pedig már akkor is divat volt őt utálni, színészkedései, fölöslegesnek mondott cselezgetései, arrogáns viselkedése miatt. Holott ezektől eltekintve már akkor kiváló játékos volt. Sajnos mire hozzánk került a cselei már leredukálódtak, csak a gólszerzés lebegett a szeme előtt, mára meg már szinte teljesen el is tűntek. Ettől függetlenül és talán pont ezért is, a szemünk előtt írta bele magát a Real Madrid történelemkönyvébe. Még azt is el tudom képzelni, hogy a fő kritikusai is büszkén fogják majd mesélni az unokáiknak, hogy ők bizony még látták játszani a gaz CR-t.

Casillas- Ramos, Pepe, Hierro, Roberto Carlos – Makelele, Figo, Zidane, CR…

BawJose:

Makalele a DM, a védekező középpályás prototípusa. Aki lehet, hogy nem volt eladható marketing célokkal, lehet nem passzolt 10 méternél távolabb, lehet, hogy cselezett ki soha senkit. De összeomlott a Galaktikus Birodalom távozása után, ellenben a Londoni Kék Univerzum felemelkedett vele. Nem véletlen, hogy kései leszármazottjai talán értékesebbek mindenhol, mint bármely más játékos adott csapatban: Carrick – MU, Matic (last year) – Chelsea, Gattuso-Milan, Veratti-PSG, van Bommel-BM és a többiek. A Madrid pedig azóta megtalálta erre a posztra Gagot, Lasst, Illaramendit… Tuniszi hercegünket. És ha már herceg….

Miért van az, hogy a BL introkban két jelenet szinte mindig ott van: Zidane glasgow-i lövése… és a Herceg no look, itt a labda-hol a labda csele az Álmok Színházából. Ő az, aki nálunk Modric érkezéséig az egyetlen, sőt, világklasszis Box-to-Box játékos volt. Az ő taktikai képzettsége ebben a csapatban aranyat ér.

Figo-my love és Zidane… Zidane-t és Figot együtt látni = a Real Madridot megszeretni. Két labdamágus, akik egy-az-egyben valószínűleg bárkit bármikor. Bár Lajos a vonal mellett érezte jól magát, Zidane klasszikus 10-es szerepkörben, azért jól működtek együtt. A csapatomban Zidane a bal oldalról befele mozog, hiszen a baloldalon úgy is ott zakatol Robi Carlos… 🙂 Figo pedig adja a gólpasszokat és szabadon váltogatja a helyét a két oldalon. (Ehhez kell Redondo játékintelligenciája.)

Persze, nem olyan gólpasszokat, mint Guti. Annyira látványosakat kevesen adnak. Bár biztos van rá elfogadható észérv, hogy Guti helyett bárki kerüljön, én azt hiszem, ő ebben a csapatban CF pozícióban, Raúl mögött-mellett élne, mint hal a vízben. Sőt… talán ki se állítanák valami “Gutis” törlesztésért, amelyből sok volt ám, mikor többet kellett védekeznie, de őszintén? Soha nem tudtam rá haragudni miatta. Ő a Madridizmus. Ő is a Madridizmus.

Iker-Carvajal, Ramos, Hierro (C), Roberto Carlos – Makalele, Redondo, Figo, Zidane, Guti…

Zizou:

Modric: Talán a jelenlegi Real Madrid legfontosabb láncszeme. Míg mindenki ilyen-olyan módon, de többnyire pótolható, addig a kis horvát hiánya több ízben megmutatta, hogy igen komoly negatív hatással bír a csapat játékára. Illetve az sem elhanyagolható érv szólt a beválasztása ellen, hogy a kedvenc játékosom a mosatni keretből.

Seedorf: Bár ő igazán csak a Milanban futott be, de mivel szerepelt a Realban is, ezért nem hagyhattam ki.

