Szeretem ezt az időszakot. A csapatok erőtől duzzadva visszatérnek a felkészülésből, a nyári hőségben tartott erőnléti edzésekből, letudják az utolsó barátságos meccseket, közben új szerzeményekkel egészülnek ki a keretek, és lassacskán megindulnak a bajnoki küzdelmek. A Real Madrid már egy kupával is gazdagodott, de a Spanyol Szuperkupa várhatóan nagyobb kihívás lesz, ugyanakkor kezdődhet-e jobban egy szezon, mint El Clasicóval?! Az első felvonás beharangozója következik. 

Régi gyökerű utálat

Az ember képes szinte bármivel szemben éles utálatot érezni, legyen az vallási, faji vagy szexuális beállítottság mentén húzódó ellentét, de akár egy-egy márka mellett is kialakulhat ilyen állóháború. Persze nem kivétel ezalól a labdarúgás sem. Nem kell messzire menni, hiszen nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy két foci klub tábora között milyen vitákat képesek gerjeszteni az indulatok, az érzelmek és a szűklátókörűség. Egyrészről remek példája ennek az El Clasico, hiszen két hatalmas rivális néz szembe, akiket ma már a világ minden pontján követnek szurkolók. A rivalizálás nem csak ránk, drukkerekre van hatással, hanem azt is észlelhettük, hogy komoly presztízst jelent a játékosok számára is, sőt sokáig negatív hatással volt a habfehér alakulatra, de talán még most se tudtak ezen teljességgel átlépni. A szembenállás az utóbbi néhány évben eszkalálódott ugyan, de régi múltra tekint vissza, egészen az 1930-as évekre, amikor Francisco Franco amellett, hogy a Realt támogatta, a politikai ellenfelét, Joseph Sunyolt őrizetbe vetette és tárgyalás nélkül kivégeztette. Mindez azért fontos, mert Sunyol amellett, hogy a katalán törekvéseket segítette, pont a Barcelona elnöke volt (később már Francóhoz hű vezető került a klub elnöki székbe). A katalán csapat nem véletlenül Franco uralma alatt vette fel az ismert mottót, Més que un club, azaz több, mint egy klub. Tovább mérgesítette a kapcsolatukat di Stéfano leigazolása körüli bonyodalom. Mint ismeretes a rövid sztori annyiból állt, hogy mindkét klub megpróbálta leigazolni, de végül a FIFÁ-nak kellett közbeavatkoznia, és azt a salamoni döntést hozták, hogy szezononként vándorolnia kell a két egyesület között. Végül persze megoldódott a szituáció és a Madridé lett, de ez azzal is járt, hogy közben a Barca elnökének le kellett mondania. Summa summárum, végleg elromlott a kapcsolat, s ez a különleges rivalizálás a két klub későbbi játékosaiba is bele lett kódolva, és sokszor úgy érzem belénk is, szurkolókba. Pedig azt hiszem, az egészséges szurkolói magatartás részének kell lennie annak is, hogy a rivális klub szurkolóival, ha nem is barátkozunk, de korrekt vitákat folytatunk.

Emellett nyilván az is nagyban hozzátett az El Clasico ilyen mértékű népszerűségéhez, hogy a két klub a legnépszerűbb és legértékesebb egyesületek közé tartozik, sőt áprilisi adatokat tekintve a második és harmadik legértékesebbekről van szó. A Real 3,65 milliárd dollárt, míg a Barcelona 3,55 milliárdot ér, náluk csak az amerikai Dallas Cowboys ér többet. A pénz oldalát tovább követve, a szponzoroknak is hatalmas eseménnyé váltak ezek az alkalmak. A 2016. decemberi 1-1-re végződő meccs összesen 42,5 millió dollárt hozott nekik, ebben természetesen benne vannak olyan tételek is, mint pl: a tv adás, ami önmagában 26,8 millió dollárt termelt. Ami persze nem csoda, mivel csak az USA-ban több, mint 2 millióan ültek le a televíziók elé. A világon pedig jóval többen, még a Super Bowl-t is lekörözi, tehát a világ legjobban várt sporteseményről beszélünk.

