Elherdált tizenegy Real Madrid
Merengues ReAlantos  

Elherdált tizenegy

Az Espanyol elleni kiábrándító vereség után a válogatott szünet lehetőséget ad nekünk arra, hogy kicsit morfondírozzunk, elmélkedjünk többek között a csapat jelenén, jövőjén, múltján.

Utóbbi kategóriában zajlott le a beszélgetés Raulitás és norma_va kollégákkal, melyből e poszt ötlete szárba szökkent.

Következzen tehát az a tizenegyplusziksz labdarúgó, aki a madridi karrierszakasza után teljesedett ki, és lett belőle elismert, akár klasszis játékos, vagy Madridban olyan hullámvölgybe kerültek, amiből eligazolás után sikerült csak kilábalni. Véleményünk szerint ezen labdarúgók elvesztése okozza a mai napig a legnagyobb sebeket madridi szívünkön.

A kapus: Santiago Cañizares

canizares

A hidrogénszőke frizurájáról híressé vált spanyol kapus saját nevelése a Real Madridnak. Az ifjúsági csapatokban nyújtott jó teljesítménye után előbb kölcsönben távozott kétszer, majd ’92-ben, már a Celta Vigo játékosaként mutatkozott be az élvonalban. Az ott töltött két év után a Madrid úgy döntött, visszahozza őt. Eleinte a klublegenda Buyo mögött csak csereként kapott szerepet, a ’97/98-as szezon elején aztán már a blancók kezdő kapusaként tartották számon.

A szezon végi győzelemnél azonban már újfent csak csereként számoltak vele, Heynckes ugyanis (és ezzel most kivételesen nem utalok semmire) a hozzá hasonlóan német Illgnernek szavazott inkább bizalmat. Valószínűleg emiatt hozta azt a döntést Santiago, hogy inkább egy másik csapatnál próbál szerencsét, választása pedig a Zubizarreta visszavonulása után kezdőkapus nélkül maradt Valenciára esett.

Ennél jobb döntést talán nem is hozhatott volna, hisz a denevérekkel két bajnoki címet is bezsebelt, és karrierje végére kereken 500 bajnoki meccsnél állt meg a mutatója. Én azért szívesen elnéztem volna őt a Madrid mezében a valenciai 10 éve helyett is. Persze, ki tudja, lehet, hogy akkor a Santi eligazolásakor még pelyhes állú Iker nem futott volna be ilyen legendás karriert…

A jobbhátvéd: Christian Panucci

panucci

Capellóval együtt érkezett ’96 nyarán, Roberto Carlosszal alkottak félelmetes szélsőhátvédpárost – bár a hátvéd szó madridi időszakukban talán mindkettejükre nézve barokkos túlzás. Három évig szerepelt nálunk, ’99 nyarán azonban az olasz folytatás mellett döntött, az Interhez igazolt. Innen egy monacói kitérő után végül az örök városba került.

Igaz, hogy ő még az én Madrid-szurkolói létem előtt játszott a királyi gárdában, mégis, a később a Romában mutatott megbízhatósága miatt nem bántam volna, ha egy ilyen alternatíva lett volna az elnyűhetetlen Salgado mögött.

A jobb oldali középhátvéd: Raúl Albiol

albiol

A Valencia korszakos hátvédígéreteként 2009-ben érkezett a csapathoz. Pepe párjaként jól muzsikált a védelem tengelyében, Ramos középre húzódásával azonban nem maradt neki hely a kezdőben, a csapat pedig valószínűleg úgy gondolta, nem hajlandó ennyit fizetni egy tartalékjátékosnak. 2013 nyarán igazolt Nápolyba, három nappal megelőzve Higuaínt.

A bal oldali középhátvéd: Walter Samuel

elherdált tizenegy samuel

Samuel egy kicsit kilóg a listából, hiszen ő 2004-ben már kész játékosként érkezett a Madridhoz. Ezt jelzi az érte kipengetett, akkoriban középhátvédért ritka magasnak számító 23 millió eurós átigazolási díj. Egy szezon erejéig maradt, és bár rossz teljesítményt nem nyújtott (főleg az egy-két szezonnal korábbi Pavon- és Raul Bravo-féle performanszokhoz képest), úgy döntött, az Interhez távozik.

Ott pedig szinte azonnal alapemberré vált, és megbízható munkájának köszönhetően részese lehetett a történelmi triplázásuknak 2010-ben.

Főleg a távozása utáni egy-két évben tűnt fel nagyon a hiánya, utána Cannavaro, majd később Pepe kissé feledtetni tudták az általa hagyott űrt a védelem tengelyében.

A balhátvéd: Theo Hernandez

hernandez

A fiatal francia balhátvéd a városi rivális Atleticótól érkezett. Nálunk nem tudta megmutatni a zsenijét, azóta a Milanban viszont kivirágzott, és a rossoneri egyik legfontosabb játékosává vált. Még mindig csak 24 éves, így könnyen lehet, hogy a csúcsot még nem érte el.

A védekező középpályás: Fabinho

fabinho

Az elmúlt évek egyik kiemelkedő csapata a Klopp-féle Liverpool, ennek egyik kulcsembere pedig a többnyire védekező középpályásként használt, de középső védőként vagy akár jobbhátvédként is bevethető brazil. Ő olyan szempontból kivétel a listán, hogy csak kölcsönben szerepelt a blancóknál, még a 2012/13-as szezonban, és hivatalosan akkor is csak a Castillánál. Tavasszal egy meccset kapott a felnőttcsapatban is.

