Csupán csak egyet kell aludni, hogy elérkezzen a várva várt nap, ami már május 10. óta bele van vésve naptárjainkba. Mai posztunkban a Juventus gyengepontjait igyekezett megkeresni és bemutatni nektek Zizou. Előtte viszont José beszélgetett el egy televíziós szakértővel. Hogy kivel? Azt kattintás után megláthatjátok. A téma természetesen a Juventus, és miként fog választani felállást Allegri, hol a legerősebb és hol sebezhető leginkább a Real Madrid holnapi ellenfele. 

A Juventus kapcsán beszélgetőpartnerünk volt Juhár Tamás, a DigiSport szakértője, aki évek óta részt vesz a Calcio közvetítésében. 436 NB1-es és 20 válogatott mérkőzéssel a háta mögött olyan tapasztalatokkal bír, amelyek segítségével kicsit jobban megérthetjük az idei Juventust és válaszaiból olyan szemszögből tekinthetünk a Döntőre, amely igazán csak a profi focisták sajátja.

José: Miért nem látunk téged a kispad mellett? Hiszen a közvetítések alatt az jön át, hogy a tudásod megvan egy edzői munkához.

Juhár Tamás: Azért nem lettem edző, mert a csapatomat nehezen tudnám kiválasztani. A játékosok tudása mellett ugyanis nagyon fontos az is, hogy fejben milyen képességűek alkotják a keretet. A Juventus védői, sőt, a Juventus játékosai hisznek magukban és hisznek a társakban. Tudja Chiellini, hogy mi a feladata és tisztában van azzal is, mit fog a társa tenni adott helyzetben. A hit mellé társul még a tudás és a gyakorlás, amelyben fontos megemlíteni, hogy a Juve védelme a válogatottban is évek óta együtt játszik. Ez hatalmas előny.

José: A tegnapelőtti posztot azzal vezettem fel, hogy a Juventus a szemünk előtt nőtt nagyra. Az utóbbi évek szisztematikus munkája idén hozza a leglátványosabb eredményét. Egyetértesz?

J.T.: Lebron James nyilatkozta, amikor visszatért Miamiból Clevelandbe, hogy nagyon sok vereség kell ahhoz, hogy igazi győztes legyél. Igaza van. Ez a Juventus eljutott oda, hogy az emberekben realizálódik: brutálisan erős csapatról van szó. Conte volt az, aki rendbe tette az öltözőt, de kellett a gazdasági/szakmai háttér is—Marotta-Nedved-Paratici hármas szisztematikus munkája. Bőven beszédes a tény, hogy a korábbi évekhez képest a Juventus gazdaságilag megengedhette magának, hogy elengedi Pogbát és eredményességben nem látszik a francia távozása. Az olasz csapat odaért az MU, Bayern, Barca és Real mellé pénzügyi téren, játékban pedig a két spanyol és a német óriás mellett van.

José: A Juventus egyik legjobb védője Mario Mandzukic. Hogyan lehetséges az, hogy egy centerből ilyen idősen bal oldali szélsőt faragjanak és még élvezze is a helyzetet? Mintha Eto’o Interes időszakát látnánk, hiszen a kameruni ott is zokszó nélkül vállalta a jobbhátvéd szerepét.

J.T.: Pjaca és Mandzukic ugyanazért a helyért versenyeztek az idény elején. Aztán előbbi sérülése és a taktikai hadrend megváltoztatása után Mandzukic ott találta magát a vonal mellett és működik a dolog. Ez az ember azért igazolt el az Atleticóból, mert keveselte a labdás perceit. Megmondta, hogy nem akar kulimunkát végezni, nem tetszett neki Simeone felfogása. Eljött ezért Torinóba és láss csodát: a legalázatosabb védőmunkát tőle látjuk. Felszántja a pályát, mélyen visszazár, miközben támadásban is hasznos, Buffon legkedvesebb játszótársa, ha hosszú labdákról van szó. Ahhoz, hogy ezt a Mandzukicot lássuk, kellett egy Allegri, aki remekül tudja kezelni a játékosokat. Képzeljük el a helyzetet, ahogy a többi játékos látja, hogy a horvát center egyszerre csak felszántja a bal oldalvonal mellett a pályát. Ezek után a társainak szava sem lehet a védőmunkáért, amit tőlük kér Allegri.

