Összefoglaló helyett…

Mit lehetne írni arról, amit tegnap láttunk? Miért kellene játékhelyzeteket kiemelni, videót szerkeszteni, képet feliratozni és karikákat helyezni rá, amikor Zidane egyértelműen fogalmazott: tegnap a csapat semmit nem tett a győzelemért. Nullák voltak az elejétől a végéig. Hiába képzettek taktikailag, technikailag, hiába van meg az erőnlét, ha motivációs gondok miatt ezek nem tudnak felszínre törni. El kell engedni ezt a pár hetet már, ez sajnos már elő-előszezonnak sem jó, amit azért sajnálok, mert hittem benne, hogy ZZ értelmesen ki akarja és ki fogja használni ezt az időszakot. Ne legyünk részrehajlóak, nem csak a játékosok, de Zidane számára is nagy blama ez. Egyik alkotóelem sem lehet elégedett a saját munkájával. Szóval, itt ez a meccs, amiről tényleg nincs mit írni, ezért úgy gondoltuk, hogy valami hasznosat, valami tartalmasat írunk nektek. 🙂 

Abban a szerencsés helyzetben voltam (egy korábbi felmérésünkből tudjuk, hogy bizony sokan vannak olyan olvasóink, akik nem nézik meg, hogy ki írja az adott bejegyzést, szóval: ezt Jose), hogy nekem jutott eszembe az ötlet és a többiek (akinek volt ideje, ofkórz) abban a szerencsétlen szituációban voltak, hogy válaszolhattak a kérdésekre. 😀

NOTE: Zidane-éra alatt az első két és fél évet és a mostani időszakot értem.


Szerinted mi a Real Madrid futballfilozófiája? Vajon változik ez az elnök személyének cseréjével? Változott korábban? 

RAULITÁS: A legjobb játékosokkal a legjobbnak lenni. Ez szerintem vitathatatlan. A kétezres évek elején ezt úgy írtam volna, hogy ‘a legjobb játékosokkal, a legszebb focit játszva legjobbnak lenni’.

Hiszen Capello mestert is kirúgta két különböző elnök a bajnoki címek ellenére. De aztán jött a Pep-féle Barca hegemóniája, és ezzel párhuzamosan Perez visszatérése. Ezzel párhuzamosan Perez bekapcsolta a végtelen pénz opciót 2009 nyarán, hogy ismét ne nyerjen semmit az amúgy esztétikumra nagyszerű focit mutató, rekordpontszámot szerző Pellegrini-csapat.

Narrátor *Majd jött Mourinho*

És az egész szép foci koncepció ment a búsba. Aztán ment Mourinho, jött némi szép és eredményes foci Carletto irányításával.

És aztán jött Zidane, a nem szép, de kifejezetten eredményes, angol negyedosztály szintű taktikájával, és megnyert (majdnem) mindent.

Aztán megpróbálkoztunk egy rövid időre a szép focival, ami nem igazán jött be, szóval maradnak a beadások.

SULTAN: Erről komoly esszét lehetne írni, de nem hiszem, hogy el lehetne jutni egy végső igazsághoz. Hiába a hangzatos jelmondatok, annyiféle futballt láthattunk már a Realtól, hogy ha van futballfilozófiája, sok-sok évadban akkor sem aszerint alakultak a dolgok. Ha van filozófia, akkor annak függetlennek kellene lenni a játékoskerettől és az edzőtől, vagy pont a filozófia alapján kellene igazolni. De erre számos ellenpéldát láttunk az elmúlt időszakból. Hogyan lehetne Mourinho vagy Carlo filozófiáját egy platformra hozni? Vagy egyféle filozófiát látni mögé? Ha valójában van filozófia, akkor az egy pofon egyszerű mondat: trófeákat kell nyerni!

REALANTOS: Szerintem a Real Madridnak nincs egy, a csapat történelmén átívelő filozófiája. Inkább korszakokat tudunk megkülönböztetni, mint a BEK-sikerek gárdái, a Keselyű ötöse vagy az első Galaktikus éra.

