A Real Madrid mindhárom pontot bezsebelte az Elche otthonában szombat délután. Ebben a találkozóban kis túlzással minden benne volt, ami napjaink Realját jellemzi, úgyhogy ezúttal kevésbé magáról a mérkőzésről, sokkal inkább folyamatokról fogunk értekezni. Összefoglaló.

Akik már régóta követik a posztjaimat, tudják, hogy szeretek mindent a maga kontextusában vizsgálni. Amellett, hogy szeretek, persze ez valahol szükségszerű is. Épp ezért úgy gondolom, hogy az Elche elleni találkozó kiváló alkalmat biztosít arra, hogy egy pillanatra megálljunk és visszatekintsünk, értékelve az utóbbi idők tendenciáit. A viszonyítás alapja is viszonylag kézenfekvő. Volt szerencsém ugyanis a 2020-as esztendő utolsó bajnokijáról, egy újévi posztban beszámolni – persze, hogy épp az Elche volt az ellenfél.

Kezdjük gyorsan velük. A rögtönzött mérésünk alapját az egyik változó állandósága képezi (és ez méginkább alátámasztja majd a mért különbségeket). Ez lesz az Elche. Idén is a kiesés elől menekülnek, roppant szerény körülmények között, ám annál nagyobb akarattal. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy hazai pályán még veretlenül fogadták a Real Madridot.

1. Eredmény

Az egy évvel ezelőtti összecsapáson a Zidane-féle Madrid 1-1-es döntetlent ért el egy olyan meccsen, ahol a végén Courtois mentette meg a blancókat az igazi nagy blamától. Eredményből érvelni nem szabad, de mégiscsak említenünk kell, hogy sikerült bevenni egy tavaly még bevehetetlennek tűnő erődöt.

2. Rotáció

Zidane az akkori találkozón a fáradt és túlhajtott alapcsapatát dobta pályára. Az egyetlen komoly változtatás Marcelo kezdése volt. Modric sérülésből visszatérve találta magát a gyepen már a kezdőrúgásnál, igaz ezt góllal is hálálta meg.

Tavaly, már 1-1-es állásnál, csak a 60. perc környékén kezdtek melegíteni a cserejátékosaink. Bizonyos Vinicius Junior 5, azaz öt percet kapott a találkozó végén, a padról beszállva.

A tegnapi találkozón Carletton is érezhető volt, hogy a túlzott rotálást nem vállalja be. Ellenben szintén Marcelo kezdett a baloldalon és hosszú idő után végre pihenőt kapott Benzema. Helyette Mariano kapott lehetőséget. Carlo 5 cserelehetőségéből 4-et használt el (igaz, az elsőt kényszerből), ami azért a keret forgatására enged következtetni.

A rotáció kérdéskörében tehát nem történt érdemi változás, hiszen mindkét mestert a saját gálakezdőjének favorizálása jellemezi. Carlo meccselése azonban biztosan előrelépés Zidane-éhoz képest. Az olasz meri használni a padon lévő embereit és bátran be is dobja őket.

3. Frázisok a keretmélységre

„A mindenki egyformán fontos” közhely durrogtatása Zidane egyik kedvence volt. Ancelottinál úgy néz ki, hogy tartalommal is felruházásra került ez a frázis. A példa Mariano játéka lehet: az akaratáról már a kezdő sípszó előtt tudtuk, hogy kifogásolhatatlan lesz, de a magabiztossága és a játékban való részvétele kellemes meglepetés volt számomra. A dominikai olyan gólpasszt osztott ki az első találatnál, ami a legnagyobbak erénye. Remekül pótolta Karimot, még úgyis, hogy ez mostanában igencsak nehéz feladat.

4. Játékkép

A legüdítőbb különbség számomra. És valahol talán a leglényegesebb is. Noha a decemberi meccsen is, a második Zidane-érához képest váratlanul sok kreatív megoldás volt az első játékrészben, ez inkább volt betudható a pályán lévők egyéni zsenialitásának. Kedvezőtlen állásnál hamar átcsapott a játék a szokásos, egységsugarú beadásokba és U-alakú körbepasszolásba.

