Mint tudjuk a Real Madrid 1-3 és 2-0 arányban felülmúlta a Barcelonát, amivel az európai után a Spanyol Szuperkupát is sikerült begyűjteni. Sok minden történt már azóta, de a durván két hetes szünet lehetőséget adott rá, hogy visszanézzük, és a még érdekes mozzanatait előkotorjuk. Természesen a taktikai oldalát érintve, hiszen minden többiről már esett szó.

A mérkőzéseket csak utólag sikerült látnom, így a nagy izgalmakból is kimaradtam, ezért hideg fejjel, az eredmény tudatában ülhettem le megnézni a mérkőzéseket. Ugyan nem terveztem posztot írni vagy elemezni, de egy a Realhoz köthető felületet olvasva morcos lettem, ami arra ösztökélt, hogy mégis leírjam néhány meglátásomat. Az volt a benyomásom, hogy egekig akarják magasztalni a letámadásunkat és valami teljesen új csodafegyverként kezelik. Holott teljesen profán dologról van szó, bár az igaz, hogy a játékosaink egyéni kvalitásai miatt a kivitelezés tényleg remek volt.

Miről is van szó?

Ugye mindkét meccsen agresszív letámadást folytatott a Real. Amit többször láthattunk, hogy ez nem állandóan van jelen, hanem csak hullámokban alkalmazzák. Ez volt kicsit túlmisztifikálva érzésem szerint, mivel az totál természetes, hogy egy csapat hol aktív – egész pályás -, hol passzív pressziót alkalmaz. Erre egyszerű a magyarázat, nem lehet bírni 90 percig az egész pályás letámadást. Valamint sokkal hatásosabb, ha nem állandóan van jelen a játékban, hanem meglepetésként jön elő. Ez a legtöbb csapat játékának elemi része. Vannak, akik erőteljesebben és látványosabban alkalmazzák, és vannak, akik kisebb mértékben.

Hogy jobban emlékezzetek, egy-egy példa:

Ugyan különbség észlelhető, hiszen az elsőn inkább emberfogás/ember követés valósult meg, míg a második találkozón és képen már ember orientált letámadás. DE mindkettő egész pályás és agresszív, ami nem új találmány, a szinte tökéletes kivitelezés ellenére sem. És ha már itt tartunk, a második képen külön ajánlom a figyelmetekbe, a Modric-Kroos-Kovacic alkotta háromszöget, mert még lesz erről szó bővebben később.

A védekezés terén tovább vizsgálódva is különbségeket fedezhetünk fel. Az emberfogásból területvédekezésre álltunk át.

Talán már említettem, de az emberfogás óriási hiba lehetett volna, de szerencsére mindig volt egy emberünk, aki észnél volt, vagy a Barca nem volt elég éles. Utóbbira példa az alábbi rövid szösszenet. Ebben sikerül egérutat találni a Real területszűkítéséből, azonban számomra még most is rejtély, hogy a nagy terület adta lehetőséget miért nem használta ki a katalán csapat. Fel kellett volna gyorsítani a játékot, úgy veszély alakulhatott volna ki.

Nem teljesen hasonló, de a visszavágón is volt egy erre emlékeztető eset, amikor gyors passzokkal helyzetbe kerülhetett volna a gránátvöröskék csapat, de technikai hiba miatt elúszott az alkalom. Éppen ezért mondom azt, hogy sokkal jobb volt a Real, de azt is el kell ismernem, hogy ez a Barca nem volt valami éles.

A katalán gárda gyengélkedését egyrészt ezek okozták. De további okokat is fel lehet hozni. Például ezt:

A kevés mozgás miatt jelen esetünkben csak két biztonságos lehetősége van a labdásnak, ami rettentő gyenge szám. Vagy hátra Umtitinek, vagy oldalra, ki a szélre passzolhatott. Másik szempontból a Real nagyon jól végezte a dolgát és a területvédekezés sokkal kevesebb lehetőséget kínált az ellenfélnek, mint tette azt az emberfogás.

Létszámfölényes helyzetet sem igen tudtak kialakítani – ahogy az lent látható.

