Koronás Király

Te, Madridista barátom! Bárhol is legyél, élvezd ki a sikert! Megérdemelted, megérdemeltük. 33. alkalommal került jó helyre a trófea és legutóbbi információink szerint Ramos sem tett kárt benne. Mi volt itt? Mi volt ez a bajnoki szezon?

 

Dr. Jakyll és Mr. Hyde a fasorban sincs ahhoz képest, hogy az idényben hányszor váltott személyiséget a Real Madrid. Bíztunk augusztusban, töprengtünk szeptemberben, hümmögtünk októberben, elégedetlenkedtünk novemberben, majdnem kiábrándultunk decemberben, januárban megszoktuk, februárban számolgattunk, márciusban elhittük, áprilisban ezerrel szurkoltunk, májusban élveztük. Zidane játékosként és edzőként is a LaLi csúcsára ért csapatunkkal, tette ezt minden kritika ellenére (tévedés ne legyen: nem csak a mi részünkről érte ilyesmi a gárdát, a stadionban többször fütyültek, külföldi oldalak szintén észlelték a játékbeli hiányosságokat). ZZ a jelek szerint nem akar valami felesleges, popkultúrát idéző státuszba kerülni, miszerint majd ő megváltoztattja, újra feltalálja a focit, a taktikát, a támadást, a védekezést. Yazid egyszerűen pragmatikus. A foci legfontosabb részét sosem tévesztette szem előtt a kispad mellől: győzni kell. A győzelem elérése lehet szebb, jobb, fájdalmas és már-már számunkra nézhetetlen (bajnokin a rekord egy februári meccsen elért 49 beadás volt…; a bajnokságban a Real Madrid 225 beadással dolgozott – ebben a szögletek nincsenek benne -, ami a legtöbb volt a La Ligában) torz fehér balett – de az út mindig a győzelem felé vezetett.

Edzőnk nem hangos, nem csinál botrányokat a sajtó előtt, a sajtóval szemben, nem támad be más csapatot, sem más edzőt, szakembert. Van más dolga. Fontosabb helyen kell hasznosítania az energiáit. Micsoda jelenet volt korábbi edzőnk, Mourinho szezonbeli utolsó sajtótájékoztatója! 9 másodpercig tartott. Itt a videó róla. Ilyen az, amikor már nem érdekes egy, a focihoz ugyan hozzá csatolható elem (az edző és a sajtó), de a sajtó inkább már a focira lenne kíváncsi. Az meg nem nagyon volt náluk idén.

De vissza a Királyra! Amióta ZZ az edzőnk, a Madrid szerezte a legtöbb bajnoki pontot. Beszédes?

Kopasz mesterünk elérte, hogy Ronaldo önként és dalolva marad a fővárosban, míg a társai idegenben érdekesre pofozzák a soros ellenfelet. Beszédes?

Áprilisra mindenki csúcsformába került. Beszédes?

Rendben, Danilo és Benzema csak májusra, de akkor is: mikor volt ilyen erőnléte a szezon végén a csapatnak? Persze, Don Fabio idején. Amikor libabőrösen és artikulálatlan üvöltéssel fejeztük be tavasszal a meccsek többségét.

Mikor nyerte meg az idei kiírást ez a csapat? Megmondom:

A második fordulóban, Kroos 81. percben szerzett góljával a Celta ellen. (2-1)

A 9. fordulóban, Morata góljával a 83. percben. (2-1)

A 14. fordulóban, Ramos fejesével a ráadásban. A Barca ellen. (1-1)

A következő fordulóban ismét Ramos fejesével a 92. percben, szenvedő fél a Depor. (3-2)

A 24. fordulóban, a Villarreal otthonában, Morata 83. perces győztes góljával. (2-3 ide)

Ramos fejesével a 27. fordulóban, amikor a 81. percben talált be a Betis ellen. (2-1)

A Gijon otthonában, a 32. fordulóban, Isco 90. percben szerzett góljával. (2-3 ide)

A felsorolás nem teljes, CR7 és M12 borzasztóan fontos góljai a lenti anyagban vannak elrejtve.

Minden egyéb győzelem és döntetlen az út fontos része, de ez a sok ráadásban megnyert találkozó és az érkező pontok kellettek a végén. Csapatunk ezt azzal is bizonyítja, hogy minden bajnokin betalált, legalább egyszer. Erre még nem volt példa korábban.

Két mélypontja volt a bajnoki szezonnak – számomra. Az egyik az őszi döntetlen-sorozatunk a sárga mezes csapatok ellen (még a BL-ben a BVB ellen is X lett). A másik a hazai pályán buta módon elveszített Klasszikus. A másik két vereség kalkulálható és vállalható volt. Bajnokok ritkán lesznek veretlenül csapatok. A Valencia és a Sevilla elleni vereség valahol magyarázható (elhalasztott meccs ütemtelen pótlása és egy furcsa taktikai hadrend büntetése a Sevilla ellen).