Az elnök személyével kapcsolatban nem tudok sajnos nagy merítési lehetőséggel szolgálni, mert csak Perez és Calderón uralkodását láttam. Ez alatt a két úriember alatt viszont, ha nem is jelentősen, de eltérő volt a fő vezérelv a csapattagok menedzselésében.

Míg Perez első regnálása alatt a „szerezzük be minden évben az elérhető legnagyobb nevet” elv érvényesült – Figo, Zidane, Ronaldo, Beckham -, addig Calderónnál sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a fiatal tehetségek is, mint Higuaín vagy Marcelo. Florentino második uralkodása alatt pedig inkább egy tendencia figyelhető meg, mégpedig a megalomán mágnásból hatékony üzletemberré válásé.

Egy uralkodó motívum azonban mindig is körbelengte a Real Madridot: a legjobb akart lenni a világon. Mint csapat, mint márka.

BENDE: Amióta én a Real Madrid szereplését követem, nem tudtam az aktuális edző játékfilozófiájától független, a klub sajátjának vallott felfogást megfigyelni a csapat játékán. A klubfilozófia, miszerint győzni kell, bármi áron, egyenes úton enged következtetni arra, hogy a győzelem mikéntje másodlagos, a siker a kizárólagos cél.

NORMA_VA (igen, rávettem, hogy írjon ebbe a posztba 😀 ):

Ideális esetben egy kiforrott klubfilozófia nem változik az adott klub elnökének személyétől. Hiszen a klubvezetés feladata, hogy a klub értékrendje szerint vezesse azt. A módszertan változhat, de a mögöttes értékek nem.

A kérdés viszont a futballfilozófiára vonatkozott, ami az én értelmezésemben más. Ez nem a klub vezetésének nyújt irányelvet, hanem azt szabja meg, hogy a mindenkori csapatnak milyen stílusjegyeket kell hordoznia. Lehetne hozni példákat a top futballból, ahogy léteznek olyan klubok is, amelyek szabadabban értelmezik ezt. A Madrid utóbbi kategóriába tartozik. Náluk az a lényeg, hogy a sikeresség érdekében a lehető leghatékonyabban játsszanak, akkor is, ha ez a látványosság kárára van. Így tehát azt gondolom, hogy a Real Madrid dinamikusan váltogatja futballfilozófiáját. Ezt például most egy szezonba besűrítve meg is tapasztalhattuk Lopeteguivel kezdve, Solarin át, Zidane-nal bezárólag.

Zidane alatt a Real Madrid milyen futballstílust tud a magáénak? Mennyiben más ez, mint mondjuk Carlo és Mou alatt? 

RAULITÁS: A kaméleon lenne a legjobb hasonlat erre. Nagy meccseken megpróbál alkalmazkodni az ellenfélhez, annak gyengeségei ellen felépíteni a teljes játékát, kis túlzással (kis meccseken meg észre sem veszed, hogy van stílus). A csapat karaktere inkább a mentális erősségből, és az önbizalomból jön/jött.

Ancelotti és Mou alatt sokkal határozottabb stílusbeli karaktere volt a csapatnak, ami semmiképp sem hátrány.

