Vasárnap este a Real Madrid egy kiélezett találkozón, nagyon fontos 3 pontot tartott otthon a közvetlen rivális Sevilla ellenében. Pontosan azt kaptuk a mérkőzéstől, amit vártunk: változatos, jó iramú derbit láthattak a nézők. A találkozó másnapján felelevenítjük a mérkőzés krónikáját. Összefoglaló.

Kezdők

A kezdőcsapatok vonatkozásában a Beharangozóban írtaknak megfelelően voltak ugyan kételyek, de végül mindkét oldalon összedrótozták a sérüléssel bajlódókat. Alaba ugyan kapott egy rúgást a Tiraspol ellen, de már a találkozó előtt tudható volt, hogy nincs nagy baj, vállalni fogja a játékot. A madridi alapcsapat egyetlen kérdőjeles posztján Asensio kapott szerepet Rodrygo helyett a támadóhármasban.

Vendég oldalon Diego Carlos, Koundé, Ocampos és Acuna sem tudott végig a társakkal készülni a madridi kalandra, de végül mindhárman a kezdőcsapatban találták magukat.

Látványos nyitány

Lüktető irammal kezdődött a mérkőzés, ahol a Sevilláé volt az első lövés. Gyatra próbálkozás volt ugyan, de intő jel volt, ahogy Casemiro labdaeladását követően a rendezetlen védelemre rárohantak a pirosmezesek. Ebből nem kéne túl sok, a labdavesztésekre figyelni kellene!

A vendégek kifejezetten magasan presszingeltek az első percekben, Courtoisnak így kirúgásokkor át kellett lőnie a saját térfelét, hogy meg tudja játszani a labdát. Épp egy ilyet sikerült elől jól megtartani, majd Carvajal gyönyörű labdaátvétele és előkészítése után jött az első madridi próbálkozás is – ez inkább a statisztikának szólt.

Szemmel láthatóan nem jött zavarba a habfehér mez láttán a Lopetegui-csapat. Nyugodtan és türelmesen adogadtak a vendégek, ha éppen nem nyílt lehetőség a gyors támadásvezetésre. A másik oldalon Rakitic is Jordán szoros őrzésével, egy 4-3-2-1 vagy 4-1-4-1 es védekező formációval operált a Real.

Hidegzuhany

Az első negyedórához közeledve jött a hidegzuhany. Egy baloldali szöglet után Rafa Mir bólinthatótt fájóan tisztán – egyenesen Courtois hálójába. Sem Militao, sem Mendy nem lépett oda a spanyolra. Ebben persze volt szerepe az elzárást alkalmazó Diego Carlosnak is, de dicsérni így sem lehet a két madridi bekket, ez sajnos az ő balhéjuk. Bosszantó, mert erre mondja a szakzsargon, hogy a pontrúgásra lehet legjobban felkészülni a csapatvédekezésben, esetünkben pedig másfél méteres körben még csak védő sem volt a gólszerző közelében. 0-1.

A hazai védelem megpróbáltatásai itt még nem értek véget! 2 perccel később Carvajal adta el a labdát a tizenhatosunk sarkánál. A letámadó Sevilla újabb gólját előbb egy gólvonalon való tisztázásnak, majd Courtois bravúrjának köszönhetően sikerült elkerülni. Ébresztő!

Andalúz csillogás

Szemmel láthatóan nagyon megfogta a blancókat a Sevilla jó kezdése, a vendégek egyértelműen dominálták a meccs első negyedét. Sokkal hatékonyabb volt a letámadásuk, a másik oldalról közelítve pedig lazán ki tudták passzolni a miénket. A labdát megbecsülték és tetszetős adogatással egyértelműen diktálták a meccs ritmusát. A Realnak ez olyannyira nem ízlett, hogy esély sem adódott arra, hogy a piros fal mögé kerüljenek, helyzetet egyáltalán nem sikerült kidolgozniuk a fiúknak a meccs ezen szakaszában. Döbbenten szemléltem, hogy ugyan tisztában voltam a Sevilla játékerejével, mégis, szinte tökéletes játékkal és csapatvédekezéssel, kizárólag kósza átlövésekre tudják késztetni a habfehéreket.

A 30. perc környékén sikerült felocsúdnia a hazaiaknak a sokkoló kezdésből. Ekkor sikerült először begyötörni (értsd: szó szerint!) a labdát a vendég tizenhatoson belülre, a lövőhelyzet pedig annyira meglepte Viniciusékat, hogy inkább egymást zavarta három ember is – Bono lenyelte a labdát. Vininek egyébként szemmel láthatóan nem ízlett a brazil-argentin házimeccs a vonal mellett. Montiel rendre jól olvasta a brazil szándékát, ráadásul a sebesség is bőven adott Jesús Navas helyettesének lábában. Úgy tűnt a tangó felülmúlja a szambát ezen az estén.

