Férfiak a fiúk ellen

Hát, azért nem ezt vártuk. Mármint a továbbjutást igen, bár azt se rég óta. A blogon a kommentek között és a facebookon is nagy volt a feszültség, a várakozás a meccs irányába. Féltünk a PSG-től. Vagyis nem. Inkább tartottunk tőlük. Erre mit kaptunk? Jó, azért ezt most nem bánjuk, legalábbis én biztosan. De nézzük meg, mi is történt!

Először át is adom a szót Josénak:


Szeretem a Malom játékot. Egyszerű, mégis el tudja varázsolni az embert. Rákényszerít, hogy előre gondolkodj. Oké, a sakk még jobb példa lenne, de ahhoz sötét paraszt vagyok. Remélem, hogy a focihoz nem. Ha pedig reményem igazolást nyer, akkor majd kommentben megerősítetek az alábbiakban: úgy láttam, hogy Emery minden lehetséges helyzetben és minden lépéssel csak rosszabb és rosszabb helyzetbe hozta magát és csapatát. Kezdve azzal, hogy ő Emery. Egy Guardiola, egy Conte, egy Cholo és persze egy Zidane olyan karakter, akkora legenda, hogy elhiszik az aktuális játékosaik nekik: a lehetetlen nem létezik, mindent meg tudunk oldani. Mindent is.

MRI ilyen helyzetben hiteltelen figura. Hiteltelen figura a sztárjátékosai előtt, a sztárjátékosok pedig sokkal inkább hatással vannak a kisebb nevű társakra, mint a vezetőedző. Unai nem tud vezér lenni egy szint felett. Az újkori PSG neki túl sok – ahogy Equinox is írta a Beharangban.

Mint edző, ismét megbukott tegnap. Mert félt. Mert nem tudott dönteni, nem volt határozott és nem mert irányt választani. Ő és a csapata is félt a Realtól. Féltek attól, hogy Zidane milyen kezdőt tol fel (kontrára játszó 442, labdatartó 442, vagány 433, túltöltött középpályával egy 4231…), mert tudták, a Real sokkal több variációval rendelkezik már a meccs előtt is, mint ők. Nem csak a gólelőny volt meg nálunk. Ők nem tudtak és nem mertek dönteni a saját játékukkal kapcsolatban, mert féltek attól, hogy rosszul választanak a mi kezdőnkhöz képest.

Ezért aztán a pályán nem mertek letámadni – figyelem: az első meccsen a világ legjobb középpályás duója ellen megtették, Casemiro és Kovacic pedig bőven zavarba hozható az agresszív letámadás ellen (előbbi hajlamos a labdaeladásra, utóbbi ilyenkor emberbe vezeti a labdát) –, pedig csak ebben bízhattak. Abban, hogy a mi térfelünkön labdákat szereznek, és a rendezetlen védelemre rohannak.

Ehelyett reagáltak Asensio és Lucas jelenlétére, és a csapatuk ketté szakadt. Nem mertek csapatszintű letámadást alkalmazni, mert féltek a kontráktól. De nem tudták, hogyan kellene így támadásokat, hatékony támadásokat felépíteni, és a szétszakadt PSG szabad területek tucatjaival kínálta meg a passzolni is tudó és üres területeket is használni tudó Realt.

Régen láttam a Csapatunkat ilyen kényelmesen játszani. Nyugodtak voltak, tudták, hogy a kezdő sípszó pillanatában már egy összezavarodott PSG áll velük szemben. Ez kellett ahhoz, ez a sok terület, hogy talán látványra dinamikusan játszó, de ténylegesen folyamatos késésben lévő hazaiak között halál lazán játszhattunk – minden, védelmünkre jellemző hibánk mellett is. Egy percig nem aggódtam, mert lerítt a meccsről, hogy mi komfortosan, ők pocsékul érzik magukat. Erről szólt a félidei Facebook posztom is.

