Régi idők focija, avagy tavaszodik már…

Habár itthon tél tábornok vezényli a tavaszi hadjáratot, a Real Madrid háza táján minden kétséget kizáróan mutatkoznak azok a jelek, melyek az utóbbi évadokban tavasszal voltak jellemzők a csapatra. A vasárnapi, Girona elleni találkozó kifejezetten élvezhetőre sikerült, azzal együtt is, hogy a Madrid kapott egy hármast a saját otthonában – mert most mellé vert egy hatost is. A kapott gól nem kevés, de ezzel együtt nagyon sok a pozitívum, hadd koncentráljunk most elsősorban ezekre.

Mintha az ősz csak egy szükséges rossz lenne, egy adrenalin, és „tét nélküli” bevezető. Mintha egy hosszútávfutó az elején nem törődne azzal, hogy néhányan elé kerülnek, bízva abban, hogy hosszú a táv, és a végére oda lehet még érni. Viszont, ha közben a futó pofára esik egy-egy vizesároknál, akkor bizony az ellenfelek annyira elmehetnek, hogy már lehetetlen utolérni azokat. Abban meg nem lehet a végtelenségig bízni, hogy majd ők is perecelnek valamelyik gátnál. Sok gátnál. Utóbbiban ugye az a rossz, hogy az már nem csak rajtunk múlik. Na, kb. így jártunk a bajnoksággal. Ezért van az, hogy jó ideje minden La Liga meccset a Bajnokok Ligája fényében kell áttekintenünk. Ez maradt a mentsvárként az idényre. Viszont ha oda tudunk érni a végére, akkor ez már nem is olyan kevés. A triplázással azt hiszem, örökre beírná ez a csapat a nevét a sporttörténelembe. (Így is beírta már egyébként, csak még nem vastag filccel.)

Biztos vagyok benne, hogy sokan emlékszünk arra az október 29-ére, amikor a Girona 2-1-re verte fiainkat Stuani és Portu góljaival. Nagy pofon volt (pedig már bennünk volt egy Levante 1-1, meg egy hazai vereség a Betis ellen), s ha másért nem, pusztán a visszavágásért is össze kellett, hogy szedje magát Zidane legénysége.

A keretből Ramoson kívül megint kimaradt 4 fiatal: Vallejo, Ceballos, Lorente és Borja Mayoral. Azoknak, akik nem böngészik át az összes kommentet, beszúrom VIC táblázatát a friss spanyol U21-es keret idei bajnoki perceiről.

Ez már-már a szégyen kategória, milyen keveset jutnak pályára ezek a srácok. Az nem kérdés, hogy a fejlődésüknek ez egyáltalán nem tesz jót.

A kezdőből kimaradt Casemiro, Modric, Bale és Isco, bekerült viszont Kovacic, Asensio és Lucas Vazquez is.

Kovacic számára nagyon jó lehetőség volt ez, hogy Kroosszal összehangolják a mozgásukat, a csapat és Zidane számára pedig egy újabb találkozó, amikor olyan játékelemeket lehetett élesben gyakorolni, melyekhez nem kell Casemiro VKP munkája. Valószínűsítem, hogy a BL-ben nincs olyan szcenárió, melyben Modricnak nincs helye, így ő lehetett az, aki pihenőt kapott. A középpálya két szélét Asensio és Vazquez játszotta be, míg elől Ronaldo és Benzema igyekezett zavart kelteni. Egy 4-4-2-t láthattunk, de időnként Benzema hamis kilencese miatt inkább 4-4-1-1-re hajazott.

Ramos hiányában is erős védelemmel álltunk föl (ha a neveket nézzük), a Marcelo és Dani vitte a széleket, míg Nacho és Varane felelt belső részekért.

A találkozót nagyon jó sebességgel kezdtük el, érezni lehetett, hogy van akarat arra, hogy minél hamarabb eldöntsük a mérkőzést. Tekintettel arra, hogy ellenfelünk kiváló formában érkezett, számomra taktikailag is indokolt volt, hogy rögtön az elején erőt mutassunk. Számtalanszor megtörtént már, hogy tingli-tangli focival hoztunk fel mentálisan gyengébb ellenfelet, aztán vért kellett izzadni a pontokért.

Az első komolyabb helyzet Vazquez előtt adódott, gyorsan kellett döntenie, nem sikerült eltennie Bounou mellett. De az érkezése a helyzetbe dicséretes, és kesőbb be is érett.

 

Szerencsére egy többször próbált szöglet variáció Kroos passzal és CR befejezéssel már a 11. percben meghozta az első gólt.

 

Itt érdemes megnézni, hogy valóban “figuráról” lehet szó: Kroos előre tudja, hova érkezik majd Cé, és így a vedelem számára ez a sebesség lekövethetetlen.

A védelmünk viszont nem állt a helyzet magaslatán, több veszélyes helyzetet is megúsztunk, de a gólpárbajt jól jelezte előre, hogy Stuani egy remek érkezéssel és bombaerős fejessel az első félóra végén egyenlíteni tudott.

 

Utólag kikockázva remekül látszik, hogy Stuani inkább a hosszúra helyezkedik, és a sűrűben egyszerűen faképnél hagyja egy jó beindulással Danit. A labda pedig tanítani valóan érkezik.

De ezen az estén a középpályán és elől nem volt gond, érezhető volt, hogy nem fogunk kétségbe esni a félidei döntetlen miatt.

Pont azok a játékelemek voltak biztatóak, melyek segítségével egy dupla négyes vonallal bekkelő csapat átjátszható. A gyors kényszerítők, a kombinatív kis passzos játékok működtek, és nyugodtan tettem fel a zsámolyra a lábamat, és élveztem a találkozót. Cé már a 47. percben pont egy futsalos tili-toli után került helyzetbe, és erőből a felső léc segítségével mattolta Bounout.

