9 évig Madridban, de mindörökké madridista!

Eljött az a pillanat, amelytől sok millió madridista tartott: Cristiano Ronaldo 9 év után elhagyja a Real Madridot.

Nem jött még el az idő, hogy kiértékeljük a mögöttünk álló korszakot, amelyet CR7 megtestesített. Hiszen túl közel állunk még a történtekhez, hogy ne érzelmi oldalról közelítsük meg ezt a döntést. Lehet, sosem lehet majd erről objektíven beszélgetni.

Az elmúlt napokban felrobbant a sajtó, és már a legelejétől kezdve magabiztosan hirdette néhány primer forrás, hogy az egyezmény létrejöttére komoly esélyek vannak. Innentől kezdve felgyorsultak az események, és óránként szivárgott ki újabb hír, részlet az ügy kapcsán.

Mindenki máshogyan fogadta. Sokan a már szokásosnak mondható Mendes-féle stratégiát akarták belelátni, voltak, akik csak a sajtó kreálmányának tudták be, és volt olyan réteg, amely bízott a hír hitelességében.

Egy korszak lezárult. Most. Nem Kijevben, a zsinórban harmadik megnyert Bajnokok Ligáját követően. Nem pár nappal később, amikor a Real Madrid történetének egyik legsikeresebb edzője mondott le önként a csapat vezetéséről, hanem most. Most, amikor a klub egyik legnagyobb ikonja, akit egy lapon fognak emlegetni di Stefanóval, Puskással, Gentóval vagy Raúllal (a teljesség igénye nélkül), távozik 9 év után a világ legnagyobb csapatától.

Viszont ez nem érhetett minket meglepetésként. Tudom, sok rajongója van a portugálnak, akik kizártak az elmúlt években minden olyan pletykát, amelyek a lehetséges távozását firtatták; de bizony várható volt, hogy a napjai meg vannak számlálva ennél a klubnál.

Meggyőződésem, hogy Ronaldo már hónapokkal ezelőtt eldöntötte, miként folytatódik a karrierje a szezon végeztével. Erre utal a kijevi döntő lefújását követő nyilatkozata is. Ott és akkor belengette, hogy egy héten belül beszámol a döntéséről. Ezt Zidane bejelentése húzta keresztül, majd kezdődött a Világbajnokság, amely el is terelte erről a témáról milliók szemeit.

Döntése mögött megannyi okot lehet felfedezni, és sokféleképpen lehet ezt a döntését magyarázni. Egy dologra viszont megkérnék mindenkit: ne keressen senki bűnbakot! Lehetne ujjal mutogatni Pérezre, aki nem tett eleget a legújabb fizetési igényének, vagy a klubra, amely felől nem érezte a töretlen bizalmat. De az igazság az, hogy Ronaldo okosan tette, hogy ezt az időpontot választotta távozásra. Meg lehet várni, amíg végleg kihűl a kapcsolat, amikor az együttlét már nem az élvezetről, hanem a kötelezőről szól. Amikor mindkét fél már ki-kikacsintgat és a jövőt tervezi, amelyben a másik fél nem kap szerepet. Igen, ez történt volna a következő években a Reallal és Ronaldóval is, ha itt kíván maradni a közeljövőben. Így viszont, a lehető legmagasabb pozícióból köszön el, zsinórban 3 BL-győzelem és 2 aranylabda után, a generációváltás küszöbén innen köszön el és hagyja az utókorra az örökségét.

Nem arról van szó, hogy Ronaldóban nincsen még pár év a legmagasabb szinten, vagy hogy most már drasztikus visszaesést vizionálok a teljesítményében. De ha mindenki a szívére teszi a kezét, akkor beláthatja, hogy az elmúlt években szépen lassan, de magabiztosan esik vissza az ő teljesítménye is. Az, hogy ebből kevés mutatkozott meg a góljainak számában vagy a csapatának a teljesítményében, az nagyrészt Zidane-nak is köszönhető, aki az elmúlt években jelentősen megváltoztatta az ő szerepét a csapatban. Kevesebbet játszott, kevesebbet futott, közelebb került a kapuhoz.