A másik oldalon bezzeg! Épp a Beharangozóban megkezdett, Carvajal ócsárlását firtató gondolatmenetemet fejtettem tovább a spanyol sokadik hibája után, amikor Ocampos ügyes csel után zseniális tekerést eresztett meg a kapunkra. Tény, hogy gólt érdemelt volna, de nagy megnyugvásomra a keresztlécen csattant.

Váratlan fordulat

Az egyre kilátástalanabbnak tűnő mérkőzést egy igazi üstökös elsuhanása rázta fel néhány perccel később. Militaot nem vették komolyan a pirosmezes védők (ezzel mondjuk nem voltak egyedül, én sem értettem, hogy mire készül), a brazil pedig köszönte szépen és irgalmatlan erővel pörköltre rá a lasztit Bono kapujára. A marokkói is elkalkulálta magát, fogni szerette volna a bogyót, de az akkora erővel érkezett, hogy előbb a kapufára, majd onnan Benzema lábaira csorgott. A jól érkező francia nem hibázott, 1-1!

Legyünk őszinték, ez a semmiből jött. Mindenesetre jót tett a hazai lelkeknek, a félidő hátralévő része jóval kiegyensúlyozottabb volt és a lüktető tempó helyét átvette a kiegyenlített birkózás. A fáradtság jeleit mutatva egyre gyakrabban ment a szövegelés az ellenfeleknek, valamint a játékvezetőnek. A leghangosabban talán akkor, amikor Ocampos zuhant össze a tizenhatosunkon belül: volt valami minimális kontakt, de ez nem büntető!

A sokat hibázó és szétszórtan focizó Carvajal mellett a madridi jobboldal másik spanyolja, Asensio sem játszotta élete meccsét. Nagyon szürke volt az egész találkozón, kevésszer találkozott a labdával, ha kérte is, rendre rossz helyen. Egyszerűen mintha nem találta volna a helyét a pályán. Persze a társak számára sem ő volt az elsőszámú jelölt, akit kerestek a játékszerrel. Marco mentségére legyen mondva, hogy a védekező feladatait elvégezte becsülettel.

És mire ezt a néhány gondolatot lejegyeztem! Mendy egy jó megindulás után tálalt Asensio belsőjére a tizenhatos vonalán, a spanyol pedig szép tekeréssel vette célba a jobb felsőt! Az első kidolgozott helyzetünk után a labda a lelátóra hullott, ezzel pedig véget is ért az első játékrész.

Lassítás

A szünet után jóval csendesebb ritmusban kezdtek a felek, mint az első félidőben. Papu Gomez halovány tekerésén túl nem nagyon történt említésre méltó esemény. Emellett azért látszott, hogy a Sevillának is sikerült feldolgoznia a bekapott gólt, újra bátran és kezdeményezően járatták a labdát, még ha a madridi presszing nem is követte őket szoros őrizetben. A blancók tehát ha kellett, átengedték a területeket, Ancelotti pedig felismerte, hogy inkább legyen kevesebbet a labda a Madridnál, semmint rendezetlen védelemnek kelljen farkasszemet néznie Ocamposal és Acunaval.

Amíg a Real az átlövésekben látta a lehetőséget a kapu előterében, a Sevilla úgy a beadásokkal próbálkozott. Szépen kirajzolódott a két mester igencsak hasonló filozófiája, épp csak a helyzetkreálás eszközében láthattunk különbséget.

Még több passz és kósza helyzetek

Az 58. percben jött aztán a második félidő első madridi helyzete. Casemiro szenzációs, egyérintős pörgetésével Asensio került a Sevilla védekezése mögé, és lendületből vezethette a 2 belső védőre. Két befele csel után a hosszú felsőt vette célba, te a labda elzúgott a kapufa mellett. Kár érte, már csak azért is, mert két fehérmezes is kísérte a támadást. Ha fentebb azt írtam, hogy Asensiot kevésbé keresték a társak ezen az estén, most a kölcsön visszajárt és ő sem passzolt.

A helyzet ellenére a meccs harmadik negyedében is a Sevilla akarata látszott jobban érvnyesülni. Többet tudták tartani a labdát és uralni a középpályát. Szembetűnő volt, hogy bátrabban felvállalták a játékosaik a cseleket és az egy-az-egy elleni szituációkat. Jó kis csapat lett ez az andalúz Lopetegui keze alatt, ráadásul emberállományban is felveszik a kesztyűt a nagyokkal. Ocampos, Jordán, Fernando és Acuna kifejezetten jó benyomást tettek rám, ahogyan a készségeik között jól ötvöződik a technika és a fizikum.

No, azért a Madridot sem kell félteni, ha egyéni képességekről van szó. Egy sevillai szöglet után Vinicius lódult meg és a hibázó Acunától elcsent labdával már nyargalt is a kapu felé. Mindenképpen ő akarta befejezni a szólóakciót, így végül kisodródott helyzetből durrantott a kapu fölé. Az azért látszott, hogy a rendezetlen védelemre direkten rárontó támadók a vendégeknek sem ízlenek.