A szituációnak azért van hátránya is. A szezon közben meghozott szerkezetváltás után a 4-2-3-1-es rendszerben Mandzukic-nak nincs cseréje. Pjaca, még ha egészséges is, nem képes ugyanígy játszani a vonal mellett.  Sőt, ugyanez igaz Higuaín esetére is. Friss, minőségi centert nem tud behozni az argentin helyére, hiszen a másik centere balszélsőként szerepel. Mély a Juve kerete, de nem erre a hadrendre alakították ki a nyáron.

José: Ha már itt tartunk: milyen felállást vársz az olasz csapattól? A korábban éveken át használt 5-3-2, vagy a Lazio elleni bajnoki óta jelenlévő 4-2-3-1?

J.T.: Azt hiszem, utóbbit választja Allegri. Dani Alves egy olyan együttestől érkezett, amely – látszatra – a legkönnyebb focit mutatja be hétről hétre. Itt viszont olyan jobbhátvéd szerepbe kényszerült, amelyben meg vannak határozva azok a helyek a pályán, ahol tilos labdát veszíteni. A brazil ebben nem a legmegbízhatóbb, így Allegri azzal oldotta meg a dolgot, hogy fentebb tolta Alvest és mögé Barzaglit tette biztosítani. Ennek az eredményét nem lehet megkérdőjelezni. Alves így a támadásban is extrát tud nyújtani és a védőfeladatát is ellátja, miközben nem veszíti el a labdát az olaszok szerinti veszélyes zónákban. Így azt gondolom, ezen az oldalon Marcelo nem tud majd olyan szabadon támadni, mint azt megszoktuk tőle. A Juventus védelmében helyet kap még Bonucci és Chiellini is, valamint a bal oldalért felel majd Alex Sandro. Középen a már felépült Khedira és Pjanic kettős dolgozik, előttük Dybala, Higuaín és Mandzukic kap szerepet. A döntőre kiosztott egyéni feladatokat persze majd csak a meccsen látjuk viszont.

José: Véleményed szerint miért kihagyhatatlan Khedira? Madridi időszakában sok társunk kérdőjelezte meg létjogosultságát a kezdőben. Magam is úgy gondolom, hogy bár semmi hibát nem vét az alapfeladatai közül, de nem mutat olyan extrát, ami miatt mondjuk Marchisiót kihagynám.

J.T.: Khedira bizonyos szempontból Cambiassóra emlékeztet. Az argentinhez hasonlóan érzi a pályát. Tudja, hogy hova kell helyezkednie. Mint a centereknél, akik tudják, hova kell bemozogni az érkező labdára. Khedira sokszor kerül helyzetbe és az adott meccseken fontos gólokat szerez. Tudja, hogy hova kell mozognia az átváltások során támadásból védekezésbe és fordítva. Ezt nagyon nehéz megtanítani és igaz, hogy ezt Marchisio is tudja, de az olaszhoz képest többet ér fel a kapu felé, illetve Marchisio osztogató feladatát Pjanic ellátja, miközben kiváló párost alkot Khedirával. A német nem védekező középpályás, tőle ritkán lehet látni egy-az-egy elleni játékot, de remekül zárja le a passzsávokat és kényszeríti a labdás játékost rosszabb opcióba. Olyan edzők alatt volt kezdő korábban és kezdő most is, hogy nem szabad megkérdőjelezni hasznosságát a csapatban.

José: Számos helyről halljuk, hogy a Real támadni fog, aztán nézhet maga körül nagy szemekkel, mert a Juve kontrából fog betalálni. Szerintünk, a blog szerkesztői szerint azonban Zidane idén olaszos felfogásban szerepelteti a csapatát. A domináns játék, a fehér balett helyett a funkcionalista felfogás, az eredmény mindenek felett köszön vissza egész idényben. Mit gondolsz, Zidane terve mi lesz a döntőben?