A szuperkupáról

Az 1982-ben létrehozott kupa arról hivatott dönteni, hogy ki lesz Spanyolország uralkodója egy évig, hiszen a Spanyol bajnokság nyertese méri össze erejét a spanyol kupa győztesével. Azt hiszem nem kell emlékeztetnem, hogy a bajnokságot ki nyerte, hiszen még élénken élhet bennünk, hogy az utolsó 2 hónapban mutatott remek játékkal sikerült elhódítani a LaLiga elsőséget, míg a spanyol kupát a Barca csaklizta el. A Tico után nagyon könnyedén, 3-1-re verte az Alavest a döntőben. Ez a közelmúlt és a jelen, de most nézzünk vissza a távolabbi múltra.

Az első, aki magáénak tudhatta ezt a címet, az a Sociedad volt, mikor 4-1-re a Realt verte meg. Sajnos ahhoz, hogy a Blanco fanok is örüljenek, egészen ’88-ig várni kellett, amikor is pont a Barcát múltuk felül összessítve 3-2-re (2-0, 1-2).

1988. szeptember 21., Santiago Bernabeu, Madrid.
Spanyol Szuper Kupa, Első mérkőzés, Real Madrid v FC Barcelona.
Real Madrid kezdő tizenegye, hátsó sor, balról: Buyo, Michel, Schuster, Esteban, Gallego, Tendillo.
Első sor, balról: Butragueno, Solana, Hugo Sanchez, Sanchis, Martin Vazquez.

És nem ez volt az egyetlen találkozó a két spanyol gigász között ezen kupa keretein belül, mert az évek során időről-időre összekerültek. A következő két évben megint a királyi gárdáé lett a cím, méghozzá 1990-ben szintén a Barca legyőzésével (4-2). ’93-ban hasonlóan alakult, újabb Real siker. Hiba csúszott a sormintába ’95-ben, mert nem a Barca, hanem a Depor volt az ellenfél, és nem a Real emelte magasba a trófeát, hanem ellenfele. Azonban ’97-ben visszatért minden a megszokott kerékvágásba, azaz 5-3-re vereséget mértünk a katalán csapatra.

2001-ben a Zaragozát vertük, két évvel később a Mallorcát. Négy év szünet és a Sevilla került szembe, csakhogy a győzelem elmaradt, de szerencsére nem kellett sokáig várni, mert következő évadban a Valenciát sikerült elpáholni.

Innen már sok az ismerős arc. Jééé, Robben is volt egyszer Blanco!

2011-ben a csúcson lévő Barcát kellett volna letaszítani a trónról, hiszen előző évben is ők nyerték és sajnos ezúttal is, összesítésben 5-4-re éppenhogy, de vereséget szenvedtünk. Egy évvel rá megint ugyanez a párosítás jött össze, csak fordított sikerrel zárult. Azóta viszont hosszú csend van a királyi gárdánál, bár 2014-ben lehetőségünk lett volna megint begyűjteni a trófeát, de a Tico elhappolta. Úgyhogy 2012 után 5 évvel lehet ismét Spanyolország ura a királyi gárda. Érdekesség, hogy a legtöbb győzelemmel a Barcelona áll, valamint a 12 címéből 7-et 2000 után szerzett. A Real Madrid 9-cel áll a második helyen.

Utolsó Real győzelem

Most pedig átadom a szót, Sultan kollégának, aki volt olyan szíves és leírta gondolatait Neymar távozásának lehetséges mentális hatásairól.

