Fede fejének estéje – Spanyol szuperkupadöntő

Libidógerjesztő

Zidane megfogadta a „Győztes csapaton ne változtass” elvet, és kottára ugyanazt a kezdőt küldte pályára Matracék ellen, mint ami a Valencia ellen működött. De ugyanúgy funkcionált-e a csapat, mint akkor? Mennyire ülnek a beharangozóban leírtak? Mi történt Fede Valverdével? Összefoglaljuk a Spanyol Szuperkupa döntőjét.

Első félidő eleje, nincs meglepetés

Jogosan gondolhatta Zizou, hogy a Valencia ellen tesztelt és bevált recept az Atlético ellen is működőképes lesz, hiszen mindkét csapat erénye főleg a védekezés. Az Atléticonál ez standard, a Valenciára Celades irányítása alatt jellemző hozzáállás ez, a nagyobb meccseken. Az első negyed óra a Kopasz Agytröszt elképzelését igazolta. A Real Madrid támadott, az Atleti fegyelmezetten és mélyen védekezett. Modric és Casemiro távoli próbálkozásokkal hozták meccsbe Oblakot, aki köszönte szépen jelezte, hogy ma is top formában fog védeni.

Itt még Fede a kobakját verte.

Simeone talált valamit

Ezek után valami megváltozott, Simeone reagált és feljebb engedte övéit, hogy csírájában akadályozzák meg a Real támadásszövését, még mielőtt a labda az 5 fős középpályához kerülne. Ez a letámadás kellemetlen perceket eredményezett a Real Madrid számára. Ramos rögtön odagurította a bogyót Joao Felixnek, aki idegességében mellé durrantotta. Egy perc alatt rögtön kétszer sikerült helyzetbe hozni az Atleticót, másodszor Mendy adta el, Morata nyargalt vele, de inkább feldobta magát.

Rattata és a félidő vége

Morata egész meccsen az immáron megszokott Rattata stílusát vette elő, dobta magát, könyökölt, reklamált. Nem tudom, ez mindig benne volt-e, vagy csak a frusztráltsága testesül meg, de borzasztó ellenszenves játékos lett belőle. A tavalyi gólöröme (amit elvett a VAR, tough luck, de ennyivel nem úsztad meg), illetve Carvajal széttaposása élénken megmaradt bennem.

A meccs csordogált tovább. Morata „gyermekkori álomcsapata” főleg a labdavesztéseinkből próbált élni (ami volt gazdagon, Simeone trükkje miatt), de kaput nem találtak. Összesen 15x adtuk el a labdát, ami rekordgyanús. Intenzitást nem nagyon véltem felfedezni, vagy csak a stadionbéli nagy csend volt az oka, hogy lagymatagabbnak tűnt a találkozó. Alighanem mindkettő. Az átmeneti Real tanácstalanságot a divatdrukker banda a stadionban füttyel honorálta (meccs elején még a Ticót fütyülték, később pedig egy Messi-Messi rigmus is hallatszott). A szünet előtt még, egy szép Mendy magánakciót jegyezhettünk fel. A francia Ramos hosszú labdájára startolt rá és Marcelo-i skilleket villogtatva verte meg az emberét egy az egyben, ráadásul kapura is lőtt.

Második félidő, Jovic szárnyra kap

A második játékrészben a hadrend az volt, hogy a széleken építkezünk, átforgatásokkal próbáltuk inkább kevesebb, mint több sikerrel megbontani a védelmüket (szokásos játék, mikor impotensek vagyunk). Jovic, aki az első félidőben elég gyengén muzsikált (10 labdaérintés, passzív játék, rossz testbeszéd), 8 perc leforgása alatt háromszor veszélyeztetett. Először egy egyéni elfutásból, de utolérték mire lőni tudott. Második helyzetét maga teremtette meg, csak centik hiányoztak a gólhoz, majd egyet még blokkba lőtt. Sokkal aktívabb volt, többször húzódott ki szélre is, szerintem a Mester ismét bevetette a „You attack, okay?” varázsmondatot a félidőben, attól javult fel. 😆

Rodrygo repül vele

A másik üde színfolt Rodrygo volt, aki Isco-t váltva tudott lendületet csempészni a meccsbe. A meccs legnagyobb habfehér helyzete is Jovic és Rodrygo nevéhez fűződik. Az akciót Rodrygo indította, a majdnem-gólpasszt Jovic adta Fede Valverdének aki nagyon szerencsétlenül ért labdába fejjel és ahelyett, hogy a kapuba bólintott volna az elfekvő Oblak mellett, térden fejelte saját magát.

Jovic ezek után, és miután megdicsértem a kommentszekcióban, jól végezte dolgát, s nem csinált semmit lecseréléséig. Igaz, a vadkan Mariano, aki váltotta, sem ment sokra a maradék játékidőben.

Courtois is bemelegszik

A 80. percben járunk, ekkor felírtam a jegyzetembe, hogy Courtois-nak még nem volt védeni valója. Legalábbis komoly lövést még nem kellett hárítania. (Whoscored, saves) Abban a percben, ahogy leírtam ezt, Morata 1v1-be került vele, igaz a szög nem volt ideális, de épkézláb csatár azt onnan beveri négykézláb. Ettől függetlenül Kurta nagyot fogott, és bizonyította koncentráltságát. Tovább tetézte ezt, amikor figyelt Thomas Partey huncut lövésére.