A bajnokság csúcspontja? Mármint a megnyerése mellett? Az Atletico oktatása a saját pályáján, Ramos gólja a Camp Nouban, a B-csapat látványos ÉS eredményes játéka, valamint a gárda teljesítménye az utolsó másfél hónapban. Mentálisan is.

Roberto Carlos azt nyilatkozta Zidane kinevezésekor, hogy egykori játszótársa nem edző, hanem tanár. Ő meg tudja tanítani a csapatát győzni. Nem lefordulni, ellőni a hosszúba, megcsinálni a Zidane-cselt. Győzni. Ezt pedig a Karate Kölyök óta tudjuk, hogy fejben kell elérni. Meg kell érni rá.

Ez a keret pedig CSAPATTÁ érett, mindenki elfogadta a helyét és szerepét, bár a sajtó igyekezett, de nem volt igazi probléma. James góljait követő jelzése? „Itt vagyok, itt beszélek.”

Hazai pályán a Real átlagosan 2.42, idegenben 2.47 pontot gyűjtött (a Barca számai: 2.53 és 2.21). A Bernabeuban 48:20, away 58:21 volt a gólarány. Kiegyensúlyozattan teljesített a gárda. Sokszor nem szépen és ó, hányszor megírtuk, hogy mennyi hiba van a játékban, képekkel, ábrákkal, jelenetekkel. És köszönöm Neked, Madridista Barátom, hogy nem fordultál el tőlünk. Mert mi a Real Madridért haragudtunk és nem a Real Madridra. De a taktikán túl kell tehetség, erőnlét (Pintus, Te csodás!), hosszú távú terv, közös cél, egyéni akarat, tapintat, határozottság, szerencse. Nálunk idén ez mind meg volt.

Zizou legtöbbször Mr. Alibit használta másfél éve alatt (70 meccs), de ha csak a most befejeződött bajnoki szezont nézzük… tuti nem hiszitek, de Lucast választotta a legtöbbször (33 meccs), Marcelo a második (30 meccs). Már csak ebből is kiderül, hogy valóban alaposan használta, kihasználta és forgatta (sokszor a sérülések miatt is) a rendelkezésére álló erőforrást. Ronaldo két hónapig nem játszott idegenbeli bajnokit! Soha nem volt még erre példa, mióta nálunk játszik a Robot. Hogyan reagálta le ezt a keret? A LaLiban csak a két kapus, az angol beteget portugálul játszó balhátvédünk és Dani Carvajal nem lőtt gólt. Utóbbi azért 5 gólpasszt odavarázsolt a társaknak.

Ha a játékperceket nézzük, akkor Ronaldo kapta a legtöbb esélyt a bizonyításra, mondhatjuk, hogy élt vele (29 bajnoki, 25 gól) – 2.544 perc. Az alibi Mérnök 2.500 percet kapott (aki a TOP5 bajnokság bajnokcsapatainak játékosai közül a legtöbb gólpasszt adta – 12), majd Ramos, Keylor jön és meglepetésre 6. ezen a listán Nacho, akiben a nevetségesen amatőr színvonalú index.hu sportrovata a következő 10 év legjobb spanyol hátvédjét látja („Hiába volt a Real-védelem az egész évben tele sérültekkel, Nacho személyében pedig alighanem a következő tíz év legjobb spanyol középhátvédjének indult el a karrierje az idén.”). Nacho 27 éves.

De maradjunk a mi területünkön.

Volt egy mérkőzés a Malaga ellen. Zidane felpakolta a legerősebbnek vélt kezdőjét – ahol egyébként BÁRMELY posztra beilleszthető lenne Nacho is és akinek jó füle van, hallhatta, hogy a hazai szurkolók már fieszta hangulatban indították a meccset is. Itt egy hazai vereség volt a lényeg mindenkinek. Tudom, nem a legszebb ezt mondani és tudom, volt Navasnak rengeteg védése is, de élőben nézve a meccset többször megjegyeztem, hogy a hazaiak milyen sokszor választják a látványosan rosszabb passzlehetőséget.

