Csupán egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy a magasba emelhessük a Spanyol bajnoki trófeát. Az útunkban pedig csak egy Malaga áll, melyet egyedül a Barcelona noszogat hátulról, hogy ugyan már lökje ki a kezeink közül azt a serleget, hogy a markunk közül kicsúszott kupa ne a busz alá essen, hanem a katalánok ölébe. 5 év után újra felérhetünk, újra odaérhetünk és újra miénknek tudhatjuk Spanyolország legjobbjának járó trófeát! „Az óra ketyeg, a világ pörög, és egyszerűen nincs időnk arra, hogy kisszerűen gondolkodjunk.” – Így tehát nincs több dolgunk, hogy amíg lehet, a duplázáson járjon az eszünk.

Mert nekünk szabad. A játékosoknak nem. Hiába tűnik könnyűnek a holnapi mérkőzés, és hiába mutat minden jel arra, hogy holnap a Real fogja elhódítani a bajnoki címet, a srácoknak a következő mérkőzésre kell koncentrálniuk. Csak és kizárólag. Nem arra, hogy hány kupával zárják a szezont. Nem arra, hogy duplázhatnak és címet is védhetnek, előbbire legutoljára 1958-ban volt szerencsénk, míg utóbbira a Bajnokok Ligájában még soha senkinek sem. Rugózzanak ezen a szurkolók, izguljanak emiatt ők. Azaz mi. De a srácoknak nyugodtan kell kilépniük a gyepre. Magabiztosságot kell sugározniuk a legelejétől kezdve. Bajnokhoz méltóan kell megérkezniük, és a mérkőzés legelejétől a hármas sípszóig úgy is kell játszaniuk.

Illik megemlíteni az ellenfelünket is, még akkor is, ha holnap nem lesznek főszereplők, s Sandrón és Kamenin kívül még mellékszereplők sem nagyon. Egyet biztosan lehet állítani; a Malaga a hajrára került top formába és az egész szezont figyelembe véve, most játszanak a legjobban. Sikerült pár nagyobb méretű skalpot is begyűjteniük az elmúlt fordulókban. Sorba verték a Sevillát és a Celtát az utóbbi két fordulóban, előtte pár héttel a Valenciát simázták le, még korábban pedig a Barcelonát verték otthon 2-0-ra. Ha csak ezt venném bele az egyenletbe, akkor még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy a bajnokság jelen legjobb formájában lévő csapat otthonába látogatunk.

Madridi alakulat

Amiről viszont érdemes beszélni, az mi vagyunk. Elérkeztünk a szezon utolsó mérkőzésére. 37 fordulón vagyunk túl, 37 bajnoki összefoglalón és ezennel 38 bajnoki beharangozón. 4 szerzőtársammal így vagy úgy, de mindig kinyilvánítottuk véleményünket, igyekeztünk gondolatainkat érvekkel alátámasztani, és örömmel vettük, hogy ezekre vevő volt a Tisztelt társaság, amiért nagyon hálásak vagyunk.

A véleményünk nem mindig volt pozitív, és nem sűrűn fogtuk vissza magunkat. Kiálltunk mindvégig a véleményünk mellett, még akkor is, amikor mi magunk kritikákkal találtuk szembe magunkat. Nem igazolódott be az, amitől a legjobban tartottunk, végződjön akárhogyan is ez a szezon. Ettől függetlenül a véleményünk nem változik, a kritikák jogosak voltak, mert nyerhetünk bármit is, az év közben gondokat az nem teszi semmissé, csupán némileg feledteti azokat.

Visszakanyarodva a mérkőzésre, annyi minden szól amellett, hogy nem kapunk holnap ki, hogy jobban meglepődnék, mint MRI barcelonai fiaskóján. Kezdjük azzal, hogy a Malagának teljesen mindegy, hogy 3 ponttal vagy 0-val búcsúzik az idei kiírástól. A tabellán előrefele már sehogy nem tud lépni, visszacsúszni meg maximum 2 helyezéssel tud. Az meg, hogy 11. vagy 13-ként végez, teljesen mindegy. Kompenzálja majd az 1 millió ojró, amit kap Péreztől. (Isco szerződésében van egy záradék, ami szerint az átigazolása utáni 5 évben, tehát 2018-ig, minden bajnoki győzelme után 1M €-t kap a Malaga. Érdekességként, a Malaga választhatott a nemzeti, illetve nemzetközi kupasorozat között. Pechére előbbit választotta.)