SULTAN: Zidane megítélése nagyon eredményből történik, amiért nehéz bárkit is hibáztatni. Zidane mindenki szerencséjére pont azt hozta a képletbe, ami hiányzott abban a pillanatban. Kezelni és motiválni tudta azt a kész keretet, mellyel elődei nem boldogultak. A stílusa konzervatív, de eredménycentrikus volt. A Cristiano vezérelte keret ZZ sok hibáját elfedte a felületes szemlélődő elől. Eleinte még volt CR baloldali szerepeltetésével értékelhető széljátékunk, de később a portugál befelé húzódásával még inkább CR-függő lett a gárda, és a centerezések erőltetésével eléggé egysíkúvá vált a támadójátékunk. Emlékeztek, hányszor mondtuk, hogy na, ebből mekkora kontra lett volna Mou alatt, ZZ-vel meg bevártuk, hogy CR felérjen, és akárhány védő volt a nyakán, berúgtuk felé a labdát. A “gond” az volt, hogy ez működött. Ronaldo fejjel valószínűleg még ma is a világ legjobbja, és lábbal sem ügyetlen.   Elképesztően tud érkezni, és támadni a labdát. De érdemes feltenni a kérdést, hogy meg tudunk-e nevezni olyan játékost, akit Zidane fedezett fel, és tett meghatározó játékossá a Realban – a 3 éve alatt? Tudunk olyan meccset említeni, melynek összefoglalójában azt írtuk volna, hogy Zidane most taktikailag meglepte az ellenfelet? Ha nagyon genyó szeretnék lenni (mostanában ez nem ritka), akár úgy is fogalmazhatnék, hogy nem emlékszem egyetlen olyan meccsre sem, melyet Zidane edzői zsenije nyert volna meg nekünk. Mindig azt éreztem, hogy Zidane képtelen “belenyúlni” egy meccsbe. Emlékszem viszont arra, hogy a cseréket sose húzta meg időben, hogy a fiatalokat nem használta és leépítette őket. Hogy túljáratott egy szűk keretet. Az utolsó évében lehetősége lett volna, hogy megmutassa, tud változtatni a dolgok folyásán. Át tud értékelni, szervezni egy nem működő struktúrát. De képtelen volt rá. Tegyük szívünkre a kezünket, az utolsó BL már gazdagon mákos volt, pl. a döntőben a taccsra tett Szalah-val, és a 2 gólt ajándékozó Kariusszal. A bajnokságot már kora ősszel skippeltük, a kupából meg a világverő Levante búcsúztatott bennünket.

Random képi utalás arra, hogy komoly emberek bármikor kaphatóak a focira, mert az önmagában örömforrás. 😀

REALTHANOS: Zidane alatt én egyetlen elvet véltem felfedezni, ami a meccsek döntő többségén igaz volt: a játékosok egyéni képességei a rendszer felett helyezkednek el.

Hogy mit értek ez alatt?

Míg Jose alatt egyértelműen a destruktív célfutball uralkodott (reagálva ezzel az űr-Barca taktikájára), Don Carlo pedig a labdabirtoklásra, a játék uralására irányult, addig Zizou alatt sokkal fontosabb az, hogy CR jó labdát kapjon a tizenhatoson belül, vagy Marcelo cselezgethessen az oldalvonal mellett, esetleg Kroos légüres térben irányíthasson. Megvoltak ezek az emberei, akik úgymond fazonírozták a játékot, és a maradék helyeket úgy töltötte fel, hogy a hiányosságokat minimalizálja. Így kerülhetett a kezdőbe például Casemiro vagy Lucas.

BENDE: A Zidane-stílus sajátja a morális egységben rejlik, sem pedig a taktikai repertoár sokszínűségében, vagy a végletekig kidolgozott, precízen begyakorolt csapatjátékban. Az alapvetés az, hogy legyen nálunk a labda és majd a kimagasló kvalitású játékosok valahogy megoldják. Carlo meglátásom szerint nagy hatással volt Zidane játékhoz való hozzáállására, nevezetesen a labda megtartására és járatására, a sokpasszos támadásszervezésre való tekintetben. Mou alatt ennek szöges ellentétét láthattuk, hiszen a portugál a kevés húzásból álló, gyors átrendeződésre kihegyezett kontrafoci megszállottjaként Madridban is ezt a játékstílust igyekezett meghonosítani.

NORMA_VA: Zidane a fizikai felkészültségre és a játékosok egyéni kvalitásaira helyezte mindig is a hangsúlyt. A pályán ez a fizikai felkészültség többnyire magas és intenzív letámadásban, visszatámadásban manifesztálódott, míg az egyéni kvalitásokra való támaszkodás a támadásaink és védekezéseink szervezetlenségében érződött leginkább. Voltak nyilván begyakorolt figurák, főleg a labdakihozataloknál tűnhettek ezek fel nekünk. A CKM-et Iscóval kiegészülve nagyon jól összerakta, még ha sokszor nem is volt tökéletes. De velük megtalálta az egyensúlyt, és jól személyre szabta a feladatköröket. Nehéz lenne röviden összefoglalnom Zidane Real Madridjának futballstílusát. Valahol pont a Carlo-féle egyensúlyra való törekvés és a Mou-féle abszolút reaktív focija között helyezném el, ahol az említett két tényező a skála két végpontja.

