Bajnokok Ligája Összefoglaló gwolf94  

Kibrusztolt győzelem

Nehéz meccsen sikerült nagyon fontos három pontot begyűjteni az első BL meccsünkön. Ezzel komoly lépést tett a csapat a csoportgyőzelem felé. Vesézzük ki, mi történt. Összefoglaló! Ha már olvastad:Ugrás a kommentszekcióra

 

Ancelotti kezdője

A kezdőcsapat nem tartogatott sok meglepetést, ami a neveket illeti. Nagyjából erre számítottunk, ahogy a beharangozóban is említettük. Az egyetlen meglepetés az volt, hogy Lucas Vazqueznek szavazott bizalmat Carlo papa, nem Hazardnak, vagy Rodrygónak. Ez a döntés érthető, abból a szempontból, hogy Carlo egyértelműen a tapasztalt játékosoknak akart lehetőséget adni ezen a meccsen, ezt említette a meccs utáni interjújában is. (Ezért nem kezdett pl. Miguel sem) Ráadásul LV, az egyetlen klasszikus jobb szélső, annak ellenére, hogy gyakran már jobb hátvédként számoltak vele az utóbbi időben, plusz védekezésben is egy biztosabb opciót jelent. Az igazi meglepi akkor jött, amikor megláttuk a védősor helyezkedését. Arra számítottunk, hogy Alaba lesz a balhátvéd, Nacho középen, azonban az olasz mester Nacho-t tette bal oldalra, Alaba pedig középen játszott. Így vágtunk neki tehát az összecsapásnak, némileg tehát védekező mentalitásban.

Az első fél óra: Inter dominancia

Gyakori jelenet az első félidőben

A meccs nem indult jól. Jöttek az Inter helyzetek és Courtois védések zsákszámra. Hamar azt láthattuk, hogy a komplett csapatunk védekezni kényszerül. Mi magunk, helyzetig nem is nagyon jutottunk (nulla kaput talált próbálkozás). Az egyetlen elképzelés a támadásokra az volt, ha az Inter belehibázik a passzolgatásba, akkor gyorsan juttassuk el Viniciushoz a labdát, aki majd tempóból tud indítani egy akciót. Ez nem nagyon jött be, ha volt is ilyen szitu, akkor a remek meccset hozó Skriniar általában megállította Vinit, még mielőtt baj lehetett volna.

Az Inter főleg Nacho oldalán próbált jönni és sokszor kimondottan bátran játszottak, Skriniar pl. védőként volt, hogy a tizenhatosig kísérte az akciókat. Eszembe jutott a tavalyi Chelsea elleni meccs előtti beharangozóm, amikor azt latolgattam, hogy miért nem célszerű a 3-5-2 ellen, a mi, hagyományos 4-3-3-as felállásunk. Az Internek az átmeneteknél mindig volt kit üresen találnia, vagy lehetősége egy háromszögre, amivel kijátszották a madridiakat. Brozovic játéka volt kulcs ebből a szempontból. Ha az akciójuk megtorpant, akkor hosszú adogatásba kezdtek, volt olyan, hogy percekig nyomoztuk a labdát. Amikor pedig mi próbáltuk kihozni a lasztit, nagyon agresszíven letámadtak.

Az Inter tehát minden energiáját mozgósította, hogy sikerüljön betalálniuk, de Courtois-n nem tudtak kifogni, pedig Dzeko, Brozovic, Skriniar és többször Lautaro Martinez is helyzetbe tudott kerülni. Egyedül az akciók befejezése miatt szomorkodhattak az Inter drukkerek. Az is nyilvánvaló volt, hogy ezt az iramot, amit a milánói kék-feketék diktáltak, egy teljes meccsen keresztül nem lehet tartani. Az első fél óra után Valverde és Modric helyet cseréltek, Fede jött ki jobb oldara, mert Carlo papa kicsit nagyobb stabilitást szeretett volna azon az oldalon, látva, hogy az Inter jobbára onnan igyekszik építeni a támadásait. Ez egy nyugisabb negyed órát eredményezett.

Félidei változtatások

Ancelotti realizálta a problémákat és félidőben szerkezet váltottunk, személyi csere nélkül. Az Inter kicsit letekerte a fordulatszámot, nem támadtak le annyira intenzíven, emiatt erősen tudtuk kezdeni a második játékrészt.

Alkalmazkodtunk az Inter játékához, átálltunk mi is egy 3-5-2- szerű rendszerre, melynek lényege az volt, hogy minden Inter védőre jusson legalább egy madridi játékos, aki nyomás alá tudja helyezni. Ennek hála, mi tudtunk magasan letámadni és jó pár veszélyes szituációt kialakítani, azonban mindig volt egy Inter védő aki bele tudott pöckölni a labdába, így jobbára szögletekig jutottunk.