Nem csak Ronaldo formája van csúcsra járatva, hanem Iscóé is a szezon végéhez érve. Végre ott játszik meccsek óta, ami az eredeti, természetes posztja. Ebben a rendszerben – hívhatjuk 4-3-1-2-nek, 4-1-2-1-2-nek – az egész csapat stabilabb, mintha 4-3-3-ban játszanánk. Ez utóbbi is bőven biztosította a támadópotenciált, de a Bale sérülése után használt formációban sokkal természetesebb a játékmenetekbe való átváltás. Mondom ezt úgy, hogy Gareth védőmunkájára nem lehet panasz, ám csapatszinten egész egyszerűen stabilabb ez a csapat. A 22-es pedig csodálatos megmozdulásokkal hálálja meg a játékperceket. Az a kiugratás, az 10/10-es volt. Ronaldo pedig vérprofin oldott meg a Fekete Mambával szemben a helyzetet. Egynull, hatalmas öröm, hogy nem a döntetlenre játszik a csapatom, hanem az elején üzen mindenkinek: bajnokhoz méltóan teljesítünk.

A gól utáni három percben a Malaga olyan tökéletesen játszotta, hogy ők nagyon letámadják saját térfelén a Realt, hogy kezdő fociszurker el is hitte: visszaharapnak. Ugyan… Igaz, hogy 4-5 emberrel kocogtak a mi térfelünkön, de amint valaki 2 méterre ért a labdásunkhoz, hagyta is a francba az egészet. Úgy tettek, mintha. Danilo pedig egy elfutással köszönte meg a lehetőséget – oldalháló. A 7. percben Ronaldo sprintelve védekezett a bal oldalunkon, ezzel segítve Kroosnak és Marcinak.

Sandro, aki annyira bizonyítani akart a Barca felé, valamiért a 13. percben egy kontra után, amikor csak rá kilépett 3 és fél védőnk, miközben a hosszún 0, azaz 0 védőnk jött 3 malagai támadóval, inkább ellőtte a rövidre, Navasnak, hogy kapusunk ritmusban legyen. Sandro, te kis huncut! Erre az akcióra Benzema válaszolt, lövését szöglet követte. A 20. percben Sandro szabadját szögletre szöktette Navas és töréstesztelte a kapufát, amely kiállta a próbát.

A 33. percig kellett várni a következő veszélyes akcióig, amikor Benzema lapos beadását Isco nem érte el, Ronaldo pedig egy lövőcsel után Kamenibe püfölte a labdát. Bő fél óra után a két csapat összesen 5 alkalommal talált kaput. Ebből és a meccs képéből is az jött le, hogy becsülettel lekocogják a meccset, de egyik csapat sem fog megszakadni. Egyik csapat sem, csak Sandro. Előbb szögletből akarta bevenni a kapunkat, majd egy kisszöglet után lőtte el a labdát. Jó, lehet, hogy tényleg bizonyítani akart.

A második félidő elején Ricca előbb a labdát, majd Ronaldo lábát érte el – aggódhattunk, hogy ne legyen semmi komoly probléma, szerencsére a portugál gólgép érezte a Blogról érkező pozitív energiát és pár perc múlva ismét játékban volt.

Az 55. percben pedig már az is elégedetten hátradőlhetett, aki addig izgult. Benzema les-nem les találatával két gólra elléptünk Sandrótól, igazából itt ért véget a meccs. A francia csatár bajnoki góljainak 72.7%-át idegenben szerezte – érdekesség. Bár az 58. percben Casemiro ismét megmutatta, mennyire brazil és egy addig szép labdakihozatalt b.szott el egy rossz passzal, ami után Navas kijövetele miatt nem lőtt gólt a Malaga. A lenti jelenet viszont azért került be, mert ott van rajta CR védekezőmunkája és Isco-Marcelo játéka. Mindkét jelenetrészért odáig vagyok!

A 66. percben érkezett James és Kovacic, kicsit később Morata. A horvát nem, de a másik két csere inkább csak nézelődni jött be a pályára. Ok, nem kellett már futni az eredményért, zsebben volt a meccs, de mindkettőjük hozzáállása igen érdekes volt. James egy szögletnél való védekezés során olyan gyámoltalanul mozgott, CR jogosan meg is rótta érte a széparcút.

Volt még helyzetünk, mint például ez a Danilo-Modric összjáték, de Benzema gólja óta mindenki az ünneplésre készült.

38 forduló minden fáradalma mondatja velem: elfáradtunk. Mi, a szerzők. De még van egy nagyon fontos meccs, amivel a már eddig is eredményes szezont még sikeresebbé tehetjük. Tehát azzal zárom most a posztot, hogy utolsó erőnkkel, de minimum egy Beharangot és egy Összefoglalót, s majd egy szezonértékelőt közreadunk.

(Persze… az is lehet, hogy csak az örömködés miatt érezzük ezt a fáradtságot és két nap múlva, mikor kipihentek leszünk végre, megszáll minket az ihlet és csak úgy ontjuk magunkból majd az anyagokat.) 

Ha tetszett a poszt, osszátok meg, kommenteljetek még százat, ezret és készüljünk a Hatalmas Juventusra! 

In Zidane we must trust! 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!