Thomas, az Atleti Tank-Engine

A kis gőzös távolról, egy beadásra optimális helyről inkább kapura lőtt, megpróbálva meglepni ezzel Courtois-t. Nem sikerült neki, de hogy mennyire ne menjünk el egy ilyen védés mellett, azt ezzel a giffel illusztrálnám: 2009-ben a világ akkori top 3, sokak szerint #1 kapusa Petr Cech is nézett be ehhez hasonlót.

Hosszabbítás

A döntés viszont elmaradt, így jöhetett a hosszabbítás. 2013 óta az ötödik Real-Atletico kupadöntő, ami hosszabbításig megy. Egyébként pontosan ennyi kupadöntőt is játszottunk velük azóta. A meccs, mint olyan, megszűnt létezni, a rohangáló alakok csak illúziók voltak. Az állóvizet előbb egy Morata lövés – Courtois védés, majd egy Modric, Mariano kettős tűzijáték utáni Oblak védés rázta fel. Ugranék a pillanathoz.

Fede használja a fejét
Így most betegen, az orrhangomon pont így hangozna az ideillő mondat: Ha Fede fedét eszik is megállítom

A 115. percben egy Carvajal ügyetlenkedésből induló Atleti kontra eredményeként Morata nyargalt a kapu felé egyedül, vele csak Fede Valverde tudta tartani a lépést, aki a maga rutinos, tapasztalt 21 éves fejével egyből meglátta az egyetlen elérhető opciót a csapata megmentésére. Kíméletlenül fölvágta Moratát. A piros lap jogos. Durva szerintem nem volt, de fair-play díjas mozdulat sem. Taktikai piros lap, tudta ezt Simeone is, akinek a reakciója magáért beszélt: A levonagló Fede Valverdének még súgott valamit, majd vigasztalásul megpaskolta a fejét. A meccs után elmondta, hogy Fede ezzel a szabálytalansággal nyerte meg a meccset a Real Madridnak és bárki hasonlóan tett volna. Nice one Cholo.

Mondhat bárki bármit, ez a srác, ami értékeket csillogtatott eddig a szezonban, pont ezek hiányoztak pl. tavaly sokszor. Szenvedély, alázat, végtelen győzni akarás, küzdelem. Nem véletlen, hogy a szurkolók szimpátiáját gyorsan elnyerte.

Sajnos a jelenlegi szabály szerint a letiltását a bajnokságban fogja letölteni Fede, így a Sevilla ellen biztosan kényszerpihenőn lesz, de mivel azonnali piros lap volt, ezért lehet még egy meccsel gyarapszik majd ez az eltiltás. Vállalta ezt a kockázatot, a csapatnak nélküle kell majd Lopótököt legyőzni.

Az eset utáni csetepatéban több ember sárgát kapott. Carvajalt Savic a földön fekvő Morata felé lökte, Dani pedig Morata fejére lépett. Tapasztalatból mondom, hogy ez elég volt arra, hogy az egybites utálkozó (leginkább Barca drukkerek) előbújjanak barlangjukból. Oda se nekik.

A meccsnek nem a piros lap volt az utolsó momentuma (de kétség kívül a legfontosabb), Courtois-nak még a végén résen kellett lenni, egy Mendy lábán megpattanó labdára reflexből visszaugrott, majd egy kifutás után nyelte be úgy a labdát a levegőből, hogy akkor én teljesen megnyugodtam a tizipárbajt illetően.

Tizenegyesek

A büntetőket nagyon magabiztosan belőttük, Rodrygo története külön említést érdemel. Kroosnak köszönhetjük, hogy a kis brazil elvállalta, ugyanis mindketten lenyilatkozták meccs után, hogy Toni ajánlotta be Rodrygót a rúgók közé, Goes tisztelettudóan nem jelentkezett a feladatra magától, révén, hogy vannak nála sokkal tapasztaltabbak, akik előnyt élveznek. Ehhez képest, úgy vágta be a felsőbe, mint ló a lónak. Vezér kvalitást mutatott a német is, pedig neki már nem múlott rajta semmi, lecserélt játékos volt ekkor.

Az Atleti tragikusan kezdte a párbajt, Saúl pont úgy rúgta a tizit, mint Juanfran 2016-ban a döntőben, Courtois pedig feltette a koronát a teljesítményére azzal, hogy megfogta Partey büntetőjét.

Ezek után Lukita nem hibázott, Ramos pedig a szokásos zseniális technikájával belőtte a döntő tizenegyest amivel elhódítottuk a Spanyol Szuperkupát!

Konklúzió

A kupagyőzelem fontos volt, mert:

  • Zidane ezzel 9-ből 9 döntőt megnyert edzői karrierjében
  • Toni Kroos szavait idézem Twitterről: „Gondolkodtam, hogy megosszam-e a képet, de 30 éves vagyok már, minden trófea számít.” (Pózolt a kupával.)
  • Norma betűit idézem: „Mentálisan most lépéselőnyben vagyunk a Suárezt elveszített, edző-krízisben lévő Barcával szemben. Emiatt kellett ezt a kupát megnyerni, Fede eltiltásának veszélyével is.
  • Jót tesz az öltözői egységnek a győzelem, át kell vinni a flow-t a Sevilla elleni bajnokira
Buksisimi, vagy démoni próbálkozás a mentalitása elszippantására?
Funfacts:
  • Pérez szerint Zidane Isten áldása a mennyből. Megkockáztatom, hogy majk szerint is.
  • Jovic rámosolygott a kupára.
  • Köszönjük a meghívást.
    Muhaha, októberi szavazás

    Videós összefoglaló linkje:

    https://yfl.evideohat.com/embed00/uEVlXnqYU9

Oszd meg a posztot, ha tetszett!