Volt, hogy védőhármasunk is az Inter térfelén tartózkodott.

Az 54. percben az Inter is elvégzett egy szögletet, ami után Skriniar került ajtó-ablak ziccerbe, azonban szerencsénkre, a labda rosszul pattant elé, így térddel nagyon sután tudott csak beleérni. Ezek után Inzaghi próbálta meg lereagálni Carlo változtatásait. Két szélre jött Dumries és Dimarco, annak reményében, hogy a feljebb helyezkedő madridi szélsők mögötti területek bejátszására legyen két gyors játékosuk és kontrákkal is veszélyesek tudjanak lenni.

Az 56. percig kellett várnunk az első kaput eltaláló lövésre, Carvajal tette próbára Handanovicot végre. Dani egyébként nagyon bátran jött előre, tudta, hogy Lucas biztosít majd a helyén. A meccs képe jóval kiegyenlítettebb volt, mint az első félidőben, sőt azt érezhettük, hogy a Madrid van némileg fölényben. Ezt bizonyítja, hogy az második játékrész első negyed órájában a labdabirtoklás 63%-37% volt a javunkra.Vini gyakrabban tudott párharcot nyerni Dumries ellen, Benzemával kombinálva pedig Skriniart is sikerült nyomás alá helyezni.

Nyerjük meg a széleken… Mondta Carlo és Inzaghi is.

Mindkét mester a szélekre koncentrált tehát, így jött a 65. percben Ancelotti első cseréje: Rodrygo. Ezzel a cél az lehetett, hogy jobb oldalon a támadásban gyenge Lucas Vazquez helyett egy veszélyesebb játékosunk legyen, és ne Carvajalnak kelljen elől akciózni. Carlo maga nyilatkozta a meccs után, hogy:

„Gondoltam rá, hogy beküldöm Edent a második félidőben, de amikor az Inter átrendezte a középpályát, úgy gondoltam, hogy olyan játékosok legyenek a pályán, akiket a széleken tudunk jól kihasználni, mint Rodrygo vagy Vinícius.”

Inzaghi hozta még Calhanoglu helyett Vidalt, ami szintén azt sugallta, hogy a széleken próbálna ő is érvényesülni, középpályán meg legyen egy verőembere, és a villámgyors Correát, a befejezések tekintetében gyenge napot kifogó Martinez helyett.

A hátralévő időben is érződött a Real Madrid fölénye, de az igazán veszélyes helyzeteket továbbra is megakadályozták az utolsó pillanatban odavetődő lábak. Az xG emiatt kicsit csalóka, ha csak abból akarjuk értelmezni a meccs történéseit. (Inter: 2.36 vs RMA: 0.99) Még két csere történt, fáradtság miatt az Internél Vecino váltotta Barellát, Camavinga pedig Modric helyére jött nálunk. Haladt a meccs az igazságos döntetlen felé, aztán…

A döntő pillanat

A 89. percben jött a mámor. Zseniális összjáték után a 20 éves átlagéletkorú kölyök-trió elintézte a meccset. Militao-nak le is fagyott az operációs rendszere, nem nagyon hitte el, hogy sikerült betalálnunk.

Camavinga kényszerítőzött Fedével, a visszatett labdát pedig zseniálisan tette tovább a levegőből. Rodrygo pont úgy találta el, hogy az a földre lepattanva ezúttal elkerülte a blokkolni igyekvő lábat és a hálóban kötött ki. Fantasztikus jelenet volt és sok dologról árulkodott is. Egyrészt megmutatta, hogy mennyire hiányoznak a csapatjátékunkból azok a beindulások amit Camavinga csinált. Így lehet összezavarni és gyors reakciókra – és nagyobb valószínűséggel hibákra – kényszeríteni az ellenfél védőit. Ez a módi, és ezt Kroostól és Modrictól szinte soha nem látjuk. Abban sem vagyok biztos, hogyha nem Fede van abban a helyzetben, akkor megszületik-e egyáltalán az a gól előtti passz. Az én tanulságom ebből a jelenetből az, hogy Kroos vagy Modric helyett a mai Real Madrid középpályájára mindenképp kell egy fiatal bevállalós csikó. A két veterán ne legyen együtt a pályán, főleg ha a harmadik társuk Casemiro.

Összegzés

Döntetlen szagú meccsen Courtois bravúrjainak köszönhetően és a cseréknek hála nagyon fontos három pontot tudtunk szerezni. Hétvégén jöhet az újabb megpróbáltatás a Valencia ellen.

Statman összegzi Courtois teljesítményét. MVP
https://twitter.com/BertoStatman/status/1438274995424223247

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!