A kontrával, mint a játék egyik elemével is komoly gondok vannak, annak ellenére, hogy nem ez az főprofilja a Barcának. Ugyanakkor felteszem a kérdést, hogyha nem a labdabirtokláson van a hangsúly, és nem is a kontrán, akkor min? Nyilván sarkítok kicsit, de a kérdés azért megállja a helyét.  Halkan súgom meg, hogy a második meccs 40. percében példának okáért, 58%-ban a hazai csapatnál volt a laszti…

És akkor kontrára is példa:

Egészen veszélyes lett, de mégis fura, hogy nagyon egy rakásra helyezkednek a barcások. Persze ez nem csak itt volt tapasztalható, hanem máskor is fülön lehetett csípni. Íme!

Ott a labdás előtt a lehetőség, de a halfspace-eken – ami a veszélyes támadások kiindulópontja – nincs ember. Ezzel összehasonlítva a Real épp az ellenkezőjét teszi.

Megpróbálják széthúzni a védelmet. 

Némileg a Realra terelve a szót, óriási változás állt be a két meccs között. Az odavágón még jelentősen nehezítette a támadásépítést, hogy a Barca középpályásai már a mi térfelünkön megpróbálták csírájában elfojtani a támadásainkat.

De a visszavágóra változtatott Zidane és, ahogy egyik korábbi képen látszik, a középpályásaink egymáshoz közeli pozíciót vettek fel, illetve keresték egymást a pályán, hogy minél folyékonyabb labdajáratást érjünk el, és a nagyon dicsért passzkombinációk is ennek voltak köszönhetők. Valamint, sikerült annak ellenére uralni és dominálni a középpályát, hogy Valverde változtatott, és 3-5-2-re állt át. A másik hátránya az új formációnak a szélek levédekezésében nyilvánult meg.

Hiába alakítottak ki fölényt a labda körül, azaz a blokk útját állta a királyi gárdának, de mögötte nagy üres terület nyílt, amibe érkeztek az indítások. A széleken tehát egyedül maradtak a védők a Real támadóival, jelen esetben Asensio nyargalhatott a baloldalon.

Aztán még olyan érdekességre leltem, ami a támadásépítés fázisánál jelentkezett. Gyakran fordult elő, hogy valamelyik középhátvéd lépett fel a labdával, és ilyenkor ahhoz közeli oldalon és a távolin is, 3-3 játékos helyezkedett, ezzel is széthúzva a Barca védelmét. Miközben a labdához közeli, egymástól nem túl távoli pozíciót vettek fel a játékosok. Ismét a passzkombinációk miatt. Valamint jelen esetünkben még az is megfigyelhető, hogy Modric jóval magasabban helyezkedett, mint szokott, belépett a vonalak közé. Már-már csatár poszton mutatkozott, ami természeten amiatt volt, hogy a másik oldalra tolódtak Benzemáék.

Viszont nemcsak Luka volt olykor-olykor extrém magasra tolva, hanem Kroos is. Az alábbi szituációban azt történt, hogy Benzema kitolódik a szélre, hogy passzopciót jelentsen, ezzel Umtitit magával viszi. Közben a másik szélen Marcelo miatt Semedo se koncentrálhat teljesen a pálya másik felére, hiszen azzal óriási lehetőséget adna Marcinak és a Realnak. Így keletkezik középen egy jókora üres terület, ahová Kroos lép be komoly fenyegetést jelentve a védelemre.

Végül pedig még egy jelenetet tartottam fontosnak megemlíteni. Tetszetős kis akciót szúrhatunk ki a 25. perc táján, amikor hátul megy a passzolgatás majd Kovacic ritmust vált, és gyorsan áthelyezi a súlypontot a másik szélre, Carvajalhoz. Majd pedig Benzema, illetve Asensio kerül ígéretes helyzetbe. Külön figyelmetekbe ajánlanám Lucast, aki a helyezkedésével elviszi Umtitit, ami teret nyit Benya előtt.

Nagyjából ennyit gondoltam felidézni a Szuperkupa meccseiből, azzal a reménnyel, hogy nektek is eddig még nem látott részletekre hívhatom fel a figyelmet. Az első mérkőzésen még csak egyéni teljesítményekben múltuk felül az ellenfelet, de a visszavágóra már néhány módosítással taktikailag is jobbnak bizonyultunk. Az ilyen összecsapásokat élvezet volt elemezni, hiszen nemcsak a beadásaink merítették ki a fegyvertárunkat, így remélem, még sok ilyenre lesz lehetőségem. Maradjatok netközelben, mert a szünet alatt még jövünk olvasnivalóval. Hala Madrid! 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!