A CR fémjelezte korszak 2009-ben kezdődött és 9 évvel később, most 2018-ban ért véget. Pérez második elnökségének kezdetén újra próbálkozott a galaktikus igazolásokkal, amelynek legfontosabb szereplője a portugál aranylabdás volt – ugyanúgy, ahogy 9 évvel azelőtt is, csak akkor másik portugál aranylabdás volt a kiszemeltje. Míg az első galaktikus éra csúfos véget ért mind a csapatnak, mind pedig Péreznek, a második ciklusa máshogyan alakult. Cristianóval a Real Madrid mind gazdaságilag, mind pedig sportszakmailag a csúcsra ért.

Magam részéről mindig is kritikusan, néha már cinikusan értékeltem a Real Madrid teljesítményét Ronaldóval, de mentségemre legyen mondva: a 9 év alatt begyűjtött 2 darab spanyol ligagyőzelem iszonyúan fájdalmas a számomra. Viszont Zidane-nal ezt valamelyest tudták kozmetikázni, hiszen a zsinórban 3 megnyert BL (megfejelve a Decimával) olyan teljesítmény, amit biztosan nem tűztek ki célul 2009-ben Pérezék. Nem lehet minden sorozatot megnyerni, nem lehet évről évre mindig a legjobbnak lenni, mégis úgy tud Ronaldo távozni a csapattól, hogy olyat vitt véghez, amelyet a futball történelmében nagyon kevesen. Ugyanis, ha többet már nem nyer Bajnokok Ligáját, akkor is csupán egy játékos van, aki nála is több BEK/BL trófeát gyűjtött be. Ez az úriember pedig egy újabb madridista legenda, Gento.

Ebből 4-et Madridba hozott!

Hogy lehetett volna sikeresebb az elmúlt 9 év CR-rel? Persze, mindig van hova fejlődni, mindig lehet többet és többet nyerni. De most ne legyünk telhetetlenek, mert most csupán fejet kell hajtanunk mindaz előtt, amit véghez vitt. Rekordmennyiségű rekordot döntött meg a klub háza táján, Spanyolországban, Európában és a világ futballjában.

És ezt mind csak kis csapatok ellen szerezte!!4!!!4négy

Talán a Juventus, mint következő állomás kevesekben merült fel. Az elmúlt években inkább a MU – PSG – MLS hármas volt a befutó Ronaldo lehetséges következő állomásaként. Viszont az elmúlt napokban átgondolva több oldalról is ezt a házasságot, ki lehet jelenteni, hogy CR jó helyet talált magának Spanyolország után.

Sokféle érvet fel lehet vonultatni pro és kontra, viszont azt kell szem előtt tartani, hogy egyik döntése sem lett volna kockázat nélküli. Ronaldo távozása és a Juventushoz való csatlakozása mellett szólhatott véleményem szerint az, hogy egy új bajnokságban is leteheti a névjegyét karrierje utolsó szakaszában. Komoly esélyei vannak arra, hogy több scudettót nyerjen, olasz kupát, és némi egyéni sikere is legyen. Nem mindegy számára az, hogy milyen örökséget hagy maga után a futballvilágnak.

Továbbra is az a véleményem, hogy a jelenlegi keret az utolsó cseppig ki lett facsarva, és muszáj, hogy legyen egy nagy igazolás, új edző, új impulzusok. Elképzelhető, hogy Ronaldo úgy vélte, hogy többet veszíthet azzal, hogy itt marad. Ezzel a döntésével nem kettő, hanem 3 bajnokság legendájaként vonulhat vissza, ha pedig a Juventusszal felér a csúcsra és megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor korának legnagyobbjaként vonulhat vissza.

Nagyságrendileg 100 millió eurót fizet a torinói klub a Realnak. 100 millió euró egy 33 éves játékosért, aki túl van a zenitjén, nagyon jó ár. Tudom, sokan keveslik, hisz CR-t nehéz csupán egy kiöregedő klasszisként megítélni. De egy befektetés értékét mindig a lehetséges hozam, annak időértéke határozza meg, és a kockázat függvényében kell vizsgálni.

