La Liga Merengues Összefoglaló ReAlantos  

99.999999999% | Osasuna – Real Madrid összefoglaló

Tegnap újabb óriási lépést tett a bajnoki cím felé a Real Madrid, mely az Osasuna otthonából hozta el a 3 pontot. Ezzel egyrészt biztossá vált, hogy másodiknál rosszabbak már nem lehetünk – a Sevilla ugyan pontszámban még beérhet minket, de az egymás elleni eredmények nekünk kedveznek -, másrészt a hátralévő 5 mérkőzésen 4 pontot kell szerezni a biztos bajnoki címhez. Összefoglaló.

Nem akarok túl mély elemzésbe belemenni, ez a meccs taktikai szempontból amúgy sem volt annyira érdekes, mint a Sevilla elleni. Ha valaki taktikusabb posztra lenne kíváncsi, akkor ezt tudom ajánlani a közelmúltból.

Inkább a lélek- és módszertan, amit vizsgálnék egy kicsit behatóbban.

Mentális hadviselés

A beharangozóban ezt írtam a pamplonaiakról:

Az Osasunáról nekem az elmúlt évtized alapján egy mindig a durvaság határmezsgyéjén táncoló, azon néha vitathatatlanul túl is hajtó együttes jut eszembe, amely azonban sok hasonszőrű riválissal ellentétben a támadófutballt sem veti meg időnként.

Nos, ebben csak félig lett igazam, kár volt dicsérni őket. A támadófutball egészen pontosan az egyenlítő góljukig volt benne a játékukban, onnantól kezdve pedig néha mind a tíz mezőnyjátékos alkotta a kapu előtti sündisznót. Ugyan egy-egy kósza helyzet a második játékrészben is előfordult részükről, de tudatos támadásépítésről a már említett egyenlítő gól után nem beszélhetünk.

Az ilyen típusú ellenfelekkel szemben pedig nem egyszer fordult már elő a pontvesztés Madridban.

Én éppen ezért nagyon büszke vagyok a tegnapi csapatra.

Ancelottira azért, mert valószínűleg előre látta, hogy itt bizony csontzenébe is átfordulhatnak majd a történések, ráadásul egy ultradefenzív ellenféllel kell játszani; így lehetőséget biztosított néhány olyan játékosnak a kezdőben, akik amúgy ritkán kerülhetnek oda, lásd pl. Camavinga, Ceballos vagy Rodrygo, de említhetném akár Lucas Vazquezt is. Voltak azért olyan döntései is, amelyekkel nem teljesen értettem egyet, ezekre később visszatérnék.

kezdő tizenegy
Jól nézzük meg, aligha láthatjuk még sokszor ezt a kezdőt

A játékosokra pedig azért voltam és vagyok nagyon büszke, mert hányszor fordult már elő, hogy egy ilyen ellenféllel szemben sehogy sem sikerült begyötörni azt a nyamvadt vezető gólt. Most ez elég hamar összejött, és a fiúknak az sem szegte kedvét, hogy szinte azonnal jött a semmiből az egyenlítő találat.

A kulcsa az volt ennek az egésznek, hogy Ancelotti rendszere hagyta a játékosoknak, hogy az erősségeiket kihasználják. Nem volt erőltetett körbepasszolgatás (na jó, ezt én is érzem, hogy túlzás, de azért nem Zidane-i/Benítez-i magasságokat súroltunk), nem volt egy olyan kiemelhető taktikai elem, amelyre az ellenfél könnyedén fel tudott volna készülni, és hatástalanítani azt. Voltak szélről beérkező labdák, voltak középső betörések, a pontrúgások is potenciális veszélyt hordoztak magukban (lásd pl. vezető gól). Volt, hogy labdát tartottunk, de volt, hogy direkt támadásbefejezést alkalmaztunk.

Persze, aki nagyon Carlo-kritikus akar lenni, az erre azt mondaná, hogy az olasznak nem volt terve arra nézve, hogy kéne megverni az Osasunát, hanem csak hagyta a játékosainak, hogy ad hoc megoldják. Ezt én hibás megközelítésnek tartom, mert bár tényleg nem volt egy kiemelkedő módszer, amivel a játékosaink próbálkoztak, a tanácstalanságot egy pillanatig sem lehetett érzékelni a játékukon.

Egyéni teljesítmények

Van néhány játékos, akit ki kell emelni a többiek közül a tegnapi mérkőzésről.