Casemiro kimagasló játékához nem csak az kellett, hogy fejben 120%-ra tekerte magát a Tank, de az is, hogy a PSG megadta neki a területet és az időt, hogy cselekedjen. Talán madridi karriere legnagyobb, legjobb teljesítményét nyújtotta tegnap este. Nem szórok hamut a fejemre a korábbi kritikáim miatt, amit felé fogalmaztam meg, mert akkor és most is észérvek mellett formáltam véleményt, de vagyok olyan szőrösszívű, hogy azért innentől kezdve a tegnap esti teljesítményét tekintem a minimum elvártnak a braziltól. 😀

Igazából idő kérdése volt, hogy mikor találunk be. A gólunk után pedig… igazából véget ért a mérkőzés, eldőlt a párharc. Minden egyéb dolog ezután már csak kiegészítő, show-elem, filter volt.

A Real Madrid üzent. Mindenkinek. Nekünk, szurkolóknak is.


Sultan megjegyzései:

MRI – ahogy José jól összeszedte – nem volt a helyzet magaslatán. Próbált belenyúlni a meccsbe, ebből egy meglátása bizonyult igazán hasznosnak, amikor a balon kezdő DiMaríát átparancsolta a jobbra, Mbappé pedig balra húzódott. Ez okozott némi zavart, a jobboldalon egyértelműen jobban élt az argentin exreálos. Hogy ebben szerepet játszott-e az, hogy jobb volt DiMaría kapcsolata Dani Alvessel, vagy esetleg jobban boldogult Marcelo ellen, mint Carvajallal szemben, azt nehéz lenne pontosan megállapítani. Valószínűleg mindegyikből egy kicsi. De szerencsére ebből sem jutott gólig a PSG.

A másik vonatkozás, amiről szeretnék megemlékezni, az Cavani ideges meccselése. Nem titkolom, hogy nekem nagy kedvencem, és tegnap bizony sajnáltam. Ő már az elejétől érezte, hogy itt nem terem babér ezen az estén a PSG-nek. Frusztráltsága, néhány kellemetlen odaszúrásban manifesztálódott, és mind az ellenféllel, mind a bíróval a szokásosnál sokkal türelmetlenebb volt. Meg tudom érteni, az idén mindenki arról beszélt, hogy a PSG a BL nagy esélyese, ehhez képest a két meccs alapján esélyük sem volt a Real Madrid ellen.

Összességében csalódás volt Emery és a PSG játéka, és nem láttam viszont a saját megelőző aggodalmaimat sem, miszerint majd a “második vonal” Neymar hiányában megmutatja, mit tud. Ennél biztosan többet egyébként…


Visszavéve a szót, ez annyira sima volt, mint bármelyik celeb arca a botox után. De tényleg. De most nézzünk a számok, adatok, passmapek mélyére, hogy azt is meg tudjuk, hogy miért. Először random fun statisztikák a twitterről, hogy lehessen mivel villogni a haveroknak a hétvégi bebaszás teázás alkalmával:

  • Amikor Mateo a BL-ben játszott, sosem kapott ki a csapat (15 győzelem, 2 X). Ómen.
  • Karim a harmadik francia, akinek meglett a 100 meccs a BL-ben. Legenda.
  • Cé kilenc egymás utáni BL-meccsén lőtt gólt, összesen 14-et. Ő a második ilyen van Gól után. Még mindig van gól.
  • Cristiano 117 gólt lőtt a BL-ben karrierje során, többet, mint 117 csapat. Gólgyár.
  • Lucas 2018-ban már 8 asszisznál jár. Formajavulás.
  • Sergio 33-ik sárgáját szedte be tegnap a BL-ben. Lapszámos.
  • Offtopic: Iker Casillas 56 meccsen nem kapott gólt a BL-ben, amivel csúcstartó. Klasszis.
  • Zidane megnyerte mind a kilenc kiesésről döntő meccsét a BL-ben a Real edzőjeként, beleértve a két döntőt. Ezen kívül 2 Európai Szuperkupa és 4 Klub VB meccsen is veretlen. Special One.

Szóval statisztika, taktika, miegymás.