Ronaldo mára már csupán egy kifutó termék, amelyből az utolsó években egy klub szeretné a lehető legtöbbet kifacsarni. (Marketingben ezt hívják fejőstehénnek.) A Juvénak nagyon kapóra jön egy ilyen játékos, mert gazdaságilag óriási löketet adhat a következő években nekik, relatíve alacsony befektetésért. Ha a Juventus képes kigazdálkodni a fizetendő összeget, akkor nem kérdés, hogy gazdaságilag hosszú távon megéri nekik a befektetés. Sportszakmai oldalról vizsgálva más kérdés, de ez nagy mértékben függ az edzőtől, taktikától, társaktól stb.

A torinói klub az elmúlt években szakmailag kétszer is közel került a csúcshoz, de mindkétszer elbuktak. Ami, viszont hiányzik a Juventus arculata mögül, az a brand, amely nélkül manapság gazdaságilag nem lehet utolérni a szűk elitet. Ronaldo leigazolása nem csak az ottléte alatt lehet baromira jövedelmező, de utána is bevonzhat a klub olyan játékosokat, akikről eddig csak álmodhatott.

A Real oldaláról lehet kevesellni ezt az összeget annak függvényében, hogy egy élő klub- és futball legenda, kétszeres regnáló aranylabdás, aki várhatóan januárban begyűjti ebből is zsinórban a harmadikat. Igen, nyilván érthető, ha sokan keveslik. Viszont, amikor egy termék eladását vizsgáljuk, akkor csak is a jövőbeni hozam és kockázat függvényében szabad vizsgálni. És annak ellenére, hogy még évekig lehetne profitálni a portugálon, nem lehet a végtelenségig elhúzni ezt az időszakot.

Nem azt akarom mondani, hogy semmit sem veszít a Real. De, sokat veszít, gazdaságilag és szakmailag is. Ahogy a portugál karaktere is hiányozni fog az öltözőből. Viszont hiszem azt, hogy a későbbiekben sokkal jobban fájna a CR – RM kapcsolat, illetve egy későbbi szakítás. Hiszem azt, hogy most van az az időpont, amikor a legkevesebbet veszítheti mindkét fél és hosszútávon ily módon profitálhatnak belőle a legtöbbet – minden szempontot figyelembe véve.

Búcsúzik…

A jövő megítélésében viszont nem lehet már figyelmen kívül hagyni, hogy a csapatnál elkerülhetetlen az éveken belül lezajló generációváltás. Komplex ügy ez, amit mi innen biztosan nem tudunk átlátni, főleg, ha rajongói vagyunk Cristianónak. De abban biztos vagyok, hogy a klubvezetés is nehezen tudja megtalálni a lehető legjobb megoldást ebben az ügyben.

Nehéz megjósolni, mit, vagy kit hoz a jövő. De nem gondolom, hogy aggodalomra van okunk. Ha okosan igazol a klub a nyáron, akkor továbbra is komoly esélyesek lehetünk kupák elnyerésére. A Bajnokok Ligája nem lehetne ellenkező esetben sem prioritás. Már az előző két győzelem is csak hab a tortán.

Bizakodó vagyok, és annak kell lennünk. A csapat magja még nálunk van, s öröm az ürömben, hogy nem egyszerre válunk meg a csapat legfontosabbjaitól. Így van esélye a klubnak megőriznie a helyét a szűk elitben.

De ez még a következő hetek, hónapok, valamint évek forgatókönyve.

Most van az idő ahhoz, hogy megköszönjük Cristiano Ronaldónak az elmúlt 9 évet, a megannyi örömöt, amit szerzett nekünk, madridistáknak. A sok megdöntött rekordot, megszerzett győzelmeket és trófeákat. A csúcson kell abbahagyni – ahogy mondani szokás -, és ehhez nem lehetne jobb időpontot találni, mint a történelmi BL-menetelés után elköszönni.

„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!”

Oszd meg a posztot, ha tetszett!