J.T.: Zidane nem fogja ráküldeni csapatát a világ legjobb védelmére, ez tiszta sor. Az valóban öngyilkosság lenne. Viszont a Juventus játékának van egy egész szezonban visszatérő gyenge pontja, amit korábban Dani Alvesnél már említettem: meccsenként 2-4 alkalommal kritikus helyen veszítenek labdát, egy-egy szituációt könnyelműen akarnak megoldani, amivel az ellenfél egy rendezetlen védelemre vezetheti az támadást. Zidane ezekre készítheti fel csapatát, illetve tudja, hogy a már felállt Juve védelem ellen türelmesen kell járatni a labdát, mert azt a védekezést borzasztó nehéz feltörni.

José: A saját, kispályás bajnokságban játszó csapatomban szoktam kérni a társaimtól, hogy emberhátrányos védekezés során az ellenfél legsutább játékosát hagyjuk a legszabadabban, mert annak már a labdaátvétel is gondot okoz. Ha nehezen forduló/meginduló támadóval szemben kell védekezni, igyekezzenek gyakran megelőzni. Ha gyors, mozgékony támadóval szemben kell védekezni, akkor igyekezzenek minél közelebb lenni hozzá, hogy test a test elleni párharccal lassítsuk, toljuk a kapunktól messzebb. Ha kontrázunk, vezessük a leggyengébb védő felé a labdát. Van-e bármilyen apró dolog, amivel Ronaldo, Isco, Benzema, Bale (ha játszik) meg tudja még lepni az olasz BBC-t? Fordítva is igaz a kérdés: az olasz védők külön készülhetnek speciális megoldásokkal a madridi játékosokra?

J.T.: Nem hiszem. Ezek a játékosok borzasztó rutinnal rendelkeznek és sokszor játszottak már egymás ellen klub- és válogatott meccseken is. Itt nem ezek fogják a különbséget jelenteni, hanem az, hogy a döntő napján, melyik csapat milyen pszichés állapotban lesz. Abban nem hiszek, hogy a régmúlt ilyenkor megjelenik a fejekben – azaz, hogy a Juventus nem túl sikeres az európai döntőkben, míg a Real igen. Abban viszont hiszek, hogy a közelmúlt eredményei ott lesznek a játékosok elméjében. A Madridnál a két sikeres döntő az Atletico ellen, míg a Juventusnál az elbukott döntő és a tavalyi kiesés a Bayern ellen. Mindkét meccsen egy játékot lassító olasz csapat kezdte a meccset, majd amikor hátrányba kerültek, tempót váltottak és egyenlítettek is. Aztán ugyanazzal a sebességgel meg is akarták nyerni a találkozókat, miközben hátul kinyíltak, a lassú, de szervezett játék eltűnt és mindkét párharcot elbukták. Ebből biztosan tanultak. A döntőt a pszichés állapot fogja eldönteni.

+1 kérdés, Zizoutól:
Mint válogatott labdarúgó, aki óriási tapasztalattal bír, érdekel, hogy egy-egy fontos meccs előtt hogyan készítetted fel magadat mentálisan? Voltak-e neked, vagy (név nélkül) valamely társadnak babonája, szokása, amit muszáj volt elvégezni a találkozók előtt, hogy sikeres legyen az adott meccs?

J.T.: Nem vallom magam babonásnak, de mióta abbahagytam a versenyszerű labdarúgást, rá kellett jönnöm, mennyi dolgot csináltam ugyanúgy minden egyes meccs előtt, ami ha nem jött össze, kifejezetten rosszul éreztem magam a mérkőzés előtt.

Néhány ezek közül: Minden meccs előtt az ebédnek csirkemellnek rizzsel, barackkompóttal kellett lennie; mindig nekem kellett elsőként felfeküdnöm a gyúrópadra; a felnőtt pályafutásom összes meccsén egy boxeralsót hordtam(kivéve, mikor elkeveredett néha-néha).

Köszönöm az interjút, szívesen állok rendelkezésetekre.

Üdvözlettel, Tamás

Most pedig közvetkezzen Zizou videóelemzése

Sok tekintetben a legerősebb védelem állítja komoly feladat elé a Királyi gárdát. Mivel népszerű téma a Chielllini, illetve Buffon vezette védelem, ezért sokszor és sok mindent olvashattunk, hallhattunk róluk. Éppen ezért nem lesz ez egy teljes körű elemzés, sokkal inkább arra kívánok rávilágítani, ami kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a Real jöjjön ki győztesen a párharcból. Igyekszem felszínre hozni, hogy mivel bontható meg az olaszok védelme.  Rengeteg példán keresztül próbáltam megmutatni, hogy milyen taktika mentén érdemes felkészítenie a csapatot Zidane-nak. (Nyugi, a teljes anyagot eljuttattuk Madridba.) Úgyhogy brace yourself, mert tényleg sok anyagon rágjuk át magunkat.

Az Allegri vezette Juventus inkább hasonlít egy kaméleonra, mint zebrára, mivel nem titok, hogy Max szereti feltérképezni az ellenfelet és annak gyengeségei alapján meghatározni a taktikát, ami azzal is jár, hogy a csapatát is átformálja, ha kell. Persze az alap 4-2-3-1 megmarad, de védekezésben már más képet kaphatunk. Példának okáért, a Monaco elleni első meccsen számomra váratlan módon, egy domináló csapattal indított, ami labdavesztés után is az ellenfél térfelén maradt. Csak az első negyedóra után álltak visszább, de a védelem 5-3-2-re változott.

Persze a hátsó alakulat még pár alkalommal kiegészült 1-1 emberrel, de ezúttal a támadósorba jelölt D. Alves volt az, aki visszazárt, így a jobb oldalon a Barzagli-Alves duóval kellett megbírkóznia a francia csapatnak. Ez pedig nem kizárt, hogy a döntőben is előállhat. Illetve kellő óvatossággal kezelendő a szintén ezen az oldalon kialakuló veszélyforrás, az Alves-Dybala páros. Valljuk be, nem megnyugtató, ha belegondolunk, hogy Marcinak kell helytállnia velük szemben.

Visszatérve a védelemre. Másképp is láthattuk az Allegri-alakulatot futballozni. Napoli és a Roma ellen, akikre érdemes figyelni, és nem véletlen, hogy a legnagyobb hangsúlyt kapták e poszt során, mivel mind a Roma, mind a Napoli mutat a Reallal közös stílusjegyeket. Kezdve mondjuk a Roma pozíciós játékával:

Ismerős ez a felállás?

Valamint azért érdemelnek kiemelt szerepet, mert roppant fontos játékelemeket mutatnak be sikeresen. Szóval a torinói gárda ezeken a meccseken egy, a Monaco ellen látottaktól teljesen eltérő stílust vett fel. Mélyen meghúzott védelmi blokkot alakítottak ki, ami a pályán keskeny sávban helyezkedik el, szabadon hagyva a széleket. Teljes mértékben elfoglalva, kitöltve és kizárva a pálya közepéről az ellenfelet. Íme!

Természetesen nem hagyták teljesen védtelenül a széleket, mert amikor oda került a hangsúly, akkor tolódással igyekeztek lezárni a korábban még üres területnek bizonyuló pályarészt. Tehát színtiszta területvédekezésről van szó, ami persze annyiban változhat ellenünk, hogy CR és esetleg Modric és Kroos külön őrzést kaphat. Mindazonáltal, ha ez a fajta zonal defence valósulna meg, akkor véssük az eszünkbe, hogy szignifikáns hátrányai vannak ennek a szisztémának. Egyrészt a tolódást nehéz hiba nélkül megvalósítania a védekező csapatnak, ha gyors labdajáratás van. Főleg, ha ez horizontális irányban történik. Ugyanis amíg úton vannak a védők, addig pont akkora folyosó nyílhat, amibe érkezhetnek az indítások. (A Napoli élt is ezzel.) A másik negatívuma, hogy megfelelő kondíció is szükségeltetik a rendszer kivitelezéséhez, ami úgy látszik, hogy nem feltétlen adatott meg a zebráknak. Mindkét csapat ellen a második félidőre visszaesett a védekezés hatékonysága. Vélhetően edzői utasításra került magasabbra a védelmi vonal, de ezt már nem tudták maradéktalanul abszolválni.

Hogyan törhető fel a zárt védekezés?

A lehetséges fegyverek listáját a Napoli egyenlítő találatával kell kezdenem. A Juve védekezése itt is zárt, legalább kilenc mezőnyjátékos védekezik, de hiába alakul ki Allegri csapatának kedvező létszámfölényes helyzet (4v3), a Napoli addig passzolgat, amíg rést nem találnak a pajzson, amibe érkezik is a passz és Hamsik egy remek kényszerítő után pazar lövéssel gólt szerez.

Muszáj kiemelni a gyors labdajáratás és kényszerítők elvitathatatlan prioritását. Ezenkívül a sebesség sem mindegy, a Napoli a 30. perc után kezdi felpörgetni a játékot, ami jelentős javulásnak könyvelhető el, ugyanis az Öreg Hölgynek folyamatos mozgásban kell lennie, nincs ideje rendeződnie, ami sebezhetőbbé teszi. Ez persze nem titok, de nem árt felhívni rá a figyelmet.

A következő jelenet pedig tankönyvbe illő és tanítani való, nem véletlen, hogy egyik kedvencemről van szó. Egyszerűen remekül hajtja végre a Roma, ugyanis a betömörülő védelmet a legegyszerűbben úgy bonthatjuk meg, ha kicsalogatjuk. Parádés, ahogy a passzokkal egyre-egyre feljebb lép a torinói védelem, mindaddig míg az üres területre megy az indítás. Tulajdonképpen pillanatok alatt játszanak át 20-30 métert. A játék pedig már veszélyes helyről folytatódhat. A bedobást követően Lemina és Cuadrado is légüres térben mozog, sőt Chiellini se követi le az ellépő Salah-t. Ezáltal a kissé zilált Juve-védelem asszisztál a kényszerítőnek. Remek akció volt.

Ugyan nem zárult góllal, de  megint csak egy olyan mozzanatot ragadtam ki, ahol a kényszerítő játssza a főszerepet.

Másrészt bizonyíthatja, hogy nem feltörhetetlen a szélen sem az Allegri-alakulat. Viszont érdemes megpihenni egy pillanat erejéig, hogy átgondoljuk a látottakat. A Roma két gyors szélsővel (Sharaawy és Salah) állt fel, de ők a fenti jeleneten kívül nem tudták kihasználni gyorsaságukat, mivel a Juventus hibátlanul levédekezte a feléjük irányuló indításokat. Sőt Salah négy lehetőségből egyszer sem tudott veszélyt kialakítani ily módon, csakis a fenti alkalommal, a kényszerítővel tudták megbontani a védelmet. Mindez azért ilyen fontos, mert ezek alapján lehet megfelelően mérlegre helyezni és bölcs döntést hozni Bale játékát illetően.

Persze, ha ilyen attitűddel futballozunk, akkor tőlem robotolhat a walesi is.

Insigne helyzetére is érdemes egy pillantást venni. Isco és a Real jut az eszembe a videót nézve, annyi biztos, hogy hasonlóságot vélek felfedezni. Hiába van nagyjából 20 méteren belül 6 Juvés is, a Napoli meg tudja tartani a  labdát, sőt, mire rendeződne és kialakulna a kettős védelmi vonal, addig pont ott a folyosó, amibe megy a passz. Bár nem végződik góllal, de kulcsfontosságú pillanat. Viszont erről majd még később.

A Monaco egy némileg hasonló szituációt játszott meg. Közelebb kerültek a gólhoz és kicsit több szerencsével a kapuban köthetett volna ki a játékszer.

Ha pedig végképp nem jön össze semmi, akkor fejjel is meg lehet verni az olaszokat. Ugyanakkor csak erre alapozni dőreség lenne.

Vagy ekképp is célt lehet érni, bár ehhez nem biztos, hogy Ronaldónak kell a labda mögött állnia.

Ha még tudtok figyelni, akkor a jelenlegi Juventus legnagyobb vagy egyik legnagyobb defektusát hagytam a végére. Pillanatnyi kihagyások, súlyos figyelmetlenségek tarkítják a zebrák játékát. Ahogy Juhár Tamás már említette, néhány alkalommal per meccs képesek komoly hibákat elkövetni, amiket könyörtelenül büntetni illik. Elsőként egy érdekes jelenetsort választottam, amiben a Roma végez el egy szabadrúgást a kezdőkörnél. Az ellenfél egyáltalán nem számít veszélyre, csak félig-meddig figyelnek, kocognak, miközben a farkasok villámgyorsan, kontra jelleggel vihetik a védőkre a labdát. A lényeg ebben van, persze a befejezés is figyelemre méltó, de inkább csak ügyes és szerencsés, mint taktikailag releváns.

A lenti pillanatokban pedig szintén ott van a veszély csírája, ami bár nem szökken szárba, de alapozni lehet rájuk, amikor a meccs tervén agyal Zidane és stábja. Insigne révén megint a Real jut eszembe és Isco. Azt gondolom, hogy a kis spanyol kulcsfontosságú lehet. Ha el tudnánk érni, hogy a védelmi vonalak között jutna labdához, akkor bizony igen komoly fenyegetés alakulhatna ki. Könnyebben megbontható lenne a torinói védelem és gólhelyzeteket lehetne előidézni.

Nagyobb fajsúlyú hibák közé tartozik a Monaco ellen látott hiba, mivel gólveszélyes szituáció alakul ki, amit ha Falcao ügyesebben fejez be, akkor nagy árat fizetett volna a Juve. Főleg, hogy ők maguk kínálták fel tálcán a lehetőséget. Ezúttal nem lett büntetve, de majd talán mi?!

Azonban akadt még ennél ordítóbb könnyelműség is Allegri fiainál. Különösen Chiellinire érdemes odafigyelni, mert hajlamosabb az ilyen jellegű hibákra. Általánosságban elmondható, hogy nagyobb eséllyel fordul elő, ha nyomás alatt van a két középhátvédjük. A Monaco ezt nem ismerte fel – a Napolival ellentétben -, mert a franciák inkább a Khediráékat blokkoltál, ami ugyan logikus lépés, de így viszonylagos nyugodtsággal végezhették feladatukat Chielliniék.

Nyilván Allgeri igyekszik felkészíteni csapatát a döntőre és a minimumra redukálni az ilyen és ehhez hasonló jeleneteket, de mivel ezek a játékuk része és tudják, hogy mindeddig nem tudtak vele leszámolni, ezért előállhatunk a legnagyobb fegyverünkkel. Zidane remekül alkalmazza, hogy időszakosan kéri a komolyabb pressinget, amit nehéz lereagálni és kellemetlen is lehet. Szóval, ha minderre rásegítünk egy jól kigondolt letámadással, akkor bizony fokozatosan egyre nagyobb nyomás kerülhet az olaszok vállára, és én roppant kíváncsi leszek, hogy vajon megroppannak-e vagy sem. Mindenesetre én azt mondom, hogy egy próbát megér.

Végezetül azon az állásponton vagyok, hogy a fentiek ismeretében megtalálhatóak azon kritikus támadható felületek, amelyek révén a Realt érzem erősebbnek. Azt kell elérni, hogy a Juventus kiessen a komfortzónájából, a Monaco ellen szinte végig abban tudott futballozni, ezért nem került veszélybe az összecsapás kimenetele. Abban az esetben, ha sok futást, pozíció váltásokat, kényszerítőket alkalmazunk, és minél kevésbé hagyunk nekik időt a rendeződésre, annál nagyobb esélyünk nyílik felülkeredni az Öreg Hölgyön. Ha a korábban látott, nagyon összeszedett, koncentrált, jól futballozó csapatot látjuk és a bombaformában lévő Ronaldót, akkor nincs csapat, amelyik elválaszthat a 12.-től. Én bízom benne. Hala Madrid!

Mai posztunk itt véget ért. Szereténk megköszönni Juhár Tamásnak, hogy megosztotta velünk gondolatait a döntővel kapcsolatban. Ezen felül Nastynek és Krityónak is jár a köszönet, amiért segített nekünk, hogy a poszt a legjobb minőséget képviselje. Remélem tetszett nektek a mai, illetve hétfői, keddi, szerdai és tegnapi posztunk is. Aki lemaradt volna valamelyikről, a linkekre kattintva bepótolhatja! Ha tetszett mai posztunk is, oszd meg és uralkodj, kommentelj és merengj velünk! Holnap szombat, holnap BL-döntő és holnap jelentkezünk a záró posztunkkal. Meglepetésben holnap sem lesz hiány…!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!