Zidane taktikájában visszaköszönt a februárban már sokat látott 442. A két rizikója ennek a bal oldal és Casemiro lehetett volna. A baloson Marcelo és Asensio, azaz két vérbeli támadó kapott helyet. Itt eleinte Mbappe, majd ADM kihasználhatta volna Alvessel együtt, hogy legalább az egyik fehér fent marad, és egy-két esetben meg is történt ez. Ilyenkor Marcelo, Ramos, vagy a belső középpályás kettősből a bal oldalon lévő Kovacic rendre kisegített az egyedül maradó Marcinak. Ebből nyilván jöttek a másodlagos problémák, mert vagy a védelemben, vagy középen maradt egy lyuk, de ezekkel a PSG nem tudott élni.

A másik veszélye a 442-nek Casemiro lehetett volna, ő azonban tegnap egy tank testébe oltott, Makelele és Xabi apó szerelemgyerekét játszotta el. Ehhez hozzájárult az is, hogy az ellen középpályáján szerepet kapott a még a Tanknál is immobilisabb Motta, így Verratti és Rabiot tartásához elég volt Kázmér és Kova (MRI ki nem használt taktikai lehetőségei, sokadik felvonás).

A védelmet Zidane mélyre húzta, ezzel kiküszöbölve a védelem talán legnagyobb gyengeségének (nyilván Ramos random indokolatlan kiállításait, illetve a konstans dekoncentráltságból adódó állandó rossz helyezkedéseket) kihasználását, azaz a védelem mögé passzolt labdákat. Azzal, hogy a 442-ben a két 4-es vonal viszonylag mélyen és közel helyezkedett egymáshoz, lecsökkentették a védelem mögé futásra rendelkezésre álló helyet. Ezen kívül jól zárták a passzsávokat, és egy esetleges elrontott szerelés/helyezkedés után is gyorsan oda tudott lépni a társ segíteni.

Casemiro passzai. Impresszív.

A középpálya közepének kiesése után kérdéses volt, hogy ki szervezi a játékot. Kovacicnak nem ez a funkció áll a legjobban, Casemiro pedig általában ritkábban passzol előrefelé, mint lő gólt. Ezzel szemben ma a támadásaink motorja volt a brazil. 57 passzából 56 talált embert (ráadásul csapattársat, ami az extra ebben) 2 kulcspasszal megfűszerezve. Rajta kívül Ramos, Asensio valamint a két szélső lótifuti voltak a támadásaink alapja.

Egy jól kinéző passmap
De azért Asensiót is megtartjuk.

A PSG ezzel szemben nagyon nem tudta Neymar pótlását megoldani. ADM és Mbappe összesen 53 sikeres passzt tudhatnak magukénak. Neymar az odavágón egyedül 46-ot szállított és Cavani hasznosítása se sikerült jobban a brazil hiányában. A csapat passmapjét megnézve azt látjuk, hogy a front 3-as nagyon el volt szigetelve a játéktól, és lényegében a középpálya passzolgatott a meccs túlnyomó részében a két wingbackkel. Emery legnagyobb húzása a meccs közben annyi volt, hogy megcserélte a két szélső helyét az első félidő fele környékén, mert az alapkoncepció nagyon nem működött.

És akkor még néhány érdekesség. Draxler nyíltan kritizálta MRI-t az AS-nek:

Le kellett volna támadnunk 3-1-es vereség után, nem csak passzolgatni a labdát, és várni, hogy az ölünkbe hullik egy gól. Megérdemeltük a kiesést. A nyáron elköltöttünk 400 millió eurót, mondván, hogy ettől majd megváltozik minden. De ugyanúgy kiestünk.

Így puszilkodott a csapat az öltözőben:

 

Mit is lehet még összefoglalásként írni? Örüljünk, mert úgy néz ki, hogy visszatért a BL-címvédő. Újra van oka félnie Európának a Real Madridtól, Cristiano góljaitól, és a taktikailag is felkészült, kiválóan motiváló Zidane-tól. Folytatás szombaton. Hala Madrid!

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!