A hétvégi, hazai pontvesztés után a Real Madrid a Bajnokok Ligájában folytatta az idei szezonját. A Sheriff Tiraspol ugyanúgy 3 ponttal – egyébként a csoport éléről – érkezett, mint amennyit a hazaiak gyűjtöttek be az Inter ellen. Ennek ellenére a Bernabeuban a Madrid volt az egyértelmű esélyes. A vége viszont egy 1-2-es verség lett. Megpróbáljuk a lehetséges okokat boncolgatni.

A legnagyobb kérdőjel a hazaiak kezdő 11-ében a jobb hátvéd posztja volt. Ahogy ezt sokan megjósolták, Nacho kapta meg a feladatot, miközben középen a Militao-Alaba páros védekezhetett, balon Miguel támogatásával.

Modric pihenővel kezdett, így a Valverde – Casemiro – Camavinga trió felelt a középpályáért, míg elől nem volt meglepetés, a Hazard, Benzema, Vinicius sor jutott lehetőséghez.

A hétvégi Villarreal elleni 0-0-at nem kell feltétlenül fiaskónak minősíteni, de intő jel volt arra nézve, hogy az eddigi lőtt gólátlagunk nagyon gyorsan tud csappanni, akár zéróra is. Nem egyszer láttunk példát arra is, hogy a papíron gyengébb csapatok elleni hazai BL meccseket el tudja szórakozni a Real. Nekünk nyűg minden ilyen alkalom, az ellenfeleknek viszont gyakran életük lehetősége. Veszélyes elegy ez.

A találkozó néhány ígéretes Real helyzettel kezdődött, ezek közül kiemelkedett Benzema szabadrúgás kísérlete. A vezetést viszont a Sheriff szerezte meg a 26. percben Jaksibajev fejesével. Baloldali elfutás után Alaba maradt le védekezésben, ráadásul nem a hosszú oldalra igyekezett visszaérni, ahol üresen érkezett Jaksibajev, hanem középre húzott vissza, teret engedve így a gólt érő fejesnek.

A félidő hátra lévő részében hatalmas nyomás alá helyezte a Real a vendégek kapuját, de vagy pontatlanul fejezte be a támadásait, vagy Athanasiadis védett hatalmasakat. Vendég vezetéssel zárult a félidő.

A második játékrészre az első félidő végéhez képest megfontoltabban jött ki a Real, de ezzel együtt uralta a játékteret. A vendégek időnként 10 emberrel védekeztek a saját 16-osukon belül. Ebben az időszakban a legnagyobb veszélyforrás hazai részről egyértelműen Vinicius volt, aki az első játékrészhez képest feljavulva vállalta be az egy az egy elleni játékokat. Valójában két 11-est is összehozott, amiből a játékvezető csak a másodikat adta meg. Az első is egyértelmű „down by contact” volt, ilyenkor merül fel az emberben, hogy minek a VAR, ha a nyilvánvalót sem képesek befújni. Mindenesetre Benzema erőből lőtte ki a jobb felsőt, nem volt okoskodás az ítélet végrehajtásakor.

Közvetlenül a gól után Ancelotti négyet cserélt a 66. percben. Szerintem ilyet sem láttunk még tőle, ez bizonyosan arra utalt, hogy jó pár játékos teljesítményével nem volt elégedett. Hazard helyett jött Jovic, Casemirót Modric váltotta, a kissé halvány Nacho is mehetett zuhanyozni, Rodrygo lépett a helyére, és Kroos is visszatérhetett a pályára Miguel kárára. Nem nehéz észrevenni, hogy két védő és egy védekező középpályás ment le, miközben védekező szellemű játékos nem érkezett. A jobb hátvéd posztjára Valverde lépett vissza, míg a bal bekk pozíciójába Camavinga húzódott hátra. Ez a felállás elég messze volt attól az egyensúlytól, amit gyakran emlegetünk az olasz tréner vonatkozásában.

Modric próbált hátralépni a labdákért a build up-ban, és ő szűrt a kósza Tiraspol támadások esetében. Kroos sajnos nagyon halvány volt, előrefelé sem volt veszélyes, de a védekezésben sem nyújtott maradandót. Erősen formán kívül van még. A szerkezet átalakítás teljesen kivette a játékból Camavingát, akinek nagyon nem állt jól a visszavont szerepkör. A támadások építésében, hátul, gyakran nem őt választották a passzal a játéktársak, mintha még nem lenne irányában 100%-os a bizalom, és sajnos a támadásokkal sem ért fel igazából. Benzema sokat robotolt, de az akciógól az ő lábában is benne maradt ezúttal. Jovicot jól játszani nemigen láttam, amikor Benzema is a pályán van, kicsit olyan, mintha egymás elől szívnák el a levegőt. Egy nagy helyzete volt, de a védő bravúrosan odaért, és bele tudott blokkolni a lövésbe.