Makelélé: A poszt koronázatlan királya. Pérez bukásának szimbolumává vált. Kihagyhatatlan az általam elképzelt csapatból, sőt szükséges egy müködőképes csapatból. Máig sajnálom, hogy nem futott be akkora karriert, mint amire tehetsége predesztinálta.

Zidane: The Best player!!!

Casillas-Sergio Ramos, Hierro, Cannavaro, Roberto Carlos -Modric, Seedorf, Makelélé- Zidane…

Norma_va:

Lass: Ugye az volt a feladat, hogy olyat kellett játékost kellett választani, akit még a Realban láttunk játszani. Nos, Makelele realos korszakát még pont elcsíptem, viszont akkoriban, fiatal fejjel nem tudtam értékelni az ő játékát. Sokkal jobban ámulatba estem Raúltól, Zidanetól vagy esetleg Ronaldinhótól – hogy ne csak realost mondjak- , mint a mindenhova odaérő vdvkp-től, így a Chelseaben töltött idő alatt szerettem meg igazán, és kezdtem el hiányolni a csapatból, így úgy döntöttem nem lenne teljesen fair őt megjelölnöm, hiszen nem realos színekben szerettem meg őt. Így esett a választásom Lassana Diarrára, aki nekem nagy kedvencem volt, és a mai napig nem értem, hogy miért kellett valójában mennie. Makelele óta végre volt egy olyan védekező középpályásunk, akinek a feladata a rombolás volt. Igaz, hogy a játékában mindig benne volt a lap, de szerintem ezen a poszton ez teljesen elnézhető. Ráadásul, amikor kényszerből jobb oldali védőt kellett játszania, akkor azt minden zokszó nélkül tűrte és méghozzá teljesen elfogadható teljesítményt nyújtott.

Guti: Az ő választása talán kevesebb magyarázatra szorul. Nem volt egy keményen küzdő dolgos katona, viszont nem ez alapján dobálóznak a zseni kefejezéssel. Páratlan képességű játékos volt, és ha a tehetsége mellé egy kis szorgalom is szorult volna, akkor ma minden bizonnyal a legjobbak közé sorolnák a maga posztján. De még így is előkelő helyet foglal el. Na meg persze a madridizmusa mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Az ilyen játékosok miatt szerettem meg a Realt, és a mai napig hiányolom őt. Modric méltó utóda lehetett volna, de ahhoz korábban kellett volna csatlakoznia a Realhoz. Nagyon szeretem Modricot is, de Guti megkérdőjelezhetetlen ebben a szerepkörben.

Zidane: Gyerekkorom egyik hőse. Ebben biztosan az is benne volt, hogy ő volt az akkori hype galaktikus szerzemény, de olyan hétköznapi figurának láttam, hogy inkább hasonlított egy apukára, aki imád a grundon focizni, mint egy professzionális futballistára. Ami örökre az emlékezetembe vésődött, az ez:

Özil: Amit Gutiról elmondtam, azt akár ctrl+cé, ctrl+vézhetném ide is. Manapság szvsz a legnagyobbakkal említhető, ami a technikai készségeit illeti. Amiket művel a labdával, az eszméletlen. Olyan látása van a pályán, amilyen kevés embernek adatik meg. Véleményem szerint a rendszer áldozata lett ő, hiszen ő nem az a játékos, aki visszazár védekezni, és végigmelózik egy meccset, hogy egy másik világsztár alá dolgozzon. Lehet mondani, hogy büdös volt neki a védekezés, és hogy nem bírt végig játszani 90 percet, és ez mind igaz is, viszont ő tipikusan nem egy olyan játékos, aki más keze alá dolgozik, hanem olyan, aki köré fel lehet egy csapatot építeni, viszont ekkor meg is hálálja a bizalmat. De még így is asszisztkirály volt nálunk, és nem véletlen szerette őt annyira CR.

Casills – Ramos, Carvalho, Helguera, Roberto Carlos – Lass, Guti, Zidane, Özil…

Folyt. köv.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!