Zidane alatt milyen játékkoncepciót látunk a csapaton? Mi lehet a játékelgondolás?

RAULITÁS: Domborítsuk ki a saját erősségeinket, miközben megöljük a másikét. Ez utóbbiról beszéltünk, előbbiről kevésbé.

A sok beadás ugyanis érthető volt. Volt két támadónk, akik a kapu elől elég nagy arányban tudnak gólt szerezni, ráadásul az egyik akkorát ugrik, mint három ekis kecske. Nálunk játszott akkor a világ két legjobb wingbackje, Danilo és Coentrao Marci és Dani, akik végtelen mennyiségű beadásokkal tudják tömni a csatárokat. Volt egy csomó beadni többé-kevésbé tudó szélsőnk/középpályásunk. Volt még két-három olyan középpályásunk, akik a befutó embereket meg tudták találni nagyszerű labdákkal (KMI). A fönt ragadt szélsővédők helyét pedig elvileg le tudja fedezni a világ legjobb középhátvéd párosa és a világ egyik legjobb szűrő középpályása. Ha mégsem sikerül, akkor pedig a világ egyik legjobb bravúrkapusa áll a támadók útjába.

Szóval elméleti síkon működött ZZ taktikája, és az eredményességre sem lehetett panaszunk. Az, hogy ez volt-e a legjobb taktika a csapat számára, egy jogos kérdés. Ha Ronaldo egóját figyelembe vesszük, és feltesszük azt a lehetőséget, hogy Zidane az ő góljainak számát akarta maximalizálni, akkor akár még ez is előfordulhat.

A jövő kérdése, hogy új játékosokkal milyen  változások várhatók, és azokat milyen sikerrel tudja a fejekbe verni a kopasz.

SULTAN: Hogy van-e karaktere a ZZ-féle Reálnak? Hm. Jó lenne egy pofon egyszerű “nincs”-el elintézni. Zidane szeret kész, kiforrott futballistákkal dolgozni, és esze ágában sincs a fiatalok beépítésével bajlódni. (Vajon hogy a viharba lehetett a Castilla edzője?) Aki nincs kész, húzzon el kölcsönbe és mutassa meg, hogy hatalmasat tud fejlődni! Ez az egy esély van. Aki marad, az meg nagyjából tudja a dolgát a pályán. A Zidane-éra gálakezdőjének mit kell mondani? Nyilván leegyszerűsítem a helyzetet, de Modricot nem kell megtanítani osztogatni, Cét befejezni, Navast védeni. Ahol fejlődést vártunk, ott meg gyakran semmi változás nem volt tapasztalható. Kroos és Modric a ZZ-éra nagy részében alig vállalkozott lövésre. Casemiro nem tanult meg együtt élni a build-uppal. Sőt, jó pár játékos egyre szürkült és egyre gyengébb lett. Marcelo, Carvajal, Kroos és Asensio is mintha lefelé tartott volna ebben a három évben. Isco helye nem lett meg, és Nacho is elfogyott. Érdekes, hogy Benzema is a post-Zidane-érában szedte össze magát, amikor kibújhatott Cé árnyékából.

REALANTOS: Hű, ez egy komplex kérdés… illetve kettő. Zidane alatt is rengeteget változott ez a két blokk, úgyhogy valami időrendbeli utazás lesz ebből.

Kezdve ott, hogy átvette Beníteztől azt a hitehagyott maszlagot. Rögtön érezte, hogy a csapat nincs egyensúlyban: a hat inkább támadó posztú mezőnyjátékosra négy védekező jutott. Épp ezért James és Isco kárára Casemiro került a kezdőcsapatba.