 

Ronaldo nagy kedvvel játszott, és ez átragadt az egész csapatra. A támadás, melynek végén Cé kihagyhatatlan helyzetbe (na jó, Benzema most nem számít) hozta Vazquezt, ismét egy szépségdíjas akció volt. Azért hadd legyek annyira rosszmájú, hogy megjegyzem, amikor már van 1-2 gólja CR-nek, valahogy könnyebben adja ezeket a gólpasszokat. Ez egy nagyon önzetlen gólpassz volt a részéről.

 

Egyébként a sors rendre megjutalmazza Cét a csapatjátékért, most is 5 percen belül megrúgta csapata 4., maga harmadik találatát.

Hogy a gólpárbaj és a régi idők focija is stimmeljen, arról védelmünk gondoskodott. Dani nagyon nem érezte az oldalsó beadások elleni védekezést, Stuani duplázni tudott róla.

A Girona egy nagyon masszív, és kreatív csapat, itt egy jó példa a higgadságukra, és a Real elégtelen középpályás védekezésére. Marcelo kitámad, zavar, és okosan a helyén indítják el a támadást, ami akár nagyobb bajt is okozhatott volna.

 

A cserék után sem vettünk vissza, Bale sokadik leshatáron történő bemozgását jól elővételezte Modric, és kiváló mélységi passzal indította el a wales-it, aki a kimozduló Bounou lábát átemelve az 5. gólunkat helyezte el a vendég kapuban. Ki gondolta volna négy perccel a vége előtt, hogy még két gólt láthat a nagyérdemű – igazságos elosztásban. A vége egy számunkra – értsd, magyarok számára – történelmi eredmény lett, a kilenc gólon 6:3-as arányban osztoztak meg a felek.

Ha csak önmagában azt nézzük, hogy kaptunk egy hármast, az katasztrofális. Nehéz ezt a körülményektől függetlenül értékelni, mert úgy érzem, hogy egy kiélezettebb meccsen határozottabbak lettünk volna hátul. Kicsit olyan „belefér” hozzáállást éreztem, különösen az utolsó 20 percben. Dani csúnyán benne volt két gólban, és Varane-nak is volt olyan hazaadása, amit az ellenfél kaparintott meg, és simán lehetett volna gólt kapni belőle. Ha a Juventus vonatkozásában tekintünk erre, akkor ennél biztosan több kell majd a négy közé jutáshoz. Sajnos a védelmünk egész évben hanyag, túl sok gólt kapunk.

Ami viszont örvendetes, hogy elől a BBC már csak egy „szép” emléknek tűnik, belátta Zidane is, hogy ennél már jó pár hatékonyabb formáció is létezik. Eltartott egy ideig. Aminek én személy szerint is nagyon örülök, hogy a homály beadások számát elég szépen le tudjuk szorítani, Marcelo a második félidőben kifejezetten jól játszott. A bongyurka brazilunk a kispasszos, gyors játékban is kiváló, még akkor is, ha ez a Girona ellen leginkább nélküle valósult meg. Ez a meccs a Juve elleni játék gyakorlásához is hasznos volt. Bár tény, hogy a Girona védelmét elfárasztottuk, s a mérkőzés utolsó harmadában már kevésbé mozogtak együtt, a kiugrásainkat segítette, hogy időnként belógott hátrafelé egyikük, s emiatt nem alakult ki leshelyzet.

 

A betömörült védelmek elleni leghatékonyabb taktikai elemeket valósítottuk meg sorozatban. Volt leshatárról mélységi passzal történő kiugratás, CR és Bale esetében is, és volt ügyes kényszerítő táplálta rövidpasszos futball is. Továbbá visszautalva a korábbiakra, ismét jól működött egy Casemiro nélküli középpálya, ahol nagyon értékes perceket kapott Kovacic.

Isco és Bale volt ma egy kissé mostoha gyerek, a kis spanyolunknak is megvan a helye a középpályán, de kétségtelen, hogy a meccsek többségében van nála jobb opció a kezdőbe. Sajnálom, de ez az igazság. Bale már valószínűleg maga is érzi, hogy ennél magasabbak az elvárások egy ilyen drága játékossal szemben, helyén Vazquez egyre jobban teljesít, sőt több forrás is már Bale fölé helyezi.

Egy biztos, látunk komoly változásokat közép távon az egyéni teljesítményekben. Felfelé is, és lefelé is, és többször bebizonyosodik, hogy ebből nem szabad végletes következtetéseket levonni. Vazquez meccseken át volt “futballbuta”, de utóbb nagyon szépen megjött az önbizalma, és sokkal hasznosabb, mint másfél hónapja. Cé is jó formában van, ismét “sül” a lába, és elfogadja Zidane-tól, hogy többet kell pihennie. A vasárnapi négyesével már 22 gólja van, már csak 3 gólra van a 25 gólos Messitől.

Láthatóan a tét megérkezésével élesedik a koncentráció, és javul fel a csapat nagy része. Reméljük legközelebb nem csak az előre játékban leszünk kimagaslók, a kapott góljaink egyértelműen elkerülhetők lettek volna. De egyszer-egyszer jól esik ilyen régi idők fociját nézni, amikor 9 gólt láthatunk, és kétszer annyit rúgunk, mint az ellenfél.

Két hét pihenő következik a klubfociban, tudjátok, mire gondolok. Most egy újabb sérülés végképp nem hiányozna! (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) 😉

Oszd meg a posztot, ha tetszett!