A 75. percben aztán picit elöntötte az agyamat a méreg. Diego Carlos kezére hullott rá a labda a vendég tizenhatoson belül, a bíró, majd pedig a videóbíró viszont továbbot intett. Nem állítom, hogy a kezezések megítélése a legobjektívebb szempontrendszer alapján történik. Sőt, lassan beletörődik az ember, hogy az ilyen helyzetek a spori vérmérséklete szerint kerül elbírálásra. Ezzel együtt felsejlett bennem a két csapat májusi találkája, ahol a Militao, kísértetiesen hasonló cselekedete után megítélt büntető és gól végül a blancók bajnoki címébe került.

Hajrá!

Még a kezezős szituáció előtt cserére szánta el magát Ancelotti. A változtatással egyértelműen a középpályán szeretett volna nagyobb stabilitást elérni, valamint azt, hogy a hajrára beszálló friss emberek lehetőséget biztosítsanak a pálya középső területeinek dominálására. Épp ezért Camavinga és a sérülésből frissen felépült Fede érkeztek a pályára. Érdekes módon egy fura 4-2-3-1 rajzolódott ki a szemünk előtt támadásban, ahol Fede a jobb oldalon, Cama pedig Benzema mögött és a Casemiro-Kroos duó előtt igyekeztek sok elmozgással megbontani a Sevilla stabil védekezését.

Az utolsó negyedórára részben ennek, részben pedig a hazai pálya jelentette kötelezettségnek megfelelően komoly madridi fölény bontakozott ki. Tartósan a vendég térfélen sikerült tartani a játékot, időnként pedig kifejezetten beszorulni látszottak az andalúzok.

Helyzetecskét viszont csak pontrúgásból sikerült kialakítani. Előbb Alaba durrantott félfordulatból a kapu fölé egy szemfüles szabadrúgás-variáció után. Majd Kroos tüzelt fölé, szintén szabadrúgásból kb. onnan, ahonnan 3 éve a vb-n a svédeket mattolta.

A hármassípszó közeledtével érződött, hogy inkább a Madrid lehet az a csapat, akinek sikerülhet még veszélyt jelentenie a kapura – a Sevilla minden erejét felemésztette a védekezés. A meccs ezen pontján villant meg a habfehér csillag. Egy hosszú keresztpassz után Vinicius már az átvétellel megverte Ocampost, Montiel pedig a mérkőzésen talán először számolta el magát védekezésben a brazillal szemben. Vini nem a vonal felé indult, hanem befelé tört, és addig-addig nézte a kaput, míg a rárontó védők híján lövésre szánta el magát. A többi már történelem! Irtózatosan jól eltalálta a kis brazil, aki újabb, döntő fontosságú találattal jelentkezett! Megérte fennmaradnia a kései óráig, mert ezt a találatot sok helyen fogják mutogatni, évek múltán is! 2-1!

A kezdőrúgást követően már egyből Vini találta magát helyzetben, de Diego Carlos szép szereléssel utolérte. Az utolsó percek reklamálással, lökdösődéssel és időhúzással töltött percei után persze, hogy adódott még sansz a vendégek előtt is, természetesen egy szöglet után. Delaney közeli fejesét Courtois védte hatalmas bravúrral, hozzátéve ezzel a magáét a Real Madrid győzelméhez.

Összegzés

Pontosan azt hozta ez a mérkőzés, amire számítottunk, talán még egy picit többet is. Kalapemelés illeti a Sevillát és Lopetegui mestert, mert rettentően kemény ellenfélt voltak, talán keményebb, mint amire előzetesen készültünk. Ahhoz, hogy ez a találkozó ilyen szórakoztató és változatos legyen, kellettek ők is.

A madridi oldalról az egyéni teljesítményekről alkotott véleményem igyekeztem a cikk közben felvillantani. Talán még Kroos az, aki megérdemel egy külön említést, hiszen ezen az estén és pazarul focizott. Bátran és vezéregyéniség módjára szervezi a játékunkat, „öreg” korára minden olyan tulajdonságra szert tett, amit az érkezésekor picit hiányoltam belőle.

A Beharangozóban azt írtam, hogy ez a találkozó jó fokmérője lesz annak, hogy hol tart az Ancelotti projekt játékkoncepcióban és taktikai érettségben. Ne legyenek hiú ábrándjaink, bőven van még hova fejlődnie a Madridnak. Abszolút döntetlenszagú mérkőzést láttunk, ahol a Sevilla legalább olyan mértékben tudta ránk erőltetni az akaratát, mint fordítva. Emellett továbbra is sok a bosszantó egyéni hiba hátul.

Bőven alakulhatott volna fordítva is, de egyrészt ez a nagy meccsek sajátja. Másrészt, és most ez itt a fontos: a győzelmet nem kell túlmagyarázni.

Folytatás a baszkok ellen (sorrendben Bilbao, Sociedad), majd a BL-szünet után érkezik a Ticó. Sokkal közelebb nem kerültünk tehát a bajnoki címhez, az viszont tény, hogy egy közvetlen riválist már sikerült felülmúlni. Tartson ki a lendület a soron következő, további nehéz meccsekre is!

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!