Sokoldalúsága miatt mindenképp hozzá tudna tenni jelenleg is a Madrid játékához.

A jobb oldali belső középpályás: Esteban Cambiasso

cambiasso

A szőke (későbbiekben pedig kopasz) argentin ’96-tól erősítette a habfehéreket, de ebből ’98 és 2002 között kölcsönben Argentínában szerepelt. A világsztárok alkotta Madridban kevés lehetőséghez jutott, többek között Guti, Makelélé, Conceicao vagy ritkán Helguera is versengett ugyanezért a posztért. Két év alatt így is 41 ligameccsig jutott.

Az Interhez távozott 2004-ben, ahol Samuelhez hasonlóan a csúcsra ért 2010-ben. Később a Leicesterben is megfordult, de pont eligazolt a szenzációs bajnoki szezonjuk előtt.

Egy olyan középpályás mindenest ismerhettünk meg személyében, akihez a jelenleg Madridban játszók közül talán Valverdét tudnám leginkább hasonlítani. Semmiben nem volt kiemelkedő, de ő volt a tökéletes ember, ha ki kellett egyensúlyozni a középpályát.

A bal oldali belső középpályás: Clarence Seedorf

elherdált tizenegy seedorf

A mai napig az egyetlen játékos, aki 3 különböző klubbal is tudott BL-t nyerni (Ajax, Real Madrid, Milan). Kell ennél többet mondani?

Hasonlóan Cambiassóhoz, ő is leginkább a középpályás mindenes szerepében tetszelgett. Makelélé távozását talán könnyebben viseltük volna el az ő jelenlétében.

A jobbszélső: Arjen Robben

robben

Nem hiszem, hogy őt bárkinek is be kéne mutatni. A robbanékony holland szélső a Chelsea csapatától érkezett, majd Perez és Cristianóék érkezésével nem maradt helye a csapatban (vagy inkább a pénztárcában?), így a Bayernhez távozott. A bajorokkal pedig mindent megnyert.

Néha szánalmasnak ható jobb oldalunkon most is szívesen néznénk egy hozzá hasonló kaliberű játékost.

A balszélső: Wesley Sneijder

elherdált tizenegy sneijder

Számomra talán a legfájóbb név mind közül a holland játékmesteré ezen a listán. Bár az eredeti posztja támadó középpályás, és a legjobb eredményeit is ebben a szerepben érte el, balszélsőként is játszott karrierje során, így ebbe a képzeletbeli 11-be most ide fért be.

Az Ajax csapatától érkezett 2007-ben, és két évig viselhette a Real mezét. Már a debütálásán megrúgta madridi karrierje talán legszebb gólját. Játékszervezői képességét gyakran megcsillogtatta Madridban is, de igazán nem tudott kulcsemberré válni (bár az akkori gálakezdőnek így is oszlopos tagja volt). A népes holland kontingens (ekkoriban játszott nálunk a már fentebb említett Robben mellett Van Nistelrooy, Van der Vaart, Drenthe, Huntelaar is) több tagjához hasonlóan az ő madridi karrierjének végét is Perez újraválasztása és a 2009-es nagy nyári bevásárlás okozta. 15 millió euróért lett az Inter futballistája, ami a két évvel korábban érte kifizetett 27 millióhoz képest már akkor is nevetségesnek tűnt. Hát még egy év múltán…

A 2009/10-es szezon lett Sneijder legjobbja. Samuel és Cambiasso oldalán ő is az Inter történelmi triplájának részese, sőt, kulcsfigurája volt, hiszen ő volt a capat fazonszabásza. Emellett pedig a 2010-es VB-n is sziporkázó játékkal vezette döntőig az Oranjét – a mai napig botránynak érzem, hogy ez nemhogy az Aranylabdához nem volt elég számára, de még az első háromba sem sikerült bekerülnie.

Valljuk be, a kvázi egy az egyben a helyére érkező Kaká sajnos nem tudott hasonló teljesítményt nyújtani.

A csatár: Samuel Eto’o

etoo

A villámléptű kameruni ’96-ban került a Madrid akadémiájára, és élvonalbeli bemutatkozására is a Realnál került sor ’98 őszén.

Eto’o aztán a Mallorcához került előbb kölcsönbe, majd 2000 nyarán végleg. Az itt fokozatosan fejlődést és jó teljesítményt nyújtó csatárt (ki ne tudná) a Barcelona szerezte meg. Hogy aztán egészen 2009-ig szomorítson minket a Clasicón szerzett góljaival.

A változatosság kedvéért ő is tagja az Inter történelmi triplázó csapatának, miután 2009-ben többszörös bajnokként és kétszeres BL-győztesként távozott Barcelonából.

“Futottak még”

Nem szeretném túlságosan elnyújtani a posztot, így csak felsorolásszerűen néhány név:

Hakimi, M. Llorente, Luis Enrique, Huntelaar, Anelka.

Összegzés

A fenti nevekből is jól látszik, hogy a Real Madridnál nem csak a világverő csapatok építésének van nagy hagyománya, hanem a tehetséges játékosok néha észszerűtlen eleresztésének is.

Biztos vagyok benne, hogy a sort még sokáig lehetne folytatni, és bátorítanálak is titeket, hogy ha esetleg valakiről elfeledkeztem volna, azt a kommentek között említsétek meg!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!

Vizsgálat alatt:

X