Pszichikai háttér

Azt gondolom, hogy a Neymar átigazolással egy markáns vonalat húztak a felek a futball-transzferek történelmének nagy piros szőnyegén – keresztben. Van előtte, és van utána. Ezzel örökre megváltozott valami. Ha Mbappé is a PSG-ben köt ki, akkor tényleg ki lehet nyomtatni valami puhább papírra a FFP legfontosabb megállapításait, hogy az UEFA mosdójában bárki kitörölhesse vele nemes alfelét. Vannak az esetnek komoly kihatásai a világ futball gazdaságára, de ami a beharangozó szempontjából ebben a pillanatban fontosabb, vannak rövidtávú vonatkozásai az FC Barcelonára nézve is.

A nagy talány az, hogy a gránátvörös-kékek hogyan élik meg csapatként ezt a laikusok számára váratlan, és minden gazdasági vonatkozásának megértése szempontjából nem túl egyszerű transzfert, melynek során elveszítették a gárda középtávú jövője tekintetében meghatározó sztárjukat. Hiába profi futballisták, egy ilyen esemény mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ez nyomot hagy, és benne marad a fejekben, mint egy állra mért jobbcsapott a ringben.

A katalánok nézőpontjából az lenne a pozitív kimenetel, hogy kezüket ökölbe szorítva igazolnak egy nagy sztárt a helyére, és bebizonyítják maguknak, valamint a közönségüknek, hogy Neymar nélkül is van élet a Nou Campban. A Szuperkupa időpontjában még hiányzik a brazil sztár pótlása, van viszont egy jelentős törés, ami néhány játékos teljesítményén is meglátszódhat.

Pszichésen nagyon jelentős tény, hogy egy fiatal sztár, aki nagy valószínűséggel még a pályafutása felfutó szakaszában jár, úgy dönt, hogy PSG jobb választás lehet számára, mint a katalán kirakat csapat. Több, mint egy klub, mi? Külön pikáns, hogy ahhoz gárdához igazol, mely Párizsban megalázta a Barcát a BL-ben. Olyan olvasata van az egésznek, mintha Neymar menekülne egy süllyedő hajóról.  Akár így van, akár nem – ezt majd bebizonyítja nekünk a következő pár szezon -, ez az  ütés már most benne van a játékosok fejében, és ez pont elég. Túl vannak egy olyan perióduson, melynek végén oktatják őket a BL-ben (ráadásul duplán, hisz a PSG visszavágó botrányos játékvezetésével újabb esélyt kaptak, de nem tudtak élni vele a Juve ellen sem), a nagy rivális elhappolja előlük a Ligát, megvédi címét a BL-ben, ráadásul az edzőjük is új lesz. Legfontosabb játékosaik túl vannak a csúcson, néhányan jelentősen, és a legutóbbi igazolásaikkal alaposan befürödtek. Lehet, hogy Neymar nem is gondolkodott olyan rosszul? Mondom, elég, ha a kétségek eluralkodnak pár játékoson. Borulni tud az egész csapat. A katalán szurkolók imádkozhatnak, hogy Messi jó formával rukkoljon elő, mert most minden szem rá fog szegeződni, és tőle várják majd, hogy ráncba szedje a gárdát. Igazság szerint már jó ideje ez megy. Messi nélkül féllábú óriás a Barca. Biceg. Ez Neymar távozásával – bárki is érkezzen -, fokozottan lesz érezhető.

További negatívum, hogy egyelőre nagyon ellentmondásos hírek érkeznek a Barcelona által kiszemelt játékosok kapcsán, a klubok iszonyat pénzt fognak kérni mindenkiért, akire rámutatnak a katalánok, mert köztudott, hogy hatalmas összeget kaszáltak Neymarért. A kiszemelt játékos is nagyon jó tárgyalási pozícióban lehet fizetésének meghatározása során, hisz ő is pontosan tudja, hogy a Barca számára létszükséglet Neymar megfelelő pótlása. Az amúgy is magas fizetéseket osztogató gránátvörösök soraiban akár még némi bérfeszültséget is jelenthet majd az új igazolás havi fixe. Ráadásul bárki érkezik, hatalmas elvárásokkal szembesül majd, azzal együtt, hogy rá lesz sütve a csillagászati igazolás bélyege is. UPDATE: „Egybehangzó spanyol sajtóértesülések szerint az FC Barcelona labdarúgócsapata mindenben megegyezett a kínai Kuangcsou Evergrandéval Paulinho átigazolásának ügyében. A katalánok 40 millió eurót fizetnek a 29 éves brazil védekező középpályásért, aki négy esztendőre ír majd alá, és szezononként ötmillió eurót kereshet Barcelonában.” Ha tényleg ő jön Neymar helyére Kínából, akkor én fizetek egy kört a katalán érzelmű haveroknak. Rájuk fog férni!