A mostani Real? Emberek! kifejezetten szemrevaló focink van, még úgy is, hogy azt nem tudjuk/kell/lehet tartani egészen 90 percig. Mindkét találatunk előtt olyan passzjátékok adódtak, amikért sírva könyörögtünk az elmúlt szezonban. Labdaszerzés utáni kemény felpasszok, első szándékból. Direkt, vertikálisan fellőtt labdák utáni lekészítésből fűzzük tovább a játékot. Mélységi beindulások, amikor rendszeresen a bogyó is érkezik. Ráadásul a labdatartásunk sem az öreguras adogatást, sokkal inkább a folyamatos, a védelmi falon való réskeresést idézi!

5. Zárás

Az ötödik aspektus, amiben vizsgálódunk az a találkozók eldöntése. Gondolkoztam rajta, hogy egy kalap alá vegyem-e az eredménnyel, de ez a kérdéskör külön bekezdést érdemel. A 2020-as mérkőzésen kifejezetten egykapus első félidő után a második játékrészben egy ajándék büntetővel egyenlített az Elche. Az első játékrészben, ha kreál a Madrid egy „három-közte” helyzetet, értelemszerűen nincs miről beszélnünk. Így viszont megállapítható, hogy nem sikerült bevinni azt a kegyelemdöfést, ami eldöntötte volna a pontok sorsát.

A tegnapi találkozón azért szintén volt ezirányú kétségem. Vezet a csapat 2-0-ra, ráadásul emberelőnyben focizva. Az utolsó 10 percet azonban így is szorossá tudják tenni a blancók, köszönhetően egy brutális hibának hátul. Ez mindenképpen olyan terület, amit fejleszteni kell, egyszerűen az ilyen meccseken sem fér bele, hogy ekkora mértékben dekoncentrált és szórakozott legyen a hátsó alakzat! Még úgy sem, hogy ezúttal elbírta a gárda.

5+1. Vinicius

Sok szép egyéni teljesítményt láttunk tegnap, és az állandóság jegyében írhatnék Courtois-ról is, aki akkor és most egyaránt szenzációs formában, ihletett tehetséggel őrzi a habfehér hálót. Mégis, van ez a brazil srácunk, aki most a csapat fejlődése mellett egyszemélyben külön pontot érdemel.

Az elérzékenyült közhelycunami helyett maradjunk a tendenciáknál. Húzóemberré nőtte ki magát az ügyes zsonglőr szerepéből ez a kissrác. A vérprofi és fegyelmezett hozzáállás mellett pedig végre jönnek azok a megoldások, amiket korábban hiányoltunk tőle: kapu előtti, utolsó húzások: gólok és asszisztok. Jóformán, amihez hozzáér, arannyá változik. Olyan érzése van az embernek, hogy a szó legpozitívabb értelmében átesett a ló másik oldalára. Ballal, jobbal, távolról erőből, vagy közelről pörgetve, egyre megy.

A gólok mellett az igazán nagy dolog, hogy újra van egy olyan spílerünk a támadósorban, akire konstans 2 védőnek kell ügyelnie. A leszebb az egészben persze az, hogy Vini így is megoldja. Bravó öcsi, csak így tovább!

Összegzés

A rögtönzött helyzetértékelés tanulságai tehát az alábbiak. Edzői oldalon továbbra is hasonló, ha nem ugyanolyan profilú tréner ül a padon, mint az elmúlt időszakban. Így óhatatlanul, újra és újra elő fognak jönni azok a hiányosságok, miszerint nagyon ragaszkodik az alapemberekhez és a bejáratott technikákat részesíti előnyben. A különbség az, hogy a tanítvány helyetta mester a főnök a mostani Realnál, így mindezt eredeti kiadásban kapjuk kézhez. Én nem bánom, a Madrid padján jól mutat egy ilyen karakter, pláne a legnagyobb erőssége miatt: f-o-r-m-a-i-d-ő-z-í-t-é-s.

Emellett a játékkép az, ami számomra a legbíztatóbb. Szórakoztató focit játszik a csapatunk, van identitás mögötte, és ezt egyelőre, többségében az eredmények is alátámasztják. Bízzunk benne, hogy ebből a szezonból nagy dolgok is kisülhetnek, de ha mégsem, szerintem akkor sem lesz min bánkódni: újra szerethető csapat lett a Real Madrid, és számomra ez a legfontosabb!

Folytatás hét közben a Donyeck ellen a BL-ben! Most pedig Ti jöttök!

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!