Müncheni beszámoló

Volt időm müncheni kirándulásom óta összeszedni gondolataimat, amit most meg is osztok veletek, a helyszínen készített képek kíséretében. Fogyasszátok sok szeretettel!

Szépen lassan megyünk ki a nyárból (még ha az időjárásból ezt nem is vesszük még észre), elkezdődött már a PL, indul a BuLi és LaLi is elstartol a hétvégén.  A keretek is kezdik felvenni végleges formájukat, csak csiszolások várhatóak legtöbb helyen, kivéve persze nálunk, ahol az utolsó pillanatban képesek kicsapni a biztosítékot egy galaktikus igazolással (DDG), ahelyett, hogy egy ésszerű(nek tűnő) igazolással betömjenek egy éveken át fennálló hiányposztot. Ilyen lehetne mondjuk Kovacic, aki messze a legjobb megoldás a többi felmerült névhez viszonyítva. Viszont mielőtt még fejest ugrunk a következő szezonba, jöjjön egy kis élménybeszámoló a müncheni Audi kupáról, amit volt szerencsém a helyszínen végigkövetni.

Az első alkalom előtti izgatottság elmaradt, ugyanis nem először látom kedvenceinket élőben, ráadásul Münchenben is voltam már meccsen, szóval ismerősként mozogtam a sörkertekben azokon a helyeken, ahol ilyenkor illik. Első utunk a szállodát követően egyből az Allianz Arénához vezetett, nem is volt már sok a kezdésig, de arra azért ügyeltem, hogy a tömeget megelőzve jussunk be a stadionba, hogy elfoglalva a helyünket élvezzük a stadion méreteit. 

Minden egyes meccs előtt előadtak egy kis műsort, amivel bevezették az összecsapást. Igaz, hogy csupán egy barátságos tornáról volt szó, nagyon megadták a módját az egész rendezvénynek. Ez látszott a megnyitótól kezdve a meccsek előtti rövidebb bevezetőn keresztül egészen a kupa átadásáig. Mindegy az a németeknek, hogy éppen téttel bíró mérkőzés-e vagy csupán egy barátságos találkozó, a szurkolók mindig előszeretettel skandálják a kezdő csapat kihirdetésénél a játékosok nevét, vagy gól után örömmel üvöltik, hogy “Bayern eeeeein, Real nulllll”, mire a bemondó megköszöni a segítséget, a közönség egyszerre üvölti, hogy “Bitte!”. Érződött tehát a Bayern és a szurkolók közötti összhang, a játékosok a szurkolóknak játszottak, nem maguknak és nem is tettek magasról az egészre. Igaz, ebben az is közrejátszhat, hogy ők ilyenkor túl voltak már egy kupadöntőn, így a játékuk nagy része már összeállt és nem a kísérletezés jegyében szólt ez a rövid torna. Ez az, ami a másik 3 csapatról nem mondható el.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy telt ház volt, mind a két nap.

Több mindenre felfigyeltem meccs közben, maga a csapat értékelését nem tartom relevánsnak, inkább az egyéneket figyeltem, meg az új játékosokat. Próbáltam olyanokat észrevenni, ami TV-n keresztül kevésbé vagy egyáltalán nem jön át.
Jesé nagyon jól kezdett a T’ham ellen, gyorsan két nagy helyzete is volt. Egyik bődületes kapufa, másik nagyon nagy bravúr volt. Dinamikusan játszott, sokszor sodródott ki szélre, de aztán ahogy veszett ki a csapatból a sebesség, úgy tűnt el a darálóban. Bale-ről még ennyit sem tudok mondani. Egész végig mutogatott és próbált üres területekbe futni, sikertelenül, és amint labdához jutott, az vagy elpattant tőle, vagy meghalt rajta az akció. Fejben nagyon lassú, elég, ha arra gondolunk, hogy Isco, James, Modric, Marcelo vagy Danilo játszik valahol körülötte. Egyiküket sem mondanám lassúnak fejben, így még inkább látszott a kontraszt.
Danilo viszont nem győzött még meg egy meccs alatt. Persze nem is kell, de látszott, hogy nem mozog otthonosan, a támadásokat nem is tudta nagyon segíteni, viszont labdaszerzésben kimagaslott a mezőnyben. Ez azért is tűnt fel, mert a Kroos – Modric páros átjáróház volt Eriksenéknek. Zárójelben annyit, hogy Kane-t kb a 80. percben vettem észre, hogy még pályán van és nem cserélték le a szünetben. Ellenben Chadlival és Bentalebbel, akik kellemes meglepetést okoztak.

Persze nincs mit csodálkozni ezen, de azért feltűnt, hogy Varane fél szemmel mindig Ramost nézte, igazodott hozzá és követte utasításait. Nem is maga a jelenség volt, ami megfogott, hanem az, hogy mennyire észrevehető volt. Mindenki vonja le magának a következtetéseket, de nem vártam volna ekkora különbséget közte és a többi játékos között.