Először is, aki szerintem a meccs legjobbja volt, Rodrygo. Bár nagyon sokáig azt hangoztattam a szezonban, hogy én őt inkább kölcsönadnám, és Asensiót megtartanám, a spanyol iránti rajongásom ellenére is kezd ez teljesen átfordulni. A fiatal brazil az utóbbi meccsein olyan érett játékot mutat, hogy simán rá merném bízni a jobb oldalt Mbappé érkezéséig – vagy ha ez nem valósul meg, akkor akár utána is.

gólöröm
Akárcsak ennél a gólörömnél, Rodrygo a teljesítményével is kiemelkedett a többiek közül

Lehet, hogy nem szerzett gólt és nem adott gólpasszt, de szinte kivétel nélkül a jó lehetőséget választotta. Az a bizonyos labdalevétel pedig… ♥

Másrészt, akit pozitív értelemben ki kell emelni, az Lucas Vazquez. Emlékeim szerint neki sem volt rossz megoldása tegnap, ellenben a helyezkedése világklasszis volt: mindig ott volt, ahol lennie kellett. A gólja szimbolikusan megkoronázta a teljesítményét, de az már tényleg csak a gyümölcs volt a habon a torta tetején.

A többi jól teljesítőről néhány rövidke gondolat csak: Courtois-nak még a csapattársak sem tudnak gólt lőni (pedig Nacho nagyon igyekezett), Alaba olyan intelligensen játszik, hogy egy szezon alatt feledtette velünk a meze korábbi tulaját, Nacho a megtestesült madridizmus, Fedét pedig nem lehet nem imádni, amiért mindig 120%-ot nyújt.

Ellenkező irányban kell sajnos megemlíteni Asensiót. Bármennyire is a kedvenceim egyike, nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy az első félidőben a gólja előtt érdemben semmit nem csinált. Ezt rögtön tompítanám is egy kicsit azzal, hogy szokásával ellentétben most a védekezésbe azért be-besegített Vazqueznek, de rengeteg támadás ment el azon, hogy Marco egyszerűen nem segített a labdás társnak, hanem kihúzódott a vonal mellé, és várta a hosszú átadást.

Volt egy rövidke időszak a meccsen, amikor Rodrygóval helyet cseréltek, meglepő módon ekkor hirtelen hasznossá vált, hiszen az egyértelmű (két?)ballábassága miatt ő ebben a szakaszban többnyire az oldalvonal mellett ment el az alapvonalig, szélesítve ezzel a csapat támadójátékát. Az Osasuna erre láthatóan nem volt felkészülve, a legnagyobb helyzetet pedig talán az Iscónak második hullámba visszatett labdájával kreálta.

Ancelotti hibái

Erre az volt Carlo reakciója, hogy Rodrygo helyett beküldte Vinit, amivel Marco sorolhatott is vissza a jobb oldalra. Onnantól pedig megint az első félidőben látott szürkeséget hozta.

Nem ez volt azonban a talján mester egyetlen hibája a tegnapi mérkőzésen:

  1. Camavinga, mint védekező középpályás
  2. Benzema le nem cserélése

Hirtelen ez a két nagy probléma, ami felmerült bennem. Benya le nem cserélése már csak azért is problémás lehet, mert látszik rajta, hogy fejben fáradt. Herrera-bravúrok ide vagy oda, egy friss Benzema a két tiziből legalább egyet értékesített volna. A City ellen pedig óriási szükség lenne egy kipihent, góléhes Karimra.

Camavinga védekező középpályásként szerepeltetése nem ördögtől való gondolat, a védekező képességei (főleg a szerelései és a megelőző labdaszerzései) bőven kvalifikálják erre. Amiért azonban tegnap hiba volt őt oda tenni, az az a tény, hogy az Osasuna meg sem próbált középen támadást vezetni, ergo teljesen feleslegesen pazaroltunk el egy embert középen. Ráadásul a CKM hiányában Ceballos és Fede nem tudott akkora átütő erő lenni, hogy nélkülözhessük Eduardót a támadásépítések későbbi szakaszából.

Szerencsére ez utóbbi tévedésére Ancelotti időben rájött, és körülbelül a félidő magasságában kicserélte Ceballost és Camavingát, amitől rögtön fel is javult a Madrid támadásszervezése. Asensio gólja pl. már egyértelműen ennek a következménye volt (ó, az a csodapassz!).

Összegzés

Fontos három pontot szerzett a Madrid, amely egyre magabiztosabban lépeget a bajnoki cím irányába. Egy olyan ellenféltől sikerült elhozni mind a három egységet, amely a szezon folyamán több csapat orra alá is borsot tört már hazai pályán (a teljesség igénye nélkül: Villarreal, Sevilla, Barcelona). Azt, hogy ezt kvázi B-csapattal sikerült abszolválni, még értékesebbé teszi ezt a diadalt.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a lényeg csak most következik majd: jövő héten az első BL-elődöntő Manchester kékjei ellen, utána pedig egy Espanyol elleni bajnoki, amin igencsak foghíjas lesz a védelem (Militao és Nacho is kisárgázta magát, Alaba szereplése pedig erősen kétséges).

Az azonban vitathatatlan, hogy minden okunk megvan bizakodni egy méltó szezonzárásban. És revideálnám korábbi kijelentésemet: Ancelotti mégis megérdemli, hogy a következő szezont a Madrid vezetőedzőjeként kezdje.

Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!

Vizsgálat alatt:

X