Valverde megjelenésével lehet új játékrendszer is, aminek begyakorlása időt vehet igénybe. A szezonra előre tekintve, még óvatos megfogalmazással is igencsak megszaporodtak a kockázatok a Barca teljesítményét illetően, melyek eredőjeként azt gondolom, hogy az elkövetkező évek nem a katalánokról fognak szólni. Hogy ennek milyen kihatása lesz rövid távon, a Real elleni Szuperkupa párharc kapcsán, nehéz lenne pontosan megjósolni, mert ellenünk mindig felszívják magukat, de azt gondolom, hogy a csillagok jelenlegi állása a mentális vonatkozások tekintetében a Real felé billenti a mérleg nyelvét.

Visszavéve a szót Sultantól – akinek köszönöm a közreműködést -, folytassuk a Reallal. 

Tiktak

Sok név pörög még a lehetséges érkezők listáján, és leginkább ez foglalkoztat most mindenkit, mert arról van szó, hogy nem tudni érkezik-e még valaki a támadó szekcióba vagy marad a BBC. Hiszen ez a döntés nagyban befolyásolhatja a szezon sikerességét. Persze azt sem tudjuk, hogy milyen játékot tervez Zidane, mi lesz az alap felállás, mert az előszezonban nem sok játékot, taktikát láthattunk gyakorolni. Így aztán feltételeznem kell, hogyha nem jön senki, akkor ebben a szezonban is a BBC fogja képezni a Real offenzív részlegét. Nem tagadva, hogy egytől-egyig remek játékosok, de az már tavaly is látszódott, hogy nem igazán működik. Bale nem tudja kiaknázni a képességeit és ráadásul sokat sérült, CR igazi centerré vált, és benne sincs már évi +50 meccs, míg Benzema szintén kérdőjeles. A francia csatárunk ugyan tud nagyon hasznos lenni, ami a feladata is lenne, de fejben rendet kéne rakni. Sokszor érzem rajta, hogy belefásult ebbe a szerepkörbe, ebbe a rendszerbe, ami nem csoda, mert ez lenne az ötödik szezon, aminek ugyanazzal a támadó hármassal futnánk neki. Tehát igazán komoly változás nem történt évek óta, ezért én azon az állásponton vagyok, hogy itt az ideje változtatni. Természetesen nem lehet egyszerre kisöpörni mindhárom játékost, mert azzal elég nagy kényszerhelyzetbe kerülne a klub. De meg lehetne bontani a BBC-t, még ha Cé marad, akkor is ott az esély, hogy átalakítást eszközöljünk, és azt hiszem szükség is lenne erre. Benzemától mindenképp meg kell szabadulni, és a keret adta lehetőségekhez mérten alakítani a játékot, nem Ronaldóra szabni. Azt gondolom, hogy más megoldást nehéz találni, mert a hármójuk játékát működőképessé alakítani még masszívabb feladat. Én a magam részéről olyasmit próbálnék meg, hogy Bale Marcelo helyét venné át, azaz visszakerülne eredeti posztjára és a teljes baloldalt be kéne játszania, ami már talán biztosítana elég területet ahhoz, hogy nyargalásszon. Annyi biztos, hogy nem egyszerű feladat előtt áll Zidane és érdemes lesz figyelni miként birkózik meg ezzel. (Ha már a hosszabbítást és béremelést megkapta.) Kivéve, ha érkezik valaki vagy dobja a BBC-t vagy esetleg nem gondolja, hogy lépnie kell.