A játékkoncepció ekkor az volt, hogy „majd CR megoldja”. Talán ez egy kissé túlzó állítás, de az egyértelmű volt, hogy a támadásaink célpontja a portugál zseni. A bogyó hozzá való eljuttatása volt a másik tíz ember feladata támadásban.

A következő idényben összeállt szerintem minden idők legjobb Real-kerete, amikor is a padon lévő 7 játékos szinte bármely másik csapat kezdőjébe bekerülhetett volna. Ez hatással volt a koncepcióra is: dominánsabb lett a játék, a direkt támadások pedig kevésbé direktek. Nem véletlen, hogy ez a brutális névsor duplázni tudott, ahogy az sem, hogy a keretet a következő szezonra nem lehetett egyben tartani.

Random képi utalás, hogy a foci önmagában is szép lehet.

Jött az eddigi utolsó teljes ZZ-szezon, és bár az előző évadból sok megmaradt, a játék dinamikája mégis inkább a két évvel azelőttihez hasonlított inkább. Eltűnt a dominancia, helyette megint inkább az egyéni villanások, a direkt játék került előtérbe. Talán Zinedine is ezt az ívet látva döntött a távozás mellett?

A játékelgondolás szónál pedig nekem rögtön a sokat emlegetett „mentally strong” jutott eszembe. Ő nem a pályán, vagy az eredményben akarta uralni a meccseket, hanem fejben. Ez sokáig remekül is működött, a három BL-cím és a középső évi bajnokság is ennek köszönhető: a csapat nem mindig állt nyerésre, de érezni lehetett, hogy pszichológiai szempontból nyerésre áll. Mindig jött egy ember, aki a megmentő szerepében tetszelgett, és egy idő után már csak a tapasztalat miatt is elhitték (empirizmus, jól emlékszem?). És ugyan, minek bonyolult taktika, ha mindig érkezik valaki az utolsó pillanatban?

A jelenlegi szezonban viszont számomra még nincs elegendő adat, hogy pálcát törjek felette.

BENDE: A korábbi kérdések alatt részben erre a kérdésre is válaszoltam, Zizou az egyéni képességekben bízik. Ennek egyik fő oka lehet, hogy az ő játékoskorában kevésbé volt meghatározó a futball taktikai oldala, a futballisták képzettsége önmagában is sokszor jelentette a sikerhez vezető utat.

NORMA_VA: Túltelíteni a boxot jól fejelő és hatékony támadókkal, akiknek szélről vagy mélységből adogatják a labdákat, hátha valamelyik célt talál. Lehet nem fognak sokan kedvelni ezért a leegyszerűsítésért (meg amúgy sem), de ennél többet én képtelen vagyok belelátni magamtól az elmúlt 2,5 év játékába.

Zidane alatt milyen állandó, vagy gyakran felbukkanó taktikai elemeket láthatunk? 

RAULITÁS: Erre nem válaszolok külön, mert részben fent leírtam, részben meg mindjárt visszacsap a tegnap esti gyros.

SULTAN: Eléggé fel van dobva a labda, de egyetlen visszatérő elemet tudok említeni, hogy centerezzük be a labdát az 5-ös előterébe, aztán majd Cé, Ramos, Varane, a kipattanót meg bárki majd megoldja. Emlékeztek milyen találatokkal mentünk a mennybe? Ramos BL-döntőbeli fejese szögletből. (Meg a rengeteg utolsó perces, meg hosszabbításos Ramos gól ívelgetést követően.) Cé olló beívelés után, Bale olló beívelgetés után. Ha a szarul és későn cserélés taktikai elem volt, akkor azt is elég gyakran láttuk felbukkanni. Szomorú ez igazából.

REALANTOS: Számomra egy olyan van, ami konstans érződött: hogy bár a posztokat tekintve balanszírozta a csapatot, azaz 5 védekező és 5 támadó posztú játékosból áll a kezdő, viszont a szerepeket tekintve már nagyon más a helyzet. Ugyanis a kapussal együtt 3 ember van, aki a védekezésért felel. Navas és az egyik középhátvéd, aki nem Ramos (azaz Pepe, Varane vagy Nacho). A maradék egy embert egy fél Ramos és egy fél Casemiro teszi ki. Ennek az az oka, hogy mindenki más feladata elsődlegesen a támadások építése, vagy épp azok befejezése.