Legnagyobb élmény számomra Isco játéka volt. Élőben még sokkal inkább „engedjemeghogyakurvaanyád”. Ahogy a labdával bánik az valami zseniális. Nyilván elfogult is vagyok, nem tagadom. Talán mostantól a kedvencemnek is nevezhetem, bár nem szeretek ilyet mondani.  Nagy potenciál van benne, de tény, hogy a játék több pontján fejlődnie kell, viszont ezzel nincs gond és nem is csorbítja a képességeit. Lehet hogy van nála hasznosabb, masszívabb játékos, de Guti is zseni volt a maga hiányosságaival együtt.

Nagy üdvrivalgás közepette megjelent Xabi apó is, akinek első útja a közelében melegítő madridi játékosokhoz vezetett. Arbeloa és Carvajal volt a fő célpont, akikkel el is beszélgetett jó néhány percig. A döntő után el is kérte a spártai mezét, aki rögtön magára is öltötte azt. És ha már nagy visszatérő, itt megjegyezném, hogy Kroos is meleg fogadtatásban részesült a Bayern szurkolóitól, viszont kizárólag a mérkőzés előtt és után.

A döntőn Rafa meglepett mindenkit azzal, hogy kezdőbe nevezte egyszerre az újoncok többségét. Célja ezzel gondolom az lehetett, hogy nagy csapat ellen mutathassák meg mire is képesek. Még az is eszembe jutott, hogy Bale és Modric külön kérték, hogy hadd játszhassanak volt csapatuk ellen, így aztán a dupla terhelés elkerülése végett, a döntőre már nem őket nevezte a pincér.

Számomra Lucas Vazquez volt a legmeglepőbb a két nap alatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó játékos. Védekezésben és támadásban is segítette a csapatot. Rengeteget melózott és előrefele se lógott ki a csapatból, sőt! Szerintem sokat fog tudni dobni a meccseken. Kíváncsian várom Jesével a versenyfutásukat. Cheryshev és Casemiro viszont csupán egy jó átlagot hoztak, de úgy gondolom, hogy utóbbi jó ütközőnk lesz. Csúszott, mászott sokat próbált szerelni és felvállalta a test-test elleni párharcokat is.
Asensión nagyon látszott, hogy fogalma sincs, ki merre van, de szerintem ez megbocsátható neki, mivel előtte csak pár nappal kezdett el a felnőttekkel edzeni. Az viszont látszott, hogy tehetsége van, és talán az első osztályhoz is megérett már. Egy év kölcsön sokat dobhat majd a játékán. Párja, Mayoral még ennyit sem mutatott, de ehhez az is hozzátartozik, hogy amikor ő játszott, legkevésbé a támadásra volt erőnk.

Sokat mondó volt az is, hogy Ödegaard az első meccs második félidejét megállás nélkül végig melegítette, de egy percet sem kapott Rafától. Talán egy 16 éves nincs még azon a szinten, hogy a Real Madridban játszon…

Itt az eredmény és a mutatott játékunk mellékes, nem ez volt a legfontosabb. Ezt utólag Rafa is nyilatkozta. És igazából engem se érdekelt. Nem vártam nagy játékot, bár kicsit sajnálom, hogy CR és Benya nem vett részt a tornán. Ők tudtak volna dobni az amúgy totál gyenge támadó játékunkon. Azonban mindezek ellenére óriási élményben volt részem. Nem sűrűn van rá lehetőség végignézni 4 foci meccset élőben, csupán 2 nap alatt. 

Az emberekről meg annyit, hogy rengeteg magyarral lehetett találkozni. Nem csak a stadionban, de a városban mindenhol. A kupa másnapján szerettünk volna eljutni az Allianz túrához, ami így utólag elég nagy ostobaság volt. Rövid időn belül elfogyott az összes jegy arra a napra. Rövid sorban állás után rájöttem, hogy felesleges végigvárni, hogy sorra kerüljünk, jegyünk már úgy sem lesz. Aztán szembe jött velem egy fickó, és csupán arra lettem figyelmes, hogy miközben elhalad mellettem, ennyit mond: „Hát bazdmeg, ezt beszoptuk!” Tipikus magyar, viszont olyan jól passzolt a helyzethez, amikor 36 fokban kimetróztunk a város szélére, végig gyalogoltunk a naptól fűtött betonon, hogy aztán realizálódjon bennünk, hogy rajtunk kívül százan akarnak még aznap bejutni a túrára, hogy kínomban csak mosolyogni tudtam az egészen. Gondolhattam volna erre időben, de valahogy ez elkerülte a figyelmemet.

Zanzásítva nagyjából ennyit akartam mondani. A hangulat barátságos volt, erről gondoskodtak a hazai szurkolók is, de azért még sem lehet összehasonlítani még egy sima bajnoki mérkőzéssel sem. Zárásként meg itt a kép, ami most már nem maradhat el!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!