Utolsó lehetőségük? 

A másik téma, ami mellett nem mehetünk el, az Modric kényszerű hiánya. Valószínűleg már találkozhattatok azzal a hírrel, hogy nem léphet pályára, még egy évekkel ezelőtti eltiltás miatt. Mindez kérdés elé állítja mesterünket, hiszen visszarendelheti Iscót, ahogy tette azt tavaly is. Ugyanakkor Kovacic is játékra éhesen várja a pillanatot, hogy elfoglalhassa honfitársa helyét és letegye a névjegyét, amivel állandó kezdővé válhat. Nem abszurd elgondolás ez, mert a jövő benne van, nem a 32 éves Lukában – bármennyire is kedvelem a kis horvát világklasszis és stabil játékát. És ha már itt tartunk, akkor szorosan kapcsolódik ehhez, hogy vajon CR kezd vagy sem. Ha Isco lesz a középpálya harmadik eleme, akkor ott a kérdőjel, hogy a még mindig alapozás elején tartó portugál kezd, vagy Asensio jut remek lehetőséghez. Azt hiszem üzenet értéke is lehet, ha Ronaldónak szavaz bizalmat Zidane. Nem gondolom, hogy már most azon a szinten lenne, hogy visszafoglalja a posztját és sérülést kockáztasson. Valamint abban sem hiszek, hogy számottevő mértékben tudná segíteni a csapatot. Nem, inkább lenne halovány, idegesítőeket rontó performansz. Asensio szerepeltetése mellett ugyanakkor sokkal több érv áll, de ami még inkább számomra tetsző lenne, az Kovacic beugrása és Isco maradna az eddigi helyén.

Hátul elképzelhető, hogy nem lesz semmi változás, bár Ramos kondija még nem az igazi, úgyhogy lehetséges egy Varane-Nacho páros is. Carvajal tutinak néz ki, de Marcelo nem feltétlenül. Voltak olyan pletykák, hogy az odavágót Theo kapná meg, ami szintén üdvözölendő. Remek teszt lenne bedobni a mély vízbe az új szerzeményt, és nagyon kíváncsi lennék, hogy a szép felkészülés után mit nyújtana egy EC-n. Viszont elől nem várható semmi változás, Bale és Benya fog kezdeni – hacsak Ronaldo be nem áll. Reméljük mindkettő a jobbik énjét mutatja meg, mivel ez a trófea, ahogy már az elején említettem, jóval nagyobb falat lesz. Kissé megtépázott Barca ide vagy oda, nem fogják könnyen adni magukat. Bár szezon eleje van, és formán kívüliség, de kiélezett párharcot várok, ugyanakkor visszafogottabb játékot és tempót, mint a legutóbbi tétmeccsen, amikor a nagy adok-kapokban 2-3-ra alulmaradt a Real.

Azt várom a királyi gárdától, hogy ha hibákkal is, de játszunk. Sok mozgással, kényszerítőkkel veszélyben tartsuk a katalán kaput. Nem hiszem, hogy gólszegény mérkőzés lesz, és mivel nem éles játékosokról van szó, ezért nagyobb különbség is kialakulhat. Bízom benne, hogy Zidane ezúttal a védelem megszervezésére is nagyobb hangsúlyt fordít, de ez nemcsak a mai találkozóra igaz, hanem a szezon egészére nézve is.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ma este a világ egy pillanatra megáll és figyelemmel kíséri a két foci gigász újabb küzdelmének legújabb fejezetét. Így fogunk tenni Mi is, és itt a Madridi Merengués blogon együtt szitkozódhatjuk, izgulhatjuk és beszélhetjük végig az összecsapást. Tartsatok velünk!

Kezdés: 22:00

TV: Digi Sport 1

Oszd meg a posztot, ha tetszett!