Én most megnéztem volna Iscót Kroos helyett, és a lendületet kapó Asensiót Rodrygo helyett. Persze hajlamosak vagyunk azokért kiáltani, akik nem kaptak lehetőséget, miközben semmi garancia nincs arra, hogy velük jobb lett volna a játék.

Vinicius a kiharcolt 11-es ellenére saját magához képest gyenge játékkal rukkolt elő. Főleg az első félidőt aludta át. Három hosszúra tekerése is bántóan messze kerülte el a kaput. Ezzel együtt is a csapat legjobbja volt, ami sokat elmond a többiekről. Sajnos a szezon kezdeti fellángolását, a feljavuló befejezést, egyelőre nem tudta tartósan hozni.

A 70. percben 18-2 volt a lövések aránya, 9-0 a szöglet, és 75%-os labdabirtoklás mutatkozott a Real javára, de az eredményjelző továbbra is 1-1-en állt. A hazaiak részéről senki sem tudta azt az extrát beletenni, ami a győztes gólt előkészíthette volna. A négyes cserével bár elvileg frissebb lett a csapat, de szerkezetben nem volt egyensúlyban. A teljesen alárendelt szerepben védekező Tiraspor ellen ez egyébként belefért, de egy komolyabb ellenféllel szemben érezhető taktikai hátrányt jelentett volna. Persze jogos a kérdés, hogy egy komolyabb erőt képviselő ellenfél ellen vajon bevállalta volna-e Ancelotti egyáltalán ezt a változtatást.

Ahogy a nagy közhelyszótár első oldalán olvasható, a csapat, mely mindent kihagy, végül ki fog kapni. Az extra, mely a mérkőzést el tudta dönteni, Thill lábában volt benne. Iszonyatos, dropból indított lövése akár a hét BL gólja is lehet. Ilyen távolságból ezt egyszerűen nem lehet védeni. Valószínűleg 100 meccsen se lő hasonlót, de most megtette. A 90. percben érkező hidegzuhany a Real szezonbeli első vereségét jelentette.

Talán meg lehetne fogalmazni Ancelottival szemben kritikát a kezdő 11 vonatkozásában, de azt gondolom, hogy ezzel a kezdővel is könnyedén kellett volna verni a moldávokat.

Egy kicsit vehettük volna komolyabban is a Tiraspolt. Hiányoztak általában az olyan kispasszos játékok, amilyenből végül Modric ellőtte a kapus fejét. De sajnos általában is lassabb volt a labdajáratás a szokásosnál, egy kicsit belelassult a Real a találkozóba. Próbálkozhattunk volna több átlövéssal, amikor megszállják a védők a 16-ost, szinte lehetetlen szélső beadással megjátszani bárkit.

Berto kolléga gyűjtéséből kiderül, hogy mi volt itt az elsőszámú probléma.

A helyzetek megvoltak, csak azok a fránya befejezések nem sikerültek. Hogy tovább árnyaljuk a képet, a Mallorca ellen 13 kaput eltaláló lövésünkből született 6 gól. A Celta ellen 11-ből 5 gól. Most 12 kaput eltaláló lövésünkből csupán egy szottyadt 11-re futotta. A lehetséges okok már érdekesebbek. A számok nem mondanak el mindent a helyzetek minőségéről, még az xG sem, pedig arra lett kitalálva. Ezúttal a valahogy a koncentráció a kapu előtt nem sikerült, sorkszor a kulcspasszok nem jöttek össze. Ez hozzáállás-beli kudarc? Az edző sara, vagy a játékosé? Vagy, ahogy Ancelotti megfogalmazta a meccs után, egyszerűen pech?

Az igazság valószínűleg ezen tényezők elegyében rejlik. Egy biztos, nem jó a legrövidebb távú trend. A Villarreal ellen fájó pontvesztés, majd vereség a BL-ben egy verhető csapattól. Az edzői stáb feladata, hogy az okok kiderüljenek, és a hibákat kijavítsa a csapat. Nem kell a kardunkba dőlni, innen is fogadnék a Real BL-csoport elsőségére, és a bajnoki tabellát is vezetik a habfehérek, csak valahogy jó lenne a gárda teljesítményét stabilizálni. Látok némi összefüggést Vinicius Jr. és a csapat sikeressége között. Ha Vininek megy, akkor jó meccseink vannak, de ha a kis brazil szenved, nem talál kaput, akkor egyelőre nincs nagy tolongás, hogy ki venné át tőle a zászlót. Ha egyszerre nem megy Benzemának és Vininek, akkor nagyon nagy mák kell, hogy jó meccset zárjunk.

Legközelebb vasárnap délután Barcelonában, az Espanyol ellen lehet majd javítani. A sportpszichológia alapelvei szerint ezt a meccset viszonylag simán kell hoznunk majd. Aztán újra válogatott szünet következik.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!