Ancelotti Real Madrid nyitókép
Merengues ReAlantos  

Ancelotti | A Megváltó második eljövetele

A Német-római császárság

(Magyarázat a fejezet címéhez: ez volt a legközelebbi fogalom, ahol a kereszténységet, Németországot és az olasz edzőt egybe tudtam gyúrni.)

Szóval, a Német-római császárság akkor jött létre ebben az alternatív univerzumban, amikor a spanyol uralkodó, I. Pep kivonult a bajor területekről, helyét pedig a talján Károly vette át.

Ekkor a terület állapota a következő volt (a leggyakrabban pályára kerülő 11):

Neuer – Lahm, Boateng, Alaba, Rafinha – Alonso, Vidal – Douglas Costa, Müller, Coman – Lewandowski

Tartalékosként a következő katonák álltak még bevetésre készen a teljesség igénye nélkül: Thiago, Robben, Ribéry, Götze, Kimmich.

Carlo érkezésével mennyiben módosult az addigi rendszer?

Egyrészt Hummels érkezésével a védelemben összeállt a Hummels-Boatengely, bár ezt sokszor megbontotta Martínez. Másrészt a támadósorban Costa és Coman helyett Thiago és Robben lettek többnyire kezdők. Ami viszont talán a legfontosabb változtatás volt, hogy Lahm visszakerült a védelem szélére, miután kiderült, hogy a Pep alatt megtanult védekező középpályás poszthoz képest ott jobban teljesít.

Kezdetben minden jónak tűnt: habár az eredmények döcögősen indultak, az öltözőt és a szurkolókat igen gyorsan megnyerte magának Carlo. Amit Pep elrontott (csapatidegen játékstílus), azt pikk-pakk megszüntette a talján mester.

carlo bayern

Hanyatlás

Csakhogy időközben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Carlo az ordító hibák megszüntetésén kívül nem képes hozzátenni a csapathoz túl sok pluszt. A bajnokságot ugyan végül 15 pontos előnnyel nyerték, a BL-ben viszont már a negyeddöntőben kiestek a későbbi győztes Real Madrid ellen, ráadásul a német kupasorozatban se jutottak döntőbe.

Az sem segített rajta, hogy nyáron nagybevásárlást tartott a bajor csapat. Tolisso, Süle, Coman, hogy csak egy pár nevet említsek, de a legnagyobb igazolásnak kétségkívül a két évnyi kölcsönbe érkező James tűnt.

Egyre több elégedetlen hang érkezett irányába nem csak a szurkolók, hanem gyakran a csapat részéről is. Nem meglepő tehát, hogy a bajnokság első hat meccse után mindössze harmadik helyen álló bajorok a BL-csoportkörben történő PSG elleni vereség után rögtön menesztettékőt posztjáról.

A 40 bajnoki meccsén szerzett átlag 2.38 pont karrierje legjobbja volt mind a mai napig – más kérdés, hogy Münchenben kicsit másképp értékelnek a riválisok erőssége okán. Csak összehasonlításképpen: Pep 102 meccs alatt pár évvel korábban 2.52-t átlagolt.

Ancelotti tehát keserű szájízzel hagyhatta el Münchent. Egészen a következő nyárig nem is igyekezett munkába állni, akkor azonban…

Purgatórium

A dél-olasz maffia Napoli magához csábította a gyárkémény Sarri megüresedett pozíciójába. Iszonyatos meleg, és az eddigi pompához képest (Chelsea, PSG, Real Madrid, Bayern München) nihil, ráadásul nem történik az ég világon semmi – értve ez alatt azt, hogy a Napoli lényegében mindhárom sorozatban az esélytelenek nyugalmával indult. Dante is valahogy így jellemezhette a purgatóriumot az Isteni színjátékban.

carlo napoli

Sarri alatt vált újra igazán meghatározó csapattá a Nápoly, így ez a kapcsolat szerény véleményem szerint már az elejétől kezdve bukásra volt ítélve. Hiába használta a Sarri által felépített csapatot, maga a Sarri-ball már nem létezett alatta. Az első (és egyetlen teljes) szezonjában így is elért egy bravúros 2. helyet a bajnokságban.

Második szezonjában azonban itt is utolérte őt a szurkolók és a csapat kritikája. Mindössze 15 meccs után menesztették, de mentségére szóljon, hogy az akkor aktuális 7. helyezésen a helyére érkező Gattuso sem tudott változtatni a szezon végére.

Kék underdog 2.0

Ha a Napoli esélytelennek számított, akkor mit mondjunk az Evertonra? A liverpooli kékek irányítását szinte szünet nélkül vette át a nápolyi távozása után. Ha a Napolinál bravúrnak hívtuk a 2. helyet, az az Evertonnal majdnem akkora csoda lett volna, mint a Leicester bajnoki címe.

Ahogy azt tőle már megszokhattuk, az első szezonban gyorsan a szurkolók szívébe zárta magát a látványos támadójátékkal. Habár a szezon végén mindössze a 12. helyen végeztek, a vezetőség meg volt elégedve Carlo munkájával (és sanszos, hogy hozzá hasonló kaliberű edzőt amúgy se találtak volna helyette), így a következő évadban is lehetőséget kapott.

Azon kívül, hogy az előző szezonbeli 12. helyhez képest most már kettővel előrébb, a 10.-en végzett az Everton, legalább két játékos fejlődésében is masszív szerepet játszott.

carlo everton

Először is James Rodríguez, akivel a Real Madrid és a Bayern München után itt is edző-játékos kapcsolatot ápolt Richarlison, aki a balszélső pozíciójából egyre meghatározóbb játékosává vált a csapatnak. Nem kis mértékben köszönhető ez annak, hogy Ancelotti lényegében szabad kezet adott neki a pályán, ami a cselezési képességeit tekintve hatékony döntésnek bizonyult.

Másrészt pedig majdhogynem klasszis csatárt faragott Calvert-Lewinból. Miután látta, hogy az angol támadó sem a legtechnikásabb, sem pedig a leginkább kaput fenyegető csatár, így a játék elemeit úgy variálta, hogy Dominic erősségeire építsen: a fizikuma és a sebessége ligaszinten elitben van, a “könnyű” helyzeteket pedig magabiztosan értékesíti. Ezzel pedig Carlo előidézte azt a következményt, hogy a ligában a támadójánál csak Harry Kane szerzett több akciógólt – az igazsághoz hozzátartozik, hogy Szalah és Szon is ugyanúgy 16-ot, mint ő. De, lássuk be, ez így is illusztris társaság.

richarlison calvert lewin

Hosszú idő  (2013!) után az első olyan klub Ancelotti életében, ahonnan nem elküldik, hanem egy nagyobb lehetőség érdekében áll odébb. Közös pont? A nagyobb lehetőség mindkét esetben a Real Madrid.

Mire számíthatunk tőle Madridban? Lapozás után kiderül.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!