Beharangozó Jose  

Odavágó?

Túlgondolja! Kókler! Annyi pénzből másnak is menne! Próbálná meg egy kiesőjelölt csapattal! Az a hülye labdatartás-fétis! Hat középpályással, csatár nélkül – nem normális!

Semmi taktikai innováció! Szerencsés! Túl olaszos felfogást választ! Azért nyer mert van egy Benzemája! Azért nyer, mert van egy Vinzemája! Azért nyer, mert Modric! Nem tud domináns focit játszatni! Nincs válasza az intenzív letámadásra!

Az ember nem tud okos lenni. De az ember szeret kritikus lenni.

Szerencsések vagyunk, hogy élőben láthatjuk ezeknek az edzőóriásoknak a munkásságát, ami persze nem jó, hát hogyan is lehetne az. 🙂

Pep túlgondolja ma? Aki ebben hisz, meglehet, nem látta, hogy mennyire pragmatikus focit játszott a City a városi riválisunk ellen.

Carlo védekezést rendel el a csapatnak? A Chelsea elleni odavágón gyönyörűen kihasználták a Kékek rendszerének gyenge pontját.

Okosat nem tudok én sem. Taktikai variációkat lehetséges elméletként felvázolni… Nem is tudom, többször belefutottunk már az elmúlt, lassan 10 év alatt ilyen csapdákba, aztán a mérkőzéseken inkább ritkábban, mint gyakrabban láttuk vissza az általunk megálmodott mozgásokat, passzirányokat. Egyrészt izgalmas erről értekezni, de ez is akkor az igazi, ha “párbeszéd” alakul ki, ahol valaki rámutat arra, hogy mit nem vettem észre, mit nem vettem figyelembe. Lehet, totel vakvágányon vagyok az általam elképzelt játékképpel.


433

Kezdő játékértelmező megnézi a felállásokat egy random statisztikai oldalon és azt látja, hogy a City ebben a szezonban a totális futballhoz legjobban illő 433-ban állt fel. Na, akkor kész, meg is vagyunk. Tehát négy védő, egy védekezésért felelős középpályás, két nyolcas, két szélső és egy center.

Ehhez képest…

Azt tudja már mindenki, hogy Pep szeret klasszikus center nélkül játszani. Ez ugye nem azt jelenti, hogy nincs a játék egyes fázisaiban a center pozíciójában játékos, hanem azt, hogy az ott lévő játékos profilja sokkal inkább egy klasszikus irányítóénak felel meg és így a mozgása és döntéshozatala is, mint egy centeré.

Az is tiszta sor már sokaknak, hogy Pep mindig kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az egyik szélső védője a játék egyes fázisaiban vegye fel kvázi a mélységi irányító területét, de legalább a félterületbe mozogjon be. Az már csak ráadás, ha ez a játékos a rá osztott, támadásokat támogató feladatot magas szinten képes ellátni. Lahm, akarom mondani, Cancelo.

Szóval, nem mindegy, hogy hogyan rajzolják fel a meccs előtt a kezdőt Pep esetében? De.

A lényeget úgy is a meccsen fogjuk viszontlátni.

Feltételezhetjük, hogy mi nem tudunk olyan fegyelmezetten védekezni a meccs egésze alatt, mint a Tico? Ha igen, akkor nagyon sokat nem nyerhetünk az előző párharcuk első meccséből.

Vagy mégis.

Ne felejtsük el, hogy a Tico az első meccs első 20 percében még nem 550-es előhívószámmal játszott. A City jobb oldala vígan élt, egészen addig, míg Félixet ki nem parancsolta védekezni Cholo. A City ebben a 20 percben folyamatosan meg tudta oldani a “szabad ember” feladatot. Ezután valóban piszok nehezen talált szabad embert a City, mert a szabad ember nem talált szabad területet, hogy szabad emberré válhasson adott pillanatban. Na, erre ugye azzal reagált Pep a második félidőben, hogy Foden, Grealish, Jesus bejött Sterling, Mahrez és Gündogan helyére. Ez utóbbi volt a lényeg. Bár Silva visszább lépett Gündogan feladatát ellátni, mégis, egyel több játékos került 20-25 méteren belülre a Tico kapujához képest. Erről a megoldásról már akkor is az a jelenet jutott eszembe, amikor a Jurassic World végén az Indominus Rex ellen a kissrác annyit mond, hogy “több kell”. “Mi több?” – jön a kérdés, amire a válasz: “Több fog.”.