Egy korábbi kérdésre visszautalva, gondoljuk el, mennyire volt ez másképp Ancelotti, vagy még inkább Mourinho alatt!

A legszembetűnőbb különbség Zidane alatt a szélsőhátvédek szerepe, akik lényegében jobb- és baloldali középpályást játszanak.

BENDE: Az egyéni képességekben bízva a csapatjáték a legalapvetőbb taktikai elgondolás mentén redukálódott a 10-15 évvel ezelőtti trendek szintjére, azaz, ha nem jön az egyéni villanás, a cselsorozat, amellyel helyzet teremtődik, az ellenfél legkönnyebben bontható pontjaira, nevezetesen a szélekre koncentrálódik az offenzívák összessége. Tömören fogalmazva: beadások, orrvérzésig. Azonban üde színfoltja volt a BL-címvédő alakulat taktikai eszköztárának a Zidane által megálmodott gyémánt középpálya, ahol Isco a régi időket idézve lubickolhatott a klasszikus 10-es, a csatárok mögött játszó irányító szerepkörében.

NORMA_VA: A legjellemzőbb és véleményem szerint a legkidolgozottabb elemei Zidane játékának a labdakihozatalok voltak. Védekezésben szükséges volt számára Casemiro, a romboló, akinek a hátránya az volt, hogy labdaügyetlen. A labdakihozataloknál viszont nem Modric vagy Kroos húzódott többnyire vissza mellé, hanem a vonalak között mozgó Isco lépett vissza többnyire mélységbe, míg Modric és Kroos széltében biztosítottak passzopciót, hogy a felfutó szélsővédőket, vagy esetleg a visszamozgó Benzemát megjátszhassák. Nyilván, ez nem vetíthető ki Zidane teljes ittlétére, hiszen az említett formáció sem nevezhető feltétlenül a gálakezdőnek, de számomra mégis ez volt a legjellemzőbb. De emiatt is írtam korábban, hogy Zidane inkább alkalmazkodó volt. Gondoljunk bele, mennyi különböző játékost használt korábbi időszakában: Bale, Isco, James, Lucas, Asensio. A játékunk úgy változott, ahogy a pályára lépő 11 név is változott.


FOGALMAK:

Futballfilozófia, stílus, játékkoncepció, taktika

Futballfilozófia

A filozófia képi megjelenítődési formája a labdarúgó pályán. Egy nemzet futballról alkotott látásmódja, szemlélete. (Zizou észrevétele: edzőknek is lehet saját filozófiájuk.)

– Klubfilozófia:
A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. Ehhez választ edzőt, játékoskeretet, teremti meg a feltételrendszert.

– Játékfilozófia:
A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. Egy másik megközelítésben: a játékfelfogás és a játékelképzelés képi megjelenítődési formája a pályán, maga az egységes és harmonikus kinézetű játékkép.

Futballstílus

A játékfelfogás képi megjelenítődése a pályán, vagyis ahogyan gondolkodnak a játékról.

Egyéb definíciók:

„A játéknak folyamatosan felismerhető jellemzője.” (Verebes József)

„Sajátos, labdarúgó csapatra jellemző, folyamatosan felismerhető viselkedésmód.” (Kovács Ferenc)

„A felállási forma viselkedésmódja.” (Baróti Lajos)

„Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A stílus egy vertikum, átfogja az oktatást a gyerekkortól a felnőttkorig és reprezentálja egy nemzet gondolkodását a játékról.” (Pillinger Mihály)

Játékkoncepció

A csapatjáték egészére jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék egészéről.

Taktika

A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről. Egyéb definíció: hadrend és haditerv, vagyis a játékrendszer és csapatjáték.

FORRÁS: NAGYKERÓ blog

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!