A padunk… kulcsa minden sikerünkenk?

És ebben Zidane keze vállig benne van. Hibák ide, hiányosságok oda, amit elért ezzel a csapattal, az magáért beszél. Hosszasan bele lehetne menni abba, hogy milyen irányt vesz a top csapatok menedzselése, hogy egyre inkább szorul háttérbe a szakmaiság(?). Mindenesetre ezt a témát napoljuk el. Zidane tudott újat hozni a csapatnak, ez kétségtelen. Ahogy az is kétségtelen, hogy amit hozott, az nem látványos, és csak néha élvezhető, viszont sikeres. Csűrhetjük, csavarhatjuk a dolgot, de a sportban az eredmények számítanak, és a cél szentesíti az eszközt. Többnyire. Számunkra azért lehet ez furcsa, mert a Real Madrid történelme nem erről szólt, hiszen az imidzs részévé vált a „fehér balett”, akik pedig ezen nevelkedtek, nehezen emésztik meg a hiányát.

Zidane legnagyobb erénye abban rejlik, hogy sikerült elérnie azt, amit az elmúlt években senki nem tudott a csapattal. A csapat csúcsformáját tavaszra, a végjátékra időzítette. Amilyen szkeptikus voltam a szezon első felében, és rátettem volna a szomszéd házát is arra, hogy itt semmit nem fogunk nyerni, nem, hogy még duplázhatunk! Most olyannyira vagyok nyugodt és optimista. Nem fogunk üres kézzel távozni!

A kulcsjátékosaink nem szerepeltek jól a szezon nagy részében. Keylor nehézkesen kezdte a szezont a sérülése és műtéte után. Kroos sokszor eltűnt a mezőnyben, Modricnak is voltak gyengébb hetei. Ronaldo pedig… a szezonjának első fele majdnem, hogy értékelhetetlen volt. Most pedig összeállt minden. A csapat, a játék (köszi Bale, pont jó helyen vagy; onnan tudsz a legtöbbet tenni a csapatért – vagy legalábbis a legkevesebbet ártani) és az egyéni teljesítmények is a legjobbkor kerülnek a görbe maximum pontjára. Elég, ha Iscóra gondolunk, akiről sok pletyka szólt, hogy távozni fog a szezon végén a kevés játékperc miatt, mostanra pedig az egyik legjobban teljesítő játékossá nőtte ki magát.

És itt megint csak fel lehet hozni Zidane felelősségét. Szó volt már az előző beharangban, hogy Ronaldo idén jóval kevesebbet játszik, mint tavaly tette, és hogy ezt el tudta érni Zidane, mindenki előnyére vált. A csapat kezd függetlenedni Cristianótól, ami a jövőre nézve mindenképpen pozitív, a fiatalok, mint Asensio, egyre többet bizonyíthatnak – ennek az előnyeit le se kell írnom -, és bizony a csapat is sokat nyert ezzel. Meggyőződésem, hogy akár pontokat veszítettünk volna azzal, hogy egy fáradt, esetleg félig sérült Ronaldo görcsösen akar egy-egy alsó házi csapat ellen gólokat szerezni. Ez pedig kihatott volna a fontosabb meccsekre is, csak gondoljuk abba bele, hogy a Bayern és az Atlético ellen összesen 8 gólt rúgott 4 mérkőzés alatt. Ebbe nehezen lehet belekötni (Tudom, azért vannak, akik próbálkoznak. Cuki.)

Természetesen, hogy Zidane megengedhette azt, hogy ennyire forgatta a kezdőt, egyrész a sérüléseknek volt köszönhető – valljuk be, a szezon első felében többnyire ezért rotált -, másik meg a már sokszor emlegetett mély pad, ami kulcsfontosságúvá nőtte ki magát a szezonban. Talán a rózsaszín ködöt kicsit feloszlatva érdemes belegondolni abba, hogy ha nem lettek volna a francia edzőnek efféle erőforrásai, akkor vajon most is ugyanitt tartanánk? Azért nem egy olyan kérdés ez, amit egy mozdulattal a szőnyeg alá söpörhetünk, mert a nyáron sajnos mozgás várható a csapat körül, méghozzá (elnökválasztás miatt is) nem csupán kiegészítő játékosok fognak jönni-menni. Ezt a keretet a klub csak elronthatja, de nem azért, mert minden posztunk kellően fedve lenne. Bízom benne, hogy lesz józan gondolkodású ember a vezetőségben, aki ki fog állni Zidane mellett Pérezzel szemben, mert, ha nem elemzik ki a szezon során sokszor felmerülő hibáinkat (tehát nem olvassák el posztjainkat), akkor könnyen meglehet, hogy az igazolásaink nagyon nem fognak betalálni, a padunk ennél csak rövidebb lehet. Fenttartani hosszú távon egy ilyen minőségű padot, nem, hogy nehéz, de káros is. Előbb vagy utóbb ki fog ütni a morálra, hogy világklasszis játékosok nem kapják meg a játéklehetőséget. És egy Real Madrid kaliberű csapatnak a legnehezebb a padra igazolni. Tehát akárhogyan is alakul a nyár átigazolások terén, Zidane-nak nehezebb dolga lesz jövőre, és fejlődnie kell szakmaiság terén is.

Zsákbamacska…kit kapunk?

Zidane jól tette a dolgát, hibái ellenére is. Viszont, ha kicsit utána nézünk a dolognak, nem biztos, hogy olyan nehéz dolga volt a motiválással, mint elsőre gondolnánk. Nem akarom Zidane érdemeit elvenni, de tény az, hogy könnyebb úgy motiválni egy csapatot, hogy a keretben csupán 7 olyan játékos van, aki megnyerte valaha is a Spanyol bajnokságot. Csupán Ronaldo, Benzema, Ramos, Marcelo, Varane, Pepe és Coentrao büszkélkedhet ezzel a címmel. (Morata és Nacho akkoriban még Castillások voltak) 5 év leforgása alatt ennyire kicserélődött a csapat, ami egyrészről meglepő – számomra mindenképpen az volt -, másfelől ígéretes nagyon a jövőre nézve.

Eddig a csapat és az edző is arról tett tanúbizonyosságot, hogy tudják, hogy mennyit kell kiadni magukból, hogy a célnak megfelelő eredmény szülessen. Úgy, ahogy a szezon egészében jól időzítették a formájukat, úgy egy mérkőzésen belül is jól menedzseli Zidane, hogy mikor kell jobban megnyomni az iramot, mikor érdemes visszább venni, hogy a végjátékra még maradjon szufla a gépezetben. Nem a legbiztonságosabb, amit Zidane művel, sokszor nem csak a pontokkal, de az idegrendszerünkkel is játszott, de 37 mérkőzés eredménye az, hogy a bajnoki cím küszöbén állunk. Pragmatikus ugyan, de a kitűzött céljait elérheti, és ehhez 1 pontra van szüksége. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt ne hozná le. Ha kell, végig bekkeli, ha kell, az utolsó percben fejeltet egyet Ramosszal, de kétségem sincs afelől, hogy éjjel a Cibelesen fognak ünnepelni, nem pedig Katalóniában.

A keretbe mindenki bekerült, így ott lesz a teljes csapat Malagában, ha ünneplésre kerülne a sor. Sőt, Zidane fiát, Enzót is viszi magával. A lényeg az, hogy a pályára lépő játékosok ne higgyék azt, hogy már eldőlt a bajnoki cím sorsa, túl nagy a tét, hogy ezt most félvállról vegyék. Viszont a kellő óvatosság mellett szükség van a magabiztosságra is, és akkor nem lesz gond. Malaga nem fogja kiverni a kezeink közül a trófeát!

Már csak ennyi hiányzik

Ezt meg csak így itthagyom:

„Isten hozott a féltékenység világában. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.”

Oszd meg a posztot, ha tetszett!