Az Atletico felállása, játékstílusa egyébként is fényévekre van tőlünk, mi nem tudunk 532-ben, de 541-ben sem hatékonyan védekezni, támadni meg egyáltalán nem, mert nem ismerjük az átmenetekhez szükséges mozgásokat ebben a rendszerben. Viszont fontos, hogy mit akart megakadályozni Cholo a mély, zárt védekezéssel. A Tico igyekezett a pálya hosszanti centrumát ellenőrzése alatt tartani. Rodrira Griezmann és Félix zárt rá, egyben fedezőárnyékkal védték a passzsávokat Gündogan és de Bruyne felé. Így a labdát az ebben a játékfázisban szabad emberként funkcionáló Cancelo kapta meg, aki a pálya középső harmadában a jobb oldali félterületben helyezkedett nyomás nélkül (ez csupán az alábbi opciókra kiváló: labdajáratás, Mahrez indítása, háromszögelés a jobb oldalon Mahrezzel és Kevinnel, súlypont áthelyezés Sterling felé, labdával való megindulás, ami miatt valakinek ki kell rá lépnie és ismét jöhet egy passz de Bruyne, vagy Mahrez irányába…). Ha a szükséges volt, akkor Cancelo helyett Gündogan lépett vissza második hatosnak Rodri mellé, így nyújtva passzopciót a labdajáratásban. Ha a középső harmadba ért a City, Cancelo és Rodri egymáshoz közel került, míg Gündogan és de Bruyne a saját szélsőik felé, a jobb és bal oldali félterületbe tolódtak. A Tico középpályás hármasának (Kondogbia, Koke és Llorente) erre reagálnia kellett (Koke Mahrez és KDB felé; Llorente Gündogan irányába lép ki.) A pálya közepe így kissé szabadabb máris. Apró, türelmes manipulálások és közben azt vesszük észre, hogy annyira betolta a Ticót a City, hogy asszimetrikussan egyszer-egyszer Ake, illetve Stones is fellép a saját oldalán a félterületbe, nagyjából 30-35 méterre a kaputól.

Egy újabb variáció, amikor Cancelo jobbszélsőnek fut fel, Mahrez bentebb húzódik, így kvázi a Tico védelmi zónájában 6 City játékos szerepelt, miközben a Tico 5 védővel állt fel. Ilyenkor a City a bal oldalon, hátrébb építkezett, hogy eltolja/elcsalja a Tico jobb oldalára a vendég védekezést és egy keresztlabdával a szabad, szélsőként funkcionáló Cancelót kínálják meg.

Nyilván ez csak a történtek egyik irányból való leírása, mert tisztában kell lennünk azzal is, hogy a madridiaknak egyáltalán nem volt tervük nemhogy domináns focit játszani labdával, de még csak a kiegyensúlyozott labdatartásra sem törekedtek. Nekik a buszozás teljesen jó matchplan volt. De azzal, hogy bárhogy dolgoztak a Tico játékosai labda nélkül, 20 perc alatt tucatszor sikerült megoldani a Citynek a “szabad ember” feladatot a támadóharmadban, Cholónak lépnie kellett és ekkor állt át a kétszer 5 fős védelmi vonalra. Ez egyik oldalról érthető, hiszen a három belső középpályás a City intelligens mozgásai miatt egyszerűen nem tudta lezárni az összes passzsávot – öt középpályással már ez sokkal hatékonyabban működött. Másrészt viszont, top szinten csatár nélküli felállást (a fals 9 is támadó foci, sőt…) korábban nem látott még a világ. Viszont így a tér és az idő is beszűkült a City játékosainak a támadóharmadban. Máskor is írtam már, most is megjegyzem: ezen a szinten pár másodperc és pár méter óriási szabadság. De amint érzed a lihegést mögötted, tudod, hogy esélyed sincs, csak a biztonságosat választani (=általában oldalra, vagy hátrapassz).

Pep erre reagált bátran és úgy, ahogy Peptől elvárjuk: behozta 6. embernek a támadósorba Fodent. Ugye, Gündogan helyét Silva vette fel, de nem olyan mélyen helyezkedett, mint a német. Cancelo inkább szélsőtámadó volt ekkor, Stones és Ake a félterületbe mozgott a támadóharmad és a középső harmad határán, így a City újra meg tudta teremteni a “szabad embert”, amiből Foden labdaátvétele és gólpassza jött.

Ez így leírva tömény lehet, de leegyszerűsítem: A City bődületes minőségben tudja manipulálni az ellenfél mozgását és területet szabadítani fel, a Tico eszméletlen mennyiségű munkával és tudással képes elszívni a területet és a döntési időt az ellenféltől.

Mi soha leszünk képesek így védekezni. A PSG és a Chelsea is megmutatta Pepnek, hogy mit kell velünk játszani, hogy “zavarba gyüjjünk”.

De mit tehetünk, hogy ne tűnjünk tehetetlennek?

Adja magát a lehetőség: támadjuk le a City-t, amikor a labdát játékba hozza Ederson. Ez feszességet igényel és persze figyelmet, de az egész meccsen úgy is kell majd. Szóval támadjuk le 3 emberrel a labdakihozatalukat. Vagy Edersont (Hehe, Benz), vagy a két belső védőt (Vini + Fede) és a védekező középpályást (Rodri). Kényszerítsük arra őket, hogy emeljék fel a labdát. A második labdákat szerezzük meg, és próbáljuk meg a labdajáratást mi dominálni. Kényszerítsük őket arra, hogy Ake (Zinchenko) kapja a labdát (a sok kiváló játékos közül a leginkább hibára kényszeríthető). Carvajal természetesen támadja a labdás balhátvédet, miközben mögötte biztosítanak a társak és a hosszú oldalt hagyják felügyelet nélkül (mert a City ritkán operál tért ölelő keresztlabdákkal, mint minden labdabirtoklásra építő csapat – csak érdekesség, hogy eddig a teljes szezonban 3466 hosszú labdával operált a City 26741 passzból… Persze, ha ma két tökéletes 60 méteres passzból kapunk két gólt, akkor ez ennyit is ér. 😀 )

A City a Liverpool ellen 2-3-ra elvesztett FA-kupa meccsen a leghétköznapibb 442-ben védekezett (mint mi is szoktunk kisebb csapatok ellen). Ezt a kompakt 442-őt kell(ene) nekünk okosan megbillenteni. De ehhez Kurta nem elég labdabiztos. 🙁 Viszont ezt tudnánk megjátszani, ahogy a Chelsea ellen a Christensen által felkínált területet Vinivel szemben, úgy most, okos kicsalogatással Benzema visszamozgásával Benzemát tudnánk többször megtalálni a labdával, aki szabad emberként fordulhatna kapu felé és játszhatná le a játékot Vinivel.

Más forgatókönyv szerint viszont az lenne a célravezető (mivel fizikailag akármennyire is Pintus vagyunk, mégiscsak idősek a kulcsjátékosaink), ha a City középpályásait őriznénk az első embereinkkel. Vagyis máris 40 méterrel hátrébb kezdenénk a védekezést. Mert az előző szcenárióban, ha nem jó a letámadásunk, akkor sokszor sokat kell sprintelni vissza. Vagyis a szélső támadóink (Fede esetében a hibrid középső középpályás-jobbszélsőnk) nem támad le magasabban, mint Benzema, vagyis átállunk egy általunk általában erős csapatokkal szemben használt 4141-es védekezési formációra. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy ne hagyjuk elcsalni magunkat a zónából, mert a City szívesen meglövi azokat a fent már megénekelt hosszú labdákat a védők vonalából, ha azokkal a felfutó, szabad területre érkező szélsővédőiket kereshetik. Ezt hogyan érik el? A szélsőik befele húzódnak, a szélső védők felfutnak, adott esetben pedig Vini, Fede nem tudja ez utóbbit lekövetni.

A City védekezése az általam a mi részünkre első opciónak leírt letámadással fog működni. Letámadnak a labda játékbahozatalától, mert az a céljuk, hogy felemeljük a labdát, vagy másodszándékból a szélső védőinknek passzoljunk, akiket teljesen a vonalra nyomnak (nincs jobb védőjátékos a vonalnál, mint azt tudjuk). De ebben az esetben akár ki is használhatnánk a kényszerű helyzetünket. Benzema és Vini közel pozícionálja magát a feltolt City védelem bal oldali belső védőjéhez képest és Alaba/Kroos/Case/Mili üsse fel a labdákat. Hiszen egy ilyen letámadás feltétele, hogy a City hátsó sora a felezőnél legyen. Vagyis, egy második labda (lepattanó, ha úgy jobb) Benzema/Vini lábán egész szexi lehet, ha futni is van hely.

De sose feledjük, a fenti szófosás csak szöveg. Ezt a gyakorlatban meg is kell valósítani. Hiába a jobbnál jobb elképzelések, azokat illeszteni kell a játékosok és az ellenfél játékosainak profiljához is. Aztán még ott van a fizikai állapot, az esetleges sérülten játszó zsugások. Aztán mindezekből megkapjuk az egyéni teljesítményt, amiből egyeseket a hetedik mennyországig emelünk, másokat a pokolra kívánunk.


Ahh, mondom, nem jó dolog a taktikáról írni előzetesen, mert az értelmezni csakis utólag tudjuk. Vagy minimum élőben.

De most Ti jöttök! Kommentben osszátok meg velem, hogy milyen meccsképet vizionáltok, milyen finom taktikai ínyencségeket vártok egyik-másik edzőtől?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